Egyre többet gondolok rá, hogy már nincs két hónap december 4.-ig. Hogy el fog repülni ez a pár hét. Kicsit szomorú vagyok miatta, mert olyan kiváltságos állapot ez. Mikor simogatják a hasamat, minden puszi után, a gyerekek, és köszönnek Csengének is.
Közben most olyan befelé forduló lettem, van ilyen, sokszor az embernek. Csak akkor nehezebben veszi a nagycsaládos mindennapokat. Most én is ezt éltem át a napokban. Kicsit már jobb a lelkem, nem is lehet másképpen, mert kicsilány a pocakomban jelez hogy anya, ne legyél szomorú. És akkor ráeszmélek milyen jó is nekem most! Még CSAK az enyém Csenge, még nem kell osztozni rajta senkivel.:-))) És milyen jó, hogy képes vagyok rá hogy egy kis életet hozzak a világra. Nagy szavak ezek, pedig nem is.
Közben még rendületlenül, szép őszi napok vannak. Olyan jó ez így!;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése