2012. február 29., szerda

Mai nap..

Nelli kérte tőlem, hogy a kenyeret megvágva is tegyem fel. Eleget teszek a kérésének, bár csalok, mert ez már a mai kenyérkénk, a tegnapinak hűlt helye!;-)

Ma már nyoma sincs a hónak, én tavaszi fáradtságban szenvedek. :-) Komolyan nem lehet egy jó könyvvel, vagy egy jó DVD-vel bevackolni magam, fél napra egyedül a kanapéra?..:-) Nem???? Na akkor dologra fel, vár a konyha, a porszívó..és ma egy kicsit nyűgösebb kisbogár. A nagybogarakról nem is beszélek!:-))))

2012. február 28., kedd

Ágyak és a mai kenyér!

Tegnap megjöttek a galériaágyak. Nagyon flottul, meg is hozták, egy héttel az ígért rendelés előtt, aznap ideszállították. Meglepődtem, bár ennek így kellene lennie mindig.
Össze is szerelte ma a fiúkét Zsolti, most lelkesen pakolnak. Remélem megszeretik, tudnak alá pakolni, meg az íróasztal is elfér. Bencének kis idő kell hozzá, utálja a változásokat.:-)
Mesié, majd szoba festés után lesz összerakva. Hogy mi állandóan kitalálunk valamit??? Mindig csak pakolunk, ide-oda....már nem annyira dob fel ez, mint régen.;-)

Sütöttem kenyeret is. Olyan szép lett, megmutatom.
És esik a hó..Én szeretem, de...nem lehetne már tavasz?

ui. Nagyon jól bekuckolták magukat a fiúk!:-) Csenge is élvezte a magaslati levegőt!;-)

2012. február 27., hétfő

Olyan jó!:-)

Olyan jó, megint hangosan énekelni:- Sehallselát Dömötört, Bóbita vagy Helikoffert. Olyan jó, újra kisgyerekes anyukának lenni.:-)))Mikor a kedvenc zenénk jön, látni kellene Csengét, először a kezével kezd el táncolni majd az egész testével, odajön hozzám és együtt kell énekelni..
Így esett hogy énekeltük egyszerre a Csengével és Micimackóval a: -mindegyik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban, és akinek szép a lelkében az ének, azt hallja a mások énekét is szépnek.
Ugye milyen igaz?:-))))

2012. február 26., vasárnap

Van az úgy...folytatás:-) Blogolás...

Érdekes ez a blogolás....
Mikor elkezdtem anno, jólesett kiírni magamból a dühöt, a tehetetlenséget. Majd jó volt megírni a vágyamat. Majd jó volt megírnom, hogy teljesült a vágyam. Majd az is jó volt mikor a vágyból valóság lett, és minden pillanatot leírhattam. Majd eltelt több mint egy év azóta....
Ha gasztro blogot írnék, lenne minden nap mit írni. Hiszen, minden nap főzök, sütök. Tegnap például arról írtam volna, hogy rakott kelt főztem. Szeretjük. Majd délután kakaós csigát sütöttem. Régi nyújtófámat használtam. Még Dédié volt.Éreztem a kezének a puha mozdulatait. Jó volt nagyon ez az érzés. Ma hurkát sütöttem, és sportszelet a nasi.Ez újfajta süti a számomra, de nagyon bejött az egyszerűsége és a nagyszerűsége.
De, nem gasztroblogot írok, bár ez is hozzánk tartozik.
Tegnap kezdtem el írni a bejegyzést. Nagyon magam alatt voltam. Hetek óta őrlődök dolgokon. Olyan tipikusan női dolgokon, amik rosszul esnek, amin át kellene lépnem, de nem könnyű. Erre tegnap még megforgatták a lelkemben, a kést...és akkor rá kellett jönnöm, nem szabad mások életében keresnem a szálkát. Hiszen a saját életeben is vannak szálkák. És el kell fogadnom, hogy nem szabad megsértődnöm, úgy mintha egy ovis kislány lennék, duzzognom, hogy elvették a homokozóban a lapátomat, és nem az enyém a legszebb copf az oviban.Minden családnak megvan a maga élete, nekem nem tisztem ebben a jót sem meglátni, sem a rosszat. Mindenki úgy él ahogy neki a legjobb. Ami bánt, az a kívülről mosolyognak, belülről másokat szidnak. Mostanában lépten nyomon ezt érzem. Ezt az álarcot. Persze tudom, a nyugalom és a békesség kedvéért, így kell tenni, de biztos, így kell??
Nem szabadna néznem a statisztikát, mennyien olvasnak, és bár hihetetlen boldogság egy, egy új olvasó aki csatlakozik kis családias blogomhoz, nem szabadna néznem, éppen mennyien vagyunk. Amennyien vagyunk, az úgy jó!:-)
Vannak kedvenc blogjaim. akikhez írok, mindig válaszolnak. Nekem ez jól esik. Vannak blogok akiket olvasok, próbáltam nem egyszer írni pár sort ami megfogott, még válaszra sem méltatnak, ha írok. Az rosszul esik, pedig lehet, hogy csak azért ugorja át az írásom mert éppen nem "ismer", vagy nem olyan nagy dolog, amit írok. É ezen bosszankodom. Nem szabadna. Úgy kéne írnom a blogot ahogy pár hónapja írtam. Nem nézve a "sztár blogokat" ahol minden tökéletes, hanem azt leírnom ami bennem akkor van!
Bonyolult vagyok tudom! És mert nincsenek véletlenek, épp ha magam alatt vagyok, kézbe veszem, Müller Péter Örömkönyvét, csak felcsapom, és ott a válasz, most is ott volt!:-) Köszönöm!


