2010. szeptember 30., csütörtök

Telnek a napok.....

Annyi minden kavarog a fejemben. Így jöttem leírni, az mindig olyan jó!
Nagyon mennek a napok. Visz a sodrás nagyon. Élvezem a pillanatokat, mit adnak a gyerekek. Mikor Dávid hátulról átölel (bár már nem ér körbe!:-))) Mikor Bencével tanulunk és látom rajta hogy valamit tanul tőlem és élvezi. Mikor Mesi, nyelvtan háziját csinálta, amit az apukáról kellett írni. Mit örökölt tőle, milyennek látja őt. Mikor elolvastam meglepődtem mennyire jól látja apukáját, és megértettem, hogy az a sok-sok, szerintünk fontos dolog az életben, amit nehezen beletáplálunk a kis agyukba, talán megfogan. Leírta a külsejét, utána a belső tulajdonságát. Hazaszerető, jó kézügyességű, amit örökölt is tőle. SZERÉNY ember. Bár szlogen nálunk már, mikor első kamaszkori meggondolatlan beszédében Mesi kijelentette, hogy apa igazán semmihez sem ért. Mert nem tud vezetni!!!Mert nem érdeklik az autók!!! Mert nem az a mai FÉRFI!!! Nagyon rosszul esett Zsoltinak ez. De mondtam neki hogy ne vonjon messze menő következtetéseket ebből, mert nem látja a gyerek át a dolgokat. És úgy látszik fordult a kocka, és büszke lett az apjára. Aki barackmagba farag,(amit büszkén vitt bemutatni Mesi) gombászik, íjászkodik, pipázik, élvezi a természetet, pecázik, érdekli a múlt, a régi Magyarország. És nem ciki neki a gyerekekkel lenni. Szereti őket nagyon, mégha nem is tud pecázni mikor a fiúkat viszi, mert állandóan valami fontos problémájuk van a fiúknak,-) . Vagy kirándulni menni, hóban fagyban és örülni a természetnek. Pedig minden nap megküzd ennek az ellenkezőjével is, Budapesttel, a számítógéppel.

Még két hónap mire megszületik Csenge. Egyre többet gondolok a szülésre. Tudom ez a negyedik és igazán rutinosan kell mennem majd, mert baromira elvárják majd tőlem. Próbálom is majd úgy csinálni hogy úgy is tűnjön a dolog. És tudom hogy ez is (mint olyan sok minden) fejben dől el. És azt is tudom mert csináltam úgy is, hogy féltem és stresszeltem, nem is mentek úgy a dolgok ahogyan kell. Nem szeretnék evvel takarózni, de ott, akkor jobban csinálom a dolgokat, lehet hogy most Bencével nem küszködnénk annyit a tanulásban. Lehet....

De persze élvezem a csajos, minden mozdulatát, ami finomodott, de erősebb lett. Tegnap este jól meggyömöszöltem a popsiját is. És elöntött az az érzés, hogy úgy megölelgetném már őt is. De nem sietünk, mert én már nem leszek többet babás, és ki akarom használni minden pillanatát. Hogy ne maradjon bennem hiány.:)

Közben telnek a napok....nagyon!

2010. szeptember 22., szerda

Kicsit "terhes":-)

Na igen, így a 30 hét táján, elkezdtem magam igazi "terhesnek" érezni.:-) Akár mit csinálok, lihegek két perc múlva. Vagy van amit a pocakomtól nem is érek el.:-O Néha olyanokat mocorog Csenge hogy nagy önuralom kell hozzá, hogy rezzenéstelen legyen az arcom. Pl. ma a Lidlbe, nézegetem a felvágottakat, mikor olyant mutatványozott a kisbabám hogy csuda.:-D
Tegnap, sok apróságot, nélkülözhetetlen dolgot vettem az Ikeában. Most már egy szekrény kell csak Csengének, és a dm-ből a pelenka, stb... Jobb hogy már megvan lassan minden. Szerintem ez a 10 hét nagyon hamar el fog röppenni. Igazat megvallva, szerintem Csengével is nagy lesz a hasam, és nagyon nehézkes lesz a vége... elég lesz a napi bevásárlás és az orvoshoz menés. Most még nem várom a végét, jó így, hogy a pocakomban van.
Szép idő van....srácok nagyon élvezik, én is.:-) Megyek is ki a kertbe tenni, venni. (csak ne lennék olyan álmos!!!:-)

2010. szeptember 14., kedd

csendesen....:-)

Mit is írjak? Történnek dolgok de nem olyan fontosak, vagyis de, nagyon fontosak, csak valahogy sokat figyelek mostanában befelé. Nézem a gyerekeket, megállítanám az időt.. Most a fiúk olyan jó korban vannak. Nagyon érdeklődőek, még sokat játszanak, figyelnek ránk. (néha:-) Önállóak, de mégsem. Jó tanítani őket, mesélni nekik, ők is sokat mesélnek...persze nem a rózsaszín felhőn lógatom a lábam.,-) Mesi meg igazi nagylány lett már, minden értelemben, de még benne is felfedezem a kicsi lányt! Hihetetlenül megy az idő.....ezért állítanám meg. Csenge meg a pocakba egy kis egyéniség már. Imádom ahogy tud reklamálni ha nyomom valamiét, ha éhes. Különben rendes kislány!:-) Éjjel alszik és én kelek fel előbb, de simire ő is felkel. És jelez nekem, Jó reggelt, Anya!:-)

Megdöbbentő mennyit fejlődik az ember pár hónap alatt. Ami februárban, kiborított, ennek köszönetem a blogot is, most nem idegesit, sőt csak mosolygok rajta. Mert miért kellene nekem másokkal foglalkoznom? Miért??? Mikor nekem épp elég azokra figyelnem akik igazán fontosak Nekem. És ez jóleső érzés nagyon. Tehát kicsit olyan csendes vagyok mostanában.....de jól érzem magam nagyon! És ez a fontos.

2010. szeptember 9., csütörtök

Hétköznapok:-)

Egyenlőre élvezem a hétköznapokat. Már annak örülök hogy vége a szülőiknek. Bevallom annyira jó, mikor farkaséhesen nekiállnak enni, mikor hazajönnek délben, egy órakor, az ebédnek. Csak nézem őket, és mindig elgondolom milyen szerencsés vagyok hogy azt tehetem amit annyira szerettem volna. Tyúkanyóként ott lenni velük... Azután játszás van, Mesi már önállóan, fiúk egy kis noszogatás után, jönnek tanulni. Sok volt a lecke tegnap Bencének, főleg matek. Morgolódott miatta, de hamar megcsináltuk. Dávid is velem csinálja a leckét, de önállóan, és csak leellenőrzöm vagy segítek ha valamit nem ért. Tegnap a sok leckével, másfél órát tanultunk. Nem is tudom hogy tudnak a 38-42 gyerekkel, egy napközis tanárral megtanulni, egy óra alatt a napköziben. :-O,
Szóval szerintem nagyon jó ez így! Majd lesz decemberben egy kis "élet", mikor megszületik Csenge!:-) De addigra valami rutin csak jön.

2010. szeptember 5., vasárnap

Ebéd:-)






Ma hamar megebédeltünk. Ki akarjuk használni a szép napsütéses délutánt!
Régen tettem fel az ebédünkről fotót, ma olyan kedvem volt hogy megörökítsem.
Borsóleves volt tegnapról, és kivettem a fagyasztóból balint (hal), mert csak fogja Zsolti őket, de ritkán csinálom meg, na ennek, vége. Felhasználom szép apránként a halat is és a gombát is a fagyasztóból.:-)Bár eddig is tettem így, de az ember szeret tartalékolni.;-) Nagyon finoman lehet elkészíteni, jó sok fokhagymával és petrezselyemmel, kicsit sótlan lett, talán ez a fajta hal elbírná az egész éjszakai sóban állást! Na, de ettől függetlenül, nagyon finom lett! Csináltam mellé, krumplisalátát, és rizst. Desszertnek meg gesztenyés kuglófot, csak melegen szeltem fel és kicsit folyt a gesztenyekrém benne.:-( (megsúgom így is el fog fogyni!:-)

2010. szeptember 3., péntek

Csengepocak:-)



Csengéről már olyan régen írtam. Köszöni jól van. A "ház"oldalának rugdosásából ítélve. Nagyon jó baba, éjjel ő is alszik, én nem annyira pár napja. Így sem jó feküdni, úgy sem....De gondolom ez nem újdonság várandóság idején. ;-) Mind a háromszor így volt. És a kórházban mennyei volt az első hasra fordulásom. Na, az sem volt sokáig mert mikor beindult a tejcsi, akkor amiatt nem tudtam hasra fordulni.:-) Ugye milyen nagy problémák?:-) Csak oldalt utálok aludni.:-( Zsibbad a lábam, meg amúgy is....Na! Persze ha végig csak ennyi kellemetlenségem lesz akkor szuper!

Srácokkal a suliban minden rendben, eddig, no, ugye csak három nap telt el. És én mennyire örülök hogy holnap szombat és remélem nem dob ki az ágy olyan hamar.;-)

És végül, rakok fel egy 27-28 hetes pocakfotót!;-)

2010. szeptember 1., szerda

Becsöngettek:-)

Becsöngettek ma!
Reggel ismerős volt a rutin, mégis furcsa, csak eltelt két és fél hónap. Egy szendvics, kettő, három.:-D Majd müzlit mellé sorakoztatni. Tea, innivaló mindenkinek. Majd a dacos kamaszlányommal veszekedni, ugyan vegyen már fel még egy pulcsit. Persze nagyon nem akarodzott felvenni. De MÉG én győzök.:-) És ekkor rádöbbentem, semmi nem változott a nyáron.:-) És én nemhogy kihasználtam volna a csendet és a nyugit, mint a mérgezett egér, gyúrtam be a kakaós kalácsnak a tésztáját negyed kilenckor, vasalni és főzni kezdtem egyszerre, és még abban a négy órában meg akartam próbálni a nagytakarítást is.:-) Persze nem ment, sorban csörögtek valami "fontos" dolog miatt az anyukák, hol innen, onnan....hol a sógornőm ugrott be egy kávéra....én meg leragadtam. De a lencsefőzelék délben az asztalon gőzölgött, utána a kakaós kalács is készen volt. És a vasalás is. Délután meg a lakás takarítása is belefért, meg a gyerekek elmaradt cuccainak a bepakolása. Holnapra elvileg rend van, ebéd is maradt. Mit fogok én a délelőtt csinálni???????:-D Unatkozni biztos nem!;-)
Nagy élménybeszámoló volt az ebéd közben. Egymás szavába vágtak úgy meséltek. Aranyosak voltak nagyon. Nekem meg már a tegnapi évnyitó után is úgy zsongott a fejem hogy alig bírtam elaludni! Mi lesz majd jövőhéten, mikor három szülői lesz????:-O
És elfelejtettem lefotózni az első reggelt!:-( Vagyis a szívemben lefotóztam, azt a félszeg integetést, amit minden reggel kapok a kapuban!:-)