Állandóan harcban áll a lelkem. Jól csinálom? Csináljuk? Persze az eszem tudja, jól! Csak a szívem...és akkor látom már én is, hogy miért csinálja. Azért a nyamvadt telefonért...és már a másikat is teljesen beszippantotta ez a világ.
Mert ha akarja a telefont akkor kedves, bűbáj, segítőkész mind, majd ha elveszem, elvesszük, akkor kitör belőle a ideges, "állat". Akkor olyanokat tud mondani, amit persze tudom, ő is megbán, de akkor és ott, nagyon rosszul esik. Én meg a hülye rágódós anya, jól magamra veszem, aztán őrlődök egész nap ebben. De tudom, most csak ezzel lehet fogni őket. Én most nagyon határozott vagyok! Ha félévkor bukás, mehet más suliba....nagy a feladat, négyből áll ugyanis bukásra. :-( Igen, jól olvassátok! Bukásra!:-((( Nem nem az ötösért küzdünk...nem...hol a csudába rontottam el???
És akkor állandóan jojózik a gondolatom, hogy másnak még rosszabb, még az elején vagyunk, most kell észnél lenni, fiúk, még csak bontogatják a szárnyukat, Mesi is még fogható...még..
Bevallom, a legnagyobb félelmem, hogy elindul a nagyvilágba, rossz társaság közé...és akkor mi lesz? Itt már olyan vékony a határ, a cigi, a fiúk, az ital útján..persze, nem lehet üveg kalitkába zárni, meg is nyugodnék, ha látnám, hogy megbízhatok benne, hogy számíthatok rá, de nem! Sajnos le kell írnom ezt, pedig nem vagyok büszke, és nagyon összeszorul a gyomrom, ha olvasok, a büszke szülőkről...sajnos nem vagyok az, pedig de szeretnék!
Pedig, nem nagyok az elvárásaink, tényleg!
És könnyes a szemem, ha arra gondolok jön az Advent. Beszélnek róla már, milyen nasi lesz a napi csomagban? És a szeretet? Mesi talán csak Csengével van nagyjából jóban, de a fiúkat egyenesen utálja, pici koruk óta, ez nem a kamaszsággal jár együtt. Nekem mint anya, ezt olyan nehéz megélnem...
Lehet hagyni kellene, menjen minden a maguk útján? És akkor majd felnőtt korukban hozzám vágják, de akkor ott, miért nem adtál két pofont? Sokkal jobb lenne most nekem.....
És azért furcsa, hogy ezekről a nehézségekről, nem nagyon írnak, pedig szerintem ez nem egyedi. A nem alvásról, a szoptatásról, még a dac korszakról is, sokat írnak, és utána????? Az ember, nem csak a gyermeke kisiskolás koráig, anyuka....
Mert ha akarja a telefont akkor kedves, bűbáj, segítőkész mind, majd ha elveszem, elvesszük, akkor kitör belőle a ideges, "állat". Akkor olyanokat tud mondani, amit persze tudom, ő is megbán, de akkor és ott, nagyon rosszul esik. Én meg a hülye rágódós anya, jól magamra veszem, aztán őrlődök egész nap ebben. De tudom, most csak ezzel lehet fogni őket. Én most nagyon határozott vagyok! Ha félévkor bukás, mehet más suliba....nagy a feladat, négyből áll ugyanis bukásra. :-( Igen, jól olvassátok! Bukásra!:-((( Nem nem az ötösért küzdünk...nem...hol a csudába rontottam el???
És akkor állandóan jojózik a gondolatom, hogy másnak még rosszabb, még az elején vagyunk, most kell észnél lenni, fiúk, még csak bontogatják a szárnyukat, Mesi is még fogható...még..
Bevallom, a legnagyobb félelmem, hogy elindul a nagyvilágba, rossz társaság közé...és akkor mi lesz? Itt már olyan vékony a határ, a cigi, a fiúk, az ital útján..persze, nem lehet üveg kalitkába zárni, meg is nyugodnék, ha látnám, hogy megbízhatok benne, hogy számíthatok rá, de nem! Sajnos le kell írnom ezt, pedig nem vagyok büszke, és nagyon összeszorul a gyomrom, ha olvasok, a büszke szülőkről...sajnos nem vagyok az, pedig de szeretnék!
