2012. szeptember 30., vasárnap

vegyes...

Nagyon jó délutánunk volt tegnap. Kedves barátainknál voltunk bográcsolni. Nagyon jólesett, a társaság, és nagyon elgondolkodtató is volt számomra. Beszélgettünk, mert igen volt olyan öt perc mikor egy gyerek sem sertepertélt a hatból ott! És igen, míg a fiúk órák hosszat tudtak beszélgetni előtte is, értelmesen "felnőtt dolgokról" és nem politika volt, legalábbis nem mai politika, zömmel. Mi nők inkább a suliról, Kati munkájáról (tanító), meg a gyerekekről beszélgettünk, de abban az öt percben mikor lehetett volna komolyan beszélgetni, nekem nem sok értelmes dolog jutott az eszembe. Kicsit így mosolygás tárgyává váltam, de semmi rossz indulat nem volt benne. Csak én is tudtam magamat kívülről nézni. Tényleg ennyire elbutultam itthon? Gügyögni, mosolyogni, csikizni, és a csúszdán biztos kezet nyújtani, remekül tudok, talán még a nagyobbacska gyerekek lelkéig is belelátok. De azon túl? Nekem ez megfelel, de mikor ilyen helyzet van, azért kicsit hiányzik, én nem nagyon tudom kifejezni magamat. Mert lehet nincs is mit kifejeznem? Így este, más dolog miatt is, nagyon nehezen aludtam el, annyira tele volt a fejem, hogy kavargott csak, és semmi értelmes dolog nem jutott az eszembe. Nem jó volt!:-(
A más dolog, ami miatt kavargott a fejem este, Mesinek a tengerimalaca, Kormilla. Küzdünk vele június óta. Nem gyógyul be a sebe, tegnap este meg már katasztrófális lett. Nem mehet így ez tovább, 8 éves, de nagyon szívhez nőtt Mesinek. Én meg várok, csak várok, hátha....mert eszik.látszólag minden rendben, és mégsem, mert ez a seb, nemhogy szebb, rondább. Látszik sosem fog begyógyulni. És biztos fáj neki csak nem mondja (mert nem tudja) . Mesi hősiesen kezeli...de ez nem állapot. És igen, rám jut az a nemes feladat, hogy elvigyem az állatot, Mesivel ma valamelyik állatorvoshoz, és megkérni ne húzzuk tovább.:-(( Szerintetek? Én hogy érzem magam? És Mesi???És én inkább Mesi miatt vagyok ilyen. De anya csak egy van, mennem kell, mese nincs!:-(

Más! Tegnap sütöttem, üdítős szeletet, fanta szeletet, miranda szeletet. Ez egy süti, de Évánál láttam a minap és eszembe jutott én már csináltam régebben ilyet, csak kakaós tésztával. Na ezt vittem nasinak a vendégségbe és a nokedlit is felvállaltam, a fiúk főzték a pörköltet mellé. Mesi még egy kis rakott krumplit is csinált ebédre.
Mai ebéd pulykaszárnyból húsleves, és múltkor vettem háztól tarját az sütöm meg, és hagymás krumplit gondoltam mellé. Nasinak meg kakaós virágot gondoltam...majd meglátjuk, hogy alakul a nap. Fiúk pecáznak még.
Szép vasárnapot nektek!

2012. szeptember 28., péntek

Lett!:-)

Tegnapi bejegyzéshez visszatérve, teljesen meglepett, hogy ennyien írtatok.:-) Jó, lehet hogy úgy tűnt én majd most aztán jól elvárom, hogy mindenféle," ígyszeretlekúgyszeretlek" írjatok, de nem, eszembe sem jutott! És amikor este olvastam a hozzászólásokat, csak úgy röpködtem tőle, mert annyira jólesett, ezt nekem írtátok? Tényleg ennyire szerettek olvasni? Mert nem éreztem egy hozzászóláson sem a "kötelességbőlírok" mert előttem is ezt tették, érzést. És ez, ezért volt jó! Persze volt olyan amin elgondolkodtam, meglepett. Aki ismer tudja nem vagyok a szavak embere. Író belőlem soha nem lenne. Mert ez ugye nem is fikció, hanem a nagy betűs élet, a mi, és elsősorban az én életem. Itt nem fogtok soha olyan magasztos dolgokat olvasni, hacsak nem magasztos mostanában az anya, a háziasszony, a feleség és barátnő hétköznapjáról olvasni. Mert ilyen az én életem. És én így szeretem.:-)

Ma nem mentek a srácok suliba, továbbképzés volt a tanároknak. Így ma szabad volt a nap, tegnap megtanultak, már ahogy...de a fiúk bukták a délutánt, mert elég furcsán viselkednek mostanában, főleg Bence próbálkozik most két napja. De azért olyan rossz soruk nincs, feltalálják magukat.
Viszont azon elgondolkodtam, miért nem lehet(ett) egy gyerekünk sem egy mormota? Csenge jó egy óra hiszti után elérte, hogy lehozzam. De még nincs két éves, azért még kellene neki a délutáni alvás. De egyik gyerekem sem aludt jól, sem nappal sem éjjel. Mintha büntetés lenne, lett volna az alvás. Nem is az a baj, hogy nem alszik délután Csenge, hanem akkor olyan zaklatott, hogy éjjel felsír, vagy csak el kezd dumálni. Szóval most csak az a szerencsém, hogy pötyöghetek és talán egy kávét is megihatok, hogy van itthon pesztrám, aki lefoglalja a legkisebbet!:-))))
Mai ebéd, kelkáposzta főzelék lett, meg is jegyezték milyen régen csináltam, jólesett most mindenkinek. És buktát sütöttem, ami most pont jó lesz a kávémhoz. Ja és a legjobb, mikor már a tepsiből veszik ki egymás után a sütit, innen lehet felmérni, hogy finom lett!:-))))

2012. szeptember 27., csütörtök

Kedves olvasóim!:-)))

Azon gondolkodtam az előbb, mikor ezt a szép fehér részt néztem. Kik olvasnak vajon engem? Szerintem minden blogtársam gondolkodott már rajta. Mert ugye magamból kiindulva, én is sok blogot olvasok. Általában a kedvenceim között fel vannak sorolva, de kalandozok más blogokból is mindenfelé. Családi blogok ezek zömmel. Sok kedvenc blogom van akihez mindig benézek, és tudom mindig válaszolnak, ha írok nekik. Nekem ez fontos, mert így érzem, hogy észrevett, és reagál rá. Arról már írtam, hogy vannak olyan blogok, akiknél írok megjegyzést és nem írnak vissza, vagy átugorja a hozzászólásom, ott próbálkozok még, azután nem írok többé, csak olvasom. Persze tudom, lehet feledékenység, idő hiány, stb....nem ebbe szerettem volna belemenni.
Nekem 60 olvasóm van, abból biztos nem olvas mindig mindenki. Azután vannak a névtelen olvasók, meg akik csak bekukkantanak és itt ragadnak egy oldalig, majd nem jönnek többet. Nézem a statisztikát, (valljuk be, néha mindenki rákukkant;-))) olvasnak külföldről is. Szerintem, van onnan rendszeres olvasóm is, mert nem hiszem pl hogy Katarból minden nap kíváncsi lenne rám valaki.:-D Pedig én azért kíváncsi lennék rá, rátok kedves olvasóim!:-))))

2012. szeptember 26., szerda

Mámoros.:-)

Mámoros boldogság, kicsit bágyadtan, de mint írom, mámorosan.:-D Mert....akinek volt is migrénes fejfájása valaha, az tudja csak miről beszélek. Ez az állapot akkor következik le, mikor elmúlik a migréned!:-)))
Na ma délelőtt mindent gondoltam, csak szépeket nem. Erősen koncentráltam arra az érzésre, vagyis a mostanira, amikor hű de boldog vagyok, elmúlt a migrén.:-))))De azért kiütött a kanapéra engem is. Olyan érzésem volt, hogy lebénul a fél arcom. Nem jó érzés!:-( Persze megint az időjárás, meg a szél, meg minden. Na ennyi, és nem vagyok hajlandó több betűt rááldozni.
Csenge sem aludt el, le is hoztam, biztos a szél miatt ő is. De jó kedve van. Annyit változott mostanában. Olyan kis emberke lett. Imádom, őt is. Meg azt is hogy Mesivel mostanában olyan jó a viszonyunk! Most már leírom, mert látom, nem egy két napig tart. Ő általa én is újra kamasz vagyok. És ezt nagyon jó újra élni. Nem tudom majd a fiúkkal milyen lesz, de lányosan megélni újra a kamaszkort felemelő. Ő járja az utat, én már ismerem ezt, és tudom mikor azt érzi itt a világége, akkor is a legjobb dolog történik vele. Mert nem ez a világvége, én tudom!;-)

És az ebéd, mára marad még tegnapról leves és milánói, de nem elég. Így gyorsan gyúrtam be tésztát, kenyértésztát, majd jó egy kiló hagymát megdinszteltem, pároltam, kicsit megkaramellizáltam, tettem bele kakukkfüvet,és  rátettem a tésztára, tetejére kis angol szalonnát, csak az íze kedvéért. Isteni lett! Először kedves barátainknál ettünk ilyet, Bettuséknál. Na, azóta rendszeresen csinálom én is. Ő tudja a szép hivatalos nevét is, én csak hagymás kenyérlángosnak hívom.:-D
 

2012. szeptember 25., kedd

Tuti!:-)

Hogy frontos vagyok? Tuti! Mint a gyerekek, ha nem alszik, ha nem eszik, ha nyűgös akkor frontos, biztos én is az voltam tegnap. Ma kisütött a  napocska, holott csöppet sem volt nyugodtabb napom, csak ma délelőtt volt húzósabb.
Január 17.-i dátummal beutaló, mára időpont, szeptember 25.-e. És november 5.én még csak tervezés, így jó ha  karácsonyra lesz fogszabályzója Bencének is. Mert igen neki is kell, eddig mind a háromnak, gyönyörű gyöngy tejfogú kisgyerekeimből, nagyobbacska korukra, igazi összevissza növő, torlódó fogsorú, kiskamasz lett. Láttatok engem már fényképen, nekem 2 perc szünet van a fogaim között. Na, egyik sem örökölte tőlem ezt (jó Csenge még lehet, bár nem valószínű). Pedig mennyi pénzt megspóroltunk volna. Így is, hogy tb-re megy, még kedvezményes. 3000ft volt ma a röntgen, a kivehető fogszabályzó eddig olyan 7000ft volt. Mesié, mivel neki már ragasztott így alsó, felső olyan 65000ft lesz. Most kezdjük az alsót is. De nagyon rendesek, mert kezembe nyomják az olyan 11000ft-os csekket, és mikor elkezdem vakarni a fejem, megnyugtatnak, nem kell sietni vele. Bár itt ugye nem a sietés a fontos. Havonta kell menni Mesivel, a kivehetővel a fiúknál kéthavonta. Szóval, már ismernek nagyon. De azért amiket hallok, mennyibe kerülnek a fogszabályzók magán úton, csak pislogok.:-O

Ma hagymakrém leves volt, levesgyönggyel, és milánói. Maradék kalácsot meg nyakonötöttem jó sok pudinggal. Így megvolt a nasi is. Délelőtt elszaladtam még vásárolni. Kicsit feltöltöttem a hűtőt.

2012. szeptember 24., hétfő

Semmi extra.

Aranyos volt Dominika és Éva, hogy biztattak, jólesett nagyon.:-)

Napok óta, olyan vagyok mint aki babát vár és a hormonok dübörögnek benne. De tudom 100%-ra hogy nem várok babát, így értetlenül állok a dolgok előtt. Lehet ez már másmilyen hormon?:-D Egyik percben nagyon el vagyok keseredve, másikban minden rendben.

És hogy miért nem tudok lepihenni. Ma átlagos délután; Csenge másfél órai nyügi, hiszti után kimerült, és elaludt, addigra elment Zsolti dolgozni, majd szivárogtak a gyerekek haza, ebéd, napi dolgok rám zúdítása. Közben Mesit vinni rajz szakkörre, bolt, majd haza, száraz ruhák hajtogatása, éhes  a banda, gyors palacsinta sütés, két sütővel, haladjunk. Közben folyamatos lecke kikérdezés, ellenőrzés, kérés...pakold el a ruhát, pakolj be...segíts a cipőket elrakni, a porszívót készítsd elő, ki-be pakolni a mosogatógépet. Letörölni az asztalt. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉS! Leszakadt Mesi polca, minden kincse vizes lett a festő táltól. :-( Meg a dedikált könyv is.:-( A bűnös(Dávid) nem vallja be, ott sem volt, de nem jó lóra tett, napok óta bögyömbe van! Nála még nem vetettem be, majd most,hogy nem szólok hozzád amíg így viselkedsz szöveget, tartok tőle, nála nem fog beválni. Így reményem sem volt a pihenésre, közben valami furcsa fejfájásom is volt ma. Mert egész nap fázok, kint melegebb van mint bent. De most csend van. Remélem tartós csend. És akkor megfőzhetem a teát magamnak, és bámulhatok kicsit ki a fejemből.:-) Ilyen egy csöppet sem mozgalmas délután, semmi extrával.

Minek?

Nem is tudom minek írok? :-(
Kedvem a béka feneke alatt! És amit most leginkább csinálnék, bekuckolódnék a nappaliba, be a kanapéra, betakaróznék, gőzölögne egy finom gyümölcs tea, egy jó film, vagy egy jó könyv lenne csak a társaságom.

Helyette nem írom le, mit kell csinálnom ma még.:-( Nem a kanapéra fekszem, az tuti!
Mai ebéd, bableves, és grizes tészta.

2012. szeptember 22., szombat

Tipikus...:-)


Ákos:Tipikus Sztereó

Ezt mozgatott meg ma.:-) Zsolti mutatta, hogy hallottam e már? Még nem! Jó kis szám!!!:-))) Nektek tetszik??

Jó kis nap volt ma is, reggel piac, Zsoltinak vettünk egy felsőt, Bencének két nadrágot, amúgy nem sok zöldséget, mert betankoltunk már télire. Vettünk krumplit, hagymát, és elmentünk délután almát szedni. Kicsi almák voltak, de nagyon zamatos, édesek, és egészségesek. Élvezte az összes gyerekem a szedést.:-)
Mai ebéd, sült csirkecomb, és sült krumpli volt. Dávid sütött almás palacsintát nasinak. Holnapra is megfőztem, bab levest, mert volt olyan jó kis füstölt húsom. Bár meghívtak a sógornőmék halászlére, meg nyaralásból most jöttek haza és élmény beszámoló lesz.;-) Nem baj, a bab leves többször melegítve az igazi.:-) Így holnap csak almás pitét sütök, azt viszek vendégsége is.

További jó hétvégét!

2012. szeptember 21., péntek

Nincs!





Alkottam ma délelőtt. Levendulavirágnál megláttam a légfrissítő zseléket. Már olyan régen kerestem hasonlóan elkészíthetőt. Lásd;gyorsan könnyűt.:-) A boltikat utálom, meg amúgy sincs olyan illatú mint szeretnék. Az biztos, karácsonyi is fog készülni, ajándékba is.:-)

Meg amúgy is jól jött ez az illat bomba ma a lelkemnek. Egész délelőtt az elmúlás, az elfogadás körül járt az agyam. Elmúlás miatt, mert jön az ősz, vagyis már itt van, vége a nyárnak. Péntek van, már megint (ez jó hír, de ilyen gyorsan?). Már azon gondolkodom mikor ránézek Csengére, atyaúristen, lassan 2 éves lesz? És szomorú elmúlás is, mert bár nem ismertem, de annyira megrendített egy 33 éves óvónéni, értelmetlen halála.:-(
Elfogadás meg azért mert az embernek el kell fogadnia, hogy a múltat nem lehet visszahozni, az emberek változnak, minden család másképp él. És elfogadni, ami neked fontos, másnak nem, mert másnak más a fontos, ami lehet nekem nem. És ez egy örök körforgás. Meg néha jó, hogy csak a gondolataimat hallom, mikor gépelek, és a billentyűk monoton zaját, néha meg jó lenne, valaki szemébe nézni, és úgy kommunikálni vele. Hát ilyen kusza lelkű délelőttöm volt, miközben postán voltunk Csengével, vad gesztenyét szedtünk, ebédet főztünk. Ma megint valami kreálmányom lett. Tegnap leszedte a maradék laskát Zsolti, abból kellett kitalálni valamit. Lett színes fussili tészta kifőzve, majd ragú, amely hagyma, laska gomba, friss zöld fűszerek, (zsálya, oregáno, bazsalikom)bele virsli, kukorica, és tejföllel hosszú lén behabartam, és rá a tészta, sajttal megszórva eszük, nálunk szereti mindenki.  tovább tart leírni mint elkészíteni és megenni!:-))

Nincs amúgy rossz kedvem!:-) 

2012. szeptember 20., csütörtök

Kerek:-)

Azért abból a szempontból jó, hogy elkezdtem leírni az ebédünket, hogy van minden nap mit írnom.:-) Ha más nem is jut eszembe, vagy unalmas lenne a nap.
Ma például az jutott eszembe mikor az Alma együttesre ráztuk Csengével, vajon hányan teszik éppen ezt most? Vagy tudják e, hogy milyen jó dolog ez? Önfeledten viháncolni, nevetni, bohóckodni ilyenkor? Vagy a csokis tálat odaadva a kisdednek, aki a legnagyobb élvezettel nyalja ki, közben könnyékig (jobb esetben), csokis, és csokis pofiját megpuszilva, ennél szebb képet nem őrizhetsz lelkedben? Sajnos én is mint sok, sok anyuka, mikor a most nagyok, kicsik voltak, beleestem a mókus kerék csapdájába. De évek alatt rájöttem, ennél jobb dolog nem történhet az emberrel, mint pl a mai nap (eddig, azért a délután hozhat még meglepetéseket:-)

Na most elkanyarodtam, pedig "csak" az ebédről akartam írni. Ami úgy kezdődött, hogy kérdeztem a nagyobbacska gyerekeket tegnap este, mit is főzzek ma? Háromból kettő, krumplipürét vágott rá, a harmadik elbohóckodta a nagyon fontos kérdésemet!:-))) Igen ám, de a krumplipüré mellé, járna ugye valami. Gondolkodtam halon kívül mi van még a fagyóba? Darálthús, meg egy adag csirke mell. Fasírthoz most nem volt hangulatom, így elővettem este a csirke mellet. Gondoltam kirántom a krumplipüré mellé. De ha már rászánom magam, mert utálok panírozni, meg az olaj szagot, akkor már cifrázzam kicsit, régen volt mackósajttal töltve. És a panírba szezám mag rakva, így ilyen lett. És hogy még jobban cifrázzam, a krumpliba, almát is főztem, nagyon szeretjük  így a krumplipürét. :-)
És a nasira is gondoltam, gyors kevert kakaós, meggyes süti lett.
Ígérem, nem fogok mindig ilyen hosszan írni az ebédről, csak most olyan kerek volt!:-)))

2012. szeptember 19., szerda

hát vannak...

