Azért a szülői kicsit elgondolkodtatott másképp is. Mert a rút anyagiak, meg a jaj szegény, négy gyerek..stb. Mert ugye itt a nagy városban eléggé csoda bogarak vagyunk.
De hát miért sajnálnak? Mert nincs dupla nagy, ház kert? Mert nincs egy új kocsink? Mert nem a tengerpartra megyünk nyaralni? Mert nem minden héten veszek új ruhát? Mert nincs mit enni? Mert nincs mellettem a férjem?
Teljesen másképp van. Igen, nincs nagy kert, ház. De én szeretem, mert a miénk, és nincs rajta kölcsön, és bár szeretnénk elköltözni az Őrségbe, de az nem azért van mert nem szeretünk itt lakni. Pl. régen mikor sétáltunk, néztem a kerteket és sajnálkoztam, nekünk miért nem lehet akkora, és olyan szép, ugyan így volt a lakással is. Mekkora nappalija van másnak, konyhája, szobája, bútora. Nekünk is van, minek siránkozzak, irigykedjek? Kocsi is van, igaz 12 éves, de ez is elvisz oda ahova szeretnénk, és beférünk mind a hatan. Ruha mindig van, hol kapunk, hol veszek. De ruha cipő nélkül sosem voltunk. Enni is van mindig, jobban beosztom az biztos. Megnézem az akciós dolgokat. És nasit is csak azért nem veszek annyit, mert ennyi embernek gazdaságosabb ha sütök, meg finomabb is. Nem szeretem a bolti nasikat, csak a tömény édeset érzem, meg a tömény sót!
Ezek a tárgyi dolgok, de az érzelmi dolgokról még nem írtam. Én őszintén írom, nagyon boldog vagyok, mert amit terveztem álmodtam, megvalósult. Én kamasz korom óta feleség és anyuka szerettem volna lenni, és megvalósult, sőt túl is léptem ezt. Egyszerűen imádok itthon lenni a gyerekekkel, pedig nem vagyok egy olyan tyúkanyó típus,aki mindig mosolyog, gyerek dalokat énekel, és teljesen nyitott a világra. Nem, én nagyon a földön járok! Néha nem mosolygok, néha elszomorodok, néha kiborulok. De teljesen másképp gondolkodok mint pár éve. Élvezem ami van, és nem kesergek dolgokon. Mert nekünk is megvan mindenünk amik kell. És én elégedett vagyok!
Gyerekeket meg nagyon szeretem, még ha látom mindegyiknek a hibáját is, mert van bőven, mint nekem is, de remélem, nagyon remek emberek lesznek belőlük felnőtt korukban, most is azok, mind külön, külön. És mind a négy olyan más, közben meg olyan egyformák. Mesivel, pár hónapja nagyon jó viszonyunk, van. Sokkal nyitottabb, én meg elfogadóbb vagyok. De azért a szokásos mondataim megvannak.:-) Dávidon még azt érzem, hogy a kis kamaszkor és a kamaszkor között vagyunk. Csendes, szófogadó és figyel. Mindent szív magába, de halkan teszi. Csak a nézéséből látom ezt. Vannak néha kitörései, de ritkán. Kíváncsi leszek milyen kamasz lesz? Bence még dacol a kis kamaszkorral, meg velem. De ő a leglágyabb szívű, hamar megbán dolgokat. Hamarabb cselekszik mint átgondolná a dolgokat. Csenge meg ugye élvezi, a legkisebb szerepét. És hogy soha nem lankad a szeretet a nagyoktól, ez nekem is furcsa. Egyszerűen imádják Csengét még akkor is mikor kilopja a müzlit a táskából, vagy kérem, kicsit nézzenek rá, és éppen mást csinálnak. Vagy mikor felkel Csenge, legalább ketten mosolyogjak körül.:-) Nagyon jót tett a családnak ez a kis mazsola.:-))
És a férjem, hát az biztos nagyon szerencsés ember vagyok! Nagyon szeretem őt. és a viszont szeretetet is állandóan érzem, ez akkora energiát ad nekem, ettől létezem.:-)
És hogy magamról is írjak, nagyon jó nekem!!!! Mert ennyien vagyunk és mert vagyunk!!!
De hát miért sajnálnak? Mert nincs dupla nagy, ház kert? Mert nincs egy új kocsink? Mert nem a tengerpartra megyünk nyaralni? Mert nem minden héten veszek új ruhát? Mert nincs mit enni? Mert nincs mellettem a férjem?
