2017. augusztus 31., csütörtök

Mindennapok

Értékelni a mindennapot nehéz. Sokkal nehezebb mint szeretnénk. Pedig mennyivel könnyebb lenne egy pillanat alatt úgy élni, ahogy annyira szeretnénk.
Én például sokkal jobban szeretnék a mindennapokban vidámabb, mosolygósabb, az élet minden kis apróságát élvezni, egy jó kávét, egy finom falatot, egy illatot, egy érzést megélni és még sorolhatnám mi mindent.
Helyette aggódok, dühös vagyok, állandóan fáradt... Hümmögök a kamaszokkal, Hümmögök mostanában Csengével is, Zsoltival néha, Mesit meg ritkán látom. :)
Szeretnék néha vagy okosabb lenni, vagy kicsit butább, egyszerűbb ember. Azt vettem észre nekik könnyebb. Ők megtanultak a pillanatnak élni, annak örülni ami éppen van.

De nem vagyok sem ilyen, sem olyan. Jobb sem vagyok, rosszabb sem.
Abból kell kihozni a legjobbat ami van.


Csenge meg édes drága ahogy várja a sulit. Amúgy meg egy hisztis királylány,  imádom!!! 

2017. augusztus 30., szerda

Előrefelé.. :)

Nekem vannak a legjobb olvasóim, köszönöm! Minden régi és új hozzászólónak köszönöm az elgondolkodtató hozzászólást, mindegyiket átrágtam. :)
Most épp van három napig munkám, nem lesz időm lelki életét élni magammal. :)
Meg aztán pénteken Csenge lelkesen, fiúk kevésbé lelkesen mennek suliba. :) Mesi csak azért nem szomorú, mert a héten előléptették, így el van most azzal foglalva. :) 
Örülök, hogy sínen van most éppen.

Nagy esemény Csenge életében a suli, nagyon várja és nagyon fél is tőle. Szerencsére jó tanítónénije lesz. És nagyon megérett rá, állandóan kérdez, érdeklődik. Idén nyáron nem találta fel magát annyira mint előtte. Voltak napok mikor nagyon jól eljátszott, főleg mikor nyugodtan voltunk itthon kettesben. De mikor zaklatott jártam ide, oda... Ő is elég zaklatott volt.:( sajnálom nagyon.

Most próbálom elengedni a dolgot. Próbálok nem a jövőn agyalni, hanem a mai napot élni.
Szóval, ha most összefutnánk veled kedves olvasó és megkérdeznéd jól vagytok-? Őszintén mondanám, jól vagyunk kisebb nagyobb nehézségekkel, de jól! Hiszen élünk, együtt vagyunk. Legfontosabb dolgok megvannak, többi megoldodik.
Szép napot mindenkinek! 

2017. augusztus 28., hétfő

Így jártam!

Azért nem írtam eddig, mert azt hittem majd jól kiörömködhetem magam ma nektek.
Hát nem, de szomorú sem vagyok, jobb volt ma elmenni megtspssztalni mint a telefon másik feléről izgulni mi van. Semmi nincs!
De múlt hét végén felpörögtek az események. Láttam egy irodai munkát, jó is volt minden beszéltem egy csajjal, megadta a főnök számát... Beszéltünk, minden oké, hétfőn vagyis ma menjek be. Eddig minden oké. Kicsit hátráltatott, hogy kicsit messze van 1 óra tömegközlekedés oda, egy óra vissza. Ez napi 10 óra, persze tudom mindenki így csinálja. Fizetést jól feldobták.. Gondoltam, túl szép is, hogy igaz legyen, hogy csak az Excel táblázatot kell tudni hozzá. Túl szép is volt.
Ma be mentem tömegközlekedéssel ezt inkább hagyjuk, pedig nem is a belváros. Oda értem, épp két autoszerelő is jött munkafelvételre. Blabla mekkora megahipetszuper cég ez, és így és úgy... Tudnék még mit írni, nem teszem. Az iroda ahova mentem volna egy csöpp zsúfolt hangos (közvetlen mellette négysávos út) 5-en lennénk egymás könyökét csapdosva. Amit már észre vettem egymást egyből kibeszelték, valahogy nem is tudom....
Majd jövök el, mondja a főnök egy pár próba napra menjek be, (természetesen azt nem fizeti, majd utána kiderül hogy tudunk együtt dolgozni, mennyit tudok. Persze megértem öt (is) de olyan furcsa volt ahogy arra a kérdésemre mikor kezdenék 1-én, azt mondja rohanok. Ha a bérletet levonom, minimálbér lenne. Budapesten.. 10 órát távol a családtól...

Akkor arra gondoltam inkább keresek takarítást, biztos van... És itt helyben, és azt én osztom be... Meg amúgy is lehet lesz majd valami, úgyis. Lehet 12-én. Elmegyek beiratkozom a tanfolyamra. Lehet...
Így jártam! :) 

2017. augusztus 23., szerda

Ideális?!

Sokat gondolkoztam leírjam, vagy ne írjam le ezeket a dolgokat amik mostanában foglalkoztatnak.
Gondoltam arra is, minek? Ezek a dolgok engem foglalkoztatnak, engem érintenek, senki mást.
De utána arra is gondoltam, hogy miért ne írhatnám le? Ember vagyok én is, érzésekkel.
Ettől függetlenül csinálom a dolgom, mint például, főzök, sütök, mosok, takarítok, viszek Á-ból, B-be, várakozok, stb...mellette érzek, néha jót, néha nagyon rosszat.
Ha tegnap írok , mást írtam volna, ha holnap írtam volna, akkor is másképp írok mindent, minden nap valami változik bennem, van, hogy egyik pillanatról a másikra.
Lassan kialakul bennem miért érzek így.
És azért írom le, mert biztos vagyunk még így egy páran. Vagy voltunk...
Szóval, hónapok óta van ez a libikóka, nagyon nem jó érzés amikor ezt érzem.
Tehát itt vagyok 43 évesen, eddig a fő feladatom a család volt. De most...Mesi felnőtt, jó még otthon van, hazajön, van étel, tiszta ruha, kis kuckója. És a fiúk, olyan fiús kamaszok, jó, ha egy mondatot tudok velük beszélni egy nap ingerültség nélkül, és nem én vagyok ingerült először általában. Tehát jó lenne, ha a részükről most pár évig láthatatlan lennék, és csak kiszolgálnám őket. Csenge meg már nagyon iskolás lesz, olyan akaratos, de mellette már nagyon önálló (na nem a rend rakásban). Zsoltinak a munka nagyon sok, változatos és persze egész napos. Mesi is halad előre a munkahelyén, és olyan sok célja van..irigylem meg persze örülök neki nagyon.
Én meg egyre jobban érzem a nyomást. Mikor csak merő jóindulatból mondta nekem valaki, valaki akinek a véleménye a legfontosabb, ha elmész dolgozni, megoldódik minden, mert akkor meg kell oldani mindent, Csenge suliba hordása, hozása, itthon, ebéd, tiszta ruha, rend..mellette vásárolni, és azt nem is írom, hogy az ősztől felmerülő iskolai dolgok. Más is megoldja, megoldja, igaz.

De ez olyan mint a szeretett munkádban, azt mondanák, hogy bocsi, szeretünk, de nem vagy pótolhatatlan, csinálj valami mást, ezt majd megoldjuk mi...És akkor én keresem a mást..nem találom, közben csináljak mindent ugyanúgy mint eddig, jókedvűen, mosolyogva..
Mást nem akarom hárítani, hiszen tudom, kell a pénz, hogy egyről a kettőre jussunk, mert a mostani munkám kevés. Nagy lelki teher ez most nekem. hiszen szükség van rám, meg nem is, ebben a formában így nem.

De mihez kezdjek? Persze tudom, hogy ezt senki más nem fogja megoldani. Nekem kell ezeken a változásokon átmennem, megoldanom.
Nem szeretem a változást, szeretem a régi dolgokat, szeretem a biztos, nyugodt légkört, szeretek feleség, anya lenni. Szeretem a nagycsaládot, annak minden nyűgét, baját, BÁJÁT, furcsa mindezt hátra tenni kicsit, magam előre...majd rendezni a dolgokat.
Ha lenne ideális munka ami erőt ad, tartást sokkal könnyebb lenne megoldani mindent!!!!!
De fogalmam sincs mi lenne az ideális..:-(

A legrosszabb ebben, hogy ebben a vívódásban amiben vagyok, távolodok el azoktól, akiket annyira szeretek.
Sajnálom, hogy nem másmilyen a természetem.

