Igazság az, hogy ezt most nem olyan szándékkal írom, hogy panaszkodnak, hiszen aki ismer, tudja nagy hibám az, hogy őszinte vagyok, általában mindig.
Azért általában, mert mostanában néha nem. Például, mikor megkérdezik, hogy vagyok. Elmesélném...de ki kíváncsi rá, úgy őszintén?
Családom biztos meghallgatna, de valahogy nem tudom nekik ezt úgy elmondani ahogy érzek. Hiszen bűntudatom van, mert szeretnek, és szeretve lenni a legjobb érzés, én is szeretem őket, így sokszor nem is értem, hogy mi bajom van. Vagyis ebben a formában nem igaz. Mert tudom, hogy az alap probléma a hormonok. Aminek egyik tünete a hangulat ingadozás, más is. Ingadozásnak nem mondanám már,hónapok óta stagnált a rossz kedvem. Néha erős bűntudattal társul, mert emberek vagyunk hibázunk. Volt hogy a kocsival tolattam neki egy másik kocsinak, nekem nagyobb lett a horpadás, másik kocsinak szinte semmi, hátranéztem a visszapillantóban is ezt láttam a szürkületben, mégis őrjöngve állított meg egy másik kocsiból egy fickó, hogy hova a túróba megyek persze megálltam, hagytam egy részletes cetlit a kocsi szélvédőn, szánva bánva...na és pont másnap mentünk Siofokra a családdal....mérő bűntudattal. Persze nem hívott a kocsi tulaja, én bejelentettem a kocsit, casco van rajta, így remélem hamarosan megcsinálják. De ettől függetlenül is nagyon nehéz elviselni magam... fáradt vagyok, folyamatosan agyalok, munkában is van döcögés, főnököm sem dicsér mostanában, sot..és akkor mellette ott van a család, ahol minden a lehető legjobban halad. Erre a folyamatos lelkizés, hab a tortán ma munka után futni szerettem volna ,el is kezdtem, 3 kor 5km. Első kör félhomályban,láttam a nagy puklikat a pályán, majd a második körnél klasszikus pofára esés volt, magam is meglepődtem. Felálltam, tudtam tovább futni, így elindultam, pont hívták masengeren Mesiék, felvettem, mondtam nekik, hogy jól pofára estem, de megnyugtattam őket, jó ez a gumis pálya semmi bajom nem lett, majd lefutottam a kört, harmadikat már nem futottam le, nem volt lelkierőm hozzá. Hazafelé araszolva, hullámzott a kedvem az esés miatt. Majd azon gondolkoztam, ilyen vagyok én, felállok és megyek tovább. Pedig engem tenyerén hord az élet, kár,hogy nem érzem ezt mindig, pedig ez az érzés a legjobb.
Ma egy anyuka meglepett valamivel, egy nagyon jó illatú kéz fertőtlenítője van, olyan szegfűszeg, borsmenta illatú. Mindig megjegyeztem neki ezt, aroma terápiának sem rossz, ma hozott nekem...majdnem elsírtam magam....mondom, hogy a hormonok.🤣🤣❤️
