Van amikor tök jó, hogy már ekkora gyerekeim vannak és dolgozom, meg minden...de ma nagyon vágytam arra a 20 évvel ezelőtti Anikóra, akinek éppen akkor van egy majdnem 4, 1,5 éves és egy fél éves gyereke. És itthon vagyok, és csak a három törpe ossza be az időmet, sütők, főzök, takarítók, játszunk nyüzsi van. De szeretnek, én vagyok a mindenük...elég voltam, annyi amennyi.
Ma nem szerettem a mostani magamat...de ki szeretné, ha jól leszúrja a főnöke. Persze érzem, most épp nem volt annyira igaza. Vagy, ha igaza is volt...jobban esett volna, ha nem a többiek előtt teszi meg, hanem odajön hozzám és megbeszéljük. De értem én, ez is a főnöki imidzs része. Tudom hol a helyem. Persze tanulják belőle. Nem, nem vagyok annyira kiadva, mint amennyire szoktam...mert azért ez egy folyamat része 😀 éppen én voltam soron.😊
Jól tetted, hogy kiírtad magadból ami bánt. Sajnos elég általános ez a főnöki stílus a munkahelyeken. Főnökök vannak, igazi vezetők helyett.
VálaszTörlésIgen, sajnos nem egyedi 😔
TörlésA megérzésed helyes: a mgmt iskolákban is tanítják, hogy a negatív visszacsatolást (~lecseszést) négyszemközt kell adni, a dícséretet nagy plénum előtt. Sajnálatos, hogy ezt Magyarországon csak kevés főnök ismeri és alkalmazza. Ha egy főnöknek attól van tekintélye, hogy erőből kommunikál, az régen rossz.
VálaszTörlésÜdv, Zsuzsa (régi olvasód, aki 15 éven keresztül főnök volt).
Azért érződött ma, ki tudta, hogy tegnap nem jogosan kaptam...és tudtam ki volt az aki behúzta fülét farkát, és nem csapatjátékos módjára viselkedett. Ma az az ügy kicsit bonyolódott...de én kitartóak amellett, jól csináltam. Utólag persze elemezhetjük a helyzetet. Persze nagy baj nincs, én inkább stílusom akadtam ki.
TörlésÖrülök, hogy olvasol régóta 🤗