Az előbb válaszoltam Dominika kérdésére. Majd eszembe jutott egy gondolat erre. Dominika azt írta sokkal jobb a gyerekeim élete mint nekem volt. Igen, sokkal jobb, nekik van rendes ruhájuk, bár nagy számba megy, ha veszek, mert örökölünk, vagy én annak a híve vagyok nem kell olyan sok ruha. Még így is a felét kidobhatnám, mert nem hordjuk. Nem fáznak, csak tekerünk a termosztáton és meleg van, meleg víz is van mindig, nem kell sakkozni, ki fürödjön és mennyit, mert kifogy a bojlerből a víz. Ez így mondjuk nem igaz, mert én spórolok, a vízen, gázon, melegen mindig...így is sok(k)! Éhezni nem éheznek, főt ennivaló mindig van, kedvencek is, heti bevásárláskor, ügyelek, hogy mindenki kapjon valami finomat, amit szeret. Kétnaponta süti is van, mondjuk panasz sosem volt, még a lecsót is ették tegnap. Bár a tejberizs hamarabb elfogyott!:-))) Fiúk egész nap képesek patakon játszani, Mesi meg a számítógép mellett is el lenne, ha anya néha nem küldené el onnan..:-) De nincs a szobájukban külön tévé, nincs pleysteyson Nem is tudom hogy kell írni. Mindenkinek van telefonja, de nem okos ám;-) én a butát is utálom..:-))) Egy számítógép van, azon osztozunk öten. Ezeket csak azért írom, mert a mai trendi mást követel, és én innen a szobából letojom, hogy most épp mi a trendi, de a gyerekek kapják az infót a suliban egymástól. Eddig szerencsésnek mondhatom magam, Mesi régen próbálkozott, Ő ilyen-olyan érintő képernyős telefont szeretne, kapott, de utána jött az ilyen olyan...internetezős, okos telefon...és én megkérdeztem, nem elég amit itt ül a gép előtt? Azóta jó neki a karcos telefonja, és még ha szeretne is másikat, nem emlegeti. Haladok a korral, de próbálom a arany közép utat járni.:-) Hogy boldogok e? Nagyon remélem, hogy megkérdezhetem majd tőlük felnőtt korban, milyen volt a gyerek koruk.:-))))
Igazából én inkább az érzelmi biztonságra utaltam, már mint hogy az most jobb a ti gyerekeitek esetében, mint neked volt gyerekkorodban. Nem gondolom, hogy ti Zsoltival napi szinten (meg úgy egyáltalán is) emlegetitek a válást - főként nem a gyerekek előtt. Az anyagiak más kérdés szerintem, nem nyom annyit a latba, mint az érzelmi biztonság. Ez utóbbi sokkal inkább megmarad hosszú távon egy gyerekben. Legalábbis én így gondolom. És tőlünk is igencsak távol áll, hogy bármit megkapjanak, amit kérnek. Még ha meg is tehetnénk, akkor sem kapnának meg mindent. Persze nekem még nincs kamaszom, csak egy kamaszodóm, szóval majd pár év múlva még nyilatkozok az ügyben... :-)))
VálaszTörlésIgen, értettem hogy erre gondolsz.:-)
TörlésDe a mai "anyagias" világban érezheti a gyerek neki miért nincs, másnak meg van. Mint a mi gyerekkorunban.
És jól érzed, nálam sem a hideg volt a rossz, vagy az új nadrág hiánya. Inkább az érzelmi biztonság hiánya...
:) Biztosan nem tévészámban mérik a gyermekek boldogságát. Főként, ha arra sincs idő, hogy azt-azokat bekapcsoljuk, mert a mindennapok annál sokkal színesebbek, elfoglaltabbak. Biztosan így van ez nálatok is: van, amivel a tárgyakon kívül szórakozni-dolgozni- időt tölteni.
VálaszTörlésMár maga tény, hogy nagycsaládban élnek, külön öröm- különös öröm. Ezért minden elismerés!
