Mennyire hozzá van szokva Csenge a nagycsaládhoz, most hogy itthon vannak már a srácok, elmahinál, játszanak, persze mindig valaki gyűri.;-) Míg délelőtt csak rajtam lóg, nyafog és cicit kér. Nem vagyok elég neki. És ez így jó!:-)))
Viszont reggel míg aludt Csenge, sok mindenen elgondolkoztam.Milyenek voltak ilyen kicsin a többiek és arra jutottam, hogy az alaptermészet az már ilyen idős korukban jelen volt. Mesi, egy nagyon önálló, mindent ügyesen csináló, mindenkit elbűvölő kislány volt. Nem lehetett puszilgatni, csak ha ő is akarta.
Dávid, egy nagyon zárkózott volt, ha nevetett, és azzal az arany fürtökkel amilyen a haja volt, majd elolvadtunk tőle, nagy kegy volt. Na ő végképp nem szeretett bújni. Bence az nagyon cicás volt. Most is az. Érzékeny lelkű, de nem lelkis kisfiú, mindent nagyon megfigyelt, és már pelenkásan is a kalapácsot kereste.:-)
No, most ezek után Csengét úgy látom, nagyon jókedvű, anya öléből barátkozó kislány, nagyon kötődő lesz.És érdeklődő, nem olyan zárkózott mint Dávid. Pont azt látom benne, mint amilyen kívülről. Néha Emese, mikor rázza a popsiját a zenére, néha Dávid, megfontolt, bájos.Néha Bence, bújós, kedves, alkalmazkodó. Néha CSENGE, olyan gyermek akin érződni, nagyon várták ebbe a családba.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése