2010. augusztus 31., kedd

Rossz idő, és egy kis játék!:-)

Bejött a rossz idő! És én nem tudom örüljek e neki, vagy ne? Örülök mert megjött az alkotási kedvem a sütikhez! Jönnek a kelt tészták, mindegy milyen formában. Meg is kaptam az első dicséretet az uramtól mikor jött haza a pecázásból, hogy arra gondolt hazafelé, milyen jó lenne egy kis süti.;-) És már ott illatozott a kakaós kalács a sütőben. Nem sokáig, estére nyoma sem maradt a kettőnek. Már tervezem milyen uzsonnának valót fogok sütni a suliba a srácoknak. Igen iskola.....várjuk is, meg nem is...de ugye ezt nem mi döntjük el mikor kell menni.:-) Holnap indul a nagy menet. Sok új változással, nekem is és a gyerekeknek is. De mire belejövünk mindannyian akkor fog megszületni Csenge, és majd új élet jön.:-D.
Nemrégen invitált egy kedves ismerősöm egy játékra, nevezetesen Hugi. Köszönöm a megtiszteltetést. Sokat gondolkoztam rajta mit is írhatnék. Milyen együtt főzni a gyerekekkel. Csodás ha van türelmed. Én őszinte vagyok nem mindig szerettem hogy sertepertélnek körülöttem. Talán mert hárman voltak? Így csak "sátoros" ünnepekkor gyűlünk össze a konyhában. Karácsonyi mézeskalács szaggatása, Dávid kókuszgolyó gyúrása....Mesi idén viszont sokszor átvette a terepet a konyhában. Pici irányítással. Isteni, pizza készült már, sütik, és az ilyenkor kukta szerepét betöltő, gyerekkoromba úgy utált (most sem csípem) panírozás, krumpli és zöldségpucolás a feladata. Örömmel teszi általában.;-) De azért azt látom hogy ki szeret a konyhában lenni, Bencének majd olyan feleség kell aki a vajas kenyeret is megkeni majd neki, Dávid alkalmakkor, nagyon finom ebédeket fog főzni, Mesi meg eleinte kedvtelésből, majd muszájból sokat fog főzni!;-) De azért emlékszem a lisztfelhőbe burkolozó, mézeskalács illatú, Mendikás karácsonyi készülődésre...mikor házakat alkottak, és nem volt szabad megenni. Még Húsvétkor is rakosgattam őket. Szóval nagyon jó együtt főzni. Sok gyerekmanccsal.:-))) Sok türelemmel, és kellő energiával. Mert mire a takarításhoz érnénk már mindenki naaaaaaagyon fárad!:-D
Lehet hogy nem így gondoltad a játékot Hugi. De ajánlom mindenkinek akinek kedve van írja le az élményét!:-)

2010. augusztus 24., kedd

Bettuséknál

Itt vagyok! Van kb. öt percem míg írhatok! Fiúk elmentek pecázni a patakra, itt van Bence barátja is, remélem nem alakul ki "csordaszellem":-) Mesi szobájában.
Nagyon jó hétvégénk volt. Borcsa baba egy tünemény, persze anyukája és apukája is az!:-) Szeretek itt lakni (persze jobban az őrségben:-))), de olyan szép helyen laknak Bettusék. Lankák között, csupa zöldben. Ott is azt éreztem nincs időkényszerem, csak teszi az ember ami jólesik. Tudom vannak "szürke hétköznapok", de ott még az is jó lehet! Az a teljes nyugalom. Örülök hogy Drága Barátnőmnek sikerült ezt a gyöngyszemet, megtalálnia. És utána az élet megajándékozta egy kitűnő emberrel, és egy ilyen remek kislánnyal mint Borcsa. Mert már nagyon megérdemelte. Nagyon nehéz élet volt előtte. Mivel egykorúak vagyunk, belegondolni sem merek nekem hasonló esetben milyen lett volna:-(. Szerencsésnek mondhatom magam az én életemért, nem habos babos, rózsaszín felhő, hanem egy egyszerű kis élet a miénk. Ami természetes. Szeretetben....így nem nehéz vállalni még egy babát.
Nagyon nehezen jöttem haza, soká fogunk találkozni legközelebb...:-(

2010. augusztus 19., csütörtök

kikapcsolódás......:-)

Már nagyon izgatottak vagyunk! A nyár legfontosabb eseménye Kedves Barátnőmékhez látogatni. Most egy időre lezárul a "nagy utazások" kora, remélem azért meg fogjuk tudni oldani a jövőben is hogy kicsit mobilok legyünk.
Borzasztó hogy kb. két hét és kezdődik a suli....elment a nyár. Bevallom, nehéz lesz a kezdés mindenkinek. Visszatekintve nagyon jó volt. Persze egy kis aggodalom Csenge baba miatt, de az is szerencsésen végződött. Most majd várjuk nagy szeretettel ősszel, majd a tél elején hogy közénk jöjjön. Milyen hihetetlen hogy egy kis élet jönni akar hozzánk, és mi ennyire várjuk.
Magamon meglepődök hogy mennyire ki tudom már zárni a külvilágot, csak azokat közel engedni, akik ugyanúgy várják Csengét mint mi...Élvezem minden egyes mocorgását, várom hogy kezembe tartsam de nem siettetem az időt. Olyan szép így....
Ez a hétvége nagyon jó lesz, tiszta pihenés és élvezet....hónapok óta várom már hogy Borcsát megsimizzem, Barátnőmet átöleljem. Olyan büszke vagyok a barátságára...Órákat tudnék mesélni róla...és hogy családom is így érez, még jobban élvezem! Persze jobb lenne közelebb lakni hozzájuk, de nincsenek véletlenek. A mi barátságunk sem az.
Szóval holnaptól, jól feltöltődök, és tele energiával írom majd a következő bejegyzést.:-)

2010. augusztus 17., kedd

Képek, Kercaszomor:-)





Kercaszomor, újra....

