Volt már jobb is...

Tegnap éreztem este megint azt a borzasztó érzést, hogy nem tudok segíteni...mérges voltam nagyon Bencére, holott tudom, nem mindig ő tehet róla. Igen, az iskola! A tempó, amit fel kellene vennie, nem megy, dacos, ilyen napokon, ha a fejemen pörögnék, sem tudom neki megmagyarázni, hogy tanuljon, és hogy miért tanul.:-( Ilyen napokon nem! Mintha lehúzna egy rolót a szeme előtt, én próbálom noszogatni, de az unott, flegma képe és a hangja, nem a dicsérő, nyugodtságomat hozza ki belőlem.Nagyon nem! A végén lehülyézett, mert én csak állandóan cikizem őt. Amit a végén megbánt, de addigra olyan ponton voltam, hogy nem érdekel, holnap (ma) ő fog az osztály előtt és Ági néni előtt leégni. Miközben csak egy kis részletet kellett tőriből megtanulnia, és kis előadást tartania, tehát felmondania. De nem, csak azért sem tanulta meg. Pedig kb egy versszak az egész. De semmi...este nyolckor már feladtam. Pedig próbáltam elmagyarázni, írjuk le, stb, de mintha a fehér falnak magyaráznék, annyi...:-( Még vissza is pattan a mondatom.:-(( Mi lesz még???? Ennél már csak jobb az biztos!!!

Közben hazajöttek...kis ötöst kapott a feleletéért Bence. Hát jó, lehet gondolni, nekem semmi sem jó!:-( De amit átélek ilyenkor, nem kívánom senkinek. Azért nagyon bízom benne, hogy ebben az évben is olyan jó lesz, mint tavaly.

Mai ebéd; rántott cukkini, és krumplipüré. És kisütöttem a sós rágcsát, finom lett.

Ma még szülői is, három is, egy időpontban.:-(