2011. október 30., vasárnap

óraátállítás...

Jujhh.. sikerült másnak is félkómásan kelni ma?
Én megörültem mikor lekisebbem felkelt, ma csak azonkívül háromszor tette éjjel, és ebben elsőnek éjjel egykor.
No, lebotorkáltam, már szokásosan fent voltak a fiúk, és ma megvilágosodtam, miért kelnek mindig ilyen korán. Hogy felfalják az előző napi sütimaradványokat!:-) Lejöttünk, ránéztem az órára, hurrá már 7 óra elmúlt, mikor rájöttem, óó még csak hat óra múlt. Persze három gyerkőc meg olyan éber, mintha nem is kora reggel lenne, én meg résnyire nyitott szemmel vagyok....irigykedem, apára, ja nem most kelt ő is...felébresztette az óra amit éjjel álmomba benyomtam véletlenül;-) És Mesire aki mostanában olyan jókat alszik...

2011. október 28., péntek

Üdvözlés!:-)

Jé!:-) A legfiatalabb olvasómat üdvözlöm! Szia, Bogi!;-) Remélem szüleidnek ízlett a kuglóf!:-)))

Jön az őszi szünet!

Van egy pici időm, és kivételesen Mesi sem lökdös ki innen!:-)
Jön az őszi szünet, juppi!!! Ezzel együtt megint más-más napok. Pörgősebbek, színesebbek.Még az a szerencse, hogy Zsoltival is együtt lehetünk 4 teljes napot! Ráfér már a pihenés, ránk meg az ő társasága.:-)
Kicsit csendes lesz a hétvége, emlékezünk akik nincsenek már velünk.

Azért remélem jóidő lesz, nem leszünk beszorulva a lakásba.
Szeretnék finomakat főzni. Dödölle biztos lesz, Nelli receptje után.Holnap megyünk a piacra, friss húsért abból valamit kitalálok. Sütni meg valamilyen meggyeset szeretnék, de ötletelek még.

Az előbb órán száján folyt a víz a kád csaptelepből, nem mondom hogy nem fájt, hogy 17000ft-ot ott kellett hagynom az üzletben, de teljesen megnyugodtam mikor kiderült, nem Kínát támogatom, hanem MAGYAR terméket sikerült vennem. Éljen!!!:-) És sikerült felszerelnem, olyan büszke vagyok magamra!,-) Jó, most állandóan azt nézem, nem e folyik?:-))))Csaknem....;-)

2011. október 27., csütörtök

Így telik.....:-)

Bevallom, sokkal több hozzászólásra gondoltam!:-( Főleg abból, hogy majdnem háromszoros volt a tegnapi nézettségem.

De nem baj, nekem ez is tükör.
Nelli, igen olvastam a beírást, ezért is vagyunk egy hullámhosszon. Nagyon kedvellek, és nagyon pozitív példa vagy nekem, mindig van egy-két kedves szavad!
Kriszti, nincs jó anya, rossza anya. Van aki elhibáz valamit, és vannak következményei, sajnos neked most kettő is van. De most kaptál az élettől egy új lehetőséget, új párt, új babát (aki szerintem egy áldott jó természetű, tünemény, kicsilány!:-)Persze nem elfelejteni a múltat, a két nagy gyermeket, élj a lehetőséggel.És igen, Anyuci lát minket, és remélem örül!:-) Csak kár, hogy már nem foghatom meg a kezét.:-( Néha ránézek a saját kezemre, és az övét látom. Ez olyan jó!!!

Más. Akartam írni a hétköznapokról. Ami olyan jó, mégha kicsit néha rohanós is.
Délre meleg ebédnek kell lenni. Mert a napokban esett meg, hogy előbb emelte fel a fedőt a lábasról Dávid, mint köszönni jött volna!:-))) Nem mondom jólesik, hogy éhesek és jóízűen esznek. És megdicsérik az ételt. No, de nem tudok két napra sosem főzni. Néha marad ez az, de nem elég. Gyorsan kell loggisztikázni, hamar legyen meg, Csenge is tudja enni, és legyen otthon alapanyag. Én egy héten egyszer szoktam nagybevásárolni, akkor megpakolom, a kocsit, nem is mernek mögém állni az emberek a pénztárnál, annyi a cucc.:-)Azzal szoktam jutalmazni a bátor mögém állót, hogy előre engedem ha csak pár cucca van.:-) Van kisbolt itt is, ha valami hirtelen kell. Így az akciós termékek kerülnek be a kosárba sokszor és abból főzök a következő napokban.Elég nehéz főzni, mert ha Csenge fent van, azt szeretné, hogy vele foglalkozzam. Még az a szerencse hogy kétszer alszik, így a délelötti alvás alatt kell megvalósítanom a főzést. Mosást is, de bevallom, én a nagy vasaló, nem vasalok már. Bár ehhez kellett egy szuper mosógép aki 1000 fordulaton centriz, és 6 kg-mal birkózik meg egyszerre, de nem gyűri a ruhát. Olyan lelkesen hajtom szépen össze minden nap az egy adagot, hogy csuda. Erre a nyáron szoktam rá. Jó, ott azért a napocska segített, az illatával, a keményítésével. És ez nagy terhet vett le a vállamról. Mert hat embernek a ruhái, nagy mennyiség. És arra nem lenne mindig időm, hogy vasaljak minden nap. De így nem gyűlik a ruha, és nekem a vállamon a teher. Tök jó érzés hogy kosaram mindig üres!:-)
Takarítani meg úgy szoktam hogy ahol "ég a ház" ott gyorsan megcsinálom ha van pár percem.
Így van idő, leülni Csengével, van idő tanulni, mindenre amit szeretnék.(nagyjából)
Ezek a mindennapok. Hétvége kicsit más, meg amikor itthon van mindenki, de próbálom azért azt tartani, ne akkor vegyem le az időt, az így is rövid hétvégéből, hogy házimunkázom.
Tehát, így telnek a napok!:-)

2011. október 26., szerda

Kapocs!

Előre szólok, hosszú lesz a mai bejegyzésem, akit nem érdekel, lapozzon!:-)))(de inkább ne!;-)
Tegnap mikor kikapcsoltam a számítógépet, ihlet hiányában, és hogy élvezzem kicsit a csendet még, volt időm összeírni mit vásároljak ma (sikerült nem itthon hagyni:-)), majd éppen fogat mostam mikor elkezdett nyöszörögni Csenge, újabb adag tejcsiért. Én kiszolgáltam, mikor vissza tettem aludni, elkezdtem gondolkodni miről lehetne írni a blogba, és persze vártam az álommanókat. Azon gondolkoztam írhatnék a nagyszüleimről, sokszor eszembe vannak, ilyenkor sajnálom a gyerekeimet nem élhetik azt a varázst meg amit én megéltem gyerekként a nagyszüleimmel.Na mindegy, most nem erről szeretnék írni, majd máskor, hanem eszembe jutott anyukám. Minden nap eszembe jut. 12 éve, hogy nincs közöttünk. Valami olyan mély kapocs van köztem és közte. Nem tudom milyen lenne ha élne még? Sokszor elképzelem...de ugye nincs közöttünk.És akkor mint valami villámcsapás, belémhasított, hogy én is ilyen kapocs vagyok a gyerekeimmel. És ez micsoda súly, micsoda örömteli teher,milyen titokzatos. És nekem négy titok van...és bár tudom 14 éve, hogy anya vagyok,hol jobb, hol kevésbé jó, ez az érzés amit én éreztem tegnap nagyon új volt. Én nem vagyok a szavak embere, nem vagyok nagyon lelkizős. Nagyon is a földön járó, racionális ember vagyok. Zsolti szerint tábornokné.:-) Azért van nekem is lelkem, bizonyám. De azon is elgondolkoztam, hogy erről soha senki nem beszélget. Erről a kapocsról, gyerek és anya közötti kapocsról. Nekem is talán azért jutott eszembe, mert tegnap rajzolni kellett a családról Bencének. Ő egy kirándulásunkat rajzolta le, én a barlangba vagyok Csengével Csenge a babakocsiban, és Bence is ott van a barlangba. Dávid a barlang tetején, (hol máshol:-))) Zsolti, Mesivel, egy padon ül, Zsolti gombát nézeget és pipázik, Mesi, asszem rajzol.Igen, és akkor elkezdtem analizálni a képet. Ugye Bence velem volt a barlangba. Már itt van az első kötödés. Majd Csenge ragaszkodása felém. Hihetetlen anyás. Egyik sem volt ilyen, ennyire. Majd Mesi "nagyon utállak, de hozzád bújhatok?" kamaszsága. És Dávid titokzatossága, akit csak én és apja ismer igazán.
Ezután az "érzés" után elgondolkoztam. Mennyire jó, hogy én ezt ide leírom? Mert milyen jó lenne most egy gőzölgő kávé mellett pletyizni kicsit, olyan lányosan, asszonyosan, anyásan...De nincs kivel ilyen dolgokat megbeszélni, Én is hibás vagyok, nem nyitom ki mindenkinek a lelkemet, az ajtómat. Nincs pletyizés már, csak blog van. Jó, ilyen világot élünk, nyomom a billentyüket, ahelyett hogy BESZÉLNÉNK, beszélgetnénk.Persze ez is valami, nekem ez is nagyon jólesik. Ezért is írom le.:-)

Ha elolvastátok ezt a bejegyzést, és van véleményetek, szívesen veszem:-)) Éreztétek már ezt a kapcsot, a gyerekeitek és magatok között?

2011. október 25., kedd

Jó éjt!;-)

Tessék, így vagyok ma. Csend van, nyugalom. Álmos sem vagyok, még...erre ihletem nincsen!:-))))
No, majd holnap!:-))
Jó éjt!;-)

2011. október 24., hétfő

Hétvége:-)

Előbb néztem Mesi blogját. Mit  ne mondjak, nekem felesleges is írnom.:-)))
Nagyon ügyes volt a hétvégén Mesi. (jó azért , hogy ne legyen olyan érzése az embernek, nálunk minden, csupa derű és kacagás, volt szombat reggel egy kis fejmosásom.,-)
De végén egész jó hangulatú volt a hétvége.
Sütöttük, főztünk. Én szombaton, gombalevest, gombával töltött csirkecombot, jázminrizzsel főztem. Mesi csokis, meggyes sütit sütött. Vasárnap meg marhahús levest főztem, és vadast csináltam mellé. Mesi sajtos rudakat sütött. Egy szépséghibája volt csak az ebédnek. Nem volt torma itthon, no most ugyebár a főtt marha, tormával az igazi. Na ez lemaradt. :-(

Szombaton voltunk, egy kiállításon is. Pest megyében fellelt, Honfoglalás kori leleteket néztünk meg egy kiállításon. Voltak régi  X.századbeli, ékszerek, tarsolylemezek, ruha díszek, öv veretek. Nagyon szépek voltak, jó volt elmerülni egy kicsit a múltba.

Ma már dolgos hétköznap van. Vittem a kerekeket kicserélni, de mindig van valami meglepetés. Most a téligumihoz kellett volna más csavar. Hála a gumisnál a fiúk megcsinálták...

2011. október 20., csütörtök

gyerekek:-)

Mennyire hozzá van szokva Csenge a nagycsaládhoz, most hogy itthon vannak már a srácok, elmahinál, játszanak, persze mindig valaki gyűri.;-) Míg délelőtt csak rajtam lóg, nyafog és cicit kér. Nem vagyok elég neki. És ez így jó!:-)))

Viszont reggel míg aludt Csenge, sok mindenen elgondolkoztam.Milyenek voltak ilyen kicsin a többiek és arra jutottam, hogy az alaptermészet az már ilyen idős korukban jelen volt. Mesi, egy nagyon önálló, mindent ügyesen csináló, mindenkit elbűvölő kislány volt. Nem lehetett puszilgatni, csak ha ő is akarta.
Dávid, egy nagyon zárkózott volt, ha nevetett, és azzal az arany fürtökkel amilyen a haja volt, majd elolvadtunk tőle, nagy kegy volt. Na ő végképp nem szeretett bújni. Bence az nagyon cicás volt. Most is az. Érzékeny lelkű, de nem lelkis kisfiú, mindent nagyon megfigyelt, és már pelenkásan is a kalapácsot kereste.:-)
No, most ezek után Csengét úgy látom, nagyon jókedvű, anya öléből barátkozó kislány, nagyon kötődő lesz.És érdeklődő, nem olyan zárkózott mint Dávid. Pont azt látom benne, mint amilyen kívülről. Néha Emese, mikor rázza a popsiját a zenére, néha Dávid, megfontolt, bájos.Néha Bence, bújós, kedves, alkalmazkodó. Néha CSENGE, olyan gyermek akin érződni, nagyon várták ebbe a családba.:-)

2011. október 18., kedd

düh..

Le kell írnom, mert annyira dühös lettem tegnap.
Mesi elkezdett, Honfoglalózni a neten. Jó, inkább ezt játssza, gondoltuk Zsoltival. Pár éve még mi is játszottuk, majd meguntuk, mert már nem a tudás volt a fontos, hanem szinte ugyanazok a kérdések voltak mindig.
No, tegnap beléptem én is kíváncsiságból, gondoltam játszok egyet. Junior játékkal játszottam!! Mesi nevén. Gondolom, sokan teszik így.(mármint a gyerek nevén játsznak, éppen;-) A chet oldalt nem is néztem, de a játék közben ott lévő ablakban levő írásokat, igen.Míg csak köszönnek benne, jól is éreztem magam, na de mikor elkezdtek benne olyanokat írni amit én szégyellek, felment a pumpa. A legszebb szó, az idióta vagyok, volt.:-O
Tudom, ilyen világot élünk, stb..stb... DE én ezt nem fogadom el! Persze gondolhatjátok, akkor minek megyek olyan helyre ahol ilyeneket írnak? Ebből az okból nem engedem regisztrálni Mesit a facebookra. Én véleményem szerint az is csak egy időrabló, magamutogatás, odairogatás...erről is tudnék hosszasan beszélni.
És akkor jön az esti szenny!!!! Bekapcsolom a tévét, és ömlik ránk a mocsok, a mocskos beszéd, a fiúk lányruhában, olyan dolgokat csinálnak ami szerintem a legbensőbb hálószoba titok lenne. És amiért felmegy a pumpa, nem hiszem, hogy sok olyan gyerek van, mint a mieink, akik hétköznap 8 órakor mennek aludni, és nincs a szobájukban tévé, hanem Mesi olvas még, fiúk meg beszélgetnek egymással a sötétben. Nem tudják a szülők kontrollálni a gyerekeket mit néznek. Persze nálam a távirányitó. Még jó!!!
De, mi vagyunk kevesebben akik azt érezzük hogy rosszfelé halad a világ??Mert ha leadnak ennyi szennyet a tévében, akkor biztos, hogy nézik sokan.:-( És akkor ezek után hogy magyarázzam meg a gyerekeinknek, hogy nem az a helyes, hogy mocskolódnak a neten, hogy a férfi igen is mozdonyvezető lesz, és katona(na jó nem mindenki, de FÉRFI, apuka, nagypapa)!!!!! És a kislányok meg nem egy felfújt mellű, szájú, stb.. nyafka műnők lesznek, hanem NŐK, lányok, asszonyok, anyukák, nagymamák.Mert muszáj nekünk erre nevelni őket! Muszáj..

De kérdem én? Senki nincsen a mindenható tévében , interneten aki szembe merne menni ezekkel a "kisemberekkel" (bár ők, nagyon nagyra tartják magukat!):??Senki???

(ja, tegnapi nap csúcshíre: a sztárokat is összeírják a népszámláláson. :-O remélem külön x -et kapnak. És majd mikor el kell számolni az életükkel, ott lesz az x. És képzeljétek még engem halandó háziasszonyt, feleséget, anyát is összeírtak. Hogy ez nem hír????De az!!!:-)

2011. október 17., hétfő

Kis kirándulás!:-)

Szombaton felavattuk a háti hordozót. Mit ne mondjak élvezte Csenge nagyon.:-) Hangosan kurjongatott közben. Visszafelé még az alvást is kipróbálta. Kicsit hűvös volt az erdőben, így nem nagy túrát tettünk, de már nagyon várjuk a tavaszt, hogy jó sokat menjünk vele. Annyira kényelmes Zsoltinak is vinni Csengét, meg Csengének is kényelmes volt, úgy láttuk. Jó volt, az biztos.:-)
Tegnap meg sütőtökös nap volt!
Ebédre borsó levest főztem, majd kitaláltam, hogy a sütőtököt felkockázom, majd jó sok rozmaring ággal megsütöm, sütőben. Majd ezt a krumplipüréhez kevertem miután megsült. Párizsiasan kisütöttem a pulyka mellet, és a desszert sütőtökös csokis süti volt.Ami egyszerű kevert kakaós piskótatészta és bele reszeltem a másik fele sütőtököt. Vagyis Mesi és Zsolti reszelte!,-) Így nagyon finom őszi ebéd volt! Zsolti először idegenkedett a sütőtökös krumplipüré láttán, de a végén ízlett neki, állítólag.

2011. október 13., csütörtök

csokis tejföl;-)

Két napja olyan nehezen alszik el Csenge, állandóan jár valamije, ha a keze nem, akkor a popója.:-)))
Gondolom mivel állandó mozgásban van, így reagál a kis szervezete.;-) Viszont nem eszik rendesen. Csak csipeget, de azt állandóan.Nem aggódok, mert nem sovány, csak megállapítottam.
Ma szép idő volt, tudott kint aludni, állna át az egy alvásra de még nem igazán megy a dolog. Majd gondolom, ha teljesen beszorulunk a lakásba, lesz mód rá.

Tegnap túrógombócot csináltam a leves mellé. Mi otthon mikor gyerek voltam a túrógombócot csokis tejföllel ettük, az úgy néz ki hogy tejföl, porcukor, kakaópor. Na most én ezt azóta is így csináltam 17 éve (juj, de nehéz volt kiszámolnom!:-o), Baromi régen volt túrógombóc, csak laktózmentes tejföl volt itthon miattam, nem csináltam csokistejfölt, gondoltam, aki akar tesz rá tejfölt, aki nem, porcukrosan eszi. Kíváncsi voltam azonban ki lesz az, aki, megjegyzi a csokistejföl hiányát. Nem kellett sokáig várnom, Zsolti panaszkodott ebédnél elsőnek.:-))) Gyerekkoromban, én is annyira szerettem így, jó sok csokistejfölel, nem is lehetett látni a gombócot.:-))))

Ma cukkinileves volt, bogyóval, és rakott kelkáposzta. Holnapra is maradt! Juhéjjjjjjjjj!:-) Ritka pillanat ha másnapra is marad étel. Sütni szeretnék valamit...még megálmodom mit!:-)

2011. október 12., szerda

Csenge

Tegnap nagy áttörést láttam Csenge fejlődésében. Valahogy olyan tudatos lett! Kekeckedik velünk, a gyerekekkel, hangosan kacag ha valami reakciót vált ki a cselekedete. Pl. oda jön hozzám, majd mivel a széken levő vasba félek beüti a fogát, megfogom, majd huncutul kurjant egyet és beleharap a kezembe, neki is új a helyzet, hogy tud a fogával harapni, nekem is, mert ott vannak a kis foga nyomai. No, én elkapom a kezem hogy fáj, ő hangos kacagásban tör ki. És ezt sokszor megcsinálja ám.:-))))Meg rájöttek a gyerekek ha bolondoznak neki, akkor hangosan kacag, Olyan édes olyankor (is).
És persze felhúztuk az első cipőnket. Piros kiscipő, farmernadrág, és egy tündéri piros kiskabát. Kibújt a könnyem, ahogy megláttam benne tegnap, mikor a tanácsadásra mentünk. Olyan kis csinos volt.
Ja, és a szokásos 40 dkg híztunk egy hónap alatt, 7kg 60 dkg.
Most éppen mesél a könyvéből. Olyan jó hogy van nekünk!:-)

2011. október 11., kedd

Edzés

Tegnapi nap megint edzett lelkileg, mint anya.
Tudom, nem kell most olyan véresen vennem a dolgokat, nem is a okon gondolkodom, megesett, hanem az okozaton.

Vajon, kinek szól az osztályfőnöki figyelmeztetés? Nem, nem Dávid kapta, hanem 4. osztályig kellett várni míg Bence is megkapta. Sírt, kimagyarázta, talán megértette miért kapta.
És valahogy ilyenkor én is kicsit "meghalok", mint anya. Soha nem gondoltam volna, hogy az én gyerekeim osztályfőnökit fognak kapni. Tudom, ez még nem intő, és nem is olyan súlyú mint a mi időnkben volt. Nem elbagatelizálva a dolgot, nem értem a mostani esetben sem, miért nem volt elég egy beírás az üzenőben, attól is igen rosszul éreztem volna magam. Most, az uszodában Bence, cukorkás papírt dobott le az aulában és rajta kapta őket a recepciós. Persze a "rosszfiúval" volt, ki mással. Míg Bence bocsánatot kért, ami Mónika néni szerint késő volt már, addig a "rosszfiú" kijelentette, meg sem mutatja a tájékoztatót a szüleinek. Ennyit erről.Az ő szülei, nem forgolódtak az ágyban éjszaka és kérdezték a miérteket maguktól?!
Míg Dávidnál is mikor hóval hógolyózott, vagy a mostani esetben is, dühöt éreztem, szomorúságot, és értetlenséget. Kicsit olyan érzésem van ilyenkor mintha, rossz napja lenne a tanító néninek, és most bizony példát mutat. Mert más esetben, ami szerintem sokkal súlyosabb eset, nem hallok ekkora vízhangot.
No, mindegy megtörtént! Nem vagyok azért annyira kétségbe esve, mert tudom ez edzi őket az életben, és engem is...csak egy pofon az élettől.

Másik tegnapi gondolatom, Mesi volt. Hetek óta küzd a ruhatárával, Mesi. Ez is kicsi, az is..alig hord egy két ruhát. Tudom miért, az kényelmes, stb..DE tegnap három fokban sikerült megint összezörrenni, mert neki nincs mit felvenni, így egy szál pulóverben ment suliba. Jött délután Gyöngyi, megemlítettem neki a dolgokat. Erre felajánlotta odaadja Detti, kinőtt bődzsekijét neki, nagy lelkesen felment érte Mesi, két szatyor jobbnál jobb ruhákat hozott haza még. Télikabát is volt közötte. Bevallom nagyon örültem neki, azért ez nekünk nagy segítség. Ez után az öröm után gondolkodtam el, milyen volt nekem tiniként a ruhahiányt elviselnem. Méghogy bőrkabát? Barátnőm levetett műbőr kabátját imádtam nagyon. Abba ismerkedtünk meg Zsoltival. Én voltam a nagy rockerlány!:-) 
Szóval, nagyon jó dolga van Mesinek!

Csengével nemsokára megyünk tanácsadásra...

2011. október 9., vasárnap

10 hónap!:-)

Olyan gyorsan elröppent. Pont tegnap nézegettük az első fotókat Csengéről, majd a videót amikor először fürdettük. Mintha tegnap lett volna.
Most meg mindenhol feláll, néha beüti a kis buksiját (pl. most!:-)Néha megáll már egy-egy pillanatra. Tudatosan pofozkodik;-)..bújik, dumál, élvezi az evészetet. Én meg a vele töltött minden pillanatot. Mikor összebújunk, cicizni, mikor csak én vagyok jó neki...szóval MINDENT!:-)
De ahogy látom nem csak nekem jó vele minden. A gyerekeknek is. Szinte soha nincs olyan pillanat mikor nem bújna valaki hozzá, vagy csattana el egy puszi, jó, a kakis pelenka az enyém!:-))))Zsoltin is már egyre jobban látom összhangban van kicsilányával, de mivel Csenge nagy cicifüggő, így még én vagyok az első, MÉG, no majd lesz olyan, hogy nem én leszek az első, hanem az APA!

2011. október 6., csütörtök

Takarítás

Ma annyira ügyes volt Csenge, akkorát aludt délelőtt, hogy az összes ablakot lemostam, és a függönyöket is kivasaltam. Bár a szomszédban éppen házat rombolnak , nem kis port okozva, de az ablak nem várhatott már. Legközelebb karácsony előtt szeretném megcsinálni. Holnap nem lesz suli, így nem szerettem volna akkor csinálni, mikor kerülgetni kell mindenkit.
Ma vargánya gombás, trombitagombás, kukoricás tésztát csináltam ebédre, medvehagyma sóval ízesítettem. Köszi, Bettus!:-))))Hú de fincsi lett. Délutánra meg a megunhatatlan ,kakaós kalácsot sütöttem, bár szerintem az élesztőt kinyúvasztottam, mert forró tejes margarint öntöttem rá.:-( Na lesz amilyen lesz, megmaradni nem fog!;-)

Tegnap voltam Bence angoltanárjánál, elmeséltem az előzményeket, miért megy nehezebben az angol Bencének. Ma nagy örömmel jött haza Bence, hogy megdicsérte nagyon a tanító néni. Ez őt, nagyon inspirálja. Remélem, hosszútávú lesz.

2011. október 4., kedd

Boldogság pillanat:-)

Gyorsan írok míg legkisebbem elfoglalja magát egy kiflicsücsökkel.:-)
Többiek "dolgozóban".
Hétvégén, meg még tegnap is, belül dühöngtem, kicsit azt éreztem egy inas robot vagyok, mindenki, nagyon jól érzi magát, csak én nem. Legyen délre ebéd, de készítsem el a kedvenc mákos gubát is, ami előtt ugye be is kellett vásárolni, piac, külön kívánságok, majd fuvarozások, nem sorolom, mert így leírva unalmas...És miután a vasárnapi ebéd elfogyott, jött a romok letakarítása, eltakarítása, egy kis "muszáj" cipősszekrénypakolás. És néha azért fel kell mosni is. Gondoltam mivel ez hétköznap Csenge utánfutó miatt nehézkes, hétvégén kicsit könnyebb lesz nekem. Tévedtem.:-( Na de a panaszkodásból ennyi, egy anyának ezt is viselni kell, mint nagyon sok mindent. Viselem is. Bár tegnap délután jól kibeszéltem magamból Mesinek a problémáimat, hogy azért kicsit többet részt vehetne a családi életből, ami sokszor nem móka és kacagás, kivételesen azt láttam rajta megértette amit kértem. Igen, mondtam neki, mi NŐK vagyunk, legyünk büszkék rá, mert nagyon jó dolog, szeretni egy férfit, feleségnek lenni, gyermeket szülni, anyának lenni, mellette a saját életet formálni, nehéz, de képesek vagyunk rá. Vannak előttünk is példák, nagymamáink, anyáink...
És mint a legtöbb veszekedés után, legjobb a kibékülés, Mesi bocsánatot kért, én persze megbocsájtottam, és újból ment a olajozottan a gépezet. És ez is egy boldogságforrás. Mert ugye nem minden pillanatban boldog az ember, és hogy idősebb lesz az ember jobban élvezi a boldogság pillanatot!:-)))) (remélem sok-sok ilyen lesz még)