Ma amúgy nagyon jó napunk volt! Gyönyörű napsütés. Reggel Zsoltival elmentünk vásárolni, mert a Li..be akciós voltak a kerti dolgok Vettünk palántázó készletet. El is vetettük a paradicsom, erős paprika, bazsalikom magokat, Kíváncsian várjuk kikelnek e a magok, volt saját mag is, és vettünk is. Meg két gyönyörű évelőt is. Tehát már beindult az idei, kertészkedés is!:-) De jó!!!!

2012. február 25., szombat

Van az úgy...

Van az úgy, mert véletlenek nincsenek....folytatás is lesz!:-)

Kíváncsiak vagytok?

2012. február 24., péntek

Wellness:-)

Kedves kis, és nagy gyerekes Anyukák!:-)

Éreztétek már azt, hogy egy hajmosás, netán szárítás, micsoda wellness kikapcsolódás tud lenni?

Ez jutott előbb az eszembe mikor mostam a hajam. Tegnap legalább 1 millió agysejtem pusztult el migrén közben, amiben legalább öt évet öregedtem.:-( Rég volt ilyen migrénem, kínomban délután ötkor bevettem egy algopyrint. Szopi miatt kerülöm a gyógyszereket,  ez már nem a tűrhető kategória volt. DE, után egy órával már kezdett múlni a fejfájásom, majd mire elaludt Csenge, és elmentünk a Zsoltival, Téglát sétáltatni, teljesen elmúlt a fejfájásom. Ha éltetek át hasonlót, tudjátok, kevés olyan jó dolog van az életben, mint a migrén elmúlása.:-) Már csak arra vártam, lemossam magamról a szenvedést, ma reggel hajat is mostam, szárítottam, és még arra is jutott időm, hogy bekrémezzem az arcomat. ,-)
Mindezt azért írtam le ilyen részletesen, mert komolyan most fiatalodtam vissza az öt évet. 
Wellness ez én mondom, és még ki sem tettem itthonról a lábam. Fodrászhoz is megyek a hétvégén;-))), befestem a hajam!:-))))

2012. február 23., csütörtök

Csavarogtunk..

Tegnap jól elfáradtam estére, meg a szervezetemnek át kell állni a melegebb időre...nem könnyű, főleg a mai éjszaka után. Minden bajom volt.
No, de nem is ez a lényeg! Csavarogni voltunk tegnap, vásároltunk, meg egy két dolgot elintéztünk. Ritkán viszem boltba Csengét, egyrészt mert nehéz rá koncentrálni és egy hattagú család heti ennivalóját összepakolni egyszerre. De tegnap, mivel jöttek Nővéremék, így bementünk a törpékkel:-) a boltba. Toltam a kocsit és csak azt vettem észre mindenkivel dumál Csenge, mosolyognak rá, ő meg állandóan vigyorog..Fürdőzött a sikerben, nem mintha nem így lenne állandóan!:-))) Jó volt a lelkemnek, na!
Nagyon tetszik a családnak a konyha , átrendezve, odaszivárognak mindig az asztalhoz a  gyerekek is, este mikor hazajön Zsolti. És ott csicseregnek!:-) Tényleg az asztal a központja a családnak!

2012. február 21., kedd

Akarat..

Nagyon örülök, a tavaszias időnek, meg a madárcsicsergésnek, de a sárnak nem, az állandó nyomasztó fejfájásomnak nem. Szegény Csenge, meg áll az ajtóban, kabátja a kezében, meg sálként a konyharuhát tekeri a nyakába és mutat az ajtó felé bőszen, ő most sétálni szeretne. Én meg főzni, ágyneműt húzni, porszívózni, esetleg port törölni..No de, kompromisszumot kötünk, fő a bableves, gyors kört teszünk az udvarban..:-)) Imádom, hogy már olyan akarata van....

2012. február 20., hétfő

Konyha, képekben:-)

Ekkora a spejzom, ebbe van minden, tészta, liszt, cukor...
Végre kényelmesen körbe tudjuk ülni az asztalt!
Valakinek sok a kütyű benne, de én így szeretem!:-)
Még ilyen világos a tálaló, de majd besötétedik, Nagyon tetszik, az egyszerűsége!:-)

Madárcsicsergős.:-)

Madárcsicsergős szép napot nektek, és minden új olvasómnak!:-)
Igen, ma hangosan csicsergő madarakra ébredtem reggel, hű de jó volt!
Szombaton nagyot sétáltunk , mert olyan szépen sütött a nap, hihetetlen is volt, hogy előtte való nap, még nagyban havat lapátoltam.:-) Ennyit az időjárásról!;-)

Ami fontos történt velünk a hétvégén. Megvettük a gyerekeknek a matracokat, szerintem jó minőségű, és alapban, nem olyan drága matracot sikerült venni. Láttunk ott, tálaló szekrényt is, egyszerű, szép, nekem tetszik, kategória, és ennek az ára is nagyon tetszett. Szombat délután, ha Zsolti nem kezdene el mérni, ha nem mondta volna kétszer, hogy vasárnap akár le is bontaná a pultot..., talán nem ültet bogarat a fülembe. De ültetett, szombat éjszaka már terveztem, mit hova pakolnák az új tálaló szekrénybe.:-) Alig vártam felkeljen Zsolti és finoman megkérdezzem, tényleg komolyan gondolta a mai pultbontást? Igen???Mert egészen véletlenül elszaladnék a lányokkal a tálalót megvenni, ha rábólint, és anyagilag is minden rendben. Szegény nem tudta mire bólint mosolyogva rá.:-)))) Mert azon nyomban öltöztettem Csengét és már indultunk is. Mire hazaértünk szinte el volt bontva a pult, amire azért volt szükség mert nem fértünk el az asztalnál, kettő leült, bentről dirigált mi kell neki....ha ki kellett valamiért menniük, állandóan vagy fölállni, vagy lökdösődni kellett.Ez nagy vágyam volt odaülni rendesen, mind a hatunknak. No ez annyira bejött, hogy kétszer ültünk le tegnap ebédelni, és még vagy 20 percig utána beszélgettünk, nevetgéltünk az asztalnál, én meg este többször is körbejártam az asztalt örömömben.:-) Nem hiányzik a pult, csak felesleges dolog raktára volt, amit ott megcsináltam, meg tudom csinálni az asztalnál is.
Úgyhogy este hétre készen lettünk nagyjából és nagyon megköszöntem Zsoltinak, hogy ennyire bírja a hóbortjaimat.:-)
Ui: Már csak egy dolgot szeretnék, na jó többet is  Bence szerint, Őrségbe menni lakni, és meggyfát ültetni:-))))Igen, a meggyfa...lázasan keresem a helyét! Lehet majd Őrségbe?;-) Ki tudja? Egyefene, addig várok!:-)))

Lesznek fényképek, csak nem tudjátok miért nálam fogy el mindig, a Wc papír, papírzsepi és merül le az elem a fényképezőgépben??????

2012. február 19., vasárnap

Vasárnap

Gyorsan, mielőtt elkezdenék főzni kicsit jöttem!:-)
Örülök, hogy tetszett a kalács, remélem mindenkinek sikerült megcsinálni aki szerette volna.
Kicsit rohanós volt a tegnapi nap, és ahogy gondolom, a mai sem lesz egyszerűbb. De nem baj, ma nagyon régóta tervezett vágyamat sikerül talán megcsinálni a konyhában. Majd erről holnap bővebben.
Így ma gyorsan főzök, még szeretnék valamit elintézni is, és terelem a családomat...
Tegnap ünnepeltük anyósom névnapját, sétáltunk a virágoshoz, kéremszépen melegem volt!
Itt a tavasz!:-)

Megyek felrakom a levest, pulykanyakból lesz húsleves, és grillcsirke, rizibizivel, és uborkasalátával.
Sütit tegnap kaptunk anyósoméktól, arra ma úgy sem lenne időm.

2012. február 17., péntek

Sütöttünk:-)

Sütöttünk ma Csengével, fonott kalácsot. Bettustól kértem el a receptet, mert nekem sohasem lesz foszlós a kalács. Nagyon egyszerű a recept, és vigyázat, hatalmas adag, legközelebb ketté veszem majd a tésztát és kettő kisebbet sütök.:-)
Kalács: 1kg liszt, 1 teáskanál só, 1 bögre cukor, 3/4 bögre olaj, én csak felet tettem bele, 2,5 bögre víz. 2 dkg élesztő. Lágy tészta lesz, a bögréknek nem kell hatalmasnak lenniük!;-) Ketté vettem a tésztát kelesztés előtt és egyikbe kakaóport tettem. Kelesztettem és fontam, négyes fonásban. No most, esett a hó ugyebár ma, ami azt jelenti a 80cm-es apróságommal (na jó bakancsban ennyi) amúgy 74 cm:-))), menni kellett szánkózni, no meg Tégla is imádja a havat, így megfontam a kalácsot és elmentünk szánkózni. A kalács, kelt, kicsit talán túl is, mi meg jól elvoltunk, megsütöttük, illatozik az egész lakás tőle..:-)) Majd vacsira megvágjuk!


ui: Isteni finom a kalács! Próbáljátok ki!:-)))

2012. február 16., csütörtök

Pillanat!:-)

Ma, fürdetés..
Csenge néz engem, én éneklem fahangon a brumm, brumm, Brúnót, közben egy kis macival táncolok, kezemben..Ő néz, mosolyog mint mindig. Megállt az élet egy pillanatra.:-) Abban a mosolyban benne volt minden. Neki, én voltam minden abban a pillanatban. Kövéren, mackónadrágban, idétlenül énekelve, grimaszolva.:-) Nekem, Ő volt minden abban a pillanatban. A kerek(igen kerek!!:-) egész.:-) Másodszor éreztem ezt az érzést. Mikor megállt az élet, egy pillanatra!

Bevallom!:-)))

Bevallom őszintén, tegnapi bejegyzésem, visszareagálása, nagyon jólesett. Úgy látszik teljesen értitek, amit érzek, pedig még sok minden bennem maradt, de az olyan mélyen van...és olyan jó!:-)
Mert azt érzem, nem nagy szavak, hogy rohan az élet, már jár Csenge, holott nemrég vártuk Őt, hogy megszülessen. Mesi már keresi a szerelmét!:-O Fiúk meg úgy nőnek, Bence majdnem akkora mint én, Dávid, meg kezd kamaszodni. Tehát mint a szivárványok, olyanok. Mind más, és más...mindennap meglepnek valamivel, néha jó, néha kevésbé jó dolgokkal.
Szeretek anyuka lenne, holott tudom, nem vagyok ősanya...nem tudok, szemet hunyni dolgok felett. Sokszor ha valami miatt felhúznak, nehezen megy ki belőlem. Tisztában vagyok a hibáimmal, sokat változtam már, de teljesen nem tudok megváltozni. Kritikus vagyok Mesivel is, neki azért is rossz, mert elsőszülött, lány és kamasz. Mert bennem jelen van a 14 éves Anikó, aki kamasz, dacos..nehéz eset. Ilyen Mesi is. Egyedül a az önbizalmát nem tudom hova tenni, na jó, van ötletem..:-) De azt nem tőlem örökölte, tuti!:-)Nekem az a gyerekek születésével nyílt ki. Mert akkor az ember a gyerekeiért mindent megtesz, vad anyaoroszlánná is tud válni.:-) Ahhoz önbizalom kell.
És a fiúk, Dávid, tiszta Zsolti kicsiben. Bence, inkább én, de ő vegyes gyerek.:-) Csengét még nem tudom hova tenni, inkább Zsolti úgy látom. Majd kiderül!
Szeretek feleség is lenni...ezt most nem írom le, mert sokat kellene gépelnem..;-) Viszont azt érzem, napról, napra..évről ,évre..egyre jobb. Sok munka van benne, de megéri! A legjobb dolog a világon, ha két ember összecsiszolódik.

Nagyon giccses már?  Pedig nem az. Egyszerűen éljük a minden napokat. Vannak viták, konfliktusok, én néha dödögök, hogy  már megint senki nem pakolja be a mosogatógépet, vagy a szobákba nagy a kupi..de szerintem mindenhol így van. És így is lesz!:-)))

2012. február 15., szerda

Havas nap.:-)

Ma igazi havas nap volt, jó tudom, valaki nagyon unja, én nem. Talán azért mert itt nem olyan sok esett az elmúlt hetekben. Persze az durva, ami Romániában van, némely helyeken, a ház nem látszik a hótól.:-0 Ha olvadni kezd a hó nagyon rossz lesz ott.:-( Én imádom a havat de az utána lévő locspocst nem. Persze azzal is tisztában vagyok, ez ezzel jár.
Más...lehet öregszem? De minden este mikor a kád meleg vízbe beülök, csend van már, mert Csenge mostanában szépen elalszik este, meg napközben is. Jó, éjjel rossz esetben kétszer kér cicit, meg kb még egyszer kell lefektetni.Mennyivel jobb ez így, bár könnyen megszokja az ember ezt. Szóval, mikor olyan nyolc óra körül csend van már, a nagyok is fél órán belül elmennek aludni, ráérek  gondolkodni. Milyen szerencsés vagyok. Van szép házunk, van hol laknunk. Ki tudjuk még fizetni a számlákat, tudok venni ennivalót, van miből főzni. Persze, nem luxus dolgot, de kitalálok mindig valamit. Általában akciós dolgokat veszek, abból főzök, így nem igazán megy a heti menü tervezés. Próbálok, változatos lenni, legyen gyümölcs, zöldség, tejtermék, csomagolni való mert négyen pakolnak ennivalót nap, mint nap.
Tehát érzem, ez nem "csak úgy van". Ezért keményen dolgozik Zsolti, én meg próbálok minden fillérből a legjobbat kihozni. Gyerekeknek példát mutatva, hogy majd ők is hasonlóképpen éljenek felnőtt korukban. Persze tudom, nekik a saját életüket kell élniük.
Ma éppen azon beszélgettünk Zsoltival, milyen rossz lesz pár év múlva, mikor elindulnak majd a fészekből a gyerekek.:-( Tudom ez a természetes, és akkor az lesz a dolgok természetes rendje, de nem könnyű dolog ez.
Csengét meg majd agyon fogjuk kényeztetni, de nem most!:-) Ma nyügibogár és olyan hangnemben szirénázik hogy a fülemet bánja.:-( Úgyhogy felkapom, és összevissza puszilom!

2012. február 14., kedd

Mint mindig!:-)

Ma Bálint nap van, és Valentin. Talán iskolás korom végén történt, hogy elkezdték(tük) ünnepelni a Valentin napot. Bevallom, izgatottan vártam én is mindig, kapok e képeslapot. Nem kaptam, majd pár év múlva, Zsolti meglepett egy plüss kutyával, és egy kártyával, amire az volt írva: szeretlek. Nagyon örültem neki.:-)
 Tehát, alapvetően, nagyon kedves gesztusnak tartom, a Valentin napot, ha.....más ilyen ünnepet is ilyen intenzitással élné meg a nép.  Ma ömlik a médiából a Valentin-napi őrület..:-@  Ünnepeljük a szerelmet, én nem ezen akadok ki. Tegnap is ünnepeltem, ma is fogom, holnap is. Hálás vagyok, hogy tudom kivel ünnepelni, ma is,és holnap is.
De nem lesz szívecskés, szívecske...De lesz puszi, ölelés, huncut összenézés...mint mindig.:-)

2012. február 13., hétfő

Hétvége!

Megvolt a hétvége. Bárhogy is szeretnék ideülni mesélni, mi történt velünk, nincs időm erre, és talán sajnálom az időt is rá.
De jó volt! Tegnap szánkózni voltunk Vettünk a fiúknak bobot. Nagyon örültek neki, és barátainkkal elmentünk nem olyan messzire, szánkózni. Jól felöltöztettem Csengét, rétegesen, de mégis tudjon mozogni benne. Szegénykém, így is a táv felénél, elkezdett fázni. Először azt hittem álmos, mert az éjjel nem úgy sikerült ahogy mostanában szokott, lévén kibújt a 7. foga.Sírt, csak sírt szegénykém, sem a szánkóban nem volt jó, sem ölben. Hazajöttünk is levettem a kis csizmát  róla, jéghideg volt a lába. Meg a keze is. Szegénykém, nem csoda, hogy sírt!:-( Remélem nem fázott meg! Többieknek szinte melegük volt, nekem is, annyira jólesett a napsütésben a mozgás, de ugye Csenge még nem tud rohangálni a hóban, főleg így felöltözve. Na de majd jövőre.:-)

Megrendeltük a gyerekeknek a galéria ágyat, végre rendesen elférnek majd a szobában. Nagyon várom már, hogy meglegyen. No, addig a matracot is meg kell nézni...Na de majd szépen apránként!
Teszek fel fényképet az 1 éves Kata babáról is, és a hétvégén sütött almás pitéről is.

2012. február 10., péntek

Érzem én!:-))))

Azért érzem én ennyi év blogolás után, hogy unjátok a nyavajgásom, én is, bevallom. :-))
Így az jutott eszembe az előbb palacsintát sütve. Kinek, milyen, gyerekkori étele van, amit visz tovább a saját családjában?
Nekem több van, most, mivel almás palacsintát sütöttem, eszembe jutott mennyire szerettem ezt az ételt gyerekoromban (is). De ez volt az a fajta palacsinta, amit szigorúan fahéjjas cukorral megszórva, háromba hajtva, kistányéron, villával ettünk. :-) Ezt nem lehetett rohanás, játszás közben. Ebben ez volt a varázslatos.:-)
Van még ilyen sok...Nektek????Írjátok meg ha van! Köszi!:-))

Én

Kicsit bele mentem mostanában, a saját önmarcangolásba. És ezt úgy vezettem le magamba, hogy másokat kritizáltam, folyamatosan. Tegnap itt voltak Nővéremék, Kata babával, akinek ma van a 1 éves szülinapja, Isten élesse itt is!:-) Szóval volt egy mondata Krisztinek, ami helyre rázott mindent. Panaszkodtam anyósomékra valamit...Kriszti meg csak ennyit mondott; -mindenkinek megvan a maga baja. És milyen igaz, mindenkinek a saját baja, a legnagyobb. Ha azt is látom, nem olyan nagy baj, neki igen. És akkor elgondolkoztam rajta, nem másoknak a bajával kellene foglalkoznom, persze meghallgatom, mint eddig is és figyelek a problémára, ha tudok segítek is.De  meg kell élnem a mi, mindennapjainkat. Döbbenetes volt olvasnom a minap, Mesi bejegyzését, mennyire hiányzik neki egy igazi barát. És bár az én véleményem, még sokat kell neki csiszolódni, hogy igaz barátja legyen, de nagyon bízok benne sikerülni fog! És amin megdöbbentem? Mert ugyanaznap, nekem is hasonló érzésem volt. Vannak barátok körülöttem, van ki közelebb áll hozzám, van ki kevésbé. De nagy űr van emiatt bennem. Már lassan 38 éve. Nem volt soha igazi barátom, aki ismer, kívül belül, akihez lehet mindig szaladni..Biztos túl sokat várok, meg már ennyi idősen nem is lehet olyan barátja az embernek mint kamaszkorában, bár azért van olyan barátnőm akihez gyerekkorunkba sok élmény fűződött.:-))És a mai napig jóban vagyunk, a férjeink is nagyon kedvelik egymást! Tehát már cáfolom az előző mondatomat, volt azért barátom, és van is, ha a  távolság nagyon nagy közöttünk, bár küzdünk ellene:-)!
Ha már ilyen nagyon lelkizősre vettem a figurát, bár teljesen könnyed bejegyzést szerettem volna,;-) nagyon sajnálom, hogy az saját, énképem nem annyira alakult, ki. Arra gondolok, hogy bár sok dolog foglakoztat belül, kifelé mindig egyben gondolkodom a családommal. És nem teher nekem, ha a gyereknek veszek egy színes ceruzát, vagy Mesinek valami, szépségcuccot, olyan mintha magamnak vennék. Annyira tudok neki örülni.
20-21 évesen ismerkedtem meg Zsoltival. Nagyon hamar összeköltöztünk, egy év múlva eljegyzés volt, 2 és fél év után esküvő. 23 évesen már asszony voltam. Tehát én nem éltem soha külön, egyedül. Mikor otthon voltam még akkor is elég nagy családról kellett gondoskodnom, és én nagyon szerettem. Mindig azt játszottam képzeletben, várom haza a férjem, a saját családommal, meg sok gyerekünk van. És teljesült...tehát nem vagyok elégedetlen, sőt...:-) De erre vezetem vissza, hogy soha nem magammal foglalkoztam. Ez nekem így volt jó. DE a mai élet nagyon "énközpontú", tanulom, mikor kapok egy "pofont" az élettől, magamra figyelek, egyre jobban sikerül, de nem szeretnék megváltozni, nekem a család az első.

És miután tegnap megértettem a dolgokat, így ma teljesen más fényben látom a dolgokat! Sokkal derűsebben, sokkal kiegyensúlyozottabban(hű de hosszú szó!:-O) Sokkal elfogadóbban.
Jön a hétvége, végre együtt leszünk, jó lesz.:-)

2012. február 8., szerda

Honnan nézzük....

Tegnap.


Délelőtt főzök, mosok, takarítani már meg sem próbálok, csak pakolok, ide oda..Délre ebéd kell, jönnek haza éhesen, pucolom a répát, kockázom a húst, elgondolkozok sóztam e már?? Mert egy 80cm-es kis Cirkálóm, a forró zubogó víz alatt játszik a műanyag edényekkel, majd húzza a nadrágom, és ha leülünk, befordul cicire, így nehéz haladni. De kell, én mondom, nem szabad a mosogatógép gombjait nyomogatni, (kipakolni, bepakolni nem is tudok, mert a segítségem, hol a kést veszi ki a tartóból, vagy az üvegtányért.), ne a tűzhely alatt játsszál, ne ezt, ne az...Majd robogok a fürdőbe, kiteregetni, tipeg a nyomomban, akármennyire elmélyülten is matat valamivel. Ez nem baj, pakolja addig a zoknikat, ha gyors vagyok a ruha pakolással.
Honnan nézzük...Édes ahogy tipeg utánam a kis cipőjében, egyensúlyoz magyaráz, mosolyog, és bólogat. Már kérhetek tőle puszit, ha olyan kedve van ad is!:-) Illatos, és annyira szeretem mikor összebújunk. És fejlődik, mert annyi mindent csinál már. Kér, kommunikál, karattyol a saját nyelvén, és mikor kitárt karokkal jön feléd, elolvadsz!:-)
Közben ha már kiálltam a kocsival elmegyek bevásárolni.Egy hétre szoktam, hat tagú családnak kell. Van mennyiség. Jövök haza, lököm be az ajtót ami nem egyszerű, mert tele a kezem, át kell küzdenem magam a szélfogón, az ajtó elé rakott gurigán...majd nézi a 160 cm-es lányom, közben kanalazza barátnőjével tovább a levest! Mintha nem történne semmi. Kérdem, nem segítenél?Ő: -Nem látod hogy eszek? Nekem még vissza kell mennem suliba..beszélget tovább barátnőjével, én morgok, Ő semmibe vesz, így menő az osztálytársa előtt.:-( Majd elmennek, az asztalon ott a sok tányér..majd azt is elpakolom kislányom, miután elpakoltam a vásárolt ennivalókat, és talán ebédelek is valamikor!:-@
Honnan nézzük....Legalább ebédelt, rendesen, mikor hazajött másodszor, köszönt is puszival, megváltozott a hangszíne, és mivel a gép elé akart ülni, még a műanyagokat is összepakolta és ki porszívozott!!! (az egy dolog, hogy este megint úgy beszólt nekem, hogy kijött belőlem az állat!:-(
De ettől még idilli lehetett volna a délután, mert a fiúk tanultak, Dávid lelkesen, mert menni akart szánkózni, én kicsit elleneztem, dehát most van hó, most menjen. Kértem, karate előtt jöjjön azért haza. Jó! Majd csönget, ilyenkor mindig összeszorul a gyomrom, csak nem lett vele valami baj? Nem, elhagyta a kulcsát, én pumpám fel, már karatéra kell menni, de nem hagyhatjuk a kulcsot, az egy dolog, hogy bejárati ajtó kulcs, kapukulcs van rajta, de ott van az iskolai szekrény kulcsa is. Mondom, menjen vissza és keresse meg. Nem találja, karatéról elkésett. Ebben a hónapban nem volt. Mert hol fogászat, hol az ő nyűgje, pénteken megint nem megy megy mert suli-buli...Na eldurrant az agyam, ezért fizetünk?
Honnan nézzük....Nagyobb baja nem lett, élvezte a szánkózást, legalábbis a ruháján az látszott!:-) Mozgott sokat. És azt láttam megbánta a dolgot. (még Zsoltival is elment este megnézni, de tű a szénakazalban...) Ami bünti, saját zsebpénzéből kell a három kulcsot állnia.
 Legkisebb fiam, épp élvezte, nem őt cseszegetem a verssel. Nem is tudja rendesen, csak bemagolta...
Honnan nézzük...legalább megtanulta!


Estére ideges, fáradt voltam, nem tudja valaki miért????:-)))

2012. február 6., hétfő

Farsangoltunk!:-)

Nagyon jól sikerült a farsang, persze az időjárás beleszólt, meg a nagyszülők.:-) Időjárás azért mert "buli" helyett inkább szánkózni mentek volna a fiúk, a nygaszülők, meg másképp értelmezik a "bulit"mint mi.,-) Lejöttek Csengét köszönteni anyósomék, de befagyott a buli utána. :-)))
Pedig volt fánkevő verseny, 200-ast sütöttem bele.;-)Aranyosak voltak. :-)
Zsolt kalóz volt, de nagyon élethű;-), én nagyon kreatívan, királynő, és a királykisasszony, Csenge mellettem.:-)), Mesi, vámpír feleség,:-))), Dávid, katona, olyan puskát csinált neki Zsolti.... Bence. keresztes lovag.:-)))
Szóval, jó volt nagyon. Jövőre folytatás. Ja és volt tombola is, lehetett kinderautót, fociskártyát, plüsmacit nyerni!:-)))

Csenge nagyon élvezte a havat, a szánkózást, gyalogolt is benne a lelkem.
Rakok fel képeket.:-).

Jövök nemsokára...:-)

Írok, kitörlöm, írok, kitörlöm.....hogy ne sértsek meg másokat. :-( Jobb ezt most magamban lezárni.:-(

Jövök nemsokára a farsangi képekkel, a családomban, legalább nem csalódok.:-)))

2012. február 3., péntek

Lenne...

Van, mikor egy bejegyzés akkor születik meg a fejemben, mikor ideülök. De van mikor napok, vagy órák óta tervezem mit fogok írni. Most is így volt. Két téma mozgott a fejemben. Az egyik téma erősebbnek mutatkozott, így most azt fogom leírni.
Hozzáteszem, olyan téma ez, mely az én életem meghatározója, nagyon mélyen érint, de nem vagyok már szomorú miatta. Hiszen változtatni nem tudok rajta, így nincs értelme rágódnom rajta.
Mióta anya vagyok, összeszorul a torkom, ha arra gondolok, Anyuci (mi így hívtuk anyukámat), mit élhetett át akkor 1996-ban, azon az őszön..:-( Mert mint testvér, nagyon fájt az elvesztése, de hol van ez ahhoz képest amit egy anya átélhet, gyermeke elvesztésénél.
Hárman voltunk testvérek, van egy nővérem, ő három évvel idősebb mint én. Mindig Ő taposta az utat előttem. Ő volt igazán kamasz, akaratos, visszabeszélő. De mellette kereste az utat az életben. Miket ő megcsinált, én már nem igen mertem megtenni. Én voltam a "jókislány", nem mertem dacos kamasz lenni. Jó volt. míg én voltam a legkisebb. Aztán jött a nagy hír, anyukám majd 40 évesen, újra babát várt, és megszületett a várva várt FIÚ. Aki vitte (volna) tovább a nagy családi nevet. 11 év volt közöttünk. Sok, kevés? Sokszor teher volt a kamaszodó vállamon, cipelni,, oviba, suliba. Reggeli kelés..stb. Olyan igazán csibész fiú volt Gusztika. Csibész, de mindenki szerette.:-) Sosem felejtem el, mikor jött hozzám Zsolti udvarolni és legszívesebben elzavartam volna öcsémet, de nem, jött a nyomogatós játékával, nézd, Zsolti, nézd!:-D Gyerekből, hirtelen lett felnőtt. Azon a bizonyos reggelen is, elaludt, zavartam volna iskolába. Még csak 3.-os volt. Nem akarodzott menni neki, én csúnyán noszogattam, de csak nem akart menni, feküdt vissza. Gondoltam influenza. Aludt aznap, másnap, majd elvitte anyuci orvoshoz. És innen...hosszú, hosszú hónapok. Ami teljesen megváltoztatta az életünket. Anyuci teljesen felőrlődött, én is nagyon sokat sírtam, mi lett volna velem akkor is, ha Zsolti nincs! De volt! El tudtam Gusztikától búcsúzni, majd sajnáltam magam, aki itt maradt az életben. Anyukám? Pár év múlva utána ment, a kicsi fia után, aki még csak 11éves volt. Teljesen megértem őt! 67 éves lett volna a napokban, még nem sok ugye? Pedig 12 éve hogy elment. Még tudta, hogy várom Dávidot, annyira örült neki. Hiányzik. És Gusztika? 27 éves lenne. Már lehet, hogy családja lenne, és elképzeltem milyen is lenne. Lenne, lenne....16 éve nincs közöttünk. Nagyon sok év....Ő is nagyon hiányzik.
Nővéremmel, tartjuk a kapcsolatot, nem egyszerű dolog, most ebbe nem megyek bele miért, de csak mi vagyunk magunknak.Bár teljesen másképp élünk, de valahol egyek vagyunk, érezzük ezt, és kitartunk egymás mellett. Apánk él, maradjunk ennyiben, nem tartom a kapcsolatot vele, sajnos az alkohol nagy úr, az volt egész életében. Így tisztelem anyukámat, hogy így kitartott mellette. De erről is hosszan lehetne beszélni, most nem teszem.

Amiért ezt leírtam? Hogy ne felejtsük el azokat, akik nincsenek már közöttünk.

2012. február 2., csütörtök

Tervezés!:-)

Úgy látszik a február, az én életeben, a tervezés és a gondolkodás hava!:-) Visszanézve 2010-ben is terveztem, van ami létrejött, vagyis aki, Csenge!:-) Van ami nem, de nem adjuk fel. Mert szeretnénk ezt is ugyanúgy, mint Csengét. Egy őrségi kis házikó, nagy kerttel. Kell, hogy sikerüljön, és majd jól kézbe veszem a dolgokat, és menni fog. De érzem ennek még nincs itt az ideje. Minden várakozásnak meg van a maga szakasza. Ez a dolog még nincs az utolsó szakaszban.De lesz, muszáj lennie.
És egy újabb tervezés van a láthatáron. Mert ezek viszik előrébb az embert.
Zsolti kezdte kérdezgetni, kb. két hónapja, nem e szeretnék eladásra is lekvárokat, befőtteket befőzni? Először, hangos mosoly, áááá én??? Azután elgondolkoztam a dolgon. Szokták szeretni a lekvárjaimat, a rokonság, Zsolti kedves munkatársai. Mindig fürdőzök a melegségben mikor dicsérik. És a gyerekek is szeretik, jó nem két pofára eszik, de ha lekvárt eszünk az csak hazai, vagy a bodzaszörp, vagy a savanyúság. (bár idén, lusta disznó voltam, nem tettem el hordós savanyút, de bánom!:-(
Arra gondoltunk idén, szinte tavasztól késő őszig, mindent megpróbálunk eltenni, befőtt, lekvár, savanyúság, szörp, mártás formájában. Kicsivel többet teszek el majd mindenből, és aki esetleg pont az én finomságaimat szeretné enni, akkor lehetőséget teremtek vásárolni belőle. Nem ebből fogunk meggazdagodni, de ha csak egy pici kis sikerélményem lesz, már megérte. Ha meg megmarad a felesleg, jövőre, nem kell elraknom télire!;-) Na, de ilyen nem lesz. :-))) Zsolti nagyon lelkes, és lelkesít engem. Sokat segít, mert a csipkebogyót és kökényt is ő szedte, és passzírozta, és állíthatom, isteni finom lett!
Egyelőre ennyi! De persze nagyon sok minden mozog még a fejemben.:-) Majd szép lassan leírok mindent..

2012. február 1., szerda

Kolbászos tekercs.

Vivi kérésére, beírom a kolbászos tekercs álaanikó receptjét!:-)))

60 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 dl tej, só, pici cukor (élesztő miatt), és olyan 1 dl olaj. Ez most kenyérsütőben dagasztódott. Ha kemény a tészta mehet bele még tej, vagy víz.
Kinyújtom kb ujjnyira, majd vékonyan megkentem tormával, rátettem vékonyan húsos szalonnát. Rádobáltam a kolbászkarikákat, a kockára vágott hagymát. Feltekertem, két ujjnyira felvágtam, be a tepsibe. Majd kicsit állni hagytam, megpúpoztam reszelt sajttal, és be a forró sütőbe. Pirosra sütjük.

Senki nem találta meg Csengét???:-))))))

Február:-)

Kolbászos csiga
 

 Melyik baba lehet Csenge?:-)))