Edzés

Tegnapi nap megint edzett lelkileg, mint anya.
Tudom, nem kell most olyan véresen vennem a dolgokat, nem is a okon gondolkodom, megesett, hanem az okozaton.

Vajon, kinek szól az osztályfőnöki figyelmeztetés? Nem, nem Dávid kapta, hanem 4. osztályig kellett várni míg Bence is megkapta. Sírt, kimagyarázta, talán megértette miért kapta.
És valahogy ilyenkor én is kicsit "meghalok", mint anya. Soha nem gondoltam volna, hogy az én gyerekeim osztályfőnökit fognak kapni. Tudom, ez még nem intő, és nem is olyan súlyú mint a mi időnkben volt. Nem elbagatelizálva a dolgot, nem értem a mostani esetben sem, miért nem volt elég egy beírás az üzenőben, attól is igen rosszul éreztem volna magam. Most, az uszodában Bence, cukorkás papírt dobott le az aulában és rajta kapta őket a recepciós. Persze a "rosszfiúval" volt, ki mással. Míg Bence bocsánatot kért, ami Mónika néni szerint késő volt már, addig a "rosszfiú" kijelentette, meg sem mutatja a tájékoztatót a szüleinek. Ennyit erről.Az ő szülei, nem forgolódtak az ágyban éjszaka és kérdezték a miérteket maguktól?!
Míg Dávidnál is mikor hóval hógolyózott, vagy a mostani esetben is, dühöt éreztem, szomorúságot, és értetlenséget. Kicsit olyan érzésem van ilyenkor mintha, rossz napja lenne a tanító néninek, és most bizony példát mutat. Mert más esetben, ami szerintem sokkal súlyosabb eset, nem hallok ekkora vízhangot.
No, mindegy megtörtént! Nem vagyok azért annyira kétségbe esve, mert tudom ez edzi őket az életben, és engem is...csak egy pofon az élettől.

Másik tegnapi gondolatom, Mesi volt. Hetek óta küzd a ruhatárával, Mesi. Ez is kicsi, az is..alig hord egy két ruhát. Tudom miért, az kényelmes, stb..DE tegnap három fokban sikerült megint összezörrenni, mert neki nincs mit felvenni, így egy szál pulóverben ment suliba. Jött délután Gyöngyi, megemlítettem neki a dolgokat. Erre felajánlotta odaadja Detti, kinőtt bődzsekijét neki, nagy lelkesen felment érte Mesi, két szatyor jobbnál jobb ruhákat hozott haza még. Télikabát is volt közötte. Bevallom nagyon örültem neki, azért ez nekünk nagy segítség. Ez után az öröm után gondolkodtam el, milyen volt nekem tiniként a ruhahiányt elviselnem. Méghogy bőrkabát? Barátnőm levetett műbőr kabátját imádtam nagyon. Abba ismerkedtünk meg Zsoltival. Én voltam a nagy rockerlány!:-) 
Szóval, nagyon jó dolga van Mesinek!

Csengével nemsokára megyünk tanácsadásra...