2013. november 29., péntek

Álmodozok....

Állandóan ezen jár az agyam, ide lejegyzem, lehet, hogy úgy kicsit valóságosabb lesz nekem.:-)

Korán keltem, még mindenki alszik. Szeretem az éjszakai csendet, mikor tudom, mindenki szuszog az ágyában még. Magamra terítem a meleg kötött vállkendőmet, halkan bújok a papucsba. Nézek ki az ablakon, éppen kel fel a nap, olyan szép simogató sárgán. Hideg van, pára az ablakon, kin deres minden. Megfogom, a cserép kályha oldalát, még meleg, látom parázs van benne, így rádobok egy fa hasábot. Kisietek a konyhába. és bekészítem a sparheltbe a gyújtóst, hamar meleg lesz, lehet kávét főzni, és a reggelinek való is készülhet. Már fő a kávé, mikor felébred a ház ura. Kicsit álmosan néz rám, én meg rá, szavak sem kellenek, elég egy mozdulat, szeretjük egymást! Majd jön az egyik fiú, majd a másik, és a sírdogálásból hallani a legkisebb is felkelt már. Beindul a nyüzsgés, reggeli, tízórai készítés. Nagylányt is láttam a szemem sarkából felébredni. A lakásban kissé füst illat van, de nem kellemetlen, olyan meleg az is..... folytassam????


2013. november 28., csütörtök

Idei első...:-)

Jelentem, az idei tél, első kocsonyája, isteni finom lett! Most teszteltem, és pici sóval szórtam meg a tetejét, és sok citromot facsartam rá, friss kenyérrel ettem! Nyammmi!!:-)
 Zsolti, piros paprikával(csípős)  szokta megszórni, és borssal...Ti?

Fejezetek életemből...

Minden szó, jólesett tegnap tőletek! Külön külön nem írok most, mert ez egy nagyon összetett dolog! Az érintett, persze fűt, fát megígért, majd a tettek bizonyítanak. Zsolti oroszlán részt vállal az apai feladatban. Néha csak lesek, mikor én már feladnám, ő még küzd, és neki is nagyon rossz, mert biztos, hogy ő is másképp képzelte a kamaszkort, de a szeretet persze felülírja, a mostani nehézséget, de bevallotta, az óvodás, kisiskolás kor bája, nagyon hiányzik neki.
Azt hiszem, itt ezekben a helyzetekben, küzd mindenki, a gyerek is ugyanúgy mint a szülő. És talán addig jó, mert addig változtatható a dolog!


Más téma. Tegnap tönkrement a tévé, még jó, hogy volt egy régi tévé ami működik. Bár sípol, de működik, ennek legjobban Csenge örül, van mese.:-) Persze, ne úgy képzeljétek, hogy leül és bámulja, nem....jön állandóan utánam, és szorosan megfigyelés alatt vagyok egész nap, tegnap este, már furcsa volt, hogy nem csimpaszkodik belém, de csak azért, mert már aludt!:-)
Kiürült a sütis doboz, első adag mézeskalács, ma sütünk Csengével, linzert szerintem. Annyira szeretem, mikor a kicsik és nagyok is, nyitogatják a sütis dobozt...:-)
Kenyeret is sütök, így egyszerű ebéd lesz, borsó főzelék.


2013. november 27., szerda

Remélem, most sokáig, az utolsó poszt, erről...

Állandóan harcban áll a lelkem. Jól csinálom? Csináljuk? Persze az eszem tudja, jól! Csak a szívem...és akkor látom már én is, hogy miért csinálja. Azért a nyamvadt telefonért...és már a másikat is teljesen beszippantotta ez a világ.
Mert ha akarja a telefont akkor kedves, bűbáj, segítőkész mind, majd ha elveszem, elvesszük, akkor kitör belőle a ideges, "állat". Akkor olyanokat tud mondani, amit persze tudom, ő is megbán, de akkor és ott, nagyon rosszul esik. Én meg a hülye rágódós anya, jól magamra veszem, aztán őrlődök egész nap ebben. De tudom, most csak ezzel lehet fogni őket. Én most nagyon határozott vagyok! Ha félévkor bukás, mehet más suliba....nagy a feladat, négyből áll ugyanis bukásra. :-( Igen, jól olvassátok! Bukásra!:-((( Nem nem az ötösért küzdünk...nem...hol a csudába rontottam el???

És akkor állandóan jojózik a gondolatom, hogy másnak még rosszabb, még az elején vagyunk, most kell észnél lenni, fiúk, még csak bontogatják a szárnyukat, Mesi is még fogható...még..
Bevallom, a legnagyobb félelmem, hogy elindul a nagyvilágba, rossz társaság közé...és akkor mi lesz? Itt már olyan vékony a határ, a cigi, a fiúk, az ital útján..persze, nem lehet üveg kalitkába zárni, meg is nyugodnék, ha látnám, hogy megbízhatok benne, hogy számíthatok rá, de nem! Sajnos le kell írnom ezt, pedig nem vagyok büszke, és nagyon összeszorul a gyomrom, ha olvasok, a büszke szülőkről...sajnos nem vagyok az, pedig de szeretnék!
Pedig, nem nagyok az elvárásaink, tényleg!
És könnyes a szemem, ha arra gondolok jön az Advent. Beszélnek róla már, milyen nasi lesz a napi csomagban? És a szeretet? Mesi talán csak Csengével van nagyjából jóban, de a fiúkat egyenesen utálja, pici koruk óta, ez nem a kamaszsággal jár együtt. Nekem mint anya, ezt olyan nehéz megélnem...

Lehet hagyni kellene, menjen minden a maguk útján? És akkor majd felnőtt korukban hozzám vágják, de akkor ott, miért nem adtál két pofont? Sokkal jobb lenne most nekem.....

