2017. június 30., péntek

pihenek...

...végre, végre...Előbb pihentem a kanapén, csak úgy anyukásan, alaphangot a mosógép zúgása és Csenge molyolása adta.:-)
De végre már ilyet is tettem. Meg olyat is, hogy csöpögős romantikus könyvet találtam. Azt fogok olvasni a sok tankönyv után.:-)
Ma megnéztünk még egy helyet takarítani kell, elvállalom, mert most ez van.
Amúgy lehet lesz itt a fiúk közép sulijukban egy képzés, pedagógus és család segítő, már jár az agyam rajta. :-)
Egyre jobban hiányzik, hogy semmi nyaralási terv nincs..:-(

Semmi épkézláb gondolatom sincs..:-))))
Mindenkinek külön köszönöm a jó szót, hálás vagyok érte! :-)
Szép hétvégét!

2017. június 28., szerda

Boldog vagyok! :-)

Képzeljétek, képzeljétek...
Olyan boldog vagyok, hogy nagyon rég éreztem ezt magam felé, ezt a baromi jó érzést, készüljetek, elmesélem! :-)

Egyszer volt hol nem volt...(nem kell megijedni, nem mesélem el azt a 43 évet, mióta megszülettem, csak a tegnapi napot), volt egyszer egy keddi nap, túl a vizsgákon, izgulva a többiekért nagyon várva, hogy megkapjuk a bizonyítványt. Tele feszültséggel, én mondjuk nem voltam feszült, amiatt nem, hogy nem lesz meg az érettségim, amiatt igen, hogy mindenkinek jó legyen. Sajnos volt akiknek nem sikerült, egy volt olyan fiú, aki szerintem megérdemelte volna, de nem engedték őt át matekból. Sokáig vártunk a bizonyítvány osztásra. Közben sztorizgattunk, beszélgettünk, volt akik már előre ünnepeltek.:-) Majd eljött a bizonyítvány osztás, felálltunk sorban, kicsit pálinka szag volt, de jófejek voltak a tanárok is.:-) Mondjuk nagyon fáradtak voltak. Na, felálltunk sorban, szembe az asztal mögött sorakoztak a tanárok, középen a vizsgabiztosnő. Három oklevél volt nála, szokásos mondatai után, elmondta, kenek nem sikerült a vizsga de gyorsan rátért azokra akikre nagyon büszkék voltak az idei érettségi vizsgán, így oklevélben részesítik őket. Én álltam ott teljesen megnyugodva, szinte tudtam a sorrendet. Van egy kitűnő fiatal (pont annyi idős mint Mesi) lány, jó tanuló, és gondoltam még két osztálytársamra akikkel szoktam menni, mert nekik tényleg szép lett a bizonyítványuk. Elsőnek mondta Miri nevét a vizsgabiztosnő, majd egy kis szünet...és hallom: Bukovinszkiné...levegőt nem kaptam, ééééén, mire kaptam, hiszen elég gyatra volt a bizim, társadalmi munka esetleg??? :-) De nem, a szóbeli történelem érettségimre kaptam. Majd elájultam, azt az érzést...Mikor nem számítasz rá, és kapsz valami elismerést! Én olyan boldog voltam...Kezet fogtam a vizsgabiztosnővel, majd ránéztem a Tanár úrra, aki csak mosolyogva kacsintott, azt az érzést...
Mindegy milyen lett a bizim, amúgy magyar négyes, töri négyes, mert ugye az írásbelit nem sikerült úgy megcsinálnom, matek, angol kettes és biológia ötös. Pontosan olyan lett amilyet nagyon, nagyon szerettem volna.:-)
Na akkor tegnap éreztem, hogy büszke vagyok magamra!
Beszéltem pár szót a Tanár úrral banketten, mi nem sokat beszéltünk három év alatt, de nagyon nagyon szerettem őt, mint embert, mint tanárt. Ő azt mondta, nem nagyon szokott dicsérni, de ami jár az jár, rég látott ennyire jó szóbeli érettségit. Pedig ő aztán két iskolában tanít...érettségiztet!

BOLDOG VAGYOK! :-)

2017. június 27., kedd

Még nem, majd ez is alakul...

Nem találom a helyemet...
Mert azt hittem, ha majd vége a sulinak, óriási megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá, és annyi mindent fogok csinálni.
Mert azt hittem, csak azért nem érzem a megkönnyebbülést, mert a migrén tompítja az agy működésemet.
Mert azt hittem, majd valami más jön utána..
Más az nem jött. Sőt minden ugyanaz, kicsit nem találom a helyem.
Persze megy a mosógép, megyek vásárolni, főzök, sütök, mosogatok..mint eddig is tettem.
Tegnap este viszont már kezdett megfogalmazódni bennem valami. Nem haragszom arra, aki kíváncsi mit fogok csinálni ez után..nem tudom, igazán nem.
Teszem a dolgom ahogy eddig is. Ellátom a családom, ez olyan mintha semmit nem csinálnék, pedig...
Azért hat, néha hét embernek a napi hátterét koordinálni, nagy munka. Ennivaló, következő napra már három ebéd, kenyér,  tiszta ruha, rend...ezt szeretem csinálni, szeretek itthon lenni...
De a kérdés, és ez után mi lesz??
Csenge itthon van, anyósom, ha egy egy órára, szívesen elvan Csengusszal, de többet nem bír. Többiek meg dolgoznak most éppen. Én próbálok kicsit kikapcsolódni, közben meg...
Olyan hülye érzésem van, "te nem dolgozol? Akkor mit csinálsz?" Semmit! Semmit? :-(

2017. június 26., hétfő

Érett lettem! :-)

Bizony, bizony szombaton! És azért csak most írom meg, mert tegnap agonizáltam a migréntől, és az utóbbi napok , hetek gép előtti tanulás után, nem volt kedvem ideülni a számítógép elé. Na, de majd most elmesélek mindent. :-)
Iszonyú feszült voltam már az utolsó napokban, olyan kusza volt a fejem, 100 tételt kellett ugye megtanulni. Komplett tételek voltak...péntekre azt éreztem semmit nem tudok, ez az érzés egészen addig tartott, amíg be nem mentem vizsgázni. Végén már azért voltam nagyon ideges, meg feszült, mert szombat reggelig nem volt biztos, hogy melyik nap vizsgázunk. De mindenkinek be kellett menni reggel. Korán megtudtuk ki mikor fog, volt aki örült, hogy még két, három napja van, volt aki csalódott volt, aki nem szombaton, és voltunk mi 10-en, akik örültünk, kétségbe estünk, hogy aznap vizsgázunk. Én annyira örültem neki, bármilyenre is sikerül, akkor sem érdekelt. Végre a családom is felszabadul. Különben a legaranyosabb Csenge volt. Türelmesen várta, míg ebédelünk, vagy felvágok gyümölcsöt, mikor azt mondtam neki, pillanatot várjon, míg elolvasom, megnézem. De mindenkinek sok mindent köszönhetek!
Rátok is gondoltam, ennyi szeretet biztatást amit adtatok, itt is, facebookon is, és olyan őszintének éreztem, pedig tudom nem egy nagy dolog ez..mégis az volt!
Szombaton lassan elmentek a többiek, akik nem aznap vizsgáztak, az ünnepélyes megnyitó után. Maradtunk egy páran, intéztük a büfét, kicsit tanultunk, csak addig míg ki nem jött egy tanár, és azt nem mondta, tegyük le a tételeket már.:-) Második körben jöttem én, tehát délelőtt elment, volt, hogy könnyesre nevettük magunkat, kijött a feszültség.:-) Negyed egykor húztam ki az első tételt magyarból. És akkor jött az első megkönnyebbülés, Kafkától húztam az Átváltozást, nyelvtanból a hangtant. Nem volt olyan tétel amit nagyon szerettem volna, inkább volt olyan amit nem szerettem volna annyira. Mert nem tudtam volna róla annyi mindent mondani. Egy óra felé feleltem belőle. Nem volt olyan rossz, hülyeséget nem mondtam, irodalom jól ment, nyelvtanban volt olyan amit nem tudtam...(nyelvtan tételek nehezen mentek a fejembe) Összességében nem volt rossz szerintem. Majd kimentem inni, visszamentem a terembe, kihúztam a törit. Rákosi rendszert húztam. Ez is egy nagyon, nagyon jó tétel volt nekem, szerettem kidolgozni, mivel nem olyan messze volt, lehetett róla sokat beszélni. Itt egy-két mellékes dolgot nem tudtam...de úgy ment, hogy a végén rám szólt, már túlbeszéltem, Hruscsovnál járok. :-)))) Azt mondta tanár úr,  szépen lendületesen beszéltem. JÓ volt na...utána megint kimentem, majd be, biosz vér képeket húztam, szeretem, de a tanárnőt még inkább...Nagyon, nagyon jó felelet volt. Projekt munka bemutatásával ért véget. Kicsit már fáradt voltam, fél négy felé járt az idő, kimentem, inni..és még jött az angol...Ettől nagyon, nagyon féltem,de erőt vettem magamon, mert volt olyan osztálytársam, akinél eltört a mécses ott angol előtt. Én próbáltam a legjobbat kihozni magamból, azt a picit elmondani...segített a tanárúr nagyon sokat, zavaró volt, hogy akkor már minden tanár bent volt, és a vizsgabiztossal együtt 7 tanár nézett engem. Kizártam ezt, csak az angol tanárt néztem...jól kikérdezett, volt képes, párbeszédes kérdés is..Ment e? Nem nagyon...de mikor azt mondta, thank you ...és mosolygott, felálltam és kiporoszkáltam, senkire nem nézve, nem akartam, hogy az elnéző mosoly maradjon meg bennem, ami a tanári arcokon láttam volna.:-) Felszabadultam. :-)
Legfontosabb az volt nekem, hogy a vizsgabiztos megdicsérte az irodalmamat, az igazgatónő kiemelte, a büfénél, hogy a töri tanárunk megdicsérte a feleletemet. És a biosz tanárnőn is láttam az elégedettséget! Mindegy már, a jegy milyen lesz...Alapvetően mindenből magam számára legjobb tételt húztam, amit húzhattam volna. Tényleg mennyit számít ez! Láttam pár osztálytársam olyan vizsgáját akik kicsit szenvedtek, mert nem a legjobb tételt húzták...És aki még ma, vagy csak holnap vizsgázik, milyen idegesek még...olyan jó volt túl lenni rajta.
Persze szombat estére jól megfájdult a fejem, gondolom a stressz, és még mindig fáj..sajnos. De szombat este az egész családdal együtt ünnepeltünk, hát ez volt a legjobb az egészben! Imádom őket!!!:-)
Furcsa hogy nincs elől egy tétel sem...ha nem fájna a fejem tökéletes lenne minden, de ez is el fog múlni...Holnap bankett, közben drukkolok a többieknek. Szerdán lesz bizonyítvány.
Lassan fogom fel a dolgokat, végigélem minden feleletemet, újból és újból...Hogy megcsináltam, vége!
Azért nem volt annyira könnyű a szóbeli, kikérdeztek mindent alaposan, de segítettek, kedvesek voltak...de tényleg ez egy nagy megmérettetés. Büszke vagyok Mesire is...érettségi miatt is. És azért is, mert meg sem száradt a tinta az érettségi bizonyítván, péntektől elhelyezkedett, dolgozik. Bence is elment dolgozni...Büszke vagyok mindenkire én is, nagyon!!!!

2017. június 19., hétfő

Büszke

Mesi leérettségizett! Nagy megkönnyebbülés és nagy öröm! :-) Főleg a múltat nézve..de magához képest, nagyon szép eredménnyel csinálta meg, büszke vagyok rá!!!! :-)

Én tanulok ezerrel...vagy most szombaton, vagy hétfőn érettségizek én is, de várom már a végét...Szerencsém van, hogy szeretem a törit nagyon, és a magyart is...csak a nyelvtant nem annyira. Milyen rossz lenne úgy tanulni, hogy nem is érdekel.

Remélem nem felejtek el lassan blogolni..olyan keveset jövök! Na de lassan, lassan...Várjátok meg ám! :-D

2017. június 15., csütörtök

NYÁR

Ez is eljött! Legfontosabb, Csenge utolsó ovis napja! Ma délelőtt még nagy mókázás lesz pizza, fagyi...stb. Holnap már nem megy, és ma is délben elhozom.Ez majd a nyáron kis logisztikát von maga után,de megoldjuk. Fiúk ma sem mentek már suliba...megy a lazulás. Mesi hétfőn szóbelizik, én jövő szombaton, vagy utána hétfőn, sokat kell tanulni addig még, főleg a száraz nyelvtant utálom.

Nagy események folyton vannak nálunk..:-) Tegnap a nagy fiam Dávid is 17 éves lett, furcsa is, meg olyan jó őket látni változni.:-)

Várom már én is a suli végét, mert addig mindig ott van a fejemben a dolog. Tanulni kéne,de közben zúg a mosógép, kaja legyen főzve, kenyér van e annyi amennyi elég...meg a hűtő..meg ha dolgoznom kell, Csenge? És ez még szerencsés mert nem jött közbe semmi. De tudjuk a nagycsaládban mindig van valami...:-) Ezért szeretem!

Hiányzik, hogy nincs nyaralás tervünk, kicsit sajnálom, hogy nem pályáztam meg az Erzsébet üdülést. Nem is látom előre, ki mikor fog rá érni..Dávidnak van három hét kötelező gyakorlata, Bence szeretne menni apjával dolgozni, Mesi is el szeretne helyezkedni valahol..Csengének meg érzem kevés lesz idén már csak a kert. Na de majd alakul ez is...ahogy szokott! :-)
Szép nyarat kívánok mindenkinek! (képek:én nyakamba Emese, Emese nyakába Csenge 18 év a két kép között :), Csenge utolsó napja az oviban:))

2017. június 12., hétfő

Beszélgessünk II.

Nem haragszotok ha itt válaszolok? Éppen befejeztem a tojásos nokedli főzését...két adagot kimostam...és közben bőszen tanulok, magyart, törit...

Őszinte leszek, néha olyan fáradt vagyok gondolkodni is. És annyira hálás vagyok, hogy írtatok!
Igazatok van mindenben...
Mérlegelek mindent.
Szeretem-e amit most csinálok?
Szeretem mert:
- független vagyok
-magam osztom be, nagyjából mit csinálok
-pénzt kapok érte
-megbecsülnek
-még biztos van...de most nem jut eszembe
Nem szeretem:
-hosszú távon úgy érné meg, ha minden nap legalább egy helyre mennék takarítani, mert lassan fizetnem kell tb, stb. nyugdíjt sem vonnak, oké, oké...leszek e egyáltalán nyugdíjas?
-ha nem megyek dolgozni, nincs pénz, betegség miatt pl.
-elfáradok nagyon, persze tudom...egy munka sem könnyű.
-néha jó lenne valami olyat csinálni, ahova használni kellene az eszemet


Ami a legfontosabb, lenne idő ugye a családra. Azért még egy pár évig, tudom szükség van a hátországra. Csenge most kezdi a sulit, neki fontos lennék még egy kicsit. Nagyoknak csak a sok ennivaló, és a tiszta ruha..:-)
Nem tudom..nem tudom...

2017. június 10., szombat

Beszélgessünk....

Arra gondoltam, gondolkozzunk együtt. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről. :)

Ugye általában az életben legfontosabb a mi vagyunk magunknak. De ott a család, ezek nagyon, nagyon fontosak. Ez Így van szerintem mindenkinél. Majd, hogy éljünk, dolgoznunk kell, hogy legyen pénzünk.
Ez foglalkoztat mostanában engem nagyon... Mit is kezdjek magammal kis idő múlva?
Azt gondolom határozottan,  a sulit azért kezdtem el, hogy tudjam majd hasznosítani tovább tanulni, munka területen előrébb jutni. Eltelt három év, ugyan úgy, fogalmam sincs mit tanuljak tovább. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, erős a szociális érzékenységem idősek felé is. Amit most csinálok, hogy családokhoz járok takarítani, pénzben nem rossz, DE nagyon fárasztó. Arra is kellene gondolni,  bírni fogom ezt csinálni idősebb korban is? Nem mellesleg azért jó lenne kitörni innen. Bár szeretnek, megbecsülnek... Mégis!

Tudjátok egy kósza ötlet ott mocorog a fejemben... Milyen jó lenne, ha egy tiszta irodába lépnék be minden hétköznap, ahol jól érzem magam, és még az agyam is jár... Valahogy nem tudom... Tényleg jó lenne???? Vagy ehelyett inkább takarítsak másnál.. De ebbe mi a kihívás? Ne álmodjak nagyot???? Egyáltalán nagy dolog ez? Irodában dolgozni???
Hallom azért tőletek, nem valami leány álom az sem. De olyan jó lenne azt érezni, hogy arra a mondatra, mit dolgozol Anikó? Ne lesütött szemmel válaszoljak, takarítok.
Értitek a gondolatomat?
Van kedvetek erről írni nekem???? 

2017. június 7., szerda

Kicsit jobb, előre! :)

Persze, ahogy sejtettem, mára már átértékeltem a tegnapi százalékokat.
Tök jó, hogy lesz egy ötösöm bioszból, lesz egy négyesem magyarból és történelemből, mondjuk azért ehhez sokat kell tanulnom mert sok pont kell a négyesig, de nem lehetetlen kategória. És lesz amit már nem tudok javítani kettes matek és angolból is hátra dőlhet kettesnél jobb sehogyan sem lehet, annyit még most elmakogok belőle. :)
Tehát két tantárgy van amire gyúrnom kell, magyar, töri... Szeretem tantárgyak :) biosz meg szerelem....

Amúgy zajlik az élet.. Csenge kirándul pénteken, velük megyek.
Ma a kocsit vizsgáztatnom, kicsit (nagyon) izgulok miatta.
És szomorú is vagyok egy vendég cica ide ellett múlthéten, sajnos szerintem egy nyest,  megölte őket. :( sajnálom őket nagyon. 

2017. június 6., kedd

Ezt is tudom!

Most nem lenne szép nem beszélni róla.. Hiszen annyi mindent köszönhetek nektek.
Ma lehetett megnézni az írásbeli érettségi feladatokat.
Igazság az, jó lett, olyan mint amilyennek kellett lennie. Hogy, ha hallanátok a hangomat, éreznétek azt a kicsit szomorkás pikírt a hangomba. :(
Lényeg a lényeg semmi csoda nincs benne. Matek kettes, angol kettes, két nagyon erős tantárgy, matematikailag meglehet belőle a négyes, magyar, matek.. Előbbi tanár csalódott.. Ettől én is az vagyok.
De a végére jó érzés, biológia tanárnő büszke rám, és boldog ettől ötösre írtam a bioszt. :) kettőnknek lett ötös. :) ez az egy boldogság van ma!
Tehát semmi csoda nem történt, vannak bennem mások iránt csalódások ezeket nem írom le. Lényeg a lényeg már csak szóbelire megyek a suliba be. És majd nem fogok így érezni, pár nap múlva... Ugye már mindenkinek nyilvánvaló, semmi extra főiskolai álmok nem lehetnek.. Egy sima érettségi 43 évesen, teljesen kifáraszt. :)  És ugye, nem is kitűnő! Persze tudom, tudom nem ez számít.
Lényeg, kicsivel jobb írásbelire számítottam!