Mai ebédünk!:-)))

Fene vigye, ezt a hülye időt, migrén gyötör.:-( Ennek ellenére, jót mulattam az előbb magamon.:-)
Mai ebédünk történetén. Adva volt ugyanis a szombati piacozásnak a termése, rengeteg finom házi zöldség. Két póréhagyma, nagy padlizsán, isteni nap érlelte paradicsom, piros húsú paprika, saláta. Na ugye a székelykárposzta finom, de nem lehet mellé zöldségeket legelni. Ez volt a hét végi menü, még tegnap is. Kelkáposztát is vettem a piacon, de nem akartam ma is káposztát csinálni, belőle pedig rakott kelkáposzta lesz majd. Így ma arra gondoltam lesz a póré hagymából leves, na de utána mit csináljak? Gondolkodtam, valami tészta? Á, milyen legyen ami tápláló is? Mindegy, majd jön az ihlet, gondoltam. Elkezdtem szeletelni a pórét, majd mosolygott rám a puha szép padlizsán, azt is felkockáztam, jött a piros nagy húsos paradicsom, és a piros paprika. Bele a nagy serpenyőbe, nyakon öntöttem olíva olajjal, megszórtam frissen őrölt borssal. Megjegyzem, már itt csuda jól nézett ki. Oké, itt a ragu, na de hogy adjam ezt oda a családnak, hogy meg is egyék? Ennyi zöldséget??:-) Tésztával gondoltam, majd rizzsel...egyik sem jó, abból lehet olyan kicsi mennyiséget szedni ami csak tészta lesz vagy rizs a csemetéim tányérján, ragu az nem, ezt még akkor is kivitelezik ha összekeverem a tésztával, vagy a rizzsel.:-) Gondolkodok (már amennyire hagy a migrén) , mivel lehetne eladhatóbb a zöldséges ragu? És akkor egy pillantás alatt beugrott a jó öreg pite forma, amivel mindent el tudok adni, sütitől kezdve mindent. :-D Így gyors tészta gyúrás, apró kezek segítettek benne, majd belenyomkodtuk a formába  a tésztát, rá a ragu, majd egy kis tojásos tejföllel meglocsoltuk. És ebben a fázisban kezdtem el kuncogni magamon, mert még megszórtam reszelt sajttal, hogy a maradék zöldség is láthatatlan legyen. És arra gondoltam ezt le kell írnom majd, milyen jó dolgom van, hogy nekem ma délelőtt csak ez a kihívás, nem más. És hogy tetézzük a mai zöldség adagot, ott volt ugyebár az erősen fonnyadni kezdődött saláta is, amit nyakon öntöttem dresszinggel, ami tejföl, mustár, majonéz, pici cukor, só. olíva olaj. Majd három kávés kanál őrölt lenmaggal dúsítottam, amit furcsának is tartanak a gyerekek mostanában, hogy a jó anyjuk, miért kanalaz minden reggel a szendvicsükbe.:-) Ennek a története röviden. Állok a dm-be a vitaminok előtt. Melyik is legyen? Mert felütötte a fejét a nátha. Nem, ez sem, nem ez sem...majd döntés egy jó 10 perc múlva, nem tömöm a gyerekeket szintetikus vitaminokkal, amikor még van zamatos, szőlő, alma, paradicsom, paprika. És akkor szembe jött velem a lenmag. Ami őrölve hasznosul leginkább, na azt felkaptam és jött velem, azóta ezzel tömöm a gyerekeket.:-) Majd megunja, gondolják a gyerekek!:-)))))