És azért furcsa, hogy ezekről a nehézségekről, nem nagyon írnak, pedig szerintem ez nem egyedi. A nem alvásról, a szoptatásról, még a dac korszakról is, sokat írnak, és utána????? Az ember, nem csak a gyermeke kisiskolás koráig, anyuka....

2013. november 26., kedd

...

Kezdek rendbe jönni...Hálát adok a Jóistennek, hogy ketten visszük a nehezét. Kell ilyenkor, az erős férfi szív, és erő! Az anyai nem elég...beszélgettünk, mindegyikkel, következetesnek kell lenni, és reméljük minden rendben lesz....reméljük...
 

2013. november 25., hétfő

Kedvem...

"Eltűnni csendben, az volna jó, hogy ne lássa senki, ha hazug a szó..."

Álarc: Képzeld, olyan jó kedvem van, mint anya, a csúcsok, csúcsán vagyok....büszke, mert nekem van(nak) a legeslegeslegeslegjobb....sportban, hát hogyne, méghogy kiolvasta? Hát már többet is! És a tanulás, az nem is kérdés nálunk...bizi, az színötös! És segít e? Méghogy, és még másoknak is...

Szubjektív: tudom, lehetne jobb is, na de majd...és a suli? Igen, igen, bele kell húzni, de akarja, csak nem igen megy..És segít is, na nem mindig, de ha kérem...

Valóság: Nem írom le....Mert ma már sírtam, és elég volt! Nem érdekel, hogy túl kell élni, és csak átmeneti állapot! Mondom: NEM ÉRDEKEL! Ha lenne pénzem (erre), ha lenne bébicsőszöm, akire nyugodt szívvel bíznám a legkisebbet, fognám Zsolti kezét, nem két napra, hanem egy hétre elmennénk..De ilyen nincs, belefáradtam...mindenbe. És utálom, hogy az anyaság képe, csak addig, szép kép mindenkibe, míg karonülő a bébi, és mikor kamasz? Olyan kép miért nincs????Most már tudom miért! Tudom azt is, majd 10 év múlva, már nevetek az egészen! JÓ! Majd akkor nevetek, MOST NEM!

2013. november 22., péntek

Hála...

Ugye, milyen kis unalmas vagyok mostanában? Nyafogok, vagy csak vagyok...Pedig, legbelül nem is.. Repkednek a pillangók, tudjátok, az a boldogságos. Pedig nincs is igazán miért. Talán a hála, boldogsága? Hála a nagycsaládért, hála, hogy ma is felébredtünk, egészségesen, és mindenki tudod dolgozóba menni. Hálás vagyok a melegért a lakásban, a hűtőben az ennivalóért, hogy lehet ajándékot venni, hogy nemsokára szülinapozunk. Ezekért vagyok hálás. Meg még sok, sok apróságért....hogy meg tudom ölelni a nagyobbacska gyerekeimet is, és viszonozzák, hogy pihe puha kis bőre Csengének, és neki még nagyon kellek testileg, hogy van kinek, búcsú csókot adnom.:-)
Hálás vagyok, mert tudom, sokak nem tehetik ezt meg...

De azért a napi rutin is megy;-), már sül a sütőben cserépedényben a káposzta. És a gyerekeknél is leszedtem az ágyneműt, már mosódik. Az idő sötét, szürke, de nem kesergünk, ennek most van itt az ideje.
Legyen szép napotok, hétvégétek!:-)

2013. november 21., csütörtök

Ezek...








Két bejegyzést töröltem ki, amit elkezdtem írni, az előbb! Csak azért sem írok, rosszat, még ha nyomaszt is a dolog. Nem engedek, a rossz gondolatnak, csak a jókat engedem magamhoz. (nem könnyű)

Jó a mai napban, hogy fél 10-kor gondoltam egyet, sósat kéne sütni, két óra múlva, már majszoltuk.:-)(persze Csenge aktív segítőm volt)
Majd finomat ebédeltünk, sült csülök volt krumpli, hagyma, paradicsom ágyon.
Majd kivették Mesi varratát itt a fogorvosnál, ezért nem kellett bemenni Pestre.
Megvettük a Keresztlányom  18. szülinapjára az ajándékot, egy szép ezüst nyakláncot.
Esik az eső, izgalmas volt vezetni ilyen időben, sötétben.
Szeretem az esti fényeket a lakásban (jótékonyan takarja a koszt:-)
Várom amikor már mindenki alszik...:-) Vagy a nyugdíjt!:-D

2013. november 20., szerda

Szeretnéd tudni....?

....mit gondolnak rólad a gyermekeid, a párod, a rokonod, a barátod, vagy a volt barátod, a szomszéd, a postás, az ismerős, a hentes a boltban, a tanár a suliban, az oviban az óvónő, a piacon a néni, a volt osztály társad, a munka társad, vagy a volt munka társad, kinek kik, ugye?
Biztos nem úgy látnak, ahogy szeretnéd, ahogy magad látod, sokszor hibáiddal, sokszor a sok szereteteddel.
Most magamról beszélek, mert másnak a kis ajtaját a lelke mélyén nem látom, nem is láthatom. Még annak sem, aki olyan közel van hozzám, mert gyermekem, hiszen mikor megdobbant a szíve először bennem volt, legbelül, olyan közel soha senkihez nem kerülhetek. Neki sem látom a lelke mélyén a kis ajtón túl, mi rejtőzködik. Pedig sokáig azt hisszük, tudjuk mi van ott, de nem...
És mi van magunkkal, magammal? Mikor azt hiszed, a legszebbet, legjobbat mutatod magadból, tükröt mutat az élet. Lehet ez valódi tükör, és akkor látom a ráncomat, a slampos felsőmet, a kopott mackómat, vagy a lenőtt ősz hajamat. Lehet ez görbe is, ami megmutatja, nem is azt hiszik rólad, amit te gondoltál, de hiszen mindent megtettem azért, hogy a legjobbat mutassam magamból. És akkor magamnak, mikor én nézek a tükörbe, és nem azt látom, amit szeretném, de elfogadom. Már tükör sem kell hozzá. Évek kellenek hozzá, hogy az idealizált, kamaszkori vágy képemet, átértékeljem, értékeljem, ami van, és örömmel, őszinte örömmel, éljem a minden napokat, ne aggódjak a múlton, a jövőn, hanem a ma szépségét nézzem. Jobb napokon, rosszabbakon, persze merengek a múlton, aggódok a jövőn, és a napi rutin is kiakaszt.:-)
És szeretném e tudni, mit gondolnak rólam? Mindig, mindenhol? Nem hiszem, lehet, hogy rosszul esne sokszor, amit gondolnak, állandóan megfelelni nem lehet mindenhol.  Jobb azt hinni, ma is úgy hajtom álomra a fejem, hogy csak kicsit utálnak a kamaszaim, és van aki szeret, talán... nagyon szeret!:-)  

Szeretem...

Ma, mikor versenyt toltam Csengét a "nagyboltban", igaz Zsoltival voltunk, de neki nem engedte, hogy tolja Csenge, így néha elhagytam a kocsit elfutottam ezért, azért. Mert sampon kell, mert Csengének másmilyen. Meg a toll és a ceruza is eltűnt, akkor már veszek füzetet is..és akkor hús is, de a káposzta is kell, közben csoki is kell, reklamált mindenki...közben fél szemem legyen a karácsonyi ajándékokon...nem is ment simán, de a végén vettünk bakancsokat is négy gyerekből háromnak, ráadásul jó is...Szóval, jól sült el minden, vagyis majdnem minden...Mikulásra csoki még nincs, sosem tudok egyedül menni, de majd megoldom...hála istennek, nem az a probléma, hogy nem telik rá, hanem, nincs időm venni. Meg azért jól meg kell néznem, mit kapnak majd. Négy gyerek, majd négy adventi meglepi, 24x...De nem panaszképpen írom, azért jó ez nagyon is!:-)

Meg az esti gyertyafény, ahogy a konyhát körbeöleli. Szeretem, nagyon, nagyon!:-)

Mai biggyesztés; csilis bab, és kukoricás csirke, rizzsel.

2013. november 19., kedd

:-) csak...

Tegnap hallottam abban a 10 percben- míg oda tudtam figyelni-, Müller Pétertől, hogy mindenkinek van egy titkos ajtaja, ott bent legbelül, ami csak az övé, senki be nem léphet oda, csak saját maga. Mostanában ritkán nyitom ki az ajtót, pedig annyira vágyok oda...(most felhúzott orral kiabálja nekem Csenge, tejbegrízt enne, áááááá) Mikor arra gondolok, úgy lennék egyedül, következő pillanatban, már szégyellem is magam. Milyen jó a nagycsalád, mennyire remek nekem, milyen jó, hogy itt vannak nekem, egészségben, és még milyen jó, hogy van nekem egy ilyen szerető párom az életben....És azt is tudom, 2 óránál tovább nem bírnám a magányt. De ez a folytonos "vágyás" fárasztó. Vágyni arra, hogy valaki benyit az ajtón, és közli, itt van két nap, csak a tiéd! Azt sem tudnám, mihez kezdenék vele...erősen gondolkodom....akkor sem jut eszembe...pedig vágyom rá...akkor meg???:-(
 Más meg akinek van magánya, vágyik a nyüzsgésre, nagycsaládra. Ezt nem adom, ez az enyém!:-)) De, hogy nekem semmi sem jó????:-D

2013. november 18., hétfő

Elkezdődött,a várakozás!:-)

Szóval az az igazság, pihenek én, este kilenctől...mert nyolckor már alszik Csenge, nagyok mennek kilenc felé, fel a szobájukba. Utána, már enyém a tévé, amit fél órát kapcsolgatok, semmit nem találok, majd, megyek olvasni, ééééééééés azok a pillanatok csak az enyémek. Na, ez ugye annak a függvénye, mennyire vagyok álmos, ha nagyon, akkor kicsi pillanatok vannak, ha nem annyira, akkor nagyon sok pillanatom van. Megakadtam kicsit a mostani könyvvel. Lehet nekem is könyvtárba kellene mennem??;-)

Imádom a most következő napokat, heteket. Sustorgás, keresés, gondolat, majd nehogy lebukjunk, az illetékes előtt.:-))) Nekem már jár az agyam mit főzzek, süssek majd, ugye lesz egy szülinap is.:-))) Igazi várakozás....valami adventi meglepetést is szeretnék, a napi kicsi mellé. Naponta meglepni, húzni, nem hiszem, hogy meg tudjuk valósítani. Hétközben, sokan vagyunk, sokfelé. De mivel már hallottam, olyan kérdéseket, hogy idén is fogunk húzni? Vagy, volt olyan év mikor írtunk egy, egy történetet, és azt szenteste felolvastuk, volt sírás..nagyon meghitt, szép volt! Idén is hasonlón gondolkodom, de nem történet írásán..még ez alakul, majd megírom, ha véglegesítettük.:-D A lényeg, igény van, az ilyenre! (és ez jó!)
Mondjuk megmozdulhatnék már...repülnek a napok, én meg még csak tervezek, tervezek..

Mai biggyesztés: zöldbab leves, grízestészta.

2013. november 17., vasárnap

Történések, azok mindig vannak...

Ha mindent leírnék, ami velünk történik, állandóan írhatnék..:-)
Ami fontos, hogy Mesit pénteken megműtötték, kiszedték a gyökeret az ínyéből.:-( Amiket mesélt a doki, háááááááát....na, most abba nem megyek bele, mindenesetre, nem volt egyszerű, szegény, még tan eset is lesz, mert olyan különleges beavatkozás volt.:-( Ahhoz képest jól van, persze fáj neki, de tud enni. Már csak remélem varratszedésre kell menni..
Én péntek délután, olyan migrént produkáltam, hazafelé a száj sebészetről, hogy be kellett menni a boltba hétvégére húst venni, és szó szerint nem tudtam kérni, szerintem a hentes konkrétan azt hitte, be vagyok lőve...hazaérve a gyógyszertárból, csak levettem a kabátomat és összekuporodtam a nappaliban. Utólag láttam, a gyógyszeres dobozt is feltéptem csak. Sírni tudtam volna...meg minden más, nagyon rossz gondolataim voltak. De tegnapra normalizálódott a helyzet, elmentünk csipke bogyót szedni, találtunk gombát is, lett finom gomba paprikás vacsira, és sült hal. Meg délben szilvás gombóc. Ma is egész délelőtt a főzésről szólt. Gomba leves lett, és sült krumpli, rántott hússal, Csengével meg túró tortát sütöttünk.:-) Mióta ekkorák a gyerekek, állandóan a kaja a téma..:-))) Zsolti sokat segített a konyhában, mert különben, nagyon nem haladtam volna. Voltak lecke kikérdezések is..lehetne teregetnem, lehetne vasalni, elpakolni a ruhákat, a konyhában is lehetne pakolni, de nem, most pihenek, hiszen vasárnap van nem???? :-))) Majd nemsokára úgyis megcsinálom.....
(míg ezt írtam, el kellett mennem, villanyt felkapcsolnia fürdőben, majd hívott Csenge, hogy elvégezte a dolgát, inni kért...és ez megy folyamatosan, pihenek, juhéjjj..:-)))

2013. november 14., csütörtök

Jobb téma..:-)

Na szóval, sokkal jobb téma, mint az előző..;-), tegnap számoltuk, cirka öt hét, és karácsony...na most, ugye, ha a minden évben megfogadott célomat tűzném ki, minthogy már júliusban legalább ötlet szinte meglenne, ki mit kap, már nyugodt is lennék. Na jó az nem teljesen igaz, hogy nem rajzolódik lassan a körvonal....lassan...lassan... Hogy mi az a körvonal, nem árulhatom el, mert ugye a zug olvasók táborában, van egy, két család tagom is.:-DDD
Lesz kézzel készült ajándék. Idén csoki, szerintem a barátok is ezt kapnak,rokonok is, és a tanárok is....különlegeset is fogok csinálni. Volt már olyan év hogy lekvár készült, volt, hogy süti, kuglóf, püspök kenyér, bejgli. Idén csoki lesz!:-) Azt azért mindenki szereti..:-))) Bár hogy fogom megvalósítani? Még nem tudom, talán éjszakánként, mert azért ehhez apró mancsok, nem mindig jók.:-))) Majd Csengével, sok, sok mézeskalácsot csinálunk.:-)))

Ki min ötletel már, karácsonyra?

Fejezet az életemből...

Vannak dolgok amik annyira felkavarnak. Ma olvastam, bár nem szeretem hír portálnál, de azért mindig megnézem, és csóválom a fejem sokszor, de valami meg elkap. Mint ma is..
 Adrienn szerintem, te most ne olvass, ilyeneket! Én legalábbis állandóan paráztam egy ideig, az ilyen után..:-(
Debreceni klinikán életben tartottak egy magzatot, agy halott anyukájában, aki bár, koraszülött lett, mára otthon van, egészségesen. Anyukája meg még négy életet megmentett, mielőtt meghalt. És ez jó! De mint anyát annyira felkavart a hír, még jobban a videó. :-( Tudom, az életben nagyon sok tragédia történik, nap mint nap. De akkor is...
Elárulom, mikor nyolcadikos pálya választó voltam, nagy kihívásnak jelentett, az egészségügyi szak közép iskola. Azt is bevallhatom, nem voltam kitűnő tanuló, így nagyon boldog voltam, hogy felvettek. Emlékszem, ápolástan órán, be kellett öltözni, fehér köpeny, fityula, kismama cipő. Hát én annyira élvezetem, csak úgy feszítettem benne...Majd jött a gyakorlat, második évben. Átmentünk a nagy kórházba. Megnéztünk egy boncolást, állítom, életem meghatározó élménye volt. Borzasztó, közben meg csodálatos az emberi test, de az a szag...
Na mindegy, nem is ez a lényeg, de azután arra jutottam 15 éves fejjel, hogy én erre képtelen vagyok. Erre születni kell. Akkor megkönnyebbültem, mert az osztályfőnök is hamar belement, és a szüleim is. Utólag pár év múlva haragudtam rájuk, mert a többiek leérettségiztek és meg ugye nem. És bár kedvesek voltak a volt osztálytársaim, de azért éreztem, hogy magasabban hordták az orrukat! Többségük a szakmában maradt, fogászati asszisztens, idős ápoló, védőnő lett. Nemsokára elkezdtem dolgozni, strandon, konyha lányként, majd óvodában dadusként. És akkor jelentkeztem egy közgazdasági szakközép iskolába,  levelezőre. El is végeztem a négy osztály, majd negyedik év végén megbuktam matekból, nem mehettem érettségizni. Most nem mentegetem magam, de abban ez időben lett nagyon beteg Öcsém, és sajnos olyan betegsége lett, amiből nem gyógyult meg. Nagy szomorúság, káosz ült a napjainkra.:-( De ne kalandozzak el...csak azt akartam kihozni ebből, hogy akartam én nővér lenni? Én nem tudom, hogy viselném ezt a sok lelki, testi terhet? Erre születni kell.. Amúgy vicces, majd 40 évesen sem tudom mire születtem igazán? Anya? Abból nem lehet megélni...és anya, munka mellet is anya..Na de ez egy másik fejezet az életemből...

2013. november 13., szerda

ezek II. ...:-)

Brühühü...ma eladtam (odaadtam) a baba kocsi(kat). Ez amúgy jó, mert már nagyon idegesített, hogy ott van, és csak koszolódik. Mesi persze meg akarta tartani magának, mert az Csengéjé volt. De mire neki gyereke lesz..:-)És, hát van itt egy fiatal család. Kicsit "egyszerűek", de rendesek. Kiválogattam Dávid ruháit, egy zsákkal lett, odaadtam nekik, már nem gyűjtögetek. Örülök, ha tudják használni. Így a baba kocsit is odaadtam nekik, mert nap, mint nap használja, és az övé eltört. Örült neki, és mondtam ráér fizetni, amiért nagyon hálás volt! De miért is ne, hiszen jobb ha használja, és örül is neki. De akkor is, már biztos, hogy nekünk soha nem kell majd baba kocsi????:-( Nem!!!!:-)))De akkor is...ez olyan mint az 56-62-es ruhák elrakása..:-)

Áramszünet is volt a délelőtt, elmentünk a "nagyboltba" vásárolni, Csengével, és anyósomat is elvittem. Hazajöttünk, olyan sötét volt, irtó romantikus volt gyertyafény mellett főzni.:-DDD
De ez a sötétség??? Megyek is kávét főzni, a fejem is vacakol...

ezek...:-)

Néha magam is megdöbbenek. Reggel mikor öltözködnek a gyerekek, a szárítóról szedik le, a félig megszáradt ruhákat. Én persze dohogok, hogy ne már, nem hiszem el, hogy a szekrényükben nincs vasalt ruha? Persze hangos visszamorgás, majd én még kicsit dohogok, de nem idegeskedek tovább, egyszerre három nagy gyerekkel képtelenség. Kis idő eltelik...egyik a radiátorra teszi a ruhát, és másikba bújik..akinek mondtam vigyen esernyőt mert elázhat, felment az esernyőért, akinek pedig a kabát miatt dohogtam, elment a kabátjáért (jó csak a kezébe fogta, de mégis vele volt, azért kértem a szekrényébe rakja, nem olcsó kabát volt, nehogy elhagyja). Értitek? Megcsinálták amit kértem, na jó nem volt hozzá: igen anya! (mint tegnap kapcsolgatom este a tévét és volt valamelyik csatornán a Farm, ahol élünk! című sorozat. Régen néztem, nem most volt..ahogy odakapcsoltam, valamelyik gyerek az anyukájának, mondott valamit, majd az anyuka megszidta, a gyerek meg: igen anya! Válasza, lesütött szemmel...Na szóval nem így volt, de megcsinálta!!!! Mind a három, pedig ez kamaszoknál nagy szó, és volt olyan, hogy nem így történt! Na ezért is döbbentem meg magamban..:-)))

Legkisebbünk meg tényleg tiszta klónom. És a sziámi ikrem is egyben, komolyan három méterre nem lehetünk távol egymástól...:-)

Mai biggyesztés: Milánói makaróni. És nem sütök semmit, vagyis csak sütőtököt!:-)))

2013. november 12., kedd

Sütöttünk!:-)

Minden esetre, legjobb dolog a világon apró kezek a konyhába. Már kimegyek a konyhába, megkérdezi Csenge, mit főzünk, sütünk? :-) Mindenbe segít!
Van amikor sietnék, de nem lehet, akkor rájövök minek is sietnék???
Ma kenyeret sütöttünk, meg nagyon finom puha kakaós kalácsot.:-)
Még több kép ITT !:-)

Blogolás?!

Napokban gondolkodtam rajta, hogy milyen érdekes ez a netezés. Mikor anno elkezdtem a Nlc-n, még olyan pörgés volt ott, érdekes témákkal. Most néha benézek, teljesen elbúlvárosodott, és múltkor a belépett felhasználók 20-an voltak, mikor én odajártam 8000-en. Ez van, mint itt is, egyre kevesebben aktívok. Vagy bezárták a blogot, vagy olyan keveset írnak, idő hiány, motíváltság hiánya miatt, hogy már a blogok sem pörögnek.:-( Ezt sajnálom, nagyon. Beszippantotta a fb ezt is, közölnek fél mondatot, raknak képet fel, és akkor már nem blogolnak. Jó az tény, gyorsabb, és pörgősebb...gondolom, mert nekem nincs fb oldalam. Különben annak is lassan leáldozása van, mert a fiatalok nem annyira bírják, túl nagy a nyilvánosság apu, anyu körében!:-)))) Én látom, kacsingatnak máshová a gyerekek...ez már engem nem annyira érdekel.
 Ez van, ha nagyon elveszik a blog varázsa, mert igaz, hogy én szeretek írni, de olvasni is..., akkor nem fogok írni, és akkor majd jobban becsukom a kis lelkemet.:-) De nincs még ez, gondolatban sem!:-))) De nem rettennék meg a tévé és a számítógép hiányától, mosogató gép nélkül is megvagyok, pedig minden nap főzök sütök, hatunkra..:-) Na jó a mosógépet nem adom, képtelen lennék már kézzel mosni, csavarni a ruhákat. Tudom, ezek  gépek megkönnyítik az ember munkáját...

És tegnap nagyon mérges voltam, Tudjátok, hogy a sóban, cián van? Pontosabban Kálium-ferro-cianid, ami a csomósodás gátlásáért felelős. Észre vettétek, hogy mostanában a só nem sóz, csak ha szinte dupla mennyiséget teszek az ételbe. De olyan mérges vagyok, hogy csak most fedeztem ezt fel...:-(((( Na, majd jól kiokosodok ebben is...de ez már olyan felháborító...És nem hiszem, hogy az a sok, durván sós félkész, szalámi, kolbász, stb..különleges, legalábbis igazi sóval van sózva!:-@
Ti milyen sót használtok?

Mai biggyesztés resztelt máj, krumplival, és valami süti...

2013. november 11., hétfő

sokminden....

