Honnan nézzük....

Tegnap.


Délelőtt főzök, mosok, takarítani már meg sem próbálok, csak pakolok, ide oda..Délre ebéd kell, jönnek haza éhesen, pucolom a répát, kockázom a húst, elgondolkozok sóztam e már?? Mert egy 80cm-es kis Cirkálóm, a forró zubogó víz alatt játszik a műanyag edényekkel, majd húzza a nadrágom, és ha leülünk, befordul cicire, így nehéz haladni. De kell, én mondom, nem szabad a mosogatógép gombjait nyomogatni, (kipakolni, bepakolni nem is tudok, mert a segítségem, hol a kést veszi ki a tartóból, vagy az üvegtányért.), ne a tűzhely alatt játsszál, ne ezt, ne az...Majd robogok a fürdőbe, kiteregetni, tipeg a nyomomban, akármennyire elmélyülten is matat valamivel. Ez nem baj, pakolja addig a zoknikat, ha gyors vagyok a ruha pakolással.
Honnan nézzük...Édes ahogy tipeg utánam a kis cipőjében, egyensúlyoz magyaráz, mosolyog, és bólogat. Már kérhetek tőle puszit, ha olyan kedve van ad is!:-) Illatos, és annyira szeretem mikor összebújunk. És fejlődik, mert annyi mindent csinál már. Kér, kommunikál, karattyol a saját nyelvén, és mikor kitárt karokkal jön feléd, elolvadsz!:-)
Közben ha már kiálltam a kocsival elmegyek bevásárolni.Egy hétre szoktam, hat tagú családnak kell. Van mennyiség. Jövök haza, lököm be az ajtót ami nem egyszerű, mert tele a kezem, át kell küzdenem magam a szélfogón, az ajtó elé rakott gurigán...majd nézi a 160 cm-es lányom, közben kanalazza barátnőjével tovább a levest! Mintha nem történne semmi. Kérdem, nem segítenél?Ő: -Nem látod hogy eszek? Nekem még vissza kell mennem suliba..beszélget tovább barátnőjével, én morgok, Ő semmibe vesz, így menő az osztálytársa előtt.:-( Majd elmennek, az asztalon ott a sok tányér..majd azt is elpakolom kislányom, miután elpakoltam a vásárolt ennivalókat, és talán ebédelek is valamikor!:-@
Honnan nézzük....Legalább ebédelt, rendesen, mikor hazajött másodszor, köszönt is puszival, megváltozott a hangszíne, és mivel a gép elé akart ülni, még a műanyagokat is összepakolta és ki porszívozott!!! (az egy dolog, hogy este megint úgy beszólt nekem, hogy kijött belőlem az állat!:-(
De ettől még idilli lehetett volna a délután, mert a fiúk tanultak, Dávid lelkesen, mert menni akart szánkózni, én kicsit elleneztem, dehát most van hó, most menjen. Kértem, karate előtt jöjjön azért haza. Jó! Majd csönget, ilyenkor mindig összeszorul a gyomrom, csak nem lett vele valami baj? Nem, elhagyta a kulcsát, én pumpám fel, már karatéra kell menni, de nem hagyhatjuk a kulcsot, az egy dolog, hogy bejárati ajtó kulcs, kapukulcs van rajta, de ott van az iskolai szekrény kulcsa is. Mondom, menjen vissza és keresse meg. Nem találja, karatéról elkésett. Ebben a hónapban nem volt. Mert hol fogászat, hol az ő nyűgje, pénteken megint nem megy megy mert suli-buli...Na eldurrant az agyam, ezért fizetünk?
Honnan nézzük....Nagyobb baja nem lett, élvezte a szánkózást, legalábbis a ruháján az látszott!:-) Mozgott sokat. És azt láttam megbánta a dolgot. (még Zsoltival is elment este megnézni, de tű a szénakazalban...) Ami bünti, saját zsebpénzéből kell a három kulcsot állnia.
 Legkisebb fiam, épp élvezte, nem őt cseszegetem a verssel. Nem is tudja rendesen, csak bemagolta...
Honnan nézzük...legalább megtanulta!


Estére ideges, fáradt voltam, nem tudja valaki miért????:-)))