2013. március 31., vasárnap

Kívánom Nektek!

Tegnap nagyon elfáradtam. Csenge, fél hatkor kelt, és nagyon nyűgi volt. Ma is, de egy fokkal jobb. Finom lett a sonka, a csülök. A sonka lében főtt tojás, a mimóza saláta is. Jót evett mindenki! Finom lett a margarinka, az almás pite, a kalács, és a kenyér is, amiben sonka és rozmaring volt. Sógornőm sütött túró tortát, az is nagyon finom lett! Ma csak egy kis zöldséges rizs volt az ebéd, és sült csirke comb. És sütöttünk Mesivel pogit! Ilyen finomra még nem csináltam.:-) Az édes sütik elfogytak, így holnap reggel túrós rétes csinálok még, kínálni a locsolóknak.

Előbb míg Csenge aludt, lementünk sétálni Zsoltival a patakra. Félelmetesen nagy most, olyan hangja van és sodrása. Féltem, ha beleesik Tégla kutyus, nem tudom hol halásznánk ki.
Pihenésre alkalmas az idő, mert se ilyen, se olyan...de legalább már nem szakad az eső.

Pihenjetek jól, élvezzétek ha vendégségben vagytok, ha nem, akkor azt használjátok ki! Egyetek jót, és beszélgessetek sokat!:-)

Áldott Húsvétot Nektek!

2013. március 29., péntek

Sütöttem!




Az úgy volt, hogy elkezdtem sütni. De annyira élveztem, sajnáltam, hogy abba kellett hagynom.:-) És mivel Sógornőm beugrott, és szólt, hogy jönnének holnap sonkázni, felraktam a sonkát és a csülköt is. Megsütöttem hozzá a két kalácsot, és az almás pitét. Ami tesztelve lett már és csomagoltunk Zsoltinak. És ha holnap sütizés, akkor megkentem a lapokat is.És eldugtam a sütit.:-)))) Még két rúd túrós rétest csinálok holnap, de az frissen jó. És fogadjunk a locsolóknak is kell majd sütni..Bence
meg kért toszkánai csokitortát is...:-))))

ui.: Pont azon gondolkodtam mikor a kalács tésztát csináltam, mennyire szeretek sütni kelt tésztát. Már amikor a lisztet a tálba teszem. Vagy elkezdem futtatni az élesztőt, és nézem ahogy nő az edényben. Amikor áll össze a tészta és érzem, hogy mennyire kemény még, vagy gyúrom át újra és levegős, meleg a tészta. Szóval, nagyon nagyon szeretem csinálni!:-)))

Szép is lehetne...

...a ma reggeli hóesés. Ha nem azt látnám a madár etetőben, hogy egymást lökdösve, vörösbegy, cinke, zöldike, kétségbe esve keresik a magot. Olyan szomorú látvány már, és csak bízok benne, hogy elég magot találnak benne. Nem pótoltam utána, most már bánom. De azt látom törik a magot, így reménykedem van benne még elég!

Csenge belépett, a ki akarom nyilvánítani az akaratomat, korszakába! Fél nyolc és engem már egy párszor kiakasztott!:-) Nem mindegy milyen pohárból isszuk a vizet, és a hűtőből mindent azonnal bontsunk ki, és nem mindegy melyik tányérra tesszük a kakaós csigát...Közben visít mint egy újévi malac. Fogjuk a fogára, a frontra és a dac korszakra.:-)))))
 
Lehet ma előre sütök pár dolgot, a lapokat, talán az almás pitét! És csilis babot főzök, ebben a jó kis hideg időben, Most új recept szerint csinálom. Sógornőméknél ettük így, mindenkinek ízlett! A szeletelt húst, én most dagadót fogok vékonyra szeletelni, mexikói fűszerrel beszórunk, majd kis állás után, kisütjük mind két oldalát. majd én most kerámia tálba beteszem, és nyakon öntöm két doboz csilis bab konzervvel. Majd lassan szépen puhára sütöm a húst a babbal. Sült krumplival, rizzsel tálalom. Csengének van még borsóleves, többiek szeretik a csípőset!

Mindenkinek szép készülődést! Vagy kitartást a munkához!

2013. március 28., csütörtök

huhhhh..........

Ma nagyon frontos, fog fájós fejfájós nap van! Régi nem látott  barátainkhoz mentünk.  Jó volt kicsit kimozdulni. Közben el akartam intézni az utolsó, húsvét előtti bevásárlást. Tök furcsa, vagyis nem is annyira, de kong mindig a hűtő. Zsolti sem tud vinni mindig meleg ételt a dolgozóba. Valamit változtatnom kell, csak ezek az árak, gondolom senkinek sem mondok vele újat!:-(

Tehát ma extra hisztis nap volt! Vájál(várjál), edegyül(egyedül), anya, annnnnnnnnnnnya....csapkodás, hiszti a köbön. Jaj, már alig vártam az estét...de valami lehet a levegőben mert Dávid már alszik, nagyon fájt a feje.:-( Enyém nem, de zsibong, és én is extra fáradt vagyok. De azért még vasaltam, meg mostam, jaj még ki kell teregetnem...
De holnaptól, csak pihenősen....(aha..:-) 

2013. március 27., szerda

Megértettem!

Mint egy sértődött kamasz, így éreztem magam, hosszú, hosszú ideig! Fájt, nehéz volt, vágyakoztam, reméltem. De ma sikerült elengednem...Elfogadtam valamit, mert megértettem.....

Túl lépek rajta, hiszen talán többet képzeltem hozzá, mint ami volt!
Leveszem róla is a terhet, bár valószínű neki nem fáj annyira, mint nekem.....

Semmi kesergés, ilyen az élet! Van akit soha nem tudnék elengedni, a férjemet, és a gyerekeket! És ez így jó, így kerek egész! Szeretem őket nagyon!

Lehetne...

....úgy is, hogy nem mérgelődök a majd 20 cm-es hó látványától. Mert azért szép ez a pihe puha hó látványa. És ahogy este is esett, és a lámpafényben nézek, majd fől csuda szép a csillogó hópehely. Na igen, ilyen a természet, karácsonykor mikor remegve várta az ember nem jött a hó. De most van..
Persze füstölöghetnék is, micsoda fűtés számlánk lesz most is. De nem füstölgök, hiszen tudunk fűteni.
Inkább együtt érzek a sok-sok emberrel, akinek már fogyóban, vagy elfogyott a tüzelője, akinek messzire autóval kell mennie, aki kint dolgozik, akinek nincs fedél a feje felett, és kint fázik. Gondolok a sok-sok emberre aki már nagyon várja a tavaszt! Mert várni jó! Mert akkor van mire várni....