Pedig, nem nagyok az elvárásaink, tényleg!
És könnyes a szemem, ha arra gondolok jön az Advent. Beszélnek róla már, milyen nasi lesz a napi csomagban? És a szeretet? Mesi talán csak Csengével van nagyjából jóban, de a fiúkat egyenesen utálja, pici koruk óta, ez nem a kamaszsággal jár együtt. Nekem mint anya, ezt olyan nehéz megélnem...
Lehet hagyni kellene, menjen minden a maguk útján? És akkor majd felnőtt korukban hozzám vágják, de akkor ott, miért nem adtál két pofont? Sokkal jobb lenne most nekem.....
És azért furcsa, hogy ezekről a nehézségekről, nem nagyon írnak, pedig szerintem ez nem egyedi. A nem alvásról, a szoptatásról, még a dac korszakról is, sokat írnak, és utána????? Az ember, nem csak a gyermeke kisiskolás koráig, anyuka....
Hajaj! Szerintem itt és most kell nagyon szigorúnak lenni, most van (akár jelképesen is ) itt a két pofon ideje, ha így állnak a dolgok, ahogy leírtad. Tanulni adomány, tanulni lehetoség és egy kamasznak szinte még az egyetlen kotelessége. Diplomás emberek vannak munka nélkul. Egy tizenéves nem engedheti meg magának, hogy - bocsánat, leszarja az iskolát. Ne hagyd Anikó. Inkább haragudjon most rád, de ne hagyd!
VálaszTörlésjaj Anikó, nagyon rossz volt ezt olvasni még igy is. Ha leülnél vele egyszer csak kettesben egy jó nagyon beszélgetni? Vagy már túl vagy rajta? Nincs más ötletem, sajnos. Kitartást neked ! Javítani pedig még van idő fél évig, sikerülni fog ha összeszedi magát.
VálaszTörlésSosem tudom, hogy melyik fiúról van szó és, hogy most hányadikosok.
VálaszTörlésMesi szerintem nem utálja őket,csak kishülyének tartja és hát nyilván a két fiú is összezár és nem keveset bosszantja.
A tanulásról: én csinálnék egy jó kis szembesítést gyerek-tanár először talán az ofővel ( gyerek-ofő ) . Mi a gond? Mit nem bírnak benned a tanárok, mivel lehetne ezen változtatni Mi változott tavaly óta? És utána a szaktanárokkal is akár egyenként, hogy és mint legyen, ezt már lehet telefonon is, úgy, hogy csak te beszélsz velük, hogy lássák, hogy érdekel a gyerek sorsa és javítani akartok együtt.
És igen, furcsa, hogy más blogírók gyerekei kevés kivétellel tökéletesek és kitűnők és nem veszekednek, jó nekik én viszont már tudom, hogy bizony nagyon sok különbség van iskola és iskola között is , amúgy meg nem akarok én kitűnőket, csak az eszükhöz mérten jó tanuló gyerekeket, akik egészségesek és jól érzik magukat a bőrükben, de gondolom te is csak ennyit szeretnél :) Amúgy a fiúk sportolnak valamit? Mert ha nem, akkor kezdjenek el, valamilyen küzdősportot, az mard levezeti az energiáikat és rendet csinál a fejükben is egy kicsit.
Szerintem most annak van itt az ideje, hogy elengedjük és bízzunk bennük. És abban, hogy amit eddig "beléjük fektettünk" tudod az a sok törődés meg szeretet, nevelés, oktatás, szóval, hogy ezek nem múlnak el nyomtalanul. Mert ott legbelül minden megvan. Csak, ugye, a kamaszság.
VálaszTörlésElhiszem hogy fájó számodra, aki érzed hogy mindent megtettél megteszel értük. Az előző kommentelők szerintem közelebb vannak ehhez a témához most lehet aktualis nekik is ez a téma. Csak azt tudom neked mondani hogy bármit is mondhatunk adhatunk tanácsot minden gyerek más. Lehet hogy az egyik gyerek meghallgatja az okos tanácsot és próbál változni, de van olyan is akiben dacot vált ki. Te ismered a gyerekeket hogy mivel lehet esetleg megfogni őket mert azért valami fenyítésre szükség van! Nyugodjál meg ez nem a Te hibád , a párod nem tud erősebb szigorubb lenni velük?