A mai nap csupa önsajnálat. Mert jaj, de rossz nekem, Csenge éjjel nem aludt túl sokat, sőt szinte semmit!:-( Mikor reggel belenéztem a tükörben, megjegyzem kár volt, láttam magam olyan 60 évesen. Komolyan! Cseppet sem volt vicces! Azután mikor megkaptam a kezembe Csengét, Bence ölelő karjából, átölelt a mazsola és simogatta a karom, na mikor neki még így is tetszek, akkor nehogy már önsajnálatom legyen. Így próbáltam a csodáló szemeknek megfelelni, kis fésűvel, hideg vízzel, majd bekrémeztem az arcom, és a kávé után már egész anyaformám volt. De kedvem semmi, semmihez...de főzni, mosni, fürdőt takarítani (na az még most sincs kész) kell(ene). Pedig, hú de jó, még süt a napocska, meg amúgy is, minden rendben, csak egy kis nem alvás, nem taszíthat az önsajnálat mély bugyrába.:-) De hát vannak ilyen napok, nem?

Mai ebéd, laska gombából krémleves, és Nővérem által ihletett, rakott krumpli lett. A laska nálunk termett, a tönkön. Irtó jól nézett ki.:-)

2012. szeptember 18., kedd

Tessék!:-))))

Nyomásnak engedve;-), meg hogy Csenge elaludt és a többieknek hat órája van(szegények) , fotóztam!:-)
Azt a nagy szeletet mi ettük meg Csengével, és nagyon finom volt!:-)


Nem tudok mindig fotózni, mert nincs rá idő sem, meg hangulat sem mindig. Meg ugye ez nem gasztroblog!,-)

Mai ebédünk!:-)))

Fene vigye, ezt a hülye időt, migrén gyötör.:-( Ennek ellenére, jót mulattam az előbb magamon.:-)
Mai ebédünk történetén. Adva volt ugyanis a szombati piacozásnak a termése, rengeteg finom házi zöldség. Két póréhagyma, nagy padlizsán, isteni nap érlelte paradicsom, piros húsú paprika, saláta. Na ugye a székelykárposzta finom, de nem lehet mellé zöldségeket legelni. Ez volt a hét végi menü, még tegnap is. Kelkáposztát is vettem a piacon, de nem akartam ma is káposztát csinálni, belőle pedig rakott kelkáposzta lesz majd. Így ma arra gondoltam lesz a póré hagymából leves, na de utána mit csináljak? Gondolkodtam, valami tészta? Á, milyen legyen ami tápláló is? Mindegy, majd jön az ihlet, gondoltam. Elkezdtem szeletelni a pórét, majd mosolygott rám a puha szép padlizsán, azt is felkockáztam, jött a piros nagy húsos paradicsom, és a piros paprika. Bele a nagy serpenyőbe, nyakon öntöttem olíva olajjal, megszórtam frissen őrölt borssal. Megjegyzem, már itt csuda jól nézett ki. Oké, itt a ragu, na de hogy adjam ezt oda a családnak, hogy meg is egyék? Ennyi zöldséget??:-) Tésztával gondoltam, majd rizzsel...egyik sem jó, abból lehet olyan kicsi mennyiséget szedni ami csak tészta lesz vagy rizs a csemetéim tányérján, ragu az nem, ezt még akkor is kivitelezik ha összekeverem a tésztával, vagy a rizzsel.:-) Gondolkodok (már amennyire hagy a migrén) , mivel lehetne eladhatóbb a zöldséges ragu? És akkor egy pillantás alatt beugrott a jó öreg pite forma, amivel mindent el tudok adni, sütitől kezdve mindent. :-D Így gyors tészta gyúrás, apró kezek segítettek benne, majd belenyomkodtuk a formába  a tésztát, rá a ragu, majd egy kis tojásos tejföllel meglocsoltuk. És ebben a fázisban kezdtem el kuncogni magamon, mert még megszórtam reszelt sajttal, hogy a maradék zöldség is láthatatlan legyen. És arra gondoltam ezt le kell írnom majd, milyen jó dolgom van, hogy nekem ma délelőtt csak ez a kihívás, nem más. És hogy tetézzük a mai zöldség adagot, ott volt ugyebár az erősen fonnyadni kezdődött saláta is, amit nyakon öntöttem dresszinggel, ami tejföl, mustár, majonéz, pici cukor, só. olíva olaj. Majd három kávés kanál őrölt lenmaggal dúsítottam, amit furcsának is tartanak a gyerekek mostanában, hogy a jó anyjuk, miért kanalaz minden reggel a szendvicsükbe.:-) Ennek a története röviden. Állok a dm-be a vitaminok előtt. Melyik is legyen? Mert felütötte a fejét a nátha. Nem, ez sem, nem ez sem...majd döntés egy jó 10 perc múlva, nem tömöm a gyerekeket szintetikus vitaminokkal, amikor még van zamatos, szőlő, alma, paradicsom, paprika. És akkor szembe jött velem a lenmag. Ami őrölve hasznosul leginkább, na azt felkaptam és jött velem, azóta ezzel tömöm a gyerekeket.:-) Majd megunja, gondolják a gyerekek!:-)))))
 

2012. szeptember 17., hétfő

Jé!:-)

Jé, közzé tettem 500 bejegyzést!:-))))

Ennyi!

Háromnegyed kettőkor ott voltunk Mesivel, a kézműves foglalkozás terme előtt. Kézmű kettőtől lett volna, fél háromkor nem volt ott a tanárnő. Ellenben toporogva várt rá kb 10 diák! Néztük a tanáriban, körbejártuk az iskolát, sehol...:-O Most nem tudtam beszélni a tanárnővel, de ami késik nem múlik. Mesinek sincs kedve járni hozzá kézműre. Ennyi!

Ez van....

Hideg van. Fázik a lábam, és tegnap már a forró fürdőt kívántam. Eszembe jutott a pár napja érzett forróság, amikor már kívántam, hogy vége legyen. Hát vége lett! Nem panaszkodom, mert gyönyörűen süt a nap. De nincs jó kedvem. Ma olyat kell csinálnom, amihez semmi, de semmi kedvem. Be kell mennem a rajz tanárhoz, tisztázni pár dolgot. Tavaly is bögyömbe volt már, de vártam a változást, de ami múlthéten történt, kiverte a biztosítékot nálam. Dávidot nem csípi. Nem tudom mi ennek az oka, ha magatartási, akkor is kíváncsi vagyok a kedves tanár nő véleményére. Év végén, alíg akarta megadni a 4 -est neki rajzból, pedig szerintem nagyon ügyes. De már akkor is voltak beszólásai, és ami felhábórított mindig Mesihet rohant panaszkodni, aki nem tudott a helyzettel mit kezdeni. Mint írtam vártam, mert ez év vége felé volt már. De múlt héten ilyet mondott Dávidnak; - nálatok, első gyerek normális a második zizi(???) a harmadik normális, a negyedik zizi lesz??? 
Lásd, első a Mesi, jól rajzol, lány, viselkedni is tud. Második Dávid, aki lehet néha ökörködik, de ügyesen rajzol, Bence aki tud viselkedni, de nem olyan ügyes rajzoló, és már véleményt mondott Csengéről is, hogy zizi? No erre mit lépjek? Legszívesebben leordítám a fejét a kedves tanárnőnek, nem szép szavakkal. De nem teszem, elmegyek ma, mert a fogadó óra még két hét múlva lesz, jobb ezt frissibe elintézni. És megkérdezem a kedves tanár nénit, mi a baja a Dáviddal? Mert ez már személyeskedés szerintem. És amúgy minek hasonlítgatja már össze a gyerekeimet, ha én sem teszem? Nagyon kíváncsi vagyok mit fog mondani. Délután leírom.

Addig kiszellőztetem a fejemet, leeresztem a hütőt, mert a fagyasztó részében rengeteg hal van, de jég is ahogy láttam. :.( Főznöm nem kell, maradt káposzta.

2012. szeptember 15., szombat

Csak egy szombat.:-)

Hosszú volt a mai nap! Pedig nem sok mindent csináltunk, vagyis ez így nem igaz, sok, sok apróságot. Reggeliztünk, piacra mentünk ahol azt tapasztaltam megint, hogy nagy drágaság van, de azért vettünk, krumplit, lila hagymát, kelkáposztát, savanyú káposztát, uborkát, kukoricát, főzni, (mit Csenge az autóban hazafelé nyersen megkóstolt:-) Kis sapit is vettünk Csengének, olyan aranyos benne.:-) Majd hazajöttünk,csináltam nagyon finom tárkonyos ragu levest, pulyka comb filéből.És Mesi teljesen egyedül, kapros túrós lepényt sütött, nagyon büszke vagyok rá! Szeret sütni, nekem meg olyan jó, hogy csinálja, és van kedve hozzá.:-)) Holnapi menü is meg van, cserépedénybe sült töltött káposzta.:-) Látszik mit kívánunk ha bejön egy kis hüvi.:-))))
Délután pakoltam, takarítottam, csináltunk Zsoltival darált erős paprikát. Hú, de jó csípős lett.:-) Zsolti még fűzött fel szárítani is. Úgyhogy el vagyunk látva vele.:-) Jöhet a tél...(na még azért ne:-D)

2012. szeptember 14., péntek

ma..

Jé. ma péntek van. Most döbbentem rá.:-)
Elmentem a leletért, és csak utána 6 helyre kellett bemennem, hogy mindent megkapjak amit szerettem volna. :-( Amúgy semmi izgi nem volt ma, ha csak az nem, hogy Csenge délben nem aludt el, viszont Mesinek az ölében kifeküdt mire hazaértem, na nem sűrűn láttam így kidőlve.:-) Ennek persze van rossz oldala is. Mindenen hisztizik most, mert nem pihente ki magát!:-( Remélem nem lesz beteg, mert már látom a náthát a küszöbön...:-(
Kivételesen ma maradékot ettünk.

2012. szeptember 13., csütörtök

Szerintetek???:-)))

Szerintetek mi hangzott el ma legtöbbször a számból?????
- Csenge, hol a zoknid? Vegyük fel! És a papucs másik párja? :-)))))
És hányszor adtam fel a zoknit a lábára?????Csak 10000.....x!:-))))

Amúgy ma olyan édesen főzött velem, kis keverőjével valami finomat csinálhatott, mert megkostólta miután kikeverte, majd, megkínált engem, Zsoltit és Tégla kutyit is!:-D

És ma sem haltunk éhen, milánóit csináltam, pulykahúsból szoktam, de most volt friss marhahús, abból volt, kicsit furcsállta a család, az erősebb ízt!:-) És igen ma is készül nasi, palacsinta, kakaós és lekváros, mert holnap megyek vásárolni és ez volt csak itthon.

kicsit másképp...

Azért a szülői kicsit elgondolkodtatott másképp is. Mert a rút anyagiak, meg a jaj szegény, négy gyerek..stb. Mert ugye itt a nagy városban eléggé csoda bogarak vagyunk.

De hát miért sajnálnak? Mert nincs dupla nagy, ház kert? Mert nincs egy új kocsink? Mert nem a tengerpartra megyünk nyaralni? Mert nem minden héten veszek új ruhát? Mert nincs mit enni? Mert nincs mellettem a férjem?
Teljesen másképp van. Igen, nincs nagy kert, ház. De én szeretem, mert a miénk, és nincs rajta kölcsön, és bár szeretnénk elköltözni az Őrségbe, de az nem azért van mert nem szeretünk itt lakni. Pl. régen mikor sétáltunk, néztem a kerteket és sajnálkoztam, nekünk miért nem lehet akkora, és olyan szép, ugyan így volt a lakással is. Mekkora nappalija van másnak, konyhája, szobája, bútora. Nekünk is van, minek siránkozzak, irigykedjek? Kocsi is van, igaz 12 éves, de ez is elvisz oda ahova szeretnénk, és beférünk mind a hatan. Ruha mindig van, hol kapunk, hol veszek. De ruha cipő nélkül sosem voltunk. Enni is van mindig, jobban beosztom az biztos. Megnézem az akciós dolgokat. És nasit is csak azért nem veszek annyit, mert ennyi embernek gazdaságosabb ha sütök, meg finomabb is. Nem szeretem a bolti nasikat, csak a tömény édeset érzem, meg a tömény sót!

Ezek a tárgyi dolgok, de az érzelmi dolgokról még nem írtam. Én őszintén írom, nagyon boldog vagyok, mert amit terveztem álmodtam, megvalósult. Én kamasz korom óta feleség és anyuka szerettem volna lenni, és megvalósult, sőt túl is léptem ezt. Egyszerűen imádok itthon lenni a gyerekekkel, pedig nem vagyok egy olyan tyúkanyó típus,aki mindig mosolyog, gyerek dalokat énekel, és teljesen nyitott a világra. Nem, én nagyon a földön járok! Néha nem mosolygok, néha elszomorodok, néha kiborulok. De teljesen másképp gondolkodok mint pár éve. Élvezem ami van, és nem kesergek dolgokon. Mert nekünk is megvan mindenünk amik kell. És én elégedett vagyok!

Gyerekeket meg nagyon szeretem, még ha látom mindegyiknek a hibáját is, mert van bőven, mint nekem is, de remélem, nagyon remek emberek lesznek belőlük felnőtt korukban, most is azok, mind külön, külön.  És mind a négy olyan más, közben meg olyan egyformák. Mesivel, pár hónapja nagyon jó viszonyunk, van. Sokkal nyitottabb, én meg elfogadóbb vagyok. De azért a szokásos mondataim megvannak.:-) Dávidon még azt érzem, hogy a kis kamaszkor és a kamaszkor között vagyunk. Csendes, szófogadó és figyel. Mindent szív magába, de halkan teszi. Csak a nézéséből látom ezt. Vannak néha kitörései, de ritkán. Kíváncsi leszek milyen kamasz lesz? Bence még dacol a kis kamaszkorral, meg velem. De ő a leglágyabb szívű, hamar megbán dolgokat. Hamarabb cselekszik mint átgondolná a dolgokat. Csenge meg ugye élvezi, a legkisebb szerepét. És hogy soha nem lankad a szeretet a nagyoktól, ez nekem is furcsa. Egyszerűen imádják Csengét még akkor is mikor kilopja a müzlit a táskából, vagy kérem, kicsit nézzenek rá, és éppen mást csinálnak. Vagy mikor felkel Csenge, legalább ketten mosolyogjak körül.:-) Nagyon jót tett a családnak ez a kis mazsola.:-))
 És a férjem, hát az biztos nagyon szerencsés ember vagyok! Nagyon szeretem őt. és a viszont szeretetet is állandóan érzem, ez akkora energiát ad nekem, ettől létezem.:-)

És hogy magamról is írjak, nagyon jó nekem!!!! Mert ennyien vagyunk és mert vagyunk!!!

2012. szeptember 12., szerda

szép..

Photo: Névsorolvasás: 
-Érzelmek: hiányzik, 
-Fájdalom: jelen, 
-Bánat: most ő a hetes, 
-Remény: meghalt...
/Sajátkép!!!/

Olyan szép nem? Mesi fényképezte a kertünkben.:-)

Éjjel sokat járt az agyam, a tegnapi szülőin. És arra jöttem rá, hogy ami engem nagyon bánt, az a társadalmi különbségek. Amik egyre jobban kiéleződnek, pedig szerintem a gyerekeket ebben a korban még annyira nem érdeklik ezek a különbségek. Ebből csak mi csinálunk vitát, és igen a pénz nem minden, miért nem lehet összefogni, és úgy csinálni? Befizetek osztály pénzt, és intézze más a dolgokat, én letudtam a befizetéssel...pedig a saját gyerekünk is ott van. Olyan sok mindent meg lehetne csinálni közösen. Még öröm is lenne benne.

Ma nem sok mindent csináltunk délelőtt, főztünk. Csülköt sütöttem, és tepsis krumpli volt hozzá. Hogy gyerek barátabb legyen a menü, készült egy jó adag tejberizs is.:-)

2012. szeptember 11., kedd

szülői:-(

Soha többé nem megyek szülőire!(dehogynem)

Csak egy helyre tudtam menni, ecc-pecc nótát most kihagytam, így logika alapján Bencének az osztályba mentem. Gondoltam ott új vagyok, meg a tanárt sem ismertem még. Miért nem treníroztam magam előtte, csöndbe legyek, semmi elégedtlenkedés, csönd!!! Nem nekem nem tetszett, hogy nincs termük a gyerekeknek, vagyis van egy nyelvi terem 15 főnek hellyel. Nekem nem tetszett hogy 1500-2000ft legyen az osztály pénz, meg a színes póló, 1200 ft-ért,amit max 2x vesz fel a gyerek az évben, akkor már miért nem lehet valami színes póló és rá majd a kitűző? Majd azt sem igazán értettem, miért kell 2000ft-ot fizetni, egy tan órán megtartott skanzeni napért, amit állítólag megpályázott az iskola, és megnyert. Meg havonta menjek be, a bankba, vagy befizethetem egybe is, az osztály pénzt ha akarom...Majd másfél óra száraz anyag, mikor lesz szünet, stb. De egy kérés sem, hogy ugyan már ismerkedjünk össze egy kirándulással. Majd a gyerekekkel valamikor szeretne kirándulni a tanár nő. Be a mély vízbe az ötödikeseket, heti egy ofő, azt oldja meg a gyerek a dolgát. És vegye az akadályokat.
És ez még csak egy gyerek szülőién volt, mi lehetett a többin????

Volt már jobb is...

Tegnap éreztem este megint azt a borzasztó érzést, hogy nem tudok segíteni...mérges voltam nagyon Bencére, holott tudom, nem mindig ő tehet róla. Igen, az iskola! A tempó, amit fel kellene vennie, nem megy, dacos, ilyen napokon, ha a fejemen pörögnék, sem tudom neki megmagyarázni, hogy tanuljon, és hogy miért tanul.:-( Ilyen napokon nem! Mintha lehúzna egy rolót a szeme előtt, én próbálom noszogatni, de az unott, flegma képe és a hangja, nem a dicsérő, nyugodtságomat hozza ki belőlem.Nagyon nem! A végén lehülyézett, mert én csak állandóan cikizem őt. Amit a végén megbánt, de addigra olyan ponton voltam, hogy nem érdekel, holnap (ma) ő fog az osztály előtt és Ági néni előtt leégni. Miközben csak egy kis részletet kellett tőriből megtanulnia, és kis előadást tartania, tehát felmondania. De nem, csak azért sem tanulta meg. Pedig kb egy versszak az egész. De semmi...este nyolckor már feladtam. Pedig próbáltam elmagyarázni, írjuk le, stb, de mintha a fehér falnak magyaráznék, annyi...:-( Még vissza is pattan a mondatom.:-(( Mi lesz még???? Ennél már csak jobb az biztos!!!

Közben hazajöttek...kis ötöst kapott a feleletéért Bence. Hát jó, lehet gondolni, nekem semmi sem jó!:-( De amit átélek ilyenkor, nem kívánom senkinek. Azért nagyon bízom benne, hogy ebben az évben is olyan jó lesz, mint tavaly.

Mai ebéd; rántott cukkini, és krumplipüré. És kisütöttem a sós rágcsát, finom lett.

Ma még szülői is, három is, egy időpontban.:-(

2012. szeptember 10., hétfő

mostanában..

Megdöbbenek sokszor mostanában milyen nagy fejlődésen ment át, Csenge. Akármit mondok neki, vagy kérem, teljesíti. És ami érdekes nekem, hogy már mindent megért. De mondani nem mondja. Persze van amit igen, papu=papucs, dejde=gyere, apa, tisztán, meg az anya is, de azt huncut mód nem mondja, ja és a tududit is mondja, na ki találja ki mi az???:-DMeg ha énekelek, ő is énekel, a "búj bele Jankóra, a végén a fogaDÓra a DÓt ő mondja hangosan. Olyan aranyos. Persze a kortársaihoz képest nem egy duma gép, mert az igent is, egy határozott fejbólintás, majd, hmmmm! A nem viszont határozott fej fordítás, és NEM!:-))))Na ott nincs máshogy ejtés.:-)))Nem, az nem!!! De ahogy fut az új papucsáért és közben a karját lóbálja hozzá, és felveszi majd büszkén hordja, csajos az biztos!!:-)

Ma nagy sütögetésben voltunk Csengével, míg Zsolti ismételten füvet ültetett(majdnem azt írtam füvezett, na de azt már mégsem írhatom, mert jönnek még, és elviszik drogozásért:-))))
Kiflit sütöttünk Csengével.  A recept, és a formázás nagyon jó ötlet, Györgyitől van.:-) Egyből 1 kg lisztből csináltam, lett 18 db kifli, + egy amit Csenge csinált, olyan aranyos ahogy segít a konyhában.:-) Meg begyúrtam holnapra egy kis sós rágásának valót, csak mert volt a hűtőben fél kiló túró amit el kellett használnom. Na ennek nagyon egyszerű receptje van, fél kiló túró, fél kiló liszt, 25 dkg vaj, só. Ezeket összegyúrjuk, éjjelre a hűtőben pihen, majd hajtogatjuk egy párszor, tojással megkenjük, sajt, magok mehetnek rá, és süthetjük jó ropogósra.Ennyire egyszerű!:-)Kedves barátunktól, Katitól van a recept.:-)
Ebéd borsó leves lett, és grízes tészta, finom házi baracklekvárral. Olyan jó, idén nagyon fogy a szörpim amit elraktam, bodzát, és mentát.

2012. szeptember 9., vasárnap

Miért?

Vajon, miért nem érti a ma 21 hónapos hogy vasárnap van, és aludni kellene reggel? Meg is sértődött, hogy nem a szokásos mosollyal fogadtam reggel, hanem kicsit morcosabban. Úgy döntött felkelti akkor a fiúkat is, jó kis visítva sírással.:-( (Mesit nem lehet ágyúval sem felkelteni) Ez mind hat órakor történt, de már öt órától fent volt, akkor ment Zsolti pecázni.

Tegnap Kellemesen elfáradtam a kertészkedésben, takarításban. Szép lett a kert, de azt el kell fogadnunk hatan pakolunk,élünk, ebben a falat kertben. Ja, és ebben a szárazságban, vagy nem tudom mire vélni, allergiás tünetek jöttek rajtam ki. Viszket a torkom, a fülem, folyik az orrom, és tüsszögök. Hát hogy ha eddig nem jött elő, akkor most mi a csudának????:-(

Leírom tegnap mit főztem. Dőzsi nap volt, megkívántam a lazacot. Mivel beszaladtunk a Metroba, így vettem. És azt sütöttem meg, só, bors, pici méz, rozmaring és citrom társaságban. Rizzsel ettük, és Mesi csinált nagyon finom majonézes salátát. Fagyi volt a nasi délután.

Mai terv, pácolok karajt, csirke mellet, vas lapon megsütjük, csinálok padlizsán krémet és pita lesz mellé. Sütni is fogok, de még az egy kicsit gondolkodtatóbe ejt, mi lesz? Én gyümölcsöset ennék, a többiek csokisat!:-))) Lehet ennek kombinációja lesz!:-D
Szép napot nektek!

2012. szeptember 7., péntek

Túléltük!:-)

Túléltük az első hetet!:-) Belejövünk előbb, utóbb mint kiskutya az ugatásba.:-)))

És csak egy tankönyv nincs meg, Bence angol munka füzete, de két! hét múlva állítólag az is meg lesz. No mindegy, ezen nem rágódok. Bekötöttük tegnap, nem volt olyan nagyon gáz, a használt könyv sem. Vagyis egy volt, de mutattam, hogy jó lenne belefirkantanák így frissibe, hogy nem Dávid húzta át, szöveg kiemelővel évközben. Mert mikor visszaveszik év végén, nagyon kekeckedősek tudnak lenni.

Hétvégén kertészkedni szeretnék nagyon. A fű teljesen kiéget, csak por van a helyén, szó szerint. Paradicsom töveket kigyomláljuk, mert el vannak száradva. A fűszerek így fellélegzhettnek. Szedret is visszanyesem, na az nagyon tud nőni, és szúrni is.:-) Fiúk peca cucca mindenhol, meg a bunki építés maradványa, na azt is rendbe kell rakni.

És kitaláltam, mától, ha nem felejtem el, leírom mit főztem. Semmi extra nem szokott lenni, így ne várjátok hogy valami franciás nevű menü lesz. Én magyarosan szoktam főzni. :-) Azért találtam ki ezt, mert talán másnak is segítség lesz, aki éppen azzal küzd, amivel én szoktam, miszerint, fogalma sincs mit főzzön éppen.:-)
Tehát ma ezt főztem; lebbencs leves, és túrós guba. (megsúgom, már levest ettem, nagyon finom lett. A gubának meg isteni illata van, imádom ami túrós:-)))

2012. szeptember 6., csütörtök

Vagytok úgy?

Vagytok úgy néha, hogy írnátok, itt a nagy fehér rész, és semmi érdekes nem jut eszedbe. Mert éppen nem történik olyan dolog az életedben, ami leírásra érdemes lenne? Mert megy minden a megszokott rendben, mint ma is (eddig!!!!).
Írhatnám, hogy főztem ma csilis babot, de olyan isteni saját paradicsomból csináltam  a szószt hozzá, hogy csuda. Olyan jó volt az illat a lakásban, a bazsalikom, fokhagyma, és a friss paradicsom miatt. Hmmmm. De ugye ezt leírom, jó, jó...de ugye az íze, nem jön át. Majd a Csengét úgy meggyömöszöltem, hogy a végén kinyúltunk a szőnyegen.:-D Ebből a szemszögből várom a bekuckolódást majd, ősszel télen.:-) De ugye, ezt sem tudom, leírni milyen gurgulázva nevetett.:-)))

Lassan megyünk a könyvekért..remélem nem lesz nagy sorban állás.:-(

2012. szeptember 5., szerda

Dél van!