Igen, a hétvége is jó volt, nyugodt (már amennyire nyugodt lehet egy nagycsaládban:-), csendes?, volt! Volt nagy nevetés, a tanulás kapcsán, de ez most legyen Zsoltival a mi kettőnk titka ;-))). Volt egy kis lazulás is, pedig szombaton délelőtt erős migrénem volt, de délután már rózsaszínbe láttam a világot!:-) Volt igazi dackorszakos hiszti is Csenge részéről, pont vasárnapi ebéd közben, min akadt ki??? Bugyit és harisnyát kellett húznia. Nem is értem!:-D
Délután felfedeztünk egy turit, családostúl, na ez egy évben ha kétszer megtörténik..:-)Viszont magamnak olyan jó, három felsőt vettem, és kinéztem egy szép ruhát karácsonyra. Minőségi ruhák, biztos ti már hamarabb felfedeztétek H.DA a neve, de én csak most, pedig a nagybolt mellett van, ahova néha megyek, és közel is van, szerintem néha napján benézek majd, de vallom, nem kell sok ruha az embernek, felesleges annyi ott álljon, még akkor is, ha olcsó és minőségi. Persze férfi ruha sokkal kevesebb volt, és fiú ruha is. Csengének határozottan egy pörgős szoknya kellett, csini lesz benne a szülinapján.:-))) Mesi meg a szürke, csíkos korszakát éli, csak olyan felsőt vett, meg "Magdianyus" nadrágot, ez van, de legalább nem fekete.:-))))
Szóval jó kis hétvége volt, bár Zsolti tegnap délutánra megijesztett. Ebédnél mosolyogva közölte, fáj a szíve...én mosolyogva vissza, na ki törte össze? Majd délután többször panaszkodott, én meg elkezdtem aggódni. Ettől félek a legjobban, hogy valamelyikünkkel valami baj lesz!:-( Kértem, ha baj van, ne mosolyogva közölje, ha igazán baj van...addig aggódok, igen én ilyen vagyok. Végig asszisztáltam Öcsém betegségét, Anyukámét, ezek soha nem mennek ki a fejemből...
De bízok benne, hogy csak a múltheti hajsza miatt van, volt az egész! Így kell lennie és KÉSZ!

Valahogy várom a karácsonyt is, nagyon,  nagyon...,hogy akkor megint együtt leszünk, viszonylag sokáig...

2013. november 8., péntek

Jó!:-)

Na jó, gondoltam hétfőn, van ilyen nap, mikor mind felmondja a leckét, és valami jó jeggyel jön(nek) haza. Kedden gondoltam, oké, nagyon akarnak tankos játékot játszani a fiúk, még nagy a lelkesedés, és a jobb jegy...szerdán már gyanús volt a dolog, még Mesi is???? Csütörtökön arra gondoltam, minden csoda három napig tart, ma már tuti megy a műsor, nem lett...majd jött a péntek! Marha nagy unalmamban, elmentem Csengével vásárolni..nem is ez a lényeg, bár, kmmmmmmm, valahogy velünk jött egy mikulásvirág egy mikuláskaspóban. Olyan gyönyörű narancssárga a levele..
No, mikor a nasikat kutattuk, igen..hétvégén kell valami rágcsa na, szóval mikor ott kutakodtunk Csengével, szembe találkoztam a Nutellával, és akkor gondoltam egy merészet megvettem a nagyobbacskáknak, hiszen imádják, régen is kaptak, és hát a héten azért oda tették magukat. És akkor még nem tudtam, hogy milyen szép délutánom lesz. Fiúk egy után hazajöttek, ebédeltek, kis élménybeszámoló, majd kérdem őket, hogy a héten péntekre beígért könyvtár látogatást, mikor ejtik meg. Én kifogásokat vártam, és hogy nem mennek. Jó, egy mondat volt, messze van...én meg mondtam, ez nem kifogás. Így elindultak. Persze kandi kamerával mentem volna utánuk. Bementek a könyvtárba, nézegetik a mesekönyveket, gondolom jót kuncognak,:-) Majd a könyvtáros néni eligazította őket. Kiválasztanak két katonás könyvet (nem ragaszkodom a szépirodalomhoz;-), majd keresi őket a rendszerben, persze csak Mesit találja, mikor felvilágosítja a néni őket, hogy először olvasójegyhez ki kellene tölteni az adatokat, amihez diákigazolvány kell, ami nem volt náluk.:-) Papírt hazahozták, még nagy feladat lesz kitölteni őket.:-)))De elrakta nekik a néni a könyveket.
Közben Mesi hazajött, és hozott nekem a tegnap kapott zsebpénzéből, egy csodaszép narancssárga gerberát! Hát mit ne mondjak, nagyon jólesett. Már nagyon régen nem kaptam virágot, de Mesitől talán még soha így! Na most ezt jól megjegyzem magamnak....és előveszem rossz napokon!:-)
Olyan nyugodt, és boldog voltam. Na jó nem felhőtlenül, mert Zsolti két napja, nagyon sokat dolgozik.:-( És ez majd biztos kihat a hétvégére...de remélem tovább folytatódik a jó...:-))))

2013. november 7., csütörtök

Lehet nem is én vagyok függő???:-))))

Így könnyű, kérem szépen!:-)

Több fotó ITT ! ;-)

Függőség!;-)

Már függőség...én mondom!:-)
Mai nasi, mákos tészta, már aki szereti! Nem nagy kihívás, khmmmm, főleg ha bolti tésztával csinálom!:-D
Itt ülök, böngészek, és úgy sütnék valami sütit..:-))))) És ahogy ismerem magam, győz a fejfájásomon, a függőségem!!!:-))))

Kedves Naplóm!

Kedves Naplóm!

Hányszor kezdtem el így írni a naplómat, mikor gyerek voltam, hány naplóm volt, és emlék könyvem..
Imádtam írni a naplóm, olyan jó volt kiírni magamból a dolgokat, mint most is. Csak az enyém, nem veheti el más. És itt az a varázs is meg van, hogy más is olvassa, véleménye van, legtöbbször le is írja, én meg jól elgondolkodom, tényleg, lehet ezt onnan is nézni!
Emlék könyvre emlékeztek? Mindig izgatottan adtuk tovább. Én nem igazán voltam kreatív, de csodálattal néztem, mikor visszakaptam valakitől és olyan gyönyörűség volt belerajzolva, írva, hogy csuda. És be volt sokszor hajtva a sarka, TITOK, ilyenek voltak beleírva: 2x2=4 mindig boldog légy!:-)))Meg a fiúkról....mi másról!:-) Na arról sokat lehetett írni a naplóba is, mindig volt téma. Jó, nem volt olyan nagy választék mint most van a gyerekeknek. Meg is döbbenek mikor nézem Mesi ismerőseit 500valahány...Életemben ennyi embert nem ismertem, nekik meg már..:-) Persze nem vagyok naiv, tudom, csak egy katt, azután már ismerősök, mennyivel könnyebb így nem?:-)

Más! Kicsit átrendeztem a nappalit, konkrétan nem tudok nagy variálást, csak a békebeli padot hoztam be, mert féltem a időjárástól, és két fotelt toltam máshova, de nagyon kényelmes lett így. Én amúgy is szeretek rendezkedni, ide oda tologatni a bútorokat, és már milyen régen tettem..:-)

Biggyesztés: zöldbab főzelék, ropogósra sült csirke szárny.:-)

2013. november 6., szerda

Mosolygás..:-)

Az ugye nem ér, ha csak mindig a rosszat írom a gyerekeimről. Pl. tegnap, és hétfőn is, volt pozitív dolog. Hétfőn Dávid töriből kapott egy kis ötöst mert felelt, bár bebiflázta a könyv tartalmát, füzetet nem, így kis ötös lett. De ennek is örülünk. Majd tegnap Bence négyesre felelt, ugyancsak töriből. Hajrá!:-) Mesi meg este fél kilencig kémiát tanult, és még kis unszolásra fel is mondta. Brrrrrrr, micsoda száraz anyag, még valami rémlett a kationokról, meg az anionokról...de csak mert olyan jól hangzik a nevük!:-) De FELMONDTA, most ez a lényeg! Úgyhogy azért nem csak az ellenkezője van, lehet így is, talán!
Fogadó órára nem mentem, mert az a tanár nem volt, akivel beszéltem volna. Írok emailt a Bence ofőjének, szerintetek jött válasz? Nem, soha nem ír vissza. Legalább jelezhetné, hogy megkapta.:-( Tudom, hogy vannak ilyen emberek akik az sms-re sem reagálnak vissza....de, dühítő!

Mai biggyesztés; rakott krumpli, és túrós, kakaós, lekváros palacsinta. :-)

2013. november 5., kedd

Pillanat..

Volt nem olyan régen, egy álmom. Idős házaspárnál jártam, pici ajtó, a kis házikójukon, jó, én még nem vertem be a fejem:-), kicsi ablakok, fehérre meszelt falak, ami már, kicsit füstös volt. Apóka pipázott, Anyóka mosolyogva sertepertélt. Éppen a süteményes tálat vette elő, bukta volt rajta, pont olyan, mint a Dédi sütött, régen..Kérték üljek le közéjük. Pont úgy, ahogy a Dédinél...Én leültem, és csak néztem, az idős ráncos kezét az asszonynak, aki az ünnepi poharakat törölgeti nekem...majd átviszem tekintettem lassan az Apókára, éppen pöfékel..nem zavar a füst, még az is melegséget ad. És elkezdi mondani, hogy kicsit bánja, hogy nem hoztam a gyerekeket, újra hangos lenne a ház...:-) Majd ahogy az álmoknál lenni szokott, keveredett a múlt a jelennel, és tovaszállt a pillanat. Hú, de milyen jó pillanat volt. Kicsit lassítanom kellene, megélni a pillanatokat. Hiszen minden pillanat gyorsvonattal száguld el mellettem...Mindig hajt valami...majd ezt megcsinálom, utána pihenek, majd ezt is..és ezt is, gyorsan, gyorsan, és akkor ezt már nem kell, majd generál újabbat, újabbat..Ettől vagyok fáradt. Lelkileg is, testileg is..Pedig a pillanatnak van szépsége. Most éppen, nagyon sötét van kint, jár az agyam, mosogatni kellene, ruhákat leszedni, vasalni, közben üres a hűtő, vásárolni menni, de a leves is elég kevés maradt, főzni is kell, délután fogadó óra, muszáj bemennem a suliba, kikérdezés délután, és a legkisebbünket sem szeretném, ha a tévédada kötné le, jöjjön segíteni a konyhába, közben mondókázunk, énekeljünk...már ezen jár az agyam, és ez még csak a sima nap, mert amint lehet tudni, ennyi embernél mindig borul a menetrend.
De a mostani pillanatot megélni, kell! Hogy itt ülök a sötétben, éppen egy sütit majszoltam, a kávéval megvárom Zsoltit, míg felkel...ez jó! Túl vagyok egy hosszú ölelésen, meg három kicsin, ez is naaaaaaaaaaagyon jó....:-))))
Minden kedves olvasómnak is szép napot kívánok!

2013. november 4., hétfő

Látszat ellenére...

Napokban beszélgetünk Emesével, Zsoltival. Mesi mondja, én olyan határozott vagyok, van önbizalmam. Osztálytársnője is ezt mondta. Most meg olvasom, hogy Andrea azt írja"egy erős, karakán nő" vagyok. Igen?  Persze, hiszen már lassan negyven éves vagyok, van valamiféle tapasztalatom az életben. És akinek van gyereke, annak kell lennie bizonyos önbizalomnak, "karakánságnak", hogy megvédje a gyermekét, nagyon sok mindentől. 
Hogy emellett én sokszor, egy kis szürke kisegérnek érzem magam, akire senki nem figyel, és elbújna egy kis sarokban...az egy más dolog! Mikor nagy család mellett döntöttünk, akkor amellett is döntöttünk, hogy sokáig egy perc nyugtunk sem lesz, és hogy Csenge mellett is döntöttünk, bevállaltuk, hogy vasárnap délután nem pihenni fogunk, vagy ha meg is próbáljuk azt tenni, biztos, hogy el kezd ugrálni rajtunk, és visítva kiabálja majd, ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!:-) És tuti hogy ebéd közben kell pisilnie...és sorolhatnám. Abba nem annyira gondoltam bele, milyen nehéz lesz, három iskolással, de ugye ezt is bevállaltuk akkor...;-) 
Tehát most ne hőzöngjek folyamatosan, és ne nyafogjak állandóan, mert ez ezzel jár! És azért vannak jó pillanatok is, pl. mikor szombaton hazajöttünk a boltból, mindenki a konyhában sertepertélt, Mesi krumplit pucolt, Bence a sport szeletet csinálta, Dávid panírozta a pulykamellet, és készített elő a dolgokat, Zsolti is, és közben ment a sztorizgatás...:-) Na, az nagyon jó volt!:-))) 
És én a látszat ellenére, hiába hőzöngök itt, akkor is, egy baromi szerencsés embernek érzem magam. Hogy egy gyerekem sem lesz agysebész, na és akkor mi van...legyenek boldogok, de közben tanulják meg, tenni kell minden nap ezért....

2013. november 3., vasárnap

Ezek vannak....

Utálom a kikérdezős, tanulós napokat. Mert "nem csinálom", az első reakció, majd mutatja, makogja, vagy nem mondja, de nagy szája, nulla tudás, mind a három....sírni tudnék...hozzák a ellenőrzőt, egyes, kettes...hű, de büszke szülő vagyok. Szegény Zsoltit sajnálom, annyit küzd velük, annyi tudás van benne, amit átadna, csak senkit nem érdekel..:-( Kedden fogadó óra, most menjek be, és legyek őszinte, hogy ennyi amit akarnak a gyerekeim? Mit mondjak a tanároknak? Hogy tudom, tudom...de mit csináljak? :-( Fáradt vagyok, legalább az egyiket, egy picit érdekelné...de, hogy mind a három??? Kikérdezem az a baj, ha nem, az...épkézláb mondatod nem tudnak mondani!:-( Én a büszke szülő...ááááááááááá, nem nyavalygok!

Biggyesztés: hagyma krém leves, vadas, krumpli gombóccal.

 

2013. november 2., szombat

Csönd, az nincs!:-)

Csönd? Mikor? Meg is ijednék a csöndtől... Mondanám éjjel, de akkor két szuszogó van körülöttem. És milyen jó, hogy ott vannak...
De azért gondolkodtam a napokban, mint általában szoktam, nagy lépést tettek a gyerekeim a fejlődésben, én meg jól lemaradtam...ez a bajok forrása. Megjártuk a napokban a poklokat, de a legjobb pillanatokat is. Ezeket most nem írom le, sok lenne, hosszú...és mint minden pillanat, vagy belevésődik azoknak az agyába, szívébe akinek kell, vagy nem.
Őrlődésem fő oka, hogy néha még én is 17 éves kamasz vagyok, vagy a három kisgyermek anyukája, néha meg fáradt öregasszony,  nem tudok mindig lépést tartani, hogy nagyok a gyerekek, hogy lassan három éves Csenge, hogy nem kell mindig tökéletesen helytállni, mert lehetetlen. Másképp kell már a nagyobbacska gyerekekhez hozzáállnom,  tudni kell, néha kérdezni, néha meg jól csendben maradni, és bízni  a legjobbakban...


Nem mondom, hogy a legjobbkor jött ez az óra átállítás, mert jól elképzeltük, hogy itthon vagyunk hatan, egy teljes hetet, majd jól kipihenjük magunkat! AHA, azóta hatkor kelünk, de legkésőbb hétkor, már lent van mindenki, ami azt jelenti, este kilenc fél tíz magasságában, már csurog mindenki lefeküdni.:-) Persze ennek meg van a jó oldala is, rengeteg mindent meg tudunk csinálni a pihenés jegyében korán.;-) Tönkrement a mosogatógép, tanakodás után, hogy vegyünk e majd újabbat(szerelés fel sem merült, gagyi gép, drága alkatrésszel), vagy egy nagyobb mosogató tálca mellett döntsünk e? Utóbbi mellett döntöttünk. De az szerelést jelentett, de Zsolti, azonnal nekiállt, és megcsinálta, egy nap alatt, én meg asszisztáltam, rohantam alkatrészért, cseréltem, mert miért is lenne jó elsőre. Nagyon kényelmes mosogatni, jól oda férünk többen is.:-DDDD

Volt sok emlékezés is a héten, Anyukámra, Öcsémre, Dédikre, Keresztmamára..

De azt biztosan megállapíthatom, itthon nem lehet pihenni, folyton csináljuk Zsoltival a dolgunkat, hogy majd utána pihenünk, de odáig soha nem jutunk, mert újra van valami, amit csinálni kell...Hát igen, legalább egy pár napot el kellett volna menni itthonról, akkor ki lehetett volna pihenni magunkat. De sajnos, vagy nem is, mert legalább akkor, nyáron tudunk nyaralni, addig meg vágyunk rá, nagyon, de nagyon!  És nem tudom, idén miért ilyen hamar, de minden nap emlegetve van a karácsony. Csenge nagyon várja, és ettől a család is, izgatott!:-) Nagy dumás lett a kiscsajszi, és ugyanolyan matrica, két napja anyukának hív...:-))))

Biggyesztés: fogalmam sincs! Tegnap hatalmas adag köröm, csülök pörköltet főztem, üres a lábas...:-)))