VálaszTörlésAnikó, tudom, milyen nehéz korszak ez! Én is átéltem és nem dicsekedhetek az eredménnyel. Sajnos.:-(
VálaszTörlésInnen visszanézve azt mondom magamnak, mert neked nem adhatok tanácsot, csak te tudsz a te cipődben lenni, hogy szigorúbbnak kellett volna lennem, megkövetelni bizonyos dolgokat és nem elnézni azt a viselkedést, ami ellentétes az én elveimmel.
Neked az nem nagy segitség, hogy másnak is vannak, voltak hasonló gondjai, de azért tudd, hogy tényleg nem mindenkinek tökéletes a gyereke. Próbáljad meg Zsoltit is minél jobban bevonni!
Resi
Kedves Anikó! Én már túl vagyok ezeken a problémákon, a gyerekeim felnőttek és bár egyik sem végzett egyetemet, de ami a munkájukhoz kell és érdekli őket azt azóta is folyamatosan tanulják, képezik magukat. Nekem is voltak kudarcaim, az én okosnak vélt lányom is megbukott az egyik évben matematikából, én is átéltem ugyanezt, hogy miért csak másoknak vannak jól tanuló gyerekei? Mai eszemmel azt mondom, hogy jól csináltam akkor, hogy elhoztam abból az iskolából, ami nem neki való volt. Azóta mindketten boldog emberek, megtalálták a helyüket az életben. Az iskolarendszer pedig úgy rossz, ahogy van. Amit te adtál nekik szeretetet, törődést, gondoskodást, az meg fog térülni. lehet, hogy nem rögtön, de biztosan. Csak kitartás. Az a fontos, hogy érezzék, hogy rátok mindig számíthatnak, bármilyen hibát is követtek el.
VálaszTörlésKedves Anikó! Olyan hosszúra sikeredett a hozzászólásom, hogy inkább a saját blogomban, írtam meg. A kamaszkor legalább annyira küzdelmes a gyereknek is, mint a szülőnek. Hidd el, később nagyon hálásak lesznek mindenért!
VálaszTörlésTürelem Anikó, bár ez a legnehezebb. Az én Krisztiánom olyan kamasz volt, hogy sokszor legszívesebben agyonütöttem volna. Tényleg féltem néha mi lesz vele. A testvéreivel egyáltalán nem jött ki, és még finoman fogalmaztam. Olyan barátai voltak akik miatt különösen aggódtam, ők olyanok is maradtak. Most rendesen dolgozik, a felelősségtudata is látszik már. Egyre inkább felnőtt lesz. 20 éves. Ti megadjátok a gyerekeknek amire szükségük van, csak a szülői törődés számít, amit ti maximálisan megadtok nekik. A gyereknevelés attól nehéz, hogy 20 év kell a munkád beéréséhez. Szerintem nagyon jó fej, kedves felelősségteljes felnőttek lesznek. Csak várd ki a végét!:))
VálaszTörlésHűha, nem könnyű...
VálaszTörlésA szakemberek azt mondják az aggódó szülőknek, hogy a biztos, szerető családi háttér a legjobb védekezés a rossz útra térés ellen (kábítószer, rossz társaságba keveredés, devianciák). Azt hiszem, ezt Ti maximálisan biztosítjátok, és bíznod kell abban, hogy a viharos kamaszkor után a gyerek visszatalál hozzátok.
Azt tudnám tanácsolni, hogy - ha nem idegenkedsz ettől a megoldástól - keresd fel az iskolapszichológust, beszélj vele a problémáról, esetleg az osztályfőnöktől kérj időpontot, vagy a Nevelési Tanácsadóhoz is fordulhatsz.
Ha nem akarsz külső segítséget igénybe venni, akkor én is a karakán szülői kiállásra szavaznék.
Lehet, hogy már írtad, de most nem emlékszem: van-e valami hobbija a gyereknek? Zenél, sportol, terráriumi állatokat tart? Az örömmel végzett tevékenység is fontos kapaszkodó lehet kamaszkorban.
Azt hiszem a pályaválasztásnál az a legfontosabb, hogy boldog, elégedett felnőtt legyen belőle, és ez nem diploma függvénye.