Először....

...úgy kezdődött, hogy szombat éjszaka elkezdtem spekulálni, hogyan lehetne úgy átrendezni a nappalit, hogy hétvégén mikor együtt nézzük a tévét, el férjünk kényelmesen? Tehát át kellene tenni a tévé állványt valahova, ahol jobban látnánk a tévét. Igen ám, de ehhez most segítség kellett, mert máskor egyedül is megy, de nem leszek jövőhéten kettesben Csengével. Zsolti délutános, gyerekek meg szerdán mennek utoljára suliba a héten. Maradt az, hogy Zsoltival raktuk át a tévé állványt, közben főztem, és navigáltam Dávidot, hogy csinálja a sport szeletet.:-)
Jó lett így a nappali, de mára ablakpucolást terveztem, meg is valósítottam. Tudjátok mi a jó a borongós, hűvös időnek? Az ecetes víz nem szárad meg pikk-pakk az ablakon, és a csíkok sem látszanak, tökéletesnek tűnik!:-D. Majd, ahogy lenne szokott, vérszemet kaptam, leszedtem a csipkéket, kimostam, majd arra gondoltam a függönyök vasalása közben, ha már leszedtem a csipkéket, lemosom a mütyüröket. Na nálam az van, mütyür! Aki látta a konyhámat tudja mennyi van. De megcsináltam, csillog villog mind, a mikrót is átraktam, ez a jó, mert ilyenkor az egészet lemosom, és mögötte is le kell törölni mindent! De ez is kész!:-) Elfáradtam, most érzem, hogy leültem. De már megvan legalább ez is. Nagyon ráfért mindenre a takarítás. Ez a baj velem, elkezdem, és mindent azonnal szeretnék megcsinálni. De ma könnyített pálya volt, nem kellett főzni, maradt tegnapról húsleves és csirke pörkölt nokedlivel.

De azért nem vagyok elégedett magammal, mert lehetne még mit sikálni, mindig csak olyan 80%-ra tudom megcsinálni. Mindig van valami ami közbejön...anya....ez kell, anyaaaaaaaaaaaaa az kell, közben mosok, hajtogatni kellene, a fürdőre is ráférne egy kis sikamika...áááá, ezt csak abba lehet hagyni, de befejezni sosem!