Mostanában, hogy nő be a "fejem lágya" sokat gondolkozom egy-egy mondaton! Régen tettem a dolgom, percről percre...és haladt a dolog. Most vannak olyan mondatok, érzések, amiket magamban jól kivesézek. A rosszakat azért próbálom kerülni, mert elsodorja az embert, mélybe taszítja, ahonnan nehéz vissza jönni...
Tegnap, megint előjött vacsora után az asztalnál, hogy az osztály társa, Csenge, akit régóta ismerünk, szüleit is nagyon szeretjük, aki ugyanolyan tanulási nehézséggel küzd mint Bence, valahogy mindig kivételezve van vele. Ha rossz jegyet kap, nem rakják be a rosszabb csoporthoz, persze, mert ott csak fiúk vannak szinte, ha hiányzik a felszerelése, semmi baj, ma nem kapsz érte mínuszt...mondjuk ez így van egy nagyon jó tanuló fiúval is...
És akkor ott az asztalnál, félig viccesen, nagyot sóhajtva, közli Apja Bencével; jah Fiam, szokd meg, hogy mi férfiak, mindig el vagyunk nyomva! Jót mosolyogtunk rajta, de tényleg így van???
Persze ezt mint NŐ, magamban jól kikértem, miazhogy el vannak nyomva? És a nőktől? De ezt nem értem...míg világ a világ, mi nők tudjuk mire vagyunk képesek, és tudják már a FÉRFIAK is, hogy ők mire képesek!
Mondjuk az igaz, hogy baromi rossz lehet, hogy valamit csinálsz, te ennyi vagy, és a másik valamit nem csinál, és akkor is ennyi....de sajnos mi felnőttek is számtalan ilyen dolgot tapasztalunk, munkahelyen, ügyintézésben, barátoknál, tán a családban is. Aztán vagy dühöngünk egyet, vagy csak mérgesek vagyunk, és van mikor már csak mosolygunk rajtuk és szánakozunk.
De azért én szeretek NŐ lenni, szeretem nőiesség minden oldalát. És a nőiesség nekem nem a plaza, a ruha vásárlás, a kozmetikus, fodrász...fittnesztermek meglátogatása, hanem más. Aki ismer tudja, szeretem ellátni a családot, szeretek a gyerekeim szemébe nézni, látni, hogy nőnek, cseperednek, alakulnak. Szeretek kézen fogva menni Zsoltival, vagy csak mellettem tudni. Szeretem mikor jókedvűen ülünk az asztalnál, mind a hatan, jókat eszünk, iszunk, beszélgetünk, szeretek az erdőben sétálni a családdal..és még biztos van sok..
Hogy nehéz?.... nagyon... néha! Néha fáradt vagyok, ideges, magam sem tudom mit is szeretnék, soha nem az van amit eltervezek, hogy nem azt csinálom, akkor mikor azt szeretném...De élvezem, mert szerintem jó NŐNEK lenni!:-) Legyünk igazi nők, akik összefogják a családot, akik a tudnak csöndben hallgatni, akik nem akarnak a férfiak lenni, csak támogatni őket! És akkor mi igazi nők lehetünk, mert én az vagyok most, de csak így kerek nálam a dolog!
Mai biggyesztés, sült csirkecomb, rizs, meggyes pite