Tehát én nem füstölgök már, igaz holnapra terveztünk egy kis kiruccanást a gyerekekkel, rég nem látott barátokhoz, még nem tudom menni tudunk e? Magasan a hegyen laknak...

Utolsó tanítási nap van a tavaszi szünet előtt. Remélem nyugodtan telik a pár nap. És kicsit kipihenik magukat a gyerekek, mert utána már csak nyári szünet jön.

Ma borsó leves lesz és almás palacsinta. Tervezem a sütiket is húsvétra. Biztos hogy lesz 2 rúd túrós rétes, lesz almás pite (még sok alma van a pincében). Hétfőre a locsolóknak, pogácsa, és margarinka süti. Ez három lapból áll, mint a hatlapos. Egy tészta, rá csoki krém, tészta rá vanília krém, tészta, és csokival leöntöm. És állni kell neki egy éjjelt.
Kalácsot is sütök a sonkához, meg egy darabot a  megfőzött sonkából, kenyér tésztában megsütök, Hú az nagyon finom volt tavaly. Mikor másnap hideg, csak felszeleteltük, és serpenyőben mindkét oldalát megsütöttük. Nyam, nyam..:-)

2013. március 26., kedd

Akartam írni...

...a hóról. Sok rosszat, meg, hogy unom...nem a havat, hanem a bezártságot. Elég vicces is volt, hogy ma mentem megvenni a sonkát és a csülköt a kisboltba, szakadó hóesésben. De hát ez van. Kettő gyerekem a három dolgozóból, meg is kérdezte, minek raktam ki a húsvéti díszeket, nem a mikulás jön? De nézzük a jó oldalát. Dávid elment szánkózni...csak a szánkó már a padláson volt!:-)
Gyönyörű házi sonkát és csülköt vettem, igazi füstöltet. Szép tojást is vettem, így ez is megvan, csak valami friss zöldség kellene és torma. Még jó, hogy tegnap voltam aktív, ma a mosogató rongy is feszesebb nálam. Így kis diétás krumpli főzelék lett, tojással.
Csenge éjjel az ágyunkba aludt, felsírt többször, majd úgy döntöttem odaveszem hozzám, egyből elaludt, én meg az ágy alsó sarkában kaptam helyet, még jó, hogy Zsolti mikor hazajött, betakarta Csengét a paplanjával, így volt saját paplanom. :-)

Ugye micsoda magvas gondolataim vannak? :-( :-)

De azt még mindenképpen le szerettem volna írni, hogy nagyon jólesik, valami! Ami pár kedves olvasómtól jön mostanában felém! Hihetetlenül jólesik. Mégha csak virtuális is, a távolság miatt, elgondolkodtatott! Újra kezdem érezni, hogy van akinek fontos vagyok, van aki bízik bennem, úgy, hogy nem is látott! És tudom, hogy őszinte az érdeklődés és a szeretet amit kapok! KÖSZÖNÖM! :-)
Megpróbálom én is viszonozni ezt, mert ahogy nekem is jólesik, tudom másnak is jó!

2013. március 25., hétfő

És mert megígértem....

....írok a mi nőnapunkról. Amit mi szombaton tartottunk. Fiúk titkosan lementek a patakra, és mi csak találgattunk mi lehet a susmorgás.:-) Kaptunk egy-egy csokor ibolyát! Illatosat, szépet. Mert a fiúk előre látóak voltak, és tudták, ma a hó alatt nehezen találnák meg az ibolyát.:-(
És miért ma ünnepeljük ezt? Ma van Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. Mai nap mondta egy Angyal Máriának, hogy várandós lett. És kilenc hónap múlva megszületett Jézus.
Magyar eredete is van, Göcsejben azt hitték, ha ezen a napon beoltott fából letörnek, abból vér fog folyni.
Ne felejtsük el ezeket!

Igazán büszke...

...vagyok Dávidra! Olyan másfél órája szólt nekem, hogy ő most sütne. Én elcsigázottan raktam le a mosogató rongyot, mert éppen előtte lettem kész a konyhában. De hát nem lehet letörni a kedvet, ugyebár. Mondom neki, jó süthet, de én most nem navigálom. Ja és a konyha rendbetételéhez is fáradt vagyok már. (mondjuk az hátra van még..)
De komolyan mondom, én ilyen finom linzert nem sütöttem, mint a fiam! Büszke vagyok rá!!!!:-)))

Először....

...úgy kezdődött, hogy szombat éjszaka elkezdtem spekulálni, hogyan lehetne úgy átrendezni a nappalit, hogy hétvégén mikor együtt nézzük a tévét, el férjünk kényelmesen? Tehát át kellene tenni a tévé állványt valahova, ahol jobban látnánk a tévét. Igen ám, de ehhez most segítség kellett, mert máskor egyedül is megy, de nem leszek jövőhéten kettesben Csengével. Zsolti délutános, gyerekek meg szerdán mennek utoljára suliba a héten. Maradt az, hogy Zsoltival raktuk át a tévé állványt, közben főztem, és navigáltam Dávidot, hogy csinálja a sport szeletet.:-)
Jó lett így a nappali, de mára ablakpucolást terveztem, meg is valósítottam. Tudjátok mi a jó a borongós, hűvös időnek? Az ecetes víz nem szárad meg pikk-pakk az ablakon, és a csíkok sem látszanak, tökéletesnek tűnik!:-D. Majd, ahogy lenne szokott, vérszemet kaptam, leszedtem a csipkéket, kimostam, majd arra gondoltam a függönyök vasalása közben, ha már leszedtem a csipkéket, lemosom a mütyüröket. Na nálam az van, mütyür! Aki látta a konyhámat tudja mennyi van. De megcsináltam, csillog villog mind, a mikrót is átraktam, ez a jó, mert ilyenkor az egészet lemosom, és mögötte is le kell törölni mindent! De ez is kész!:-) Elfáradtam, most érzem, hogy leültem. De már megvan legalább ez is. Nagyon ráfért mindenre a takarítás. Ez a baj velem, elkezdem, és mindent azonnal szeretnék megcsinálni. De ma könnyített pálya volt, nem kellett főzni, maradt tegnapról húsleves és csirke pörkölt nokedlivel.