Amit eddig olvastam a ti életetekről, az szeretetről tanúskodik. Ahol pedig szeretet van, ott a kevesebb is elég- mert az tk. olyan relatív, és ott boldog a gyermekkor!
Jólesett köszi!:-)
TörlésTévészám=boldog gyermekkor...ez nagyon tetszett!
Mi is tévézünk, de egy kupacban..éljen a nagycsalád!:-)))
Tőlem támogatásra számíthatsz, hasonlóképpen gondolkodom :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen!!! Jólesik nagyon!:-))))
TörlésTőlem is megy a lájk a hasonlóság miatt. :) Nagyon-de nagyon nehéz a mai gyerekeknek. Túl sok a lehetőség, túl kevés az idő. Az értékes, együtt töltött idő. Te még szerencsés vagy abból a szempontból, hogy otthon vagy, több időt tudtok együtt tölteni. Mi úgy közösen nap mint nap 5-6 óra felé érünk haza. Lecke, kaja, mosás, pakolás, fürdés, tv, alvás. Jó esetben játék. Elkorcsosult a világ. Gürizel azért, hogy mindenük meglegyen, ami Neked annak idején nem adatott meg és fájt, sebeket ejtett, közben nem biztos, hogy jó az, ha van neki tévé a szobájában, belőled akarna többet. És te is Belőle! Mert Ő csak egyszer gyerek. De gürizned kell, mert lehet neki érzelmi biztonsága, ha nincs mit enni... Ördögi kör, rohadt nehéz.
VálaszTörlésLegjobb megfogalmazás pontosan erre, hogy ördögi kör! Én szerencsésnek érzem magam, hogy itthon lehetek, ennek is van ára, de szerintem, sok sok előnye is. De nagyon megértem azokat a családokat, akik csak este esnek be, a lakásba. Főleg a nőkre nagyon sok teher hárul.
TörlésBár én még nagyon elején vagyok a dolognak, de sztem is sokkal fontosabb az együtt, közösen eltöltött idő, mint az, h minden új szir-szarja legyen. Sokkal értékesebb pl egy kirándulás, egy vidám este. Ezekre fognak ők is visszaemlékezni 20 évesen, nem pedig arra, hogy 12 évesen milyen menő telója/nadrágja stb... volt.
VálaszTörlésGondoljuk mi így, de a mai világ mást sugall. Fogyasztói, mutogató társadalom lettünk, de én hiszek abban, hogy sokan vagyunk úgy, hogy nem ez a fontos!!!!
VálaszTörlésAhogy írtad, nem ez a fontos! Ne a trendekkel törődjünk.
Törlés(ui: ördögi kör - 7,20kor mentem el reggel, 18,40-re értem haza. De nem szomorkodom, maradt még pár szép óra).
Sajnálom, de Te nekem egy pozitív példa vagy!!!:-)
TörlésCsak most tudtalak olvasni, de azért reagálok. Nálunk, még a szüleimnél is, tudatosan egy tévé volt, azon osztoztunk, megbeszéltük, mit nézünk és együtt tévéztünk. Nálunk sincs, nem is lesz sem tévé, sem számítógép a gyereknek. Telefonja, majd ha elmegy gimnáziumba. De ahogy írtad, nem fázik, nem éhezik, de spórolunk. S hogy miért, nem az anyagiak miatt, hanem hogy megtanuljon takarékoskodni, tanuljon felelősséget vállalni a környezetéért, tudatosan élni, nem önzően, csak magára gondolva. És nem kell mindent megkapnia a gyerekeknek, ebben is nagyon igazad van, nem kell 1000 ruha, mert nem fogja tudni felvenni. Mi rengeteg ruhát kapunk, csak nadrágot kell vennem, mert azt elhasználják az "adományozóink", de felét fel sem veszi Nagyfiú. Szóval nagyon jól csinálod Anikó, ezt mondtam mindig is, csak így tovább! :-))
VálaszTörlés