Dél van, s én már olyan fáradt vagyok. Nem szoktam meg a szántást!:-)))
Pedig csupa jó dolgom van! Piacon voltunk Csengével,baba kocsistól, meg játszótéren. Piac az drága volt, nagyon. Pedig még be szerettem volna ezt azt főzni. De a szárazság elvitt mindent.:-(  Ami van, drága nagyon. Játszótéren, ment már a duma, amit én annyira nem birok. Csenge egy kisfiúval akart játszani a homokozóban, öntötte volna a lapáttal, a másik lapátba a homokot Csenge, mikor az anyuka közbeszólt, hoho, ezt nem fogja díjazni a kisfia, mert homokos lesz a cipője. Na most magyarázzam ezt el Csengének. És míg én szorosan néztem az időt, hogy hazasiessünk, mert még egy gyors krumplis tésztát kell összedobnom, itt a játszótéren nagyon ráértek az anyukák. Mennyire nem vagyok én erre rászocializálódva( húha, csak leírtam:-))))
Kész a krumplis tészta, várom a leginkább hazasietőt, hogy mehessek vásárolni. Mert megint üres a hűtő..:-O

2012. szeptember 4., kedd

Kicsit visszakanyarodva...

Amúgy a tegnapi bejegyzéshez visszakanyarodva kicsit, örülök, hogy más blogokban olvasva, nagyon jól telt a tegnapi nap. Én az éjjel visszagondolva, rájöttem mi volt nálam a baj.
Bencén éreztem a legjobban a feszültséget. A bizonytalanságot, a tudás hiány miatt, a lemaradás a küzdelem miatt. Persze tudom én mennyi fejlődött az elmúlt években, mennyi küzdelem árán, de a kudarc miatt kialakult dacosságot nehéz elviselni. Hazajött tegnap, első szava, borzalmas volt! Kérdem miért? Gyorsan diktáltak, nem tudta leírni rendesen az óra rendet, csúnyán írta meg az ellenőrzőjét. Persze ezért nem tudtam megdicsérni, csak elfogadtam. Beadta a nyári élményes papírját, hogy rá sem írta a nevét. Azt hitte nem kell beadni, de mikor látta, hogy be kell adni, miért nem írta rá? Mondom neki, ez már ötödik osztály, itt fel kell venni a tempót majd, ettől frusztrált. Meg, hogy mindig máshova kell menni, meg más tanár lesz, sőt az osztály is bontva lesz bizonyos órán. Persze belejön majd, de lesz még nehéz sokáig, én meg sajnálom őt veszettül, még ha tudom is neki kell ezt az utat végigjárnia.
Dávidon, meg kijön a felületessé. Jó az úgy, a füzet tartó mappa bonyolult, hiába kérem őt, tegye bele mert így a füzetei egy hónap után, fertelmesen  fognak kinézni. Kérdem délután, megcímkézte a füzeteket? Igen! Jó, megnézem akkor, ja, akkor mégsem...:-( És ez így megy egész évben, figyelni, figyelni...uzsi nem e rohad a táskában...stb.
Mesi? Meg ugye bele kellene húzni a tanulásba fél évig, na de a keringő jobban foglalkoztatja. Ami érthető is, csak hát a jövője? Így is elégé gyötör hogy gimi, vagy szakközép legyen?

Csengéről most nem írok, mert róla többet szoktam, élvezzük a kettesben létet. Mindent megért már, segít sütni, nemrégen brióst és kenyeret dagasztottunk be, igény lett a tízóraira, és a finom hazai ízekre!:-)))

2012. szeptember 3., hétfő

ez lesz.....

Azért legközelebb majd akkor fogok írni, ha eltelik a nap.:-) Mert már este: anya írd be, alá, fölé....hozd ide, meg szeretném nézni, melyik terembe, hova kell menni, mikor lesz a szülői, be van e kötve, torna zsák rendben, és kulcs is előkerült estére. Tehát nincs nagy baj, csak a fejem már zsibog, és ez így lesz június 15.-éig!:-)

Suli:-)

Mesi hatkor!!! fent volt, Dávid, Bence hasonlóan hamar.
Már hétkor köszönt volna Bence, hogy ő indul..:-)) Izgultak, én is. Pedig nem most kezdték a suli. Milyen lehet most a sok, sok elsősnek? Meg az ovisoknak is és a szüleiknek???? Izgalom, várakozás.:-) Most volt, nem olyan régen, hogy szorosan fogtam a kezüket, elvesztek az iskola táska alatt. Idegesen toporogtam az udvaron, az osztály terem előtt. Majd alig vártam a délutánt, hogy mehessek értük. Már nincs ilyen izgalom, mennek maguk, jönnek is. És csak remélem illem tudóan köszönnek, és úgy viselkednek, hogy ne szégyelljem magam miattuk. És csak akkor nyugszom meg, ha mindegyik hazaért, és kifaggatom őket és minden rendben van.Persze minden nap lesz valami... Már tudom mit várhatok el tőlük, és csak remélem, Bence idén is jól boldogul majd.
Amúgy nagy a csend, Csenge ide oda járkál, keresi a nagy tesókat! Így lesz egy darabig még!:-)

2012. szeptember 2., vasárnap

nagyon jó volt..

Fantasztikus volt a tegnapi nap, délelőtt vásárolni voltunk, majd Csenge alvása után elmentünk barátainkhoz. Régen nem találkoztunk, mert  sajnos nekik is sok az elfoglaltságuk van. De ha találkozunk, mindig nagyon jól érezzük magunkat! Csengét még soha sehol nem láttam ennyire felszabadultan. Újabban futva közlekedik mindenhova, annyira aranyos, közben meg úgy féltem, hogy elesik.:-) És mikor jöttünk haza mindenkinek puszit adott!:-)
Szóval, egyszerűen jó volt tegnap délután. Sok süti, én meggyes csokis sütit sütöttem, és mivel pite tálban volt, hamar elfogyott. Kati nagyon finom magos sós sütit sütött, meg gyümölcsös pitét.
Halászlét is megfőzték a fiúk, és mindenki jóízűen evett.:-)
Hamar este lett. De nagyon jó volt!