Nagyon jó hétvégénk volt. Újra Őrségben voltunk, olyan jó volt, mintha hazamentünk volna. Két család jött még velünk. Összesen az ottani gyerekekkel 12 gyerek volt. Azonnal ment a bunkizás, a banditázás. Annyira jól érezték magukat a gyerekek hogy Bencét komolyan megviselte a hazajövetel. És azonnal kérdezte megyünk e jövőre is? Mondtuk Neki hogy igen, de akkor már nagyobb autóval kell mennünk mert meglesz Csenge is, és ő már nem fér be a szuziba.:-) Elszaladt és boritékba tette a kis zsebpénzét, majd könnyes szemmel odaadta nekem hogy ezt a kocsira adja nekem. Nekem is kicsordult a könnyem és olyan jó volt hogy ilyen kis aranyosak a gyerekeim.
Nagyon várjuk már a mostani hétvégét. Megyünk Drága Barátnőmékhez. Gyerekek mennyire várják....ennek is nagyon örülök. Zsolti a hétvégén nagyon kipihente magát, jókat beszélgettek a férfiak, meg persze mi is nők, és pesztráltuk a kisebb gyerekeket. Íjászkodtak a férfiak, gombásztak, rengetek gombát hoztunk haza, kicsit csavarogtunk, de olyan jó volt a jurták körül is hogy alig akartunk kimozdulni. Este mindig jött a vihar, amit panorámásan néztünk a jurtából. Egyik este kemencében sült langallót ettünk, meg kis kecskét sütöttek a háziak. Szóval tele vagyunk élménnyel.
Csak rohan az idő.....

2010. augusztus 11., szerda

tanácstalan......

Olyan tanácstalan vagyok sokszor. Mit tehetnék hogy nyugodtabb és pihentebb legyen Zsolti. Fáradt, nagyon, hiába volt itthon két hétig nem tudott pihenni, nem testileg hanem idegileg. Szellemi munkát végez, őrli fel az idegeit. Úgy segítenék neki. :-( Nem tudom mit kéne tennem hogy újra a jókedvű, energiával telve legyen. Itthon mindent próbálok elintézni, gyerekeket csitítgatom ha hazajön, próbálom teljesen nyugodt légkörben fogadni, de nem segít sokszor.
Remélem nem tart sokáig ez az állapot. De nem úgy néz ki hogy változni fog. Miért kell így kizsigerelni az embereket? Félek hogy az egészségére megy.:-(
Remélem kicsit feltölti majd ha köztünk lesz Csenge. Mert egy pici baba, mindig sok erőt ad...

2010. augusztus 7., szombat

Kiscsaládom;-)

Rég nem írtam. Nem mintha nem történt volna velünk semmi, csak valahogy nem volt ihletem.
Pedig olvasok más blogokat, hol a családról írnak, főleg gyerekeikről, hol a saját lelkükről, hol arról milyen finomakat különlegeseket főznek. Én azokat a blogokat szeretem ami "vegyes", mindenről szól.
Remélem az enyém is ilyen, bár az utóbbi időben Csenge babáról írtam többet. Persze most ő van a középpontban, és így is lesz egy ideig. Így van ez jól. Mesi lépten nyomon simogatja a pocimat. Dávid és olyan sokszor odabújik a hasamhoz. Bence csak a maga módján az ölembe kuporodik, (míg odafér:-)))) Zsolti is egyre többet kommunikál a legkisebb lányával, aki ha éppen olyan kedve van, nagyokat rúgkapál ezért elnevezte "dzsekicsengének" (na jó tudom nem így kell írni, de nézzétek el nekem hogy lemagyarosítottam:-)))) Szóval zajlik a családi élet, én meg fürdőzök benne. Olyan más most. Még nem olyan nagyok a gyerekek, de már ahhoz igen, hogy büszkén mondogassák hogy kistestvérük születik. Nagyon jó érzés, mert mikor őket vártam, teljesen más volt.
Vannak azért szürke hétköznapok, mindennap olvasunk Bencével együtt, Dávid külön, Csukás István: Keménykalap és Krumpliorr. Kicsit noszogatni kell őket, főleg Bencét. Olyan makacs és akaratos tud lenni ebben a témában. Nem érti meg hogy most jó pár évig, ez lesz a dolga, mármint tanulni. Olyan durci tud lenni hogy előbb, utóbb elveszítjük a türelmünket vele. De napi rutinnak akarom bevezetni a suli előtt, eddig megy. Mert szeptembertől egyik sem lesz napközis, sőt ott sem fognak ebédelni. Itthon leszek, az lesz a dolgunk hogy tanuljunk. Remélem könnyebb lesz így!
Na de még nyár van. Sátoroznak, medencéznek kint. Mesi meg a kamaszodásával, hol tünemény, hol egy kis fruska:-) Míg elmentünk Pestre az eredményért, nagyon finom pizzát sütött. Meglepetésnek. Az enyém még sosem volt ilyen könnyű, puha. Nagyon ügyes volt!
Szóval jól vagyunk, kis bánatom csak, Zsolti jövőhéten már dolgozik. Bár pénteken megyünk vissza + két családdal, három napra az Őrségbe, majd a következő hétvégén Drága Barátnőmékhez! Jaj, de várjuk már!
Így telnek a napok....