De azért nem vagyok elégedett magammal, mert lehetne még mit sikálni, mindig csak olyan 80%-ra tudom megcsinálni. Mindig van valami ami közbejön...anya....ez kell, anyaaaaaaaaaaaaa az kell, közben mosok, hajtogatni kellene, a fürdőre is ráférne egy kis sikamika...áááá, ezt csak abba lehet hagyni, de befejezni sosem!

2013. március 23., szombat

Most...

....repetáztam a túró gombócból, eléggé lelkiismeretfurdalásom van!:-( Hogy lesz így a tokám, és az úszógumim kisebb. (sehogy!) Mert ugye van az a téli! délután mikor jó bekuckolódni a kanapéra, nézni valami blődséget a tévében, és akkor lecsúszni egyre jobban a kanapén, és csak becsukod egy pillanatra a szemedet, és milyen jó lenne most úgy aludni, hogy még valamit álmodok is közben( azt akartam írni, hogy csurogjon a nyálam, de azt azért már mégsem írom;-))))
Valóságban, igen bemegyek a kanapéhoz, Zsolti ledőlt, kb öt percig, nem baj a radiátor előtt a nagypárna is jó nekem. Háromszor pörgetem végig a távirányítóval a műsort, kitűnő sarok csiszolót kínálnak, ebéd után nagyon guszta képek!!! Majd hol halk, hol hangosabb anya, aaaaaaaaaanyaaaaaa, aaaaaaaaaaaanyapaaaaaaaaaaaaa, menni kellene fel a dedért, kettő nagyobbacska tanulja a törit, legalábbis az egyik már négy órája ír, egy oldalt. A harmadik nagyobbacska fent van a szobájába, szerintem olvas, vagy rajzol...de nem tanul az ziher.. pedig még jutalmat is tűztem ki annak, aki ma ügyes lesz!  Ez van, bebuktam!
De vissza a téli délutánra, sötét, hideg van, hétfőre havazást ígér, de semmi baj, tegnap este a sétánál mikor mentünk Zsoltival, Dávid elé,azt láttuk sok udvarban égnek a teraszon a karácsonyi izzók!  Olyan hangulatos volt, így március vége felé, egy héttel húsvét előtt. Pedig eshet itt a hó jövőhéten, akkor is megpucolom az ablakot, felrakom a tavaszi díszeket, és készülök az ünnepre. Akkor is!!!!
 

2013. március 22., péntek

Érdekes téma...

.....a vallás is. Tegnap Dávid fél szavakkal említette, hogy az egyik osztály társa azért nem tudott készülni az egyik órára, mert hittanra jár, és készül valamire. Azért nem tudom mire, mert nem tudom milyen vallású. És hogy beszélgetett egymással a két fiú, és mondta Dávid, hogy ő nincs megkeresztelkedve. Erre a fiú azt mondta neki, hogy akkor ő ateista, és hogy hitetlen. Mondom neki, azért ez így nem igaz. Mert mindenki hisz valamiben, és nem biztos, hogy az az igazi Isten hívő, aki megkeresztelkedik, templomba jár, majd felnőtt korára, messzire kerüli a templomot. Mert vannak a közvetlen környezetemben ilyenek. Mi Zsoltival meg vagyunk keresztelve és ennyi. Apám, igazi ateista volt! De valahogy engem mindig is vonzott a templom, mai napig. Bemegyek, őszintén keresztet vetek, és áhítattal nyitom ki szívemet és szememet, minden templomban. Karácsonykor elmegyünk a templomban, és Húsvétkor sem fröccsöntött nyuszit ünnepelünk. Úgy hogy a gyerekek nincsenek megkeresztelve. De hiszem, hogy anélkül is lehet, és ha valamelyik szeretne megkeresztelkedni, és ott leszek mellette és támogatom benne. Érzem most értek meg erre a nagyok, hogy komolyabban elbeszélgessünk erről a témáról majd!

Borzalmas szél fúj. Tegnap délután óta. Ledöntötte a pinyóasztalt is, megint szegény szilvafára. :-(

Ma bab leves lesz, és délután csajos napot tartunk Mesivel. Péntek van, hurrá....

2013. március 21., csütörtök

Csuda vigye...

......a rossz időt. Rendeződni látszok "fejügyileg" így, jártam egy két blogon. Tudom, tudom, csak nekem adott most valami pluszt ez, de olyan jó volt!
Olyan volt, mintha mindenhova bekopogtam volna, kinyílik az ajtó, megtöröltem a lábam, mosolyogtam is, és leültem egy pár percre és meghallgattam mit érez, mit csinál éppen. Megvitattuk az esőt, a hideget, a gyerekekről beszélgettünk, a tervekről, a múltról, a jelenről. A kételyekről, a kecskékről, az építkezésről, a palántákról. Ki mit főzött, sütött, és igen, neki is fáj(t) a feje. Mit olvasott, vagy élt meg a munka helyén. És jó volt ott lenni! Mosolyogva jöttem el tőle.:-)

És most itt vagytok nálam? Igen, igen...hallom is, nyitom az ajtót, mosolygok.:-) Képzeld elmúlt a fejfájásom, már csak az "úthengerérzés" van meg. Várjál öntöm a kávét, épp forró még. Hogy is iszod, igen igen tudom!!!! Bocsi, kakaós süti helyett, meggyel szórtam meg az olajos piskótát, meg dióval, de ez a sült dió a tetején isteni. Pont jó hozzá a forró kávé.:-)
És igen, beszélgessünk. Kicsit, mintha helyre rázodnának a gyerekek itthon. Talán a tegnapi lelkifröccs? Na majd meglátjuk. De az jó, hogy Mesi csodaszép képet festet amire ráírta;-Sajnálom..igen ez mindig jó jel. Szeretem őket, na! Várom már a Húsvétot, együtt leszünk pár napot! És igen, remélem jó időben.:-) És hogy én, hogy vagyok? Boldogan! Mert ma délelőtt összebújtunk Csengével a kanapén. És úgy nézett rám, képzeld, mintha tündérkirálylány lennék, pedig a fejfájástól, minden voltam, csak királylány nem....de mégis, ezt nem tudom leírni, ezt érezni kell! Úgyhogy minden rendben.
Kérsz még egy sütit? És Te, hogy vagy?......:-)
 

Esik eső, csendesen....