Teljesen másképp van. Igen, nincs nagy kert, ház. De én szeretem, mert a miénk, és nincs rajta kölcsön, és bár szeretnénk elköltözni az Őrségbe, de az nem azért van mert nem szeretünk itt lakni. Pl. régen mikor sétáltunk, néztem a kerteket és sajnálkoztam, nekünk miért nem lehet akkora, és olyan szép, ugyan így volt a lakással is. Mekkora nappalija van másnak, konyhája, szobája, bútora. Nekünk is van, minek siránkozzak, irigykedjek? Kocsi is van, igaz 12 éves, de ez is elvisz oda ahova szeretnénk, és beférünk mind a hatan. Ruha mindig van, hol kapunk, hol veszek. De ruha cipő nélkül sosem voltunk. Enni is van mindig, jobban beosztom az biztos. Megnézem az akciós dolgokat. És nasit is csak azért nem veszek annyit, mert ennyi embernek gazdaságosabb ha sütök, meg finomabb is. Nem szeretem a bolti nasikat, csak a tömény édeset érzem, meg a tömény sót!
Ezek a tárgyi dolgok, de az érzelmi dolgokról még nem írtam. Én őszintén írom, nagyon boldog vagyok, mert amit terveztem álmodtam, megvalósult. Én kamasz korom óta feleség és anyuka szerettem volna lenni, és megvalósult, sőt túl is léptem ezt. Egyszerűen imádok itthon lenni a gyerekekkel, pedig nem vagyok egy olyan tyúkanyó típus,aki mindig mosolyog, gyerek dalokat énekel, és teljesen nyitott a világra. Nem, én nagyon a földön járok! Néha nem mosolygok, néha elszomorodok, néha kiborulok. De teljesen másképp gondolkodok mint pár éve. Élvezem ami van, és nem kesergek dolgokon. Mert nekünk is megvan mindenünk amik kell. És én elégedett vagyok!
Gyerekeket meg nagyon szeretem, még ha látom mindegyiknek a hibáját is, mert van bőven, mint nekem is, de remélem, nagyon remek emberek lesznek belőlük felnőtt korukban, most is azok, mind külön, külön. És mind a négy olyan más, közben meg olyan egyformák. Mesivel, pár hónapja nagyon jó viszonyunk, van. Sokkal nyitottabb, én meg elfogadóbb vagyok. De azért a szokásos mondataim megvannak.:-) Dávidon még azt érzem, hogy a kis kamaszkor és a kamaszkor között vagyunk. Csendes, szófogadó és figyel. Mindent szív magába, de halkan teszi. Csak a nézéséből látom ezt. Vannak néha kitörései, de ritkán. Kíváncsi leszek milyen kamasz lesz? Bence még dacol a kis kamaszkorral, meg velem. De ő a leglágyabb szívű, hamar megbán dolgokat. Hamarabb cselekszik mint átgondolná a dolgokat. Csenge meg ugye élvezi, a legkisebb szerepét. És hogy soha nem lankad a szeretet a nagyoktól, ez nekem is furcsa. Egyszerűen imádják Csengét még akkor is mikor kilopja a müzlit a táskából, vagy kérem, kicsit nézzenek rá, és éppen mást csinálnak. Vagy mikor felkel Csenge, legalább ketten mosolyogjak körül.:-) Nagyon jót tett a családnak ez a kis mazsola.:-))
És a férjem, hát az biztos nagyon szerencsés ember vagyok! Nagyon szeretem őt. és a viszont szeretetet is állandóan érzem, ez akkora energiát ad nekem, ettől létezem.:-)
És hogy magamról is írjak, nagyon jó nekem!!!! Mert ennyien vagyunk és mert vagyunk!!!
Szegény gyerekek! Nem kapnak értelmetlen, szeretetpótló játékokat, édességet. Szegények kénytelenek megtapasztalni, milyen is a CSALÁD. Így nagybetűvel. Van idő rájuk, van kivel veszekedni, de van kivel játszani. Van gyerekkoruk és egy csomó szeretet veszi őket körbe. Hát igen, egy régi gyerekfilmebe, a címe: Szeleburdi család, a gazdag egyke lánykának nem sütnek palacsintát, mert akkor a lakás zsírszagú lesz. Bezzeg a szomszéd nagycsaládban sütnek, hogy a lányka tudjon enni. És ott mindig sok gyerek van a saját 4-5 gyereken kívül. És mindenki roppant jól érzi magát ott.
VálaszTörlésAnikó! Olyan jó lenne, ha nálunk is rohangálna sok gyerek. Én is nagycsaládot akartam, nem így alakult. Abszolút megértelek. Mert ahol sok gyerek van, azok szegények. Ez él a köztudatban. Pedig de sokszor nem így van. Kicsi lakása lehet annak is, aki Hozzád hasonlóan felőlesen gondolkodik. Nekünk is csak egy 60 m2-es tetőtéri lakás van. Mert így nem vagyunk eladósodva. Szeretnék én is nagyobbat, még egy szobát. De ekkora kicsit nem nehéz kitakarítani, nem azzal megy el az idő. Kicsi kerttel ugyanez a helyzet. Ami meg a sütést illeti. Valószínűleg a Te gyerkőceid lesznek az egyetemen vagy főiskolán vagy a kollégiumban a legkedveltebbek, ha sok finomságot visznek otthonról és főleg, ha főzni is tudnak.
A pénzbeosztásról és tudatos vásárlásról pedig éppen a héten beszélgettünk a barátnőmmel és nagyon meglepődött, hogy a felét sem költöm havonta annak, mint ő. Jah kérem. Ha az ember nem a legmárkásabb dolgokat veszi, nem vesz túl sokat, nem is dob ki semmit. Az mér spórolás. És ruhát sem nagyon veszek én sem, mert kaptunk és van gyerekruhavásár. Ott kapok márkás dolgokat olcsón. Így nincs anyagi gondja az embernek és még ha szerényen is, de boldogan és nyugodt lélekkel élhet. És még ha a gyerekei is jól érzik magukat, akkor a felmerülő gondok, a napi kis viharok nem sokat nyomnak a latba.
Szóval jól csináljátok és a legfontosabb, hogy Zsoltival egyfelé húzzátok a családi szekeret. Ez nagyon jó példa a gyerekek szemében és a lelkük így egészséges.
Györgyi, annyira jó mikor ennyit írsz nekem! Olyan jól esik!:-))) Nagyon hasonlóan gondolkodunk. És a Szeleburdi család, igen jó hasonlat!:-)))))
TörlésHa nem baj irok én is egy pár szót. Van sok olyan család ahol a cigaretta és az ital is közre működik ami nagyon viszi a pénzt, Anikóéknál ez nincs, és nagyon jó háziasszony jól beossza a pénzt és jut mindenre hiszen nem nélkülöznek semmit se!!! Ebbe beleértve a nyaralást és a gyerekeknek a kívánságlistáját. Ők egy igazi nagy család, mint a mesébe !!! És én nagyon büszke vagyok a hugomra aki ilyen nagy családot nevel mint Ő !!! :)))
TörlésKriszti, megríkattál! Nagyon kedves vagy, hogy ilyeneket írsz! És én meg látom nálatok a változást! Igazi anyuka, feleség, és nő lettél! Hiányoztok!:-)
TörlésOlyan jó volt olvasni ezt a posztodat :) Az az igazi melegség és szeretet sugárzik belőle, ami átmelengeti az én lelkemet is :)
VálaszTörlésAkkor már ezért is megérte leírni!:-)
TörlésNagyon tetszett ez az írásod. Én pont így gondolom!
VálaszTörlésÖrülök neki Lilla!:-)
TörlésLátod-látod.:-)
VálaszTörlésKedves Anikó! Nagyon jó volt olvasni a soraidat. Teljesen más életet élünk, mégis alap értékekben hasonló a világlátásunk. Én egy olyan családban nőttem fel, mint amilyen a tiétek most és lassan de fokozatosan azon dolgozom, hogy egyszer majd én is ilyen fészket biztosíthassak a családomnak. Idő kell hozzá, hogy az ember tanuljon a hibáiból, elhagyjon sok szokást, amelyek sokszor eltávolították az igazi értékektől. de folyamatosan dolgozom rajta. Hiszem, hogy sikerülni fog.
VálaszTörlésIgen, idő kell hozzá, hogy tanuljunk hibáinkból, majd változzunk.
VálaszTörlésÉs biztos vagyok, hogy sikerülni fog neked is!
Főleg, hogy a múltból építkezni tudsz.