Leírtam, persze nagy vonalakban...mert sok minden más is van mellette..

2017. augusztus 21., hétfő

Szeretnétek?

Aranyosak vagytok, hogy hiányoltok..
Minden rendben, meg még sincs rendben.
Nem tudom, hogy érdemes leírnom?
Érdekel benneteket, hogy én most 43 évesen, már egy felnőtt, két kamasz és egy kis elsős gyermekkel, 20 év házassággal a hátam mögött mit érzek mostanában, egy jó ideje?
Őszintén, kendőzetlenül, csak úgy ahogy szoktam?
Nem tudom, volt egy olyan érzésem... Darabig nem írok. De valahányszor idejövök és ír valaki, hogy hiányoltok, összeszorul a szívem... 

2017. augusztus 9., szerda

Szabin!? :)

Mivel a mai munkámat tegnap kértek, a holnapot lemondták, így szabadságoltam magam pont három hétre. Mondjuk ez csak azt jelenti dolgozni nem kell mennem, de az is jó lesz, sőt Zsolti jövőhéten szabin lesz... Tehát más felállás lesz majd, szegény Mesi dolgozik.. Úgyhogy még nem tudom, hogy lesz a sátorozás de majd alakul. Ma elővettük a fiúkkal az óriási sátrunkat is, azt hittem nagyon büdös lesz, olyan állott szagú, nagyon régen használtuk, évek óta a kidobhatósat használjuk, nem ezt. De nem olyan gáz.. Kimosom a hálózsákokat is. Ha már szabin vagyok :)))))

Tegnap szép körmöt is csináltattam, jön Mesihez ismerős barátnője, Mesinek csinál, és már kétszer befizetett engem is. Tetszik amúgy, és bírja a sikamikát, hihetetlen de így van. :)
 Meg is mutatom...

2017. augusztus 7., hétfő

vicces

Na sziasztok! Vagy, ha magamnak írom, szia Anikó! :-) Olyan kép zavarban vagyok néha, itt írom egyedül a betűket, kinek, magamnak? Nektek? Majd az utókornak? Nem tudom, írom ahogy jólesik.
Most éppen jólesik.:-)

Kegyetlen volt  a hétvége,melegtől ami már elviselhetetlen volt a számomra. Olyan szintű migrénem volt péntek délutántól, vasárnap délutánig, hogy borzalmas. Micsoda borús gondolataim vannak ilyenkor, le sem tudom írni. mikor kicsit lenyomta a fájdalom csillapító a fejemet, akkor úgy döntöttem mi is kimegyünk Zsoltival pecázni éjjelre Csengével,mert most van nyár...Csengének meg kell az inger, ha már ilyen mini nyaralgatások vannak. Nem bántam meg, bár közben is fájt a fejem nagyon, de vicces volt, gondoltam megyünk hárman ki, elmentünk vásárolni, veszek 10 db zsemlét, kis nasit...majd megszólal a telefon, Zsoltit hívják a fiúk , hogy ők is jönnek, meg egy haverjuk..:-) Újratervezés, nagycsaládos üzem mód, vissza zsömléért, kolbász, virsli, szalonna...több nasi, gyümölcs..:-)))  Mikor kint vagyunk, szól Mesi ,ők is kiugranak majd, mondjuk ők nem sokáig voltak..:-( Imádom!!! Ennyit a kis családi kiruccanásról. :-)

Ma meg pont megfelelő volt az idő, el mentünk  megvenni Csenge sulis cuccát, milyen lelkesen pipálta a papírt. :-) Fiúkat megkérdeztem kisalakú vagy nagy alakú füzetet kérnek majd? Visszakérdeznek, milyen füzet, hova???? Ennyit a készülődésről, Mesinek meg gondolom vérzik a szíve, hogy már nem vehet sulis cuccot, (én örülök neki, pénztárca kímélő..bár Csenge bepótolta)

És itt lenne lassan az idő az én sulis cuccaimat is elpakolni. Fura...De nem bánom most, jó ez így!!!
Kis Csenge úgy várja az iskolát..izgulunk most együtt, és most neki ez nagyon új...meg kell ezt is élni, mindenkinek, mindenkivel. :-)

2017. augusztus 1., kedd

bázis

Annyira szeretem mikor írtok a bejegyzés alá, olyan jó érzés, hogy van véleményetek, ilyen-olyan és megosszátok velem, ebből én annyit tudok építkezni.

Megpróbálom leírni, én hogy érzek.
Bár nem akarok "én" blog lenni, de csak én írom a blogot, tehát inkább rólam is szól.
Akik régóta "ismernek" tudják, ki vagyok, milyen vagyok.
Csomó hullám völgyön mentem keresztül, mint minden ember, hiszen ezek visznek előre.
43 éves vagyok, van négy gyermekünk, 19, 17, 16 és egy 6 éves Imádom őket, de tudom, ha szerencsém van többet lesznek nélkülem az életben, mint velünk .Most mégis mind velünk van, és ez jó érzés. Még akkor is, ha a három nagy gyermekünk már kisfelnőtt. Ez azt jelenti , hogy már nem kell átkísérnem az úton őket, hogy nem tudok minden dolgukról, hogy nem kell már szorosan a nyomukban lennem, Mondjuk vannak szabályok amit be kell tartani, de ez így van egyensúlyban.
Viszont ez, bár azt jelenti jönnek mennek itthon, de azt is, a bázis itt van. Mesivel a kapcsolatom rendkívül jó lett, próbáltuk úgy tudat alatt kialakítani egy olyan kapcsolat, hogy ha majd elmegy itthonról, olyan kapcsolatunk lesz, hogy mindenkinek jó legyen. Ez nagy munka , de nagyon jó érzés ám!:-)
Fiúkkal a kapcsolatom még sok sok csiszolásra ad okot, most igazán kamaszok, lusták, nagyszájúak, zárkózottak. De amúgy a szabályokat betartják, ha kis noszogatás után, de megcsinálják amit kérek,  házon kívül olyanok, akikre büszkék lehetek, munkában pontosak, megbízhatóak, lelki ismeretesek. Bence tegnapig dolgozott, ahogy befejezte a sulit azóta, így ma a fizetéséből vesz azt, amit szeretne, Dávid meg kötelező nyári gyakorlaton van. Meg bicajozik...De tudom, ha türelmesen kivárom a tüskeblöki korszakot könnyebb lesz, és jó felnőttek lesznek.
Csenge meg Csenge, tündéri, néha kis minidiktátor, de vagyunk rá páran akik kiszolgáljuk.:-)  Azért próbálom ezt is kordába tartani.:-) Nagyon érdeklődő, vicces mosolygós..Alapvetően jól elvan, de szeret engem maga mellett tudni, ez néha nagyon jó...néha nem,.:-)

Tehát összegezve, én vagyok a bázis most. Kellek is, meg nem is a négy gyermekemnek, és akkor még nem is írtam, hogy feleség is vagyok 20 éve, tehát az  is fontos az életemben. És tudni mikor kellek, hol...mikor nem kellek, azt is nehéz és melós összehozni,
Három helyen dolgozom is..mondjuk ez nem sok.
És ennyi embernek ennivalóról, tiszta ruháról, biztonságról, háttérről gondoskodni nehéz néha. Így volt ez három évig is, míg suliba jártam, de ezért néha fárasztó is volt.
Iskoláról annyit , hogy nem érzem, hogy lemaradnék bármiről, felsőoktatás semmiféleképpen nem jön szóba, mert az látszik nyelvi analfabéta vagyok. :-)
Tehát semmiféle mátiromság nincs bennem, mert a nagycsaládot én szerettem volna. pontosan ilyen életet én szerettem volna, nekem az érettségi egy kihívás volt, de utána semmi elképzelésem nem volt, hogyan tovább. Gondolkodtam persze erről-arról...de nem vagyok lemaradva semmiről. HÁLA a családom itt marad, élik, éljük az életünket. Hogy most nem idén , hanem jövőre csinálom, semmi sem történik. Alap megvan, építkezni meg lehet rá! :-)

Ezt csak azért írtam, hogy az is tisztába legyen vele miért érzek így aki éppen most olvas először.