2012. szeptember 30., vasárnap

vegyes...

Nagyon jó délutánunk volt tegnap. Kedves barátainknál voltunk bográcsolni. Nagyon jólesett, a társaság, és nagyon elgondolkodtató is volt számomra. Beszélgettünk, mert igen volt olyan öt perc mikor egy gyerek sem sertepertélt a hatból ott! És igen, míg a fiúk órák hosszat tudtak beszélgetni előtte is, értelmesen "felnőtt dolgokról" és nem politika volt, legalábbis nem mai politika, zömmel. Mi nők inkább a suliról, Kati munkájáról (tanító), meg a gyerekekről beszélgettünk, de abban az öt percben mikor lehetett volna komolyan beszélgetni, nekem nem sok értelmes dolog jutott az eszembe. Kicsit így mosolygás tárgyává váltam, de semmi rossz indulat nem volt benne. Csak én is tudtam magamat kívülről nézni. Tényleg ennyire elbutultam itthon? Gügyögni, mosolyogni, csikizni, és a csúszdán biztos kezet nyújtani, remekül tudok, talán még a nagyobbacska gyerekek lelkéig is belelátok. De azon túl? Nekem ez megfelel, de mikor ilyen helyzet van, azért kicsit hiányzik, én nem nagyon tudom kifejezni magamat. Mert lehet nincs is mit kifejeznem? Így este, más dolog miatt is, nagyon nehezen aludtam el, annyira tele volt a fejem, hogy kavargott csak, és semmi értelmes dolog nem jutott az eszembe. Nem jó volt!:-(
A más dolog, ami miatt kavargott a fejem este, Mesinek a tengerimalaca, Kormilla. Küzdünk vele június óta. Nem gyógyul be a sebe, tegnap este meg már katasztrófális lett. Nem mehet így ez tovább, 8 éves, de nagyon szívhez nőtt Mesinek. Én meg várok, csak várok, hátha....mert eszik.látszólag minden rendben, és mégsem, mert ez a seb, nemhogy szebb, rondább. Látszik sosem fog begyógyulni. És biztos fáj neki csak nem mondja (mert nem tudja) . Mesi hősiesen kezeli...de ez nem állapot. És igen, rám jut az a nemes feladat, hogy elvigyem az állatot, Mesivel ma valamelyik állatorvoshoz, és megkérni ne húzzuk tovább.:-(( Szerintetek? Én hogy érzem magam? És Mesi???És én inkább Mesi miatt vagyok ilyen. De anya csak egy van, mennem kell, mese nincs!:-(

Más! Tegnap sütöttem, üdítős szeletet, fanta szeletet, miranda szeletet. Ez egy süti, de Évánál láttam a minap és eszembe jutott én már csináltam régebben ilyet, csak kakaós tésztával. Na ezt vittem nasinak a vendégségbe és a nokedlit is felvállaltam, a fiúk főzték a pörköltet mellé. Mesi még egy kis rakott krumplit is csinált ebédre.
Mai ebéd pulykaszárnyból húsleves, és múltkor vettem háztól tarját az sütöm meg, és hagymás krumplit gondoltam mellé. Nasinak meg kakaós virágot gondoltam...majd meglátjuk, hogy alakul a nap. Fiúk pecáznak még.
Szép vasárnapot nektek!

8 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni, mint mindig :-)
    Sok ismerősöm panaszkodik, hogy az otthon töltött évek alatt kicsit bezárkózik a saját világába, ahol babanyelven beszélnek csak. A témák is másak, mint a világukon túl. Szerintem nálad nem lehet ez olyan rossz, hiszen akár a blogodnak köszönhetően is kapcsolatban vagy a nagyvilággal, rengeteg emberrel. Én ugye dolgozom, egész nap emberek között vagyok, sokat megyek, tárgyalok, stb. De mégis vannak helyzetek, amikor nem is akarok megszólalni. Ilyen helyzet pl az, amikor munkában ebéd közben munka a téma. ÉN olyankor odébb állok. Ugyanúgy, mint mikor valaki elkezd elfogultan politizálni. Azt nem szeretem, engem nem kell téríteni, meggyőzni, stb. Szóval néha jobb csak úgy csendben lenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:-)
      Ez az ÉN téma engem is kiborít. Pedig ma lépten nyomon ez a téma, meg a politika.:-(
      Talán csak inkább az a baj, hogy állandóan azt gondolom, amikor beszélgetek valakivel,senkit nem érdekel. Ezt érzem a barátságban is. Lehet kicsit túlkomplikálom magamnak ezt a kérdést. De azért érzem így, mert mikor megismerkedek valakivel, jó barátságba leszünk, majd egy idő után nem keresik a barátságomat. Ekkor érzem azt, hogy biztos nekem nincs olyan "témaám" amivel napi szinten tarthatnánk a kapcsolatot.

      Törlés
  2. Hát erősen átéreztem,amit mondtál. Nekem is volt egy időszakom, amikor nem nagyon tudtam megszólalni, mert nem volt miről beszélni, nem volt rálátásom a dolgokra és egyszerűen nem volt szókincsem. Ahogy viszont írod, a gyerekeiddel Te is nősz. Persze, most volt egy kis "visszaesés", mert Csenge egészen más nyelvet igényel, mint a nagyok. De ő is fejlődik, a gügyögés már nem fogja kielégíteni és a sokfelé figyelésben egyszerre csak ott lesznek a témák. A fiúknál is és Mesinél is, akihez csak gratulálni tudok, hogy ilyen sokat segít és ilyen ügyes, szélesedik a látókör és ezáltal a Tiéd is. Szóval fel a fejjel és ha már minden kötél szakad, még mindig lehet keresztrejtvényt fejteni. ;-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Idegesít a keresztrejtvény, mert ha nem tudom, egy idő után már nem tudom befejezni és az fusztrál!:-D

      Amúgy igazad van, csak számtalanszor előfordult már velem ez a szitu.:-)
      Ja és Mesi? Igen, teljesen megváltozott, de nekem is a hozzá való viszonyom. Így alkotunk kerek egészet!:-)

      Törlés
  3. Azt a beteg kisállatot tényleg el kell altatni,(még mielőtt valamelyik gyereket véletlenül elfertőz),biztosan szenved ő is, szegényke.A lányod is meg fogja érteni, ez a helyes döntés. Pár éve nekem is volt ehhez hasonló dilemmám:daganatos beteg lett a kutyánk,napról napra egyre rosszabb lett az állapota. Elaltattam.A család jól megsiratta, mint egy rendes családtagot, mivel 13 évig élt velünk, bent a lakásban.

    Egyébként, meg ne aggódj.Majd ha újra rendszeresen "felnőtt közegbe" kerülsz, visszamész dolgozni például, megnyílik a beszélőkéd.Ez a beszűkülés érzés gyes alatt szinte természetes.Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértette Mesi, ő kérte altassuk el. És meg meg csillant a "majdnemfelnőttsége", kicsit kellett csak erősítenem, és mindent intézett! Orvost hívta, odamentünk, stb..
      (megsúgom, nem nagyon vágyok vissza a "felnőtt közegbe", nagyon nem) :-)))

      Törlés
  4. Drága Anikó!Köszönöm szépen, hogy írtál és, hogy hiányoltál!Elhanyagoltam sajnos a blogot,de most már igyekszem majd beírni a sok finomságot, amiket készítettem.Unokám még nincs, Dóri jól van.Mától nem dolgozik.Persze azért, ha valaki nagyon szeretné még mindig bemegy majd.Nagy pocija van, Áronka sokat mozog.És én nagyon, nagyon várom!Persze nemcsak én!Mindannyian!:-)

    Ne mondj már ilyet, hogy elbutultál!Te aki ilyen színvonalas blogot ír, így ki tudja magát fejezni!:-)

    Malackával mi történt?:-(Sajnálom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, Nelli, már annyira de annyira hiányoztál, komolyan aggódtam.:-) Örülök, hogy jól vagytok!!! Dórit puszilom, majd a kis Áronkát is.:-)

      Színvonalas blog, na hát azért az nem, de szinte a Zsoltival való beszélgetésem után, ide tudok kiírni magamból mindent. Fene ezt a civilizációt. Régen erre egy kispad funkcionált a ház előtt és Maris néni!:-))))

      Malackának nyár óta volt egy sebe, ami nem gyógyúlt meg de nagyon nagy és nagyon ronda.:-((( ( éves volt, csodálta is a doki, nem szoktak ennyit élni. Nem tehettem már ki Mesit a napi sebtisztításnak, ha három hónap után nem gyógyult, akkor már nem fog, és most rosszabb lett neki!:-(
      De a lényeg, tegnap eltemettük, megsirattuk, sokkal jobb a malackának is!

      Törlés