2013. október 17., csütörtök

Én, a NŐ!:-)

Mostanában, hogy nő be a "fejem lágya" sokat gondolkozom egy-egy mondaton! Régen tettem a dolgom, percről percre...és haladt a dolog. Most vannak olyan mondatok, érzések, amiket magamban jól kivesézek. A rosszakat azért próbálom kerülni, mert elsodorja az embert, mélybe taszítja, ahonnan nehéz vissza jönni...
Tegnap, megint előjött vacsora után az asztalnál, hogy az osztály társa, Csenge, akit régóta ismerünk, szüleit is nagyon szeretjük, aki ugyanolyan tanulási nehézséggel küzd mint Bence, valahogy mindig kivételezve van vele. Ha rossz jegyet kap, nem rakják be a rosszabb csoporthoz, persze, mert ott csak fiúk vannak szinte, ha hiányzik a felszerelése, semmi baj, ma nem kapsz érte mínuszt...mondjuk ez így van egy nagyon jó tanuló fiúval is...
És akkor ott az asztalnál, félig viccesen, nagyot sóhajtva, közli Apja Bencével; jah Fiam, szokd meg, hogy mi férfiak, mindig el vagyunk nyomva!     Jót mosolyogtunk rajta, de tényleg így van???
Persze ezt mint NŐ, magamban jól kikértem, miazhogy el vannak nyomva? És a nőktől? De ezt nem értem...míg világ a világ, mi nők tudjuk mire vagyunk képesek, és tudják már a FÉRFIAK is, hogy ők mire képesek!

Mondjuk az igaz, hogy baromi rossz lehet, hogy valamit csinálsz, te ennyi vagy, és a másik valamit nem csinál, és akkor is ennyi....de sajnos mi felnőttek is számtalan ilyen dolgot tapasztalunk, munkahelyen, ügyintézésben, barátoknál, tán a  családban is. Aztán vagy dühöngünk egyet, vagy csak mérgesek vagyunk, és van mikor már csak mosolygunk rajtuk és szánakozunk.
De azért én szeretek NŐ lenni, szeretem nőiesség minden oldalát. És a nőiesség nekem nem a plaza, a ruha vásárlás, a kozmetikus, fodrász...fittnesztermek meglátogatása, hanem más. Aki ismer tudja, szeretem ellátni a családot, szeretek a gyerekeim szemébe nézni, látni, hogy nőnek, cseperednek, alakulnak. Szeretek kézen fogva menni Zsoltival, vagy csak mellettem tudni. Szeretem mikor jókedvűen ülünk az asztalnál, mind a hatan, jókat eszünk, iszunk, beszélgetünk, szeretek az erdőben sétálni a családdal..és még biztos van sok..
Hogy nehéz?.... nagyon... néha! Néha fáradt vagyok, ideges, magam sem tudom mit is szeretnék, soha nem az van amit eltervezek, hogy nem azt csinálom, akkor mikor azt szeretném...De élvezem, mert szerintem jó NŐNEK lenni!:-) Legyünk igazi nők, akik összefogják a családot, akik a tudnak csöndben hallgatni, akik nem akarnak a férfiak lenni, csak támogatni őket! És akkor mi igazi nők lehetünk, mert én az vagyok most, de csak így kerek nálam a dolog!


Mai biggyesztés, sült csirkecomb, rizs, meggyes pite

10 megjegyzés:

  1. Gyerekkoromban szívesebben lettem volna fiú, aztán egy idő után nyilván már elfogadja az ember,hogy nem az. Nincs bajom a nőségemmel, de nem tartom sem könnyű, sem egyszerű dolognak sem. Szeretem ahogy van, hiszen rólam szól és az életemről, az életem pedig azért én is alakítom.
    Jól van ez így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szeretem, és szerintem sem könnyű, de ez így van jól!:-)

      Törlés
  2. Mindegyikunk máshogyan éli meg a noiességet. Én azt vallom, nem azért kellene támogatnom a párom, mert o a Férfi, hanem azért, amiért én is elvárom, hogy mellettem álljon, támogasson - azért mert egymás társai vagyunk, nemtol fuggetlenul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan, mindenki másképp éli meg..Társak vagyunk de én nem vagyok férfi, ő meg nem nő!

      Törlés
  3. Ez mind igaz, de bele kell férni a női dolgokba a fodrásznak, a pici sminknek, és időnként a plázázásnak is. Ha másért nem is, azért hogy az az idő csak a mienk legyen. Ettől függetlenül nekem is fontosabb, hogy otthon mindenki elégedett és boldog legyen. Nekem a nőiességbe nem fér bele az elhanyagolt állapot. ( ezt ne vedd magadra!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem veszem magamra!:-) De én nem attól leszek nőies, hogy fodrászhoz járok, és plázázok...ha magamra akarok fordítani időt, kinyitom a sz.gépet, vagy leülök és megnézek egy jó filmet, vagy elmegyek sétálni, futni...vagy olvasok. Vagy csak úgy vagyok...vagy sütök, vagy főzök...imádok sütni, főzni...egyedül!:-)

      Törlés
  4. A nőiességet kérdezted. A nőiesség nem merül ki szerintem azokban, amiket irtál. Az a mindennapok része. Na de mindegy is. :)

    VálaszTörlés
  5. Amúgy nem mindegy...:-) Én sem teljesség igényével írtam le a nőiességet! Nekem ezek...is! De mindenkinél más, és más..

    VálaszTörlés
  6. Én meg (nőként) egész máshogy látom a férfiak-nők dolgát.
    Amikor egy barátunknak kisfia született, az apuka ki is mondta, hogy örül a fiúnak, mert sokkal könnyebb élete lesz, mintha lánynak született volna.
    Hiába élünk ilyen modern világban, talán mégis elmondható, hogy a legnagyobb kisebbséget a nők alkotják a Földön. Hányan tudnánk mesélni arról, hogy a dolgozó nő munka után beesik a lakásba és rohan mosni meg főzni, takarítani, míg a dolgozó férfi, ha hazamegy, sok esetben csak a pihenés vár rá - pedig mindketten 8 órás munkát végeznek, a nőtől mégis elvárja a társadalom (és a családja), hogy otthon kezdje a második műszakot.
    Aztán a hímsoviniszta viccek, megjegyzések, amiket a nők nap-mint nap kapnak...
    És még mindig igaz, hogy ugyanazért a munkáért egy nő kevesebb fizetést kap, mint egy férfi!
    Mennyivel több nő végez egyetemet, a csúcsvezetők mégis jobbára férfiak...
    Szóval vitatkoznék azzal, hogy mennyire elnyomottak a férfiak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erzsi, én nem is azt mondtam, hogy elnyomottak a férfiak!:-) Maguk módján nekik is nehéz. Jó most nem azt a réteget céloztam meg vele, aki nem siet haza, és ha hazaér elterül a kanapén.. De a nők is nagyon sokat változtak...már sokaknak nem a család az első. Inkább saját maga. Néha a család, van kaja házhozszállítás, lehet valakit kérni, megfizetni csinálja meg a háztartást! Szerintem sokan nem klasszikus családban élnek, hanem már ilyen modern családban. Mind a kettő család, mégis más. Ettől én nem magasztalom a férfikat, de aki tisztességes, és rendes, azoknak igenis nagy teher, hogy el kell tartani a családot! Környezetemben is van, minden példa...

      Törlés