Érdekes ez a blogolás....
Mikor elkezdtem anno, jólesett kiírni magamból a dühöt, a tehetetlenséget. Majd jó volt megírni a vágyamat. Majd jó volt megírnom, hogy teljesült a vágyam. Majd az is jó volt mikor a vágyból valóság lett, és minden pillanatot leírhattam. Majd eltelt több mint egy év azóta....
Ha gasztro blogot írnék, lenne minden nap mit írni. Hiszen, minden nap főzök, sütök. Tegnap például arról írtam volna, hogy rakott kelt főztem. Szeretjük. Majd délután kakaós csigát sütöttem. Régi nyújtófámat használtam. Még Dédié volt.Éreztem a kezének a puha mozdulatait. Jó volt nagyon ez az érzés. Ma hurkát sütöttem, és sportszelet a nasi.Ez újfajta süti a számomra, de nagyon bejött az egyszerűsége és a nagyszerűsége.
De, nem gasztroblogot írok, bár ez is hozzánk tartozik.
Tegnap kezdtem el írni a bejegyzést. Nagyon magam alatt voltam. Hetek óta őrlődök dolgokon. Olyan tipikusan női dolgokon, amik rosszul esnek, amin át kellene lépnem, de nem könnyű. Erre tegnap még megforgatták a lelkemben, a kést...és akkor rá kellett jönnöm, nem szabad mások életében keresnem a szálkát. Hiszen a saját életeben is vannak szálkák. És el kell fogadnom, hogy nem szabad megsértődnöm, úgy mintha egy ovis kislány lennék, duzzognom, hogy elvették a homokozóban a lapátomat, és nem az enyém a legszebb copf az oviban.Minden családnak megvan a maga élete, nekem nem tisztem ebben a jót sem meglátni, sem a rosszat. Mindenki úgy él ahogy neki a legjobb. Ami bánt, az a kívülről mosolyognak, belülről másokat szidnak. Mostanában lépten nyomon ezt érzem. Ezt az álarcot. Persze tudom, a nyugalom és a békesség kedvéért, így kell tenni, de biztos, így kell??
Nem szabadna néznem a statisztikát, mennyien olvasnak, és bár hihetetlen boldogság egy, egy új olvasó aki csatlakozik kis családias blogomhoz, nem szabadna néznem, éppen mennyien vagyunk. Amennyien vagyunk, az úgy jó!:-)
Vannak kedvenc blogjaim. akikhez írok, mindig válaszolnak. Nekem ez jól esik. Vannak blogok akiket olvasok, próbáltam nem egyszer írni pár sort ami megfogott, még válaszra sem méltatnak, ha írok. Az rosszul esik, pedig lehet, hogy csak azért ugorja át az írásom mert éppen nem "ismer", vagy nem olyan nagy dolog, amit írok. É ezen bosszankodom. Nem szabadna. Úgy kéne írnom a blogot ahogy pár hónapja írtam. Nem nézve a "sztár blogokat" ahol minden tökéletes, hanem azt leírnom ami bennem akkor van!
Bonyolult vagyok tudom! És mert nincsenek véletlenek, épp ha magam alatt vagyok, kézbe veszem, Müller Péter Örömkönyvét, csak felcsapom, és ott a válasz, most is ott volt!:-) Köszönöm!
Ma amúgy nagyon jó napunk volt! Gyönyörű napsütés. Reggel Zsoltival elmentünk vásárolni, mert a Li..be akciós voltak a kerti dolgok Vettünk palántázó készletet. El is vetettük a paradicsom, erős paprika, bazsalikom magokat, Kíváncsian várjuk kikelnek e a magok, volt saját mag is, és vettünk is. Meg két gyönyörű évelőt is. Tehát már beindult az idei, kertészkedés is!:-) De jó!!!!
Tegnap én is paradicsomot vetettem!
VálaszTörlésBízz magadban,örülj a napsütésnek,a szeretetnek,ami körülvesz!Én szeretem olvasni a blogod és nem vagyok egyedül!!!
Lizi, nagyon jólesik, hogy ezt írod! Köszönöm!:-)
TörlésMilyen érdekes... Néhány napja én is azon gondolkodtam, hogyan lehet, hogy valakit, aki csak néhány hónapja kezdte, több százan olvasnak. Teljesen mindegy, az a fontos, hogy akik olvasnak, szívesen olvasnak.
VálaszTörlésÉn szívesen olvaslak, és pironkodva bevallom, ma délután, ahogy hazaértünk a vásárból,rögtön kapcsoltam be a gépet és néztem, írtál-e már. És örülök minden bejegyzésednek, minden képnek Csengéről, konyháról, gyerekekről, mindenről.
Mert ez még egy módja annak, hogy Veletek legyünk. És szeretünk Veletek lenni.
Amúgy ma mi is vettünk palántázó-szettet, és már el is vetettem a paradicsom- és paprika magokat.:-)))
Na, akkor hajrá paradicsomok és paprikák!:-))))
TörlésTudod, Drága Barátnőm, nekem ez fontos, hogy velünk legyetek!:-)))
Te is kiváncsi lennél a rejtőzködőkre?:))
VálaszTörlésÉs te hogy döntöd el, mikor nem kell már válaszolni? Hogy ki legyen az utolsó?
No, olyan sok hozzászóló nem szól hozzám, hogy nehezemre esne válaszolni!:-)))
TörlésAnikó, a többi blogos is panaszkodik, hogy sokkal kevesebb a hozzászólás, mint régebben volt. Egyik oka fb. (nem a te esetedben).
VálaszTörlésNagyon szeretlek olvasni, időnként szólok is de csak ha van mit mondanom.
A statisztika meg igazán nem számít. :-)
Kepi, köszönöm, hogy szólsz!:-) Mindig jólesik!
TörlésÉn ha időm engedi, hagyok megjegyzést a blogokon, amiket olvasok, de mostanában például kevesebb az időm. Nem vagyok fb-on, arra meg pláne nem lenne időm. A saját blogomon meg arra, hogy mindenkinek személy szerint válaszoljak, ritkán marad időm, de azért igyekszem. De különben nem a statisztika számít és nem a hozzászólók száma. Például én azt nagyon nem szeretem, ha valaki csak annyit ír, hogy hú de guszta, stb.Akkor már inkább ne írjon, én mindig igyekszem valami személyeset írni, nem robotok vagyunk. Na abbahagyom, szóval te csak írd a blogod, ha téged örömmel tölt el, az a lényeg és mindig az az olvasó számít, akit érdekel is amit írsz:)
VálaszTörlésNagyon szépet írtál! Ezért szeretem megosztani a bánatom, mert utána ilyen szép biztató szót kapok!:-)
TörlésEgyetértek a vívódásaiddal is, és a válaszokkal is. :) Bennem is meg van ez a kettősség. Néha rosszul esik, ha egy-egy olyan témájú bejegyzésemre, ami nekem nagyon fontos lenne, senki annyit sem ír, hogy bakfitty, mikor másoknak a két soros "poénjára" esetleg nem győznek.. aztán rájövök, hogy nekem is alig van időm normálisan nyomon követni mindenkit, legtöbbször csak olvasok, de nem írok semmit. Meg még arra is rájöttem, hogy jobb az nekem, ha magamnak blogolok, mint ha "meg akarok felelni" bárkinek is. :)
VálaszTörlésDe azért értem én azt a másik oldalt, mondom... :)))
Dius, látod Te már rájöttél, amire én mostanában. Nem is kell megfelelni, csak saját magunknak, az is éppen elég.:-)))
TörlésSokáig én nem mertem hozzászólni senkihez, mondván ki vagyok én, hogy megmondjam neki? Még mindig van bennem egyfajta bizonytalanság ez irányba.Számomra a blogírás, még egy megjegyzés írása is felér azzal mintha a nagyszínpadra állnék ki.De azért igyekszem.
VálaszTörlésMúltkor nem láttam a blogodat, most már észrevettem.:-)
TörlésMegnézem magamnak azt a nagyszínpadot, Erika!:-))
Hát én tudod mindig nézem mit irsz, hozzászólni? pedig ugy is többnyire tudod mit irnék !!! De van olyan mikor nem hagyhatom ki a választ ! Puszi
VálaszTörlésÉn most találtam a blogodra, nem igérem hogy mindig irok, mert sokakat olvasok és ha mindenkinek irnék....de olvaslak:) Egyébként szoktam én is ilyeneken töprengeni, amit irtál. De aztán eszembe jut, hogy annak idején azért kezdtem el irni a blogot, hogy kipróbáljam magam. Azóta lett pár olvasóm és biztos olyanok is betévednek, akik nem irnak. De azért tudom, hogy kukkolják:):)
VálaszTörlésKöszi, hogy olvasol!:-)
Törlés