Kicsit csalódott vagyok magammal szemben, mert azt hittem sokkal sűrűbben fogok írni a blogra. Akiket szívesen olvasok minden nap írnak. És olyan jó olvasni a soraikat. Én meg azt érzem, ma sem történt velünk olyan nagy dolog, hogy megérné leírni. Pedig ez így nem igaz. Minden napot megélünk. Hol jobban, hol kevésbé... Nem kell minden nap olyan nagy dolog..., ugye?;-)
Kivasaltam a kis ruhákat Csengének, szépen bepakoltam az új szekrénybe. Állandóan azon kapom magam, hogy kinyitom és gyönyörködöm benne. Egy éve nem hittem hogy részem lesz még ilyen csodában. És a kiscsaládom is annyira várja Csengét. Bence kibontott egy kisrugit, majd nézegette, méregette, majd közölte, bele fog férni Csenge.:-)) Mesi elővette a szekrény mélyéből a rejtegetett kisruháit. Nem is tudtam róla hogy elrakta, első kis cipője, hazahozós rugija, és még jópár kisruha. Úgy örültünk neki...Zsoltinak mutattam, emlékszel mikor ebben volt Mesi?
Közben sokat tanulunk, látom Bencén a fejlődést, olvasásban is és a matekban is. Környezetet is egyre jobban szereti, bár a könyvük nem sokat ér. Pl. egy mondat:- A madarat toll borítja..PONT! ennyi a madárról..?????
Foci is elkezdődött a héten. Remélem tetszeni fog nekik, mert nagy focisok.
Mesiben meg tobzódok, olyan szereplős, határozott. Na ebben nem hasonlít rám. Én sosem szerettem szerepelni. Volt most a városi ünnepség, az Aradi vértanukra emlékeztünk. Verset mondott, énekelt. Nagyon ügyes volt. De ami nagyon jólesett, az, mikor azt mondta mióta így szerepel a rendezvényeken, jobban érti az ünnepek lényegét. És milyen jól van ez így. Bár Zsolti mindig elmeséli, de az nehezebben ragad meg a kis buksijukban.:-)))
Olyan szép őszi napok vannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése