Bevallom őszintén, tegnapi bejegyzésem, visszareagálása, nagyon jólesett. Úgy látszik teljesen értitek, amit érzek, pedig még sok minden bennem maradt, de az olyan mélyen van...és olyan jó!:-)
Mert azt érzem, nem nagy szavak, hogy rohan az élet, már jár Csenge, holott nemrég vártuk Őt, hogy megszülessen. Mesi már keresi a szerelmét!:-O Fiúk meg úgy nőnek, Bence majdnem akkora mint én, Dávid, meg kezd kamaszodni. Tehát mint a szivárványok, olyanok. Mind más, és más...mindennap meglepnek valamivel, néha jó, néha kevésbé jó dolgokkal.
Szeretek anyuka lenne, holott tudom, nem vagyok ősanya...nem tudok, szemet hunyni dolgok felett. Sokszor ha valami miatt felhúznak, nehezen megy ki belőlem. Tisztában vagyok a hibáimmal, sokat változtam már, de teljesen nem tudok megváltozni. Kritikus vagyok Mesivel is, neki azért is rossz, mert elsőszülött, lány és kamasz. Mert bennem jelen van a 14 éves Anikó, aki kamasz, dacos..nehéz eset. Ilyen Mesi is. Egyedül a az önbizalmát nem tudom hova tenni, na jó, van ötletem..:-) De azt nem tőlem örökölte, tuti!:-)Nekem az a gyerekek születésével nyílt ki. Mert akkor az ember a gyerekeiért mindent megtesz, vad anyaoroszlánná is tud válni.:-) Ahhoz önbizalom kell.
És a fiúk, Dávid, tiszta Zsolti kicsiben. Bence, inkább én, de ő vegyes gyerek.:-) Csengét még nem tudom hova tenni, inkább Zsolti úgy látom. Majd kiderül!
Szeretek feleség is lenni...ezt most nem írom le, mert sokat kellene gépelnem..;-) Viszont azt érzem, napról, napra..évről ,évre..egyre jobb. Sok munka van benne, de megéri! A legjobb dolog a világon, ha két ember összecsiszolódik.
Nagyon giccses már? Pedig nem az. Egyszerűen éljük a minden napokat. Vannak viták, konfliktusok, én néha dödögök, hogy már megint senki nem pakolja be a mosogatógépet, vagy a szobákba nagy a kupi..de szerintem mindenhol így van. És így is lesz!:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése