2015. augusztus 31., hétfő

Csini, boldog!:-)

Ide is felrakom a csini fülbevalóst, mert tudom sokak nem látják a facebookon.:-) és a mai sütésem!;-)

2015. augusztus 30., vasárnap

még egy...

Valahogy kegyes a sors, és csak kedden kezdődik a malom...holnap még, kicsit nyár van!:-) Este már két év nyitó, amire én már nem megyek. Lesz, egy nyolcadikos fiam, egy kilencedikes fiam, és egy tizenegyedikes lányom. És a legkisebbünk is középsős lesz már! Hüppphüppp, meg Hurráááá..:-D
Minden esetre, végre 4 év és 8 hónapos korban elértük, hogy egyedül aludjon el, a középsős, a mese után lámpa mellett...Juhéjjjjjjj!!!!! Jó fél órát kaptunk így ajándékba este. Remélem nem kiabálom el.. Motivációja, hogy azt mondtam neki, aki már középsőbe megy és vágyik nagyon egy fülbevalóra, amit holnap szeretnénk neki berakatni, akkor már ugyan próbáljon este elaludni egyedül, mint a nagylányok és sikerült! Büszke volt magára reggel, persze én is rá!:-) Nagyot nőtt a nyáron, értelmileg is. Tegnap konkrétan maga hozta a füzetét és kérte apukáját, írjon neki számokat, hogy másolhassa...és leírta többször mind. Nekem ez furcsa, a nagyokat sosem érdekelt ez. A fülbevalót is ő szerette volna, már egy ideje mondogatja...most rávettem én is magam, ha ennyire szeretné..:-)

Amúgy punnyadás van, rosszul viseljük megint a meleget, délután lehet lemegyünk a Dunára, vagyis fiúk már lent vannak, mégiscsak az utolsó ilyen hétvége...
Mesi még ma dolgozik, büszke lehet magára, hogy végigcsinálta, én is az vagyok rá!:-)
Mai biggyesztés: gulyásleves, szilvás gombóc, és kenyeret is sütöttem.

2015. augusztus 28., péntek

Megértem, de...

Én nem szoktam politizálni, nem értek hozzá, úgy nem lehet szerintem. Éppen annyit amennyit érint közvetlen.
Ahol mi lakunk, nem látjuk, csak a színes képernyő mögül, ami most itt zajlik Európában. Nem hiszem, hogy mindig így fog maradni, hogy csak a karosszékből fogjuk látni...
Hozzáteszem, értelmes felnőtt ember, leszűri, hogy az olyan tévécsatorna ami eddig a dübörgő gazdaság mellett, most az áradatról beszél, sokszor erős túlzásokba esik.
Ez a téma is megosztó, menekültek, bevándorlók...itt ugyanazt érzem mint a homoszexuális kérdésben. Van aki hangosan, minden fórumot megragadva szivárványban úszik, van aki hangosan köpköd, és fújtat ellenük. És közte? Ott többen vannak, vagyunk, de az ugye nem érdekes...csendben vannak, vagyunk. Akiknek van, ami nem tetszik, de van ami igen. Így van ez a menekülteknél is. Megértem azt is, hogy menekülnek, mert van mitől menekülni, lehet az fegyver, vagy éhínségtől. Megértem azt is, hogy féltjük amink van, hiszen kevesünknek pottyant az ölébe az, ami most van. Párhuzamot vonni nem lehet, nem is szabad szerintem, sem a múlttal, sem a jelennel, sem a jövővel. Én megértem, hogy mindenki a jobbra vágyik, hiszen az éltet minket, embereket! Hogy én is lehetnék ott, tudom...Hogy én sosem éltem meg háborút, tudom...Hogy nagyon sajnálom a sok embert, nőt, gyereket, férfit, tudom...
Amit nem tudok, hogy megtennék e ezek az emberek, akik menekülnek,vándorolnak, hogy fogják a hátizsákot és a gyermekük kezét és visszamennének e oda, ahonnan jöttek, ha lehetőségük lenne rá? Pl. lenne munka, nem lenne háború? Van bennük hazaszeretett? Mert azért kevesen vagyunk itt Európában olyanok, hogy mindenféle honvágy nélkül tudnánk máshol élni. Bár egyre többen vannak akik úgy élnek, hogy nem kötődnek. Mert én akármilyen dokumentum filmet néztem régebben, Ausztráliában élő magyarokról, vagy Amerikában élőkről, már törték ugyan a magyart, de erős honvágyuk volt, mindnek.

Ne értsetek félre, sajnálom a botladozó menekülteket, akik bizony éhesek és szomjasak és nagyon fáradtak, de gondoltatok a jövőre? És azokra akik nem tudnak menekülni, mert nincs pénzük...azok az emberek, ott, mit csinálnak? Mindenki jobbra vágyik, én is...

2015. augusztus 27., csütörtök

Ezek...

Ez most nem a szokásos nyavalygós bejegyzésem, csak tények.
Néha sajnálom, hogy nem vagyok jó barátnője senkinek, hogy nem vagyok jó anya, olyan szelíd csendes puha ölű, illatos, hogy nem vagyok megértő, kedves, mosolygós, szelíd, értelmes sógornő, meny, testvér, feleség. Sajnálom, hogy csalódást okozok sokatoknak, hogy lehetnék másmilyen is, de nem mindig tudok...

Másik, Ivetánál olvastam, az "ÉN" időt, a kihívást! Nagyon jó dolognak tartom ezt. De, én így nem tudok csatlakozni. Két dolog miatt nem.
Nekem kell a mindennapi "ÉN" percek. Ezek tényleg csak percek, de ezek nélkül lemerülnék. Például a reggeli pár perc lustulás az ágyban. Vagy tegnap például munka után, hazafelé, mikor jó zene szólt a kocsiban és azt nagyon szeretem, mikor egyedül vagyok a kocsiban, vezetek...na akkor kivettem a zacskó alma közül, amit kaptam, a legpirosabbat, és minden nyár ízével ,jóízűen megettem..Akkor nem volt más, csak a pillanat..az "ÉN" pillanatom. Hogy egy napra tegyem ezt? Kivel? Keresni kellene tudom...meg van is aki mindig hív, én meg? (ugye, Márta?) Mert egyedül ÉN mit csináljak, kivel osszam meg az ÉN időmet, hiszen mi nők így vagyunk ezzel...mindent EGYÜTT szeretünk megélni. Magam, az "ÉN" időt is!

Amúgy meg nagyon hiányzik a női csacsogás is...
Ma el kellene ráncigálnom a kamasz fiaimat farmert venni..na az egy kihívás lesz!:-)
Sütni szeretnék fahéjas fátylat is, nyami...főzni nem nagyon kell..

2015. augusztus 26., szerda

Már csak élvezzük..:-)

Na, ma vége a munkának, a héten még élvezzük a szép nyári napokat!:-)

Tegnap, olyan migrénem volt, mint nagyon régen nem. Szédültem, fél oldalam zsibbadt, hányingerem volt, borzalmas volt! :-( De azért összeszedtem magam, majd csináltam milánóit és még a tanszerekért is elmentünk, mert Mesi öt nap egyfolytában dolgozik, és hát neki ott kell lenni...válogatni..:-))) Még, jó, hogy a két fiúnak végül is, mindegy mit veszek, jó az úgy. Cipőt is kaptak a lányok, a fiúk, már kaptak, majd farmert kell venni még nekik. Persze Mesinek már igényei voltak, nekem mindegy, de remélem kitart egy darabig a cipője. Bakancsuk van a télre...
És este még főztem mára csirkepörköltet. És három gyógyszer után, is forgott velem az ágy este...reggelre elmúlt hála..mert így dolgozni borzalom lett volna.:-(

Dávid jól érezte magát a gólya táborban. ez a lényeg, de nagyon nagyszájú kamasz mostanában..Kibírjuk...:-DDDD (mást úgysem tehetünk)


2015. augusztus 24., hétfő

Éljen!!!!!:-)

Ma, azt csináltam, amit nem sok anyuka szeret átélni.
Az nem volt kérdés, hogy megyek drukkolni, hiszen jóban, rosszban ki kell egy gyermek mellett tartani.
Hiszen, egész nyáron tanult, készült, nem keveset, sokat. Közben munkát keresett, és augusztus 30.-ig dolgozik! És nagyon jó helyen...
Megcsinálta, és én büszke vagyok rá, még akkor is, ha egy szülő rémálma, ha pótvizgára küldik gyermekét! Hozzáteszem jogosan, mert nem nagyon tanult, vagyis rossz tanulási technikája van Mesinek, De, ugye hiába mondom, nem nagyon érdekli ez a feltevésem. Most, jogosan lehet büszke magára, mert önerőből tanult, két kemény tantárgyat, (kémia, fizika), és ment neki. Mondjuk, nem adták könnyen a vizsgát, szóbeliznie is kellett, na, akkor majdnem feladta...de, miután alaposan kikérdezték, döntöttek és átment. Sajnos egy osztálytársukat nem engedték át, sajnálták nagyon...
Mesi éppen mondja, hogy milyen kevés szülő volt ott, jó, biztos dolgoztak...mert neki nagyon jólesett, hogy ott voltam vele. De, nem csak én voltam ott, hanem szerelme is..
Dávidot reggel gólya táborba vittem, két napos, remélem jól érzi magát!:-)
Ez a hét már szuper lesz...ha így kezdődik!:-)))))

2015. augusztus 23., vasárnap

még egy hét...

Nem tudom, nem szeretnék még gondolni arra, hogy egy hét és suli...:-((((

Pedig nem semmi hét lesz...de ezt majd utólag leírom!
Nem lehetne újra kezdeni a nyarat????:-(
Tegnap estére összeállt a család újra, fiúk is hazajöttek, Mesi is hazajött a munkából, még a szerelme is meglepte őt, tehát jó nyüzsgés volt.
Olyan jó, hogy van egy hely, ahova úgy mennek a gyerekeim, hogy várják őket, kényeztetik őket egy kicsit és jól érzik magukat. Legalább megtapasztalják itt, hogy milyen is ez. Én is tapasztaltam ezt mindig, mikor nagyszüleimnél nyaraltam! Tavaly voltak először, de idén is nagyon várták ezt a pár napot!

Ma név napja van Bencének, brownie lesz a süti, ezt szereti a legjobban...
Biggyesztés, rántott hús, meg csirke máj, és petrezselymes krumpli. Lehet csinálok még hagyma krém levest.

Szép vasárnapot nektek!!!

2015. augusztus 21., péntek

Minden nő van így néha?

Hogy mikor elmegy a Kedves valahova, nálunk most konkrét pecázni éjjelre, akkor ahelyett, hogy "pezsgőt bontva" (jelképesen, vagy nem) feltett lábakkal, manikűröznék.... előkapom a porszívót, szigorúan még akkor ,mikor látja még, jelezve, (mehetne már hamarabb), hogy én most, milyen nagy munkában leszek, míg ő pihen. De ez nem mártírkodás, mert mikor a lépcső feljáróban a csecsebecsék a por alól felsejlenek, mik is ők valójukban, sőt, csillogni kezdenek, akkor bizony baromi jóérzés, na...:-DDDDD
De azért fogok finom habos kávét inni (cikória), ha Csenge már az igazak álmát fogja aludni...lehet, hogy egy csajos film is lesz????
(csak nem fogok felmosó szettet előkapni, és a gáztűzhely mögött kitakarítani????? :-DDDD (NEM)

2015. augusztus 20., csütörtök

Nyugalom

Mielőtt belekezdek az ebéd készítésbe, és a süti sütésbe, meg azt hiszem kenyeret is sütnöm kell...leülök kicsit ide.
Olyan nyugalom van most, kívül, belül, mindenhol...Fiúk nyaralnak pár napot a győri rokonoknál, pecáznak...Zsolti elment az erőbe szedret szedni..(nagy a sár, mi nem mentünk), Csenge rajzol, meg cefniket vág, szegény Mesi dolgozik, ma sokan lesznek valószínű, mert ingyenesek a múzeumok. Minden megy a maga útján..imádom ezt!!! És élvezem, és amúgy is tudom, hogy nagyon, nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van!

Délután filmet kéne nézni...de nehéz olyat választani, hogy Csengét ne zavarja, vagy ő ne zavarjon minket..;-)

Mai biggyesztés: lecsó, és túrós süti...
Jó pihenést nektek is!
(kép:net)

2015. augusztus 19., szerda

Lehet...

Lehet, hogy nem kellene harcolnom azért, hogy olyan legyen körülöttem az élet, amiben jól érzem magam?
Lehet, hogyha úgy teszek egy darabig, ahogy szeretnék, előbb, utóbb , nekem is jó lesz?
Lehet, hogy csendbe kellene maradnom?
Lehet, hogy sokkal jobb lenne, ha....

Tegnap este (is), gyerek akartam lenni újra, bebújni anyukám ölébe..
Miközben kétségbe esve kerestem az arcát az emlékembe...Nem lehet, hogy elfelejtem..hol a fiatalkori képe ugrott be, hol a beteg idősebb...

2015. augusztus 17., hétfő

Véletlenek....nincsenek!:-)

Mert tényleg nincsenek véletlenek! Például ma reggel...megyünk Csengével boltba, konkrétan, fény csövet venni. Ahogy megyünk el a helyi villamossági szak üzlet mellett, erős késztetést éreztem, oda kellene bemenni. De győzött a lustaságom, mert rossz ott parkolni, elmentünk a nagy bevásárló központba, ahol minden bolt van, kicsit messzebb.. Jó, jó..nem baj, úgy is ott lesz tuti. Nem volt! Három nagy boltba köröztünk végig, mégsem kaptunk, így vissza mentünk a kis szentendrei boltba, ott volt, fele annyiért mint a NAAAGY boltba! Na erről ennyit! Oda kellett volna először menni...
Másik meg, pont ma maradt a krumplipüréből annyi maradék, hogy szilvás gombócot tudtam belőle csinálni, pont ma, mikor anyósom egy nagy kosár szilvát hozott a szomszédból. El is raktam fahéjas szilvalekvárt, nyami...
A legjobb dolog a lekvár készítésbe, mikor kevered a lekvárt és megcsapja az orrodat a finom gyümölcsillat, mikor szeded az üvegekbe, és olyan gyönyörűen csorog bele, közben arra gondolsz, milyen jó dolog lesz kibontani...
A legrosszabb dolog a nem magba váló szilvát kimagozni, a puffogó forró lekvárt kikerülni, arra gondolni, izgulva, hogy jól zárjam rá az üveg tetőt mert különben menthetetlenül bepenészedik és akkor annyi...
A legeslegrosszabb dolog, mikor nyakig lekvárosan kiderül, kevés üveget hoztál be a spejzból és mostál el..:-DDDD

Na szóval...véletlenek nincsenek...várom a következőt...,-)
 

2015. augusztus 16., vasárnap

Még nyár...

Reggel arra keltem, hogy dörög, egyre jobban az ég...De, olyan kellemes volt, hajnalodott, na jó már inkább reggel volt, de csönd volt, aludt mindenki, vagy legalábbis nem mocorgott, én kipattantam az ágyból, mert elég félelmetes volt, arra gondoltam, mi lesz, ha esetleg jég esik? Kocsira esetleg..

De nem nagyon esett, szélét kaptuk, jelenleg is folyik a víz rólam, oké, keddre, vagy szerdára 20 fokot mond. Most örüljek neki, hát jó jó...de azért,  én szeretem a nyarat! Már amúgy is kicsit melankólikus vagyok a tanévkedzdéssel..majd 26. után veszek egypár füzetet...hol van már bennem a tanévkezdési láz...Utálom!!!!!!

Pénteken pecázni mentünk, Visegrádra sátorral, jó volt nagyon, édes volt Csenge, ahogy élvezte ezt is. Fiúk 12kg halat fogtak, már töltődik a hűtőláda..:-)
Itt is néztünk csillaghullást, meg tegnap este vendégségben is voltunk, ott is néztünk..na ezért fog hiányozni a nyár, meg a dinnye is hiányozni fog, bármelyik dinnye..:-)))

Mai biggyesztés, zöldségleves, sült csirkecomb, krumplipüré, és gyümölcsös piskóta.

2015. augusztus 14., péntek

Nem útibeszámoló...;-)







Először is leszögezem, nem lesz úti beszámoló a nyaralásunk, azon egyszerű oknál fogva, hogy azon kívül, míg odaértünk a szállásra, ami 130km-re volt az otthonunktól, ami pont egy óra az autópályán, de mivel Pesten kell átkocsikázni, van abból kettő is. Így arról nem nagyon tudok írni.És kb. 500m mentünk még a közeli boltba. Na, de tombol a nyár...(még), kevés az idő, és a strand pár méter, így erről tudok írni, meg még pár dologról ami érdekes!?

Először a szállásról, nem titok Erzsébet pályázaton nyertünk meg a nyaralást, x összeg befizetése után, választhattunk nyaralást. Persze őrület volt, én nem ide szerettem volna jönni, csendesebb, nyugisabb helyre, de ez jutott, hát ide jöttünk. A szálloda olyan, amilyen...személyzet segítőkész, mosolygós, rendesek. Az ételek isteni finomak és pazar a kínálat, bevallom második este már sok is volt, sőt az utolsó reggelit már tudtuk kritizálni, de választék az volt. Volt kis lökdösődés a kínáló asztalok előtt, meg persze e tejbegríznél a törpök versengtek a merőkanálért..:-) De aranyosak voltak nagyon. Csenge olyan izgalomba volt, hogy első nap csak fagyin élt, második nap már főtt kukoricán, harmadik nap már megkóstolt egy kis rántott halat is.:-) A többiek jól ettek, mi is...
Itt, és úgy általában hiányoltam az emberek (nem a személyzet) közvetlenségét, úgy mentünk el a szűk folyosón egymás mellett ,mintha nem is nyaralnánk mindannyian, hanem a plázában összeütköznénk. Ahova járni szoktunk kempingbe, ott a külföldi is reggel, hangosan köszön mikor meglát...furcsa volt na, de azért én köszöntem, és vissza is köszöntek.

A szállásról még annyit, hogy a lift volt a fő attrakció, pedig csak az első emeleten laktunk, ez a sok áramszünet miatt, áldottunk.:-)  A fürdőszobákat felújíthatnák, a szobák nagyon jók voltak...
Mi az animátorokat nem használtuk, ki Csenge még nem ment egyedül, nagyokat meg már nem kötötték le ezek a programok, mi meg szinte csak átöltözni mentünk fel a szállásra, és enni.

Kiolvastam a Nők Lapját, könyvet is olvastam, meg szunyókáltam is tele pocakkal a parton a nyaralás alatt. :-)))
Meg volt nagy vizicsata, hát ahogy mind a hatan élveztük a vizet, és a lakli kamaszaim kekeckedtek velem, hogy belökjenek a vízbe, jó volt. Mesi is benne volt ezekbe a csatákba, és amikor a három nagy együtt játszott, elszorult a szívem, mert ritkán látom őket így, együtt felszabadulva. Apjukkal homok várat építettek, sokat, csodájára jártak az emberek a parton, jó fejek voltak.

Ami furcsa volt, az a sekély víz..mész mész...térdig ér. A sok homok, ami Csengének jó volt, én azért az utolsó nap eldöntöttem, ha megnyerem (Dius után) a lottót, akkor homokos tengerparton nem veszek házat!:-D

És a látvány...valahogy itt nem volt olyan érzésem, mint az északi parton, hogy hosszú órákig bámulnám a Balcsit..mert lenyűgöző...itt szép volt, DE...Szóval én az északi part páti vagyok!;-)

És a sok ember...kétszer kaptam össze a családdal hova rakjuk a plédet..mikor már a fejemre tolták a bicajt, akkor már elhitték, jobb a szálloda kertjébe, az a négy lépés már nem számít.

Este a sötétben való fürdést  annyira élvezte mindenki, hogy az belevésődik a fejembe örökké, mint az is, hogy mikor csillag hullást néztünk a parton, mikor én felkiáltottam, hogy láttam, akkor Csenge hangosan közölte a kívánságát, ami az volt legyünk mindig együtt, szerintetek sírtam? IGEN, és Mesi is, meg most is könnyes lett a szemem...négy és fél éves..és ezt kívánta. Másik ilyen bőgésem, mikor pléden heverészés közben, egyszer csak megszólalt, hogy a másik nagymamája a tündéreknél van, de miért? Mikor elmeséltem neki, akkor azt kérdezte hogy engem is szeretett e annyira az anyukám, mint én őt, és persze sürgősen anyuka akar lenni..:-))) Sokszor van az a pillanat, hogy Csenge egy kis angyalka nekünk, vannak olyan pillanatok, amikor tudom, hogy az!!!

Kipróbáltuk Mesivel a szaunát, isteni volt a hőség ellenére is, én még így soha nem szaunáztam, fiatal koromban talán egyszer, de akkor olyan közös volt...(lottónyeremény után lesz egy szaunánk is:-)

Összességében nagyon, nagyon jó volt, én vagyok valamiért extra érzékeny mostanában, nekem is furcsa, úgyhogy összekaptunk anyósommal mert a nyulat kiengedte a lakásba, lelegelt két orchideámat, csak hónapokat vártam, hogy virágozzanak.:-((((( És minden ellentétesen csinált , amit kértem. De majd kibékülünk, pár hónap múlva talán virágozni is fog a virág, én meg remélem lelkileg stabilabb leszek. Mert az jó mindenkinek..

Én írtam az elején, hogy nem úti beszámoló lesz!;-)

2015. augusztus 12., szerda

Itthon vagyunk...

Csodálatos volt...leírom majd, csak még tele vagyok élménnyel...Leírjam???;-)

2015. augusztus 7., péntek

már csak egyet...

Furi ez a nyaralás most, már a várása is...Jó, hogy megyünk, nagyon, nagyon jó! Mégis furcsa..
Nem kell agyalnom, mit is vigyünk magunkkal több napra, kitalálva mi lesz az reggeli, ebéd, vacsora...nem kell sok ruha, éjjel nem a sátorban fogunk vacogni, hanem előrejelzés szerint, amúgy is kánikula lesz. Legfontosabb dolog amit vinnünk kell, az a fürdőruha, nap tej, homokozós cucc, hellokittys úszó gumi;-) Ez nem a fiúké lesz, pedig mikor hármat kellett vinni...:-))), strand papucs, gyékény..és persze az elmaradhatatlan Nők lapja, de régen vettem..Viszek azért könyvet is, de nincsenek illúzióim, ha csak 4-5 napig bámulom a Balatont az is jó lesz! Majd kizárom az aurámból a sok embert...mert az lesz! De trenírozzuk magunkat ez ügyben..:-DDDD
Nem kell órákig sütnöm, előkészülnöm...agyalni mi ne maradjon itthon. Nem annyira bánom most ezt! Sőt...

Tehát már csak egyet kell aludni (ahogy Csenge számolja:-)))

2015. augusztus 6., csütörtök

pihenek

Nem panaszkodom, de ez a két nap munka...nagyon, nagyon fárasztó volt!
Megnyugtató, itthon viszont a legnagyobb rendben ment minden!!! Ilyenkor írhatom, büszke vagyok a gyerekeimre. Mesi dolgozik, a fiúk meg isteni ebédeket főztek, rendesen vigyáztak Csengére!!! Éljen...csak ne lennék ilyen fáradt!:-( Na mindegy ezt kipihenhetem, főleg majd most!;-)

Most már HIVATALOSAN is:-) várom azt a pár nap nyaralást! ;-))

Szerettem volna még írni...de nem megy, tényleg fáradt vagyok....

2015. augusztus 4., kedd

női gondolkodás...női agyalások...női kombinálások....

Ha most megengedhetném magamnak, hogy hangosan zokogjak, megtenném. Röhej az egészben, hogy nincs kifejezett okom rá, de jólesne. Biztos mindenki volt így ezzel...
Utána jobb lenne. sokkal jobb...pedig most sem rossz, sőt...AKKOR MEG MIÉRT ÉRZEM ÍGY?????

Szomorkodhatnék azon, ahogy anyósom teszi mostanában, hogy kutya nem nyitja rájuk az ajtót, hogy nem keresi senki.. Rajtunk múlik...én próbálok kapcsolatban maradni azokkal akik fontosak nekem. Ha kell én írok, hívom fel..ha kell...vagy várhatnám...de nem várom.

Holnap, holnapután dolgozom, sok lesz...de ez van! Ma itthon rakok rendet, meg főzök, paradicsomos káposztát, azt lehet melegíteni a fiúknak holnap is..

Írom...írom...érdekel ez valakit rajtam kívül??? Gondolkodós...(nincs semmi különös ebben, nő vagyok)

2015. augusztus 3., hétfő

Anya...

Mostanában, azon is gondolkozom, milyen jó, hogy így születtek a gyerekek. Ha ma, csak a három kamasz lenne, hiányozna nekem az a testi kapcsolat, ami a kicsiknél természetes. Például, a csikizés, a közbeni "megrágás", és mélyen beleszippantás a bőre, és haja illatába.
Mert, a kamaszok már nem díjaznák, eme anyai kényszeremet..:-)))) És én sem, lehet, hogy nem szagolgatnám őket olyan áhítattal..:-DDDDD
Kamaszoknál türelem kell...és bízni, hogy remélem, kis idő múlva túljutunk a ezen az nem is tudom megfogalmazni milyen stíluson (borzalmas, olyan alpári néha). És talán lesz belőlük valami karakán férfi ember, mert most ebben a bebábozódott állapotban, nagy empátia kell hozzájuk! De nem is ragozom, ezt csak az értheti, ha van valakinek ilyen kamasz gyermeke...Milyen mások a kamasz lányok, és a kamasz fiúk...egyik sem jobb a másiknál... TÜRELEM....ez kell hozzájuk nagyon.

Aztán tegnap mentünk hárman, én Zsolti, Csenge valahova, és azon tűnődtem, milyen Csengének. Olyan mintha egyke lenne...egyedül játszik, de osztozni kell a nasikon, közben több minden van neki, mert ugye ő a kicsi...régebben sajnáltam miatta, jó lett volna korabeli tesó neki. Persze nem lesz, mert nem....már amúgy is nagy lenne a kor különbség, de nem is ezért..hanem mert fáradt vagyok, testem is, szellemileg is. Most nehéz korszak lesz egy pár évig, míg lecseng a kamaszkor..meg anyagilag is, meg amúgy is....És Csenge ezt élvezi, hogy ő a kicsi, a babusgatni való, az anya..anya..és akkor ott vagyok! Jó ez így, jó már ez így...

Mert attól, hogy nagyobb gyermekeim is vannak, meg a kicsi is, még négy gyermekem van. Más igényekkel, mert a 17 évesnek már nem kell orrot fújni, de ott kell lennem mellette, mint anya...és ez nem teher, hiszen én mindig az anyukája leszek mind a négynek. MINDIG!

Pont ez az egyik konfliktus a sogórnőméknél...úgy érzi ő, hogy mikor 18 éves lett, szinte bezárta a lelkét a testét anyósom. Hogy akkor itt vége, felnevelte őt, most már kész letudta...a többit az élet intézze. De ez nem így van...itt is meg kell tanulni az egyensúlyt. Mert nem szabad rátelepedni a gyermekre, aki már felnőtt, de érezni kell, mikor van ránk anyára szükség és akkor ott lenni. Ezt már most, kamaszkorban gyakoroljuk. Látnunk kell mikor van ránk szükség, mert amikor nincs, hangot is adnak neki...Persze megvan ennek is a szépsége, minden anya tudja ezt! :-)


2015. augusztus 2., vasárnap

pillanat..

Tegnap délután volt egy olyan pillanat, amikor csak néztem a vizet (lent voltunk a dunaparton) és olyan jó volt!Fiúk nem messze tőlünk ugrattak a bicójukkal, Zsolti pihent a gyékényen, én ültem egy homokbuckán és Csenge folyamatosan hozta a homok sütiket...Mesi azért volt távol, mert dolgozott! Ez is jó érzéssel töltött el. Utolsó pillanatban talált munkát, pedig neki az augusztus nehéz lesz. De szeretne nagyon telefont, így megdolgozik érte. Büszke vagyok rá!
Aztán este közösen szalonnát sütöttünk, jó volt....

És nem görcsöltem abban a pillanatban, olyan dolgokon, hogy mi lesz majd később, hanem akkor csak az ott volt! Miért nem tudok mindig így élni? Miért kell a "holnapon" görcsölnöm? Persze az ember előre lát valameddig...meg a jelenben él, és ha csak nem vagyunk újszülöttek, van múltunk is...

Na, nem filózofálgatok tovább, bár reggel van, én még bebújnék az ágyba...csendbe, de ez lehetetlen, mert Csenge energia bomba, főzni is kell: pulyka nyakból leveset, sült csirkecomb, rizibizivel, kakaós csiga.
Bár ahogy elnézem az időt, tényleg pihenős délután lesz, a fiúk úgyis elmentek hajnalban pecázni...

Szép vasárnapot is nektek, erre járók!:-)