Telnek a napok.....

Annyi minden kavarog a fejemben. Így jöttem leírni, az mindig olyan jó!
Nagyon mennek a napok. Visz a sodrás nagyon. Élvezem a pillanatokat, mit adnak a gyerekek. Mikor Dávid hátulról átölel (bár már nem ér körbe!:-))) Mikor Bencével tanulunk és látom rajta hogy valamit tanul tőlem és élvezi. Mikor Mesi, nyelvtan háziját csinálta, amit az apukáról kellett írni. Mit örökölt tőle, milyennek látja őt. Mikor elolvastam meglepődtem mennyire jól látja apukáját, és megértettem, hogy az a sok-sok, szerintünk fontos dolog az életben, amit nehezen beletáplálunk a kis agyukba, talán megfogan. Leírta a külsejét, utána a belső tulajdonságát. Hazaszerető, jó kézügyességű, amit örökölt is tőle. SZERÉNY ember. Bár szlogen nálunk már, mikor első kamaszkori meggondolatlan beszédében Mesi kijelentette, hogy apa igazán semmihez sem ért. Mert nem tud vezetni!!!Mert nem érdeklik az autók!!! Mert nem az a mai FÉRFI!!! Nagyon rosszul esett Zsoltinak ez. De mondtam neki hogy ne vonjon messze menő következtetéseket ebből, mert nem látja a gyerek át a dolgokat. És úgy látszik fordult a kocka, és büszke lett az apjára. Aki barackmagba farag,(amit büszkén vitt bemutatni Mesi) gombászik, íjászkodik, pipázik, élvezi a természetet, pecázik, érdekli a múlt, a régi Magyarország. És nem ciki neki a gyerekekkel lenni. Szereti őket nagyon, mégha nem is tud pecázni mikor a fiúkat viszi, mert állandóan valami fontos problémájuk van a fiúknak,-) . Vagy kirándulni menni, hóban fagyban és örülni a természetnek. Pedig minden nap megküzd ennek az ellenkezőjével is, Budapesttel, a számítógéppel.

Még két hónap mire megszületik Csenge. Egyre többet gondolok a szülésre. Tudom ez a negyedik és igazán rutinosan kell mennem majd, mert baromira elvárják majd tőlem. Próbálom is majd úgy csinálni hogy úgy is tűnjön a dolog. És tudom hogy ez is (mint olyan sok minden) fejben dől el. És azt is tudom mert csináltam úgy is, hogy féltem és stresszeltem, nem is mentek úgy a dolgok ahogyan kell. Nem szeretnék evvel takarózni, de ott, akkor jobban csinálom a dolgokat, lehet hogy most Bencével nem küszködnénk annyit a tanulásban. Lehet....

De persze élvezem a csajos, minden mozdulatát, ami finomodott, de erősebb lett. Tegnap este jól meggyömöszöltem a popsiját is. És elöntött az az érzés, hogy úgy megölelgetném már őt is. De nem sietünk, mert én már nem leszek többet babás, és ki akarom használni minden pillanatát. Hogy ne maradjon bennem hiány.:)

Közben telnek a napok....nagyon!