Voltatok már így? Félig megírtam a bejegyzést, majd vissza töröltem..Unalmas volt, még magamnak is, amit írtam. Kedvem is unalmas, meg a másfél gyógyszer nyomja lefelé a fejfájást, még nem döntötték el ki fog győzni...

Mai biggyesztés, rakott karfiol lesz az ebéd, és kevert kakaós sütit csinálok nasinak délutánra.

2013. március 20., szerda

Tegnapihoz....

....visszakanyarodva, azért sem szeretnék több babát, mert igaz, őket, négyüket is fel kell nevelni, lehetőleg úgy, hogy normális, boldog felnőttek legyenek. És ezt nem lehet, még elég jól sem csinálni.
Mind a három nagy, egy olyan korszakába lépett, hogy csak kapkodom a fejem. Hogy reggel ahogy kinyílik a csipájuk, már beszólogatnak egymásnak, soha nem lehet tudni ki kezdi. Majd nem mennek el egymás mellett úgy, hogy ne löknék meg egymást. Egy udvarias gesztus, egy önzetlen szeretet nem látszik egymás között. Mit rontottam el? Miért nem lehet csak egy kicsit NEM úgy élni, mint egy rossz albérletben lennénk, hanem egy családban? Tudom, tudom...nem rózsaszín buborékok között élünk, állandóan mosolyogva. De a mi szeretetünk, amit ki is mutatunk egymás iránt Zsoltival, nem jó példa? Nem elég, hogy mondom, nekik is hogy szeretem őket. Én nem dobálkozom a szeretet szóval, és nagyon tudok haragudni is. És sokáig is, a saját gyerekeimre is. Ilyen vagyok, én nem vagyok az nyalom falom típus sem. Én szeretetet másképp fejezem ki...de mindegy is, most nem ez a fontos, hanem hogy milyen nehéz megtartani a családot. Próbálkoznak, hazudnak, ha oda akarnak ülni a géphez mindent megtesznek, de ha nem, akkor csak megy a műsor. És a tanulás! Na nekünk nincsenek elvárásaink, legalábbis nem nagyok, de sorban hozzák a kettes jegyet. És el sem mondják, úgy kell mint a katonaságnál kérnem az ellenőrzőt. És még csak általános iskolások, mi lesz tovább?:-( Kérdezzem ki őket? Mesi körberöhög, mostanában ez a módi. Dáviddal kín szenvedés a kikérdezés, szó szerint. Bence morog közben, meg csapkod. Most komolyan ilyenkor mit csináljak, vegyem fel a maszkot és mosolyogjak, majd mondjam, - "semmi baj, én nagyon szeretlek benneteket, nem baj, ha így mondod fel, vagy ha nem is mondod, minden rendben!" Zsolti harcol velük, kisebb sikerrel, tart kb két órát a módszer, én meg a már a teljes passzivitás, csak legyen nyugalom(hahahahaha).
Ez nem azt jelenti, nem szeretem őket, dehogynem! Csak olyan nehéz most, és papír élen táncolunk, mert szerintem most nagyon sok múlik merre tereljük őket, csak valaki adna erőt nekem hozzá, és hitet, hogy menni fog ez majd! És tudom, ezek az évek is elmennek majd villámgyorsan mint a többi, és visszagondolva, miért is volt nehéz akkor három picivel? Dehogy volt, csak kicsit. Majd ha felnőnek, és a mostani évekre visszagondolok, majd nem lesz olyan nehéz, csak most csináljam jó, könyörgöm!

2013. március 19., kedd

Anyaságom története!

Ritkán van az mostanában, hogy előtte megvan a cím, és a bejegyzés tartalma, mielőtt elkezdeném írni. De tegnap este olyan jólesően bevillant valami, mikor fürdettem Csengét! Gondoltam egyből, ezt le kell írnom, mert jó érzéssel tölt el.:-)
Kezdjük az elején, olyan 17 évvel ezelőttig! Ott volt két szerelmes pár, és tervezgette a jövőjét, pontosabban, mi voltunk azok. Mindig is anya és feleség szerettem volna lenni. Semmilyen más karrier nem volt fontos nekem. Szóval tervezgettük a jövőnket, hány gyereket is szeretnénk. Mind a ketten, háromra gyermekre vágytunk. Jött is Mesi, esküvőn előtt egy héttel jelezte, ő már a pocakomban van. El tudjátok képzelni azt az örömet, amit akkor éreztem? Esküvő, baba várás...jó volt!:-) Majd építkezni kezdtünk, és megszületett, rá két és fél évre Dávid. Milyen nagyokat aludt a beton keverő hangjára.:-))) Beköltöztünk az új ház részbe, mikor Bence toppant be. Sosem felejtem el azokat az arcokat mikor bejelentettük érkezését! Persze utólag, kit érdekel már?  Majd mentek az évek, az eleje nem volt könnyű, egyedül, három kicsi gyerekkel. Sok mindent másképp csinálnék, de van amit nem. Nagyon keveset mozdultunk ki itthonról, mert nem volt tesóbabakocsi, csak úgy tudtunk menni, hogyha Zsolti is otthon volt! Kocsink sem volt, sokszor baktattam a három lázas gyermekkel, gyalog az orvoshoz. Majd ovisok lettek délig. Első időben nem tudtam mit kezdeni a "rengeteg" szabadidővel.:-) Persze feltaláltam magam hamar. Majd sulisok lettek, én kicsit dolgoztam....majd előjött az a furcsa érzés. Elöszőr nem tudtam mi az, csak egy nagy hiány érzetem volt! Éreztem kell még közénk valaki. Emlékszem, alig akartam elmondani Zsoltinak érzéseimet. Mert hát megvolt a három "tervezett" gyermek. És ők már nagyobbacskák voltak, nem kellett orrot fújni, kakis pelenkát cserélni.:-) Helyette, csomó más dolgot kell velük csinálni és átélni.:-)
De csak előhozakodtam az érzéseimmel, ami kicsit érdekesen hatott Zsoltira elöszőr, de miután megrágta magában a dolgot, soha nem fogom elfelejteni neki azt, mikor már ő is nagyon akarta volna Csengét! Így lett Ő!:-) Ugyanígy csinálnám ma is. Mert el sem tudom mondani mennyire jó hatással van, a mai napig is, a családra. Nem mondom, hogy ugyanolyan most mint amikor a 20-as éveinkben voltunk, fáradtabbak vagyunk sokszor, de nagy a szeretet felé, és ő meg annyit ad mikor hozzánk bújik, csak ránk mosolyog, hogy csuda.
De bennem, csak nem csillapodott le a vágy. Bevallom, haragudtam a terhes anyukákra, na jó nem az a igazi haragudás, csak az olyan "de jó neki, mert imádtam terhesnek lenni" érzés. Meg a "nekem már sosem lesz ebben részem" érzés. Valahogy Csengével még mélyebben éltem meg mindent, és a mai napig is mélyebben élek meg mindent. Mikor vártam őt, elhatároztam, sokáig szeretném szoptatni. Nem tudom emiatt e? De több mint két éves koráig szopizott, és a szülő ágyon is már nagyon ügyes volt! Én nem ítélem el a tápszeres babákat, Mesi három hónapos korától tápszereztem. De ez az erős kapocs Csengével, talán egy hónapja szakadt meg végleg. Kicsit sajnáltam, pedig már nem volt jó, meg nem is akartam tovább húzni, az elválasztást. Két hiszti volt miatta, de az sem komoly. Viszont nincs cumi, nincs cumisüveg, ha problémája van az ölembe kucorodik és belefúrja magát a mellkasomba, és tudom, kell még neki az "anyaillat" mint nekem is a "babaillat".
De tegnap, történt valami, míg fürdettem Csengét eszembe jutott, hogy neki nem lesz korabeli tesója. Az a 10-13 év, ott lesz mindig. Elöszőr sajnáltam őt, majd eszembe jutott, csak előnyére válik, már most is, hogy nagy tesói vannak, később csak jobb lesz. És éreztem magamban azt az érzést elillanni amit mindig éreztem, ha megláttam a pocakos kismamákat. Hiszen előttünk van még az élet...nekünk hatunknak! És ez az érzés olyan jó volt, hogy kit érdekelt hogy március 18.-án nagy pelyhekbe esik a hó, még szépnek is találtam, és nem gondoltam bele, micsoda locspocs lesz reggel, és borultság, csak lesz egyszer tavasz!!!:-)

