Lett!:-)

Tegnapi bejegyzéshez visszatérve, teljesen meglepett, hogy ennyien írtatok.:-) Jó, lehet hogy úgy tűnt én majd most aztán jól elvárom, hogy mindenféle," ígyszeretlekúgyszeretlek" írjatok, de nem, eszembe sem jutott! És amikor este olvastam a hozzászólásokat, csak úgy röpködtem tőle, mert annyira jólesett, ezt nekem írtátok? Tényleg ennyire szerettek olvasni? Mert nem éreztem egy hozzászóláson sem a "kötelességbőlírok" mert előttem is ezt tették, érzést. És ez, ezért volt jó! Persze volt olyan amin elgondolkodtam, meglepett. Aki ismer tudja nem vagyok a szavak embere. Író belőlem soha nem lenne. Mert ez ugye nem is fikció, hanem a nagy betűs élet, a mi, és elsősorban az én életem. Itt nem fogtok soha olyan magasztos dolgokat olvasni, hacsak nem magasztos mostanában az anya, a háziasszony, a feleség és barátnő hétköznapjáról olvasni. Mert ilyen az én életem. És én így szeretem.:-)

Ma nem mentek a srácok suliba, továbbképzés volt a tanároknak. Így ma szabad volt a nap, tegnap megtanultak, már ahogy...de a fiúk bukták a délutánt, mert elég furcsán viselkednek mostanában, főleg Bence próbálkozik most két napja. De azért olyan rossz soruk nincs, feltalálják magukat.
Viszont azon elgondolkodtam, miért nem lehet(ett) egy gyerekünk sem egy mormota? Csenge jó egy óra hiszti után elérte, hogy lehozzam. De még nincs két éves, azért még kellene neki a délutáni alvás. De egyik gyerekem sem aludt jól, sem nappal sem éjjel. Mintha büntetés lenne, lett volna az alvás. Nem is az a baj, hogy nem alszik délután Csenge, hanem akkor olyan zaklatott, hogy éjjel felsír, vagy csak el kezd dumálni. Szóval most csak az a szerencsém, hogy pötyöghetek és talán egy kávét is megihatok, hogy van itthon pesztrám, aki lefoglalja a legkisebbet!:-))))
Mai ebéd, kelkáposzta főzelék lett, meg is jegyezték milyen régen csináltam, jólesett most mindenkinek. És buktát sütöttem, ami most pont jó lesz a kávémhoz. Ja és a legjobb, mikor már a tepsiből veszik ki egymás után a sütit, innen lehet felmérni, hogy finom lett!:-))))