Mai biggyesztés, vadas lesz, de lustaságom miatt, és mert vasalnom kell, tésztával és nem zsemle gombóccal.:-)

2013. március 18., hétfő

Kérdeztétek...

Sokan kérdeztétek, hogyan lehet fotós fejlécet csinálni? Elárulom, én nem tudom, de Mesi itt csinálta!
Aki tud angolul annak könnyű, de ki nem, az se adja fel, fordítsa le.:-)

www.ipiccy.com

Mit is...

...írhatnék?
 Jó volt ez  a három nap. Két családi látogatás, vagyis egyszer hozzánk jöttek ünnepelni a sógornőmék, és anyósomék. Pontosabban tegnap, volt sütizés, beszélgetés, jó volt. Csak ez a bezártság, és a hideg. Kicsit nyomaszt, mindennapi sétánkat fázva, reszketve tettük meg.:-( Pedig mennyivel jobb lenne már a meleg.
Még volt a hétvégén minden féle, mint egy nagycsaládban lenni szokott, sok nevetés, együtt főzés, együtt evés, közös segítés, majd durci, dac, makacsság, hangosabb hangnem, sértődés...mint egy nagycsaládban. Ez van! Egyik pillanat ilyen, a másik olyan...az biztos, soha nem unalmas. :-)))
Volt kicsit mélázás is nekem, a múlton. Zsolti elővette azt az albumot, amit gyermekkoromban is nagy kincs volt. Talán a múltamból, ez az egyik emlék. És míg látom a fényképet előjön a múlt. Ott voltam, három évesen, ahogy anyukám ölébe kucorodok, biztos durciztam.:-) Ott voltam apukám ölében egyévesen, mikor a kedvenc elfoglaltságom, az nagy fém órájának a birizgálása volt.:-) Ott voltam, hat évesen, egy olyan lakásban, ami akkor maga volt a luxus. Majd egy huszárvágással lettünk, szinte földönfutók. Hogy miért ez egy hosszú történet, és nem is én döntöttem, hanem a szüleim. Mindensetre a következő 14 év, mély nyomot hagyott bennem, és a családomban is. Majd néztem a 23, 24 éves szüleimet az esküvői fotón, megismertem a mozdulatot, szinte éreztem, néztem a nagyszüleimet, akik ott álltak szüleim mögött. Micsoda múltjuk volt nekik is. Hiszen ők  háborúban voltak fiatalok. Ott voltam velük, azokban a pillanatokban. majd azon gondolkodom, hogy tudnám átadni a gyerekeimnek a múltamat.  Annyira sajnálom, hogy úgy nem tudom átadni nekik, mint amit én érzek. Természetes ez, míg én voltam annyi idős, mint most ők, soha nem kérdeztem meg Nagypapámat, milyen volt neki fiatalon, jobban érdekelt a tartóban van e savanyú cukor.:-) Pont úgy mint most az én gyerekeimnek, is ez a gondolata..

Ilyen vagyok én, sokkal többet tekerném vissza az időt, mint előre!


Tegnap karaj csontból volt leves, és csülköt sütöttem, meg baconba tekert csirke májat. Somlói volt a süti a név naposnak.:-)

2013. március 16., szombat

Írhatnék...

....a hó helyzetről is, de ezt megtették mások már. Sajnálom a sok embert akik itt, ott rekedtek. Ilyen a természet, senki nem tudja előre, kicsit fog csak tombolni, vagy nagyon! Itt is megmutatta a rosszabbik oldalát, befújt a teraszra, az ajtóra, ablakokra. Kivételesen nem haragudtam érte, kialudtuk magunkat, együtt voltunk, ebédre voltunk meghívva a sógornőmékhez, tehát nagyon könnyű és jó kis nap volt! Talán azért sem haragudtam az időjárásra, mert tudtam, ez csak egy utolsó megmérettetése a télnek és jön a tavasz! Izgulok a barack fáért, már rügyben van, el ne fagyjon. Meg a ribizli is már nagyon bontja a leveleit. Na majd meglátjuk. Most gyönyörűen süt a nap, de hideg van.

Ma pizzát sütnek a gyerekek, én csak kukta leszek. Meg valami sütit sütök, mint mindig. :-)

2013. március 14., csütörtök

Kitartást....

.....kívánok magamnak, és Nektek is! Ma 2 órától, úgy döntött Csenge, nem alszik. Így dumál, majd sír, majd dumál, és kiveszem a nagy ágyba, birizgálja  a hajamat. Sok
mindenben nyugodt vagyok, de ha álmos vagyok, és birizgálják a hajamat, azt utálom, még ettől a szeretet gombóctól is nehezen viselem.:-)
Most azon gondolkozom, reggel van e már, és csak a beszűkült szememtől van ilyen sötét, vagy tényleg ilyen sötét van? Szakad az eső, de láttam az előrejelzésben, jön a hó. Igen jól írtam a HÓ! Kamasznak mondom, vegyen fel csizmát ma. Körberöhög, majd mondja, ő már nem vesz fel csizmát. Oké, lehet menni a legvékony talpú tornacipőben, és bugyiban. Én minek veszekedjek, Ő tudja...Nem?;-)
Én meg azt, hogy ma csak lassan csinálok mindent, és erősen koncentrálok, hogy a front miatt ne fájjon a fejem.
Cukkini krém leves lesz ma az ebéd, és grízes tészta.
Takarítunk Csengével, és befestem a hajam is. Holnap vendégségbe megyünk, valahogy ki kell néznem.:-)

2013. március 13., szerda

Elnézést...

....mindenkitől, aki beleélte magát az új blogruhába.:-) Én valahogy nem tudtam megszokni. Most merem azt mondni enyém!:-))))De akit zavar a sok levendula, attól is elnézést! Mert én egyszerűen imádom!:-)))
Mesinek mondtam, hogy segítsen majd leírni hogy csinálta a fényképest, azt mondta leírja majd. Csak a mai nap, nem túl jó neki, sajnos!
Kettő felé beírták végre a gimibe, az ideiglenes felvételi eredményt, de nem ám úgy, ahogy a többi suli, hogy előre vette akik oda jelentkeztek, és váró listára, aki másodiknak jelőlte meg őket.
Nem, ide minden jelentkezőt felraktak, aki ide jelentkezett, még azt is, aki nyolcadikként jelőlte meg a gimit.
Nagyon lekonyult Mesi, megértem! Így még április 25.-ig nem tudjuk meg felvették e. Most azon izgul, mi van, ha egyik gimie sem veszik fel? Megy a "gyűjtőbe"? (honnan jött nekik a gyűjtő szó??:-)
Persze a fb, tele van az osztálytársak, barátok örömével akiket felvettek.:-( Mert más suliban, már kiírták ma.
És az sem volt jó, hogy nem a Mesi jutott tovább a szavaló versenyen, pedig évek óta ő megy, és ráadásképp, közölték ma neki a fogszabályzáson, hogy lehet az összes tejfogát (hátsót) ki kell húzni....nesze neked! :-( Úgy sajnáltam, de nem baj, majd kipiheni magát a hétvégén, holnap suli, mindegyikre ránézek majd délután, tanuljon meg holnap, és három napig semmi suli!!!!

Bevásároltam a hétvégére is délután. Ma csilis babot csináltam ebédre, és kakaós csigát is sütöttünk.:-)

Gyorsan...

....kell találnom valami elfoglaltságot (nem lesz nehéz), mert percenként frissítem a gimi honlapját. Ma derül ki az ideiglenes felvételi eredmény....izgulok, na!:-)

2013. március 12., kedd

palánták...

Képzeljétek el, valahol olvastam a neten, hogy a palántákat amiket bent nevelgetünk, néha simítsuk meg a kezünkkel, mintha fújná a szél, mert így erősödik a szára. Én nagyon lelkesen simogatom (becézgetem) a paradicsom palántákat! Olyan szépek, idén sokkal jobban szeretném csinálni mint tavaly. És kibírom még ezt a zord időt, és nem kezdek el vadul ültetni. A krókusz gyönyörű, a medvehagyma is nagyon szép, Csenge áll előtte, és mutatja hogy az ennivaló tépjek neki, és csak úgy eszi magában.:-)

Először is..

....az új blogruháról. Én még kicsit idegenkedem tőle. Így kitalálhatjátok, nem én ötletem volt.:-)
Azért idegenkedem, mert bár nekem kedvesek ezek a képek, de nem vagyok az a "magamutogató" . Mellette ismertek már, hiszen ezeket a képeket a blogra is feltettem annak idején.
Ötlet szerző Mesi volt, a kivitelező is.:-))) Igen, ahogy írta Kati, ez olyan Anikós lett!:-)

Mellette megvilágosodtam tegnap. Hiszen nemrégiben panaszkodtam, hogy én milyen "irigy vagyok" másokra. DE nem az a "sárga" irigység, hanem az a velem miért nem történik ez meg? És este mikor lefekvéshez készülődtem, beugrott valami. Hiszen én ezeket a dolgokat már megéltem! Megéltem az új házba költözést, az építkezést, a kert építést, a ház alakítást, (azt ma is folyamatosan). A gyermek várást, születést. Hiszen ott vannak a legboldogabb pillanatok, amikor megismerkedtem Zsoltival, mikor megkérte a kezem, amikor gyűrűt választottunk, amikor az esküvőnk volt! A legboldogabb pillanat az életemben az volt, mikor összeházasodtunk.
Majd négyszer megadatott, hogy gyermekünk született, soha nem felejtem el,egyetlen pillanatot sem.
Ugyan ilyen szép nap volt, mikor először lett saját lakásunk, és a zacskók közepén aludtunk..vagy mikor kész lett a ház részünk, és én olyan türelmetlen voltam, hogy hamarabb költöztünk le, de micsoda nap volt!:-)))Hát hiszen én is megéltem ezeket már...családdá válást, építkezést, tervezést!
De tudnom kell, menni kell az idővel, hiszen az megy, szélsebesen. És még tartogat sok, sok jó dolgot. Minthogy MEGÉLTEM, sok sok jó dolgot már!:-)


Ma sem maradunk éhen, ebédre sajtos, makarónit kértek, én azt tepsiben is meg szoktam sütni. Majd vacsira tejberizs lesz.:-)
 

2013. március 11., hétfő

Idő..

Ajándék idő van ma! Nem vagyok felhőtlenül boldog, mert ebben a három napban, míg itthon volt mindenki, borús, esős idő volt! Így hideg is, de azért nem annyira, hogy ne essen jól kint  lenni. Na de ma, mikor már mindenki dolgozóban, süt  a nap. Megszáradt a ruha, a kávé is jólesett kint, csak az a fránya ablak olyan foltos, kibírja még egy kicsit!:-)))

Olyan nagy már Csenge, tegnap belepisilt a WC-be, és nem is nekem mutatta meg a tudományát, hanem apukájának. Ma mentem bevásárolni, de a nyuszikát is elszerettem volna intézni (na nem kinyírni.:-))), így nem vittem magammal Csengét. Utóbbi időben, nagyon anyás, mindig is, de mostanában főleg, elmegy valahova, rohan vissza, anya..anya...mikor meglát, öröm, mint akit rég nem látott, odafut, majd átöleli a lábam. Ezért volt ma jó, hogy mikor mondtam Zsoltinak gyorsan lelépek vásárolni, ne sírjon, Zsolti azt mondta, ne, majd megbeszélik, meg kell szoknia, hogy elmegyek, de visszajövök. Így mondtam Csengusznak, hogy most megyek boltba, de majd jövök nemsokára. Láttam a kis arcán, hogy ez így nem jó, hogy egyedül megyek, mutatta, ő is veszi a kabátját. Mondtam neki, most nem jön ő, marad apával itthon játszani. Görbül a szája...bevetettem, Tégla kutyus is várja őt..majd vállat rándított mosolygott, és mondta JÓ! És vadul integetni kezdett, majd egy sziával, pakolta tovább a mosogatógépet apjával. Olyan jó volt így itthon hagyni.:-)
Elintéztem a nyuszit:-))) (is). Majd szokásos házimunka, csak ebédet nem kellett főznöm, mert maradt gulyásleves és lángos mára.
 

2013. március 9., szombat

Már...

...isteni sajtos pogi illat van a lakásban.:-) Vagyis nem pogi, hanem rúd, mert az hamarabb megvan. Mesiék mennek a barátnőjével, meg anyukájával az utolsó SZJG dedikálásra.:-) Útra valónak jó lesz a pogi. Tegnap ittaludt a barátosnő, meg suli sem volt, Zsolti is kivett szabit. Jó kis nap volt, csak olyan borús. El sem hiszem, hogy jövőhéten megint tél lesz.:-(
Fiúk most pecáznak, Mesiék még ajándékot gyártanak Laurának, Csenge velük tart, így van lopott percem.:-)
Pácolódik a húsi, amit rántani fogok, sült krumpli lesz mellé...én, hogy utálom az olajszagot, de ez van, ezt is kell néha csinálni.:-)
Csengének folyik az orra, de meglepődtem, mert ugye a télen nem kellett kipróbálni(hála) az orrfújást, hogy milyen ügyesen fújja az orrát, nem is kellett még a porszívó, de a fogát is ugyan ilyen ügyesen mossa.:-) És beindult a dumálókája is. Na, ezzel nem vagyunk elsők, mert elég későn kezdte el, na de míg öten vagyunk rá, hogy kitaláljuk a gondolatát, minek strapálja magát?:-D
Ja, mi nőnapot sem ünnepeltünk tegnap.:-) Majd 25.-én! Ki találja ki, miért akkor? Amúgy nekünk minden nap nőnap, hiszen jó nőnek lenni, nem kell ahhoz "nemzetközinek" lennem.;-)

Mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok!:-)

2013. március 7., csütörtök

Éppen...

.....Micimackót nézzük. Régen láttam, rácsodálkoztam most is, hogy minden kis állat, más és más jellem. Én gyermekkoromban Malacka voltam benne, most is majd 39 évesen is Malacka vagyok.:-)))) Pont olyan jellem...:-D Ti gondolkoztatok ezen???? Ki mi lenne????

Micsoda gondolatok, ugye? Hogy egész nap mondókák járnak a fejembe, hogy rám mosolyog Csenge, én vissza, hogy imádom gyömöszölni, és azt hallani, ahogy negyedszerre, is megtanulja kimondani a gyermekem ANYA! Hát ez van, ilyen napok vannak mostanában. Ennél jobbak nem kellenek.:-)
Borús az idő, de meleg van. Lehet már kint sokat játszani. És ez olyan jó, a nagyoknak is. Most a pingpongozás a sztár. Legalább mozognak, és kint vannak.  Nagyon furcsa még mindig, nem tudom hogy megszokom, megszokjuk e vala, a kamaszkori érzelmeket. Van olyan délután amikor minden olyan flottul megy, tanulás, beszélgetés, kérés, teljesítése...van amikor noszogatni kell a tanulás, flegma duma, szekálás, dac, semmi sem jó..csak egymás hergelése, meg magunk hergelése. Soha nem tudhatod, ma milyen nap lesz, soha...ez különben nagyon fárasztó, és frusztráló....De abban biztos vagyok, ez egy pár évig most így lesz. Tehát ha nem akarunk bedilizni közben, meg kell szoknunk ezt!:-) Muszáj..

Ma, csirkecomb alsót sütök, lehet bundában, de sütőben készül majd, és krumplipüré lesz mellé, és kompót is.

2013. március 6., szerda

Aki azt meri....

....állítani, tegnap nekem olyan migrénem volt, hogy estére potyogtak a könnyeim és halál félelmem volt.............nem túloz! :-( Pedig sütött a napocska, én is sütöttem egy kevert sütit, hiszen vendégeket vártunk, jöttek nővéremék, Katával. Csenge kisebb sírás után, nagyon élvezte a társaságot, még elmentünk vásárolni, majd itthon kint és bent is nagyon jót játszottak, azért volt egy kis "enyiiiiiim" harc, de ezenkívül állandóan csak puszilták egymást, és nem értették, most nem annyira örülünk neki, mert Kata náthás volt!:-D
Sajnáltam, hogy nem voltam jókedvű, és beszédes, hiszen olyan szép nap is lehetett volna.....Utálom, hogy állandóan gyógyszert kell bevennem, hogy nem múlik el sehogy, hogy sosem tudom mikor jön, és nem tudok ellene tenni, hogy így leterít. Utálom! De még mielőtt az gondolnátok miért nem megyek el orvoshoz, megírom!  Gyerek koromban el vitt anyukám kivizsgáltatni. Volt ott mindenféle vizsgálat, semmire nem jutottak, nyugtatót adtak és fájdalom csillapítót, ennyi. Most is ez lenne....így marad a szenvedés, és ha szerencsém van, akkor a gyógyszer pozitív hatása...ha szerencsém van. Vannak olyan hónapok, hogy semmi bajom, de vannak olyanok is, amikor szerencsém van, ha csak egy héten egyszer jön elő.

Ennyit  a nyűgömről! Mert inkább jó dolgokra akarom terelni a témát!:-)

Például, hogy három napos hétvégénk lesz! Nem lesz suli pénteken, és arra gondoltunk hogy Zsolti is lecsúsztathatná a túlóráját pénteken, ha égiek is úgy akarják, együtt leszünk. És már izzítják a pecabotot a fiúk, jöhet a pecázás.:-))))

Ma székely káposztát főzök, bár teszek bele gombócot is.:-) És valami habos diós sütit is tervezek....

 

2013. március 4., hétfő

Túl vagyunk!

Sikerült Mesi szóbelije. Majd kiderül jövőhét szerdán hova megy, de mind a két gimi, szimpatikus!

Megkönnyebbülve mentünk egy felsőt, meg cipőt venni Mesinek, meg farmer a fiúknak. :-))))

Bízom benne...

..., hogy az előző bejegyzés, nem azt váltotta ki bennetek, hogy már megint itt nyafog, hogy írjanak neki..Mondjuk aki számít, az tudom mit gondol és ír nekem, ami megint nagyon jólesett. Ilyenkor mindig megdöbbenek, mennyien vagytok mögöttem, és milyen erőt sugároztok. KÖSZÖNÖM!:-)

Jó volt a hétvége, bár szombaton mindent hittem, még pityeregtem is mérgemben, de jól alakultak a napok. Sok mindent nem csináltunk, szombaton, főztem,vásároltunk Mesivel, sétáltunk. Vasárnap flekkenezni szerettünk volna, de nagyon hideg szél fújt, így mi is lefújtuk!:-D Megsütöttem a húsit a sütőbe, csináltam mellé kukoricás rizst és saláta volt. Süti nem, mert péntek óta ott volt az almás pite, (csodálkozom...) De így hiába kívántam és is estére a jó csokis sütit, nem volt.:-)
Szerencse! Mert délután elszaladtunk a Decatlonba cipőért Bencének, meg nekem. És vettem egy pulcsit is magamnak. És mikor felpróbáltam itthon, megint kimosolyogtak, hogy milyen dömdödödöm vagyok. Nem bántón, csak olyan kedvesen. Mondjuk azért én is látom, hogy ha lekerül a télikabát, kinézek egy félidős baba várónak.:-( Na és a mérleg....az sem keveset mutat. Így este hiába kívántam valami kis ételt, nem ettem....és éhes voltam, és most is éhes vagyok, és arra a szóra is éhes vagyok, hogy fogyókúra, pedig nem olyan sokat kellene fogyni (akkor sem lennék karcsú) 10 kg-ot. Én megelégednék 5 kg is. Már jobban érezném magam. Kitaláltam, hogy gyümölcs napot fogok csinálni egy héten egyszer. Sokat inni, és este nem eszek. Egyszer csináltam a 90 napos diétát, nem volt rossz, csak egy nagycsaládban, olyan macera magammal külön foglalkozni. DE most belelkesültem.:-) Persze reálisan látom, hogy nem olyan könnyű falat ez. Meg valami tornát is fogok csinálni, de csak, mikor Csengével ketten vagyunk, ő még nem mosolyok rajtam, ha meg is teszi kedvesen csinálja!:-))))

Lehúztam az ágyneműt, mondjuk csak hármat, majd a többit a héten, legszívesebben ablakot mosnék, sikálnék...de nem teszem. Megyünk postára nemsokára, és teszünk veszünk ahogy szoktunk. Délután Mesinek újabb szóbeli felvételi. Drukkolok neki nagyon!:-)

2013. március 2., szombat

Néha....

....elgondolkodok. Mi az amit olvastok nálam szívesen?
Olvasom Bettusnál, Dominikánál, és még egy pár kedves blogban, hogy futnak, vagy horgolnak, vagy olyat sütnek, hogy csuda. Vagy szépeket fotóznak, vagy a munkájukban micsoda remekül helyt állnak. Vagy házat újítanak, álmaikat valósítanak, állatot tartanak, kertet művelnek. És mellette családjuk van.

És én, gondolatban, futok, tervezem, majd mire oda jutok, piszok fáradt vagyok, de szeretném csinálni.
Gondolatban horgolok, hiszen megtanított rá anyukám. És élveztem is...régen, nagyon régen...
Gondolatban meseszépeket sütök, na jó, az megvan, csak nem fotózom, meg posztolom.
Gondolatban, szép és gyönyörű kertem van, és nagy is, hogy a borsó, a retek, és a hagyma is elférne ott, meg a csirkék, a többi háziállat is megvan..
Gondolatban sikeres és ELISMERT vagyok a munka helyemen mert olyan klasszul csinálom.
Gondolatban, minden szép és jó itthon a családban is.
Gondolatban magammal is elégedett vagyok, gondolatban....

Na ja, elég óvódás szint részemről, hogy irigykedem mások sikerére, nem?
Még jó, hogy hétvége van, és hamar átlapozzátok ez a posztot!

ui. tudom, máshol sem így van, csak tudjátok, na.....

2013. március 1., péntek

Végre..

....március, és végre péntek! Az idő rémes, mert hideg, és szeles, a fejem is érzi. Tegnap még javában kertészkedtünk, ma meg....főztünk. Rakott krumplit csináltam, nem nagyon szeretem csinálni, mert macera, a krumpli főzés, pucolás...tojás, majd összerakni. Megsütni, majd egy óriási adag (két és fél kiló krumpliból) mire kész van, elpusztítjuk pillanatok alatt.:-) Mert mindenki szereti!
Azon gondolkodtam, kéne sütni délután almás pitét, még sok alma van a pincében...
Olyan jó lenne már valami jó kis kinti programot szervezni a hétvégére. Na majd talán lesz nemsokára.:-)

Micsoda jó dolog, ha csak annyi történik velünk, hogy milyen idő van, mit főztünk, sütöttünk. Amíg nincs miről írni....addig jó!:-)))
Mindenkinek nagyon szép hétvégét!