2017. április 26., szerda

Na ja...

Hogyan tanuljak meg angolul tizennégy nap alatt, hogy meglegyen a kettes érettségim?
Sejtem amúgy...sehogy!

2017. április 24., hétfő

?

Az az igazság, legszívesebben június végéig nem írnék ide..
Két hónap, sok? Kevés?
Lehet addig csak nyavalyognék...Vagy nem? Nem tudom.
Bárcsak már nyár lenne...és a mindennapok foglalkoztatnának. Akkor lesz más, amiért aggódok.
És nem az én érettségim miatt aggódom, hanem gyerekeimért inkább. Bár az sem tesz jót, hogy így két héttel az írásbeli előtt a matek és az angol tudásom nulla..Pedig csinálom, tanulok, hétvégén így:
- örült fejfájásom volt péntek óta, ma reggelig, bekapcsolom a csirke alatt a légkeverést a sütőn, másfél óra múlva veszem észre, nem kapcsoltam be hőfokot. :-( Sütöm a kenyeret, túlkel, mert elfelejtem, hogy megformáztam már...egy matek feladat, majd kipakolom a ruhákat, újabb matek feladat, majd valami mást kell csinálni. Mesivel tanultunk szombat délután...látszik, hogy tud, mégis küzd ebben a suliban.:-(
És akkor még a fiúk is..nem nagyon tanulnak...értük is izgulok mindig,. Zsoltival is megvannak a magunk csatái, persze neki a munka, és akkor itthon én...és annyira fáradt vagyok egy ideje...hogy ő tapétázni akar, én meg irtózom a gondolattól is. Erre azt mondta, jövő hónapban tapétázni akar, egyedül...???? :-( Nekem meg van jogom azt mondani, oké, de én egy vas szöget nem teszek arrébb, mert tanulok...????  Persze megértem őt is..neki nincsenek ilyen gondjai, hogy tanulni kell ha hazajön, csak a csúnya falat látja. De fogok tudni így tanulni????
Lenne már vége az egésznek...

2017. április 21., péntek

Iskolás lesz ő is...

Hüpp-hüpp...meg hurrá! :-)))

Beiratkoztunk az iskolába Csengével. Most iratkoztunk be az oviba..sőt most született!:-)
Már ismerősként mentem oda,  volt is miről beszélgetni az igazgató nővel és a helyettesekkel. Ez azért olyan megnyugtató. Persze a választás az osztályok között nagyon nehéz, figurás, tudorka, öko osztály...hát, nehéz választás. Bár az igazgató helyettes a tudorka osztályt javasolta nagyon, én mégis a figurás osztály jelöltem meg elsőnek.:-) Na ezen is túl vagyunk...


Tegnap kikaptuk a kisérettségi írásbelit irodalomból, 4/5-öd lett az irodalom, és 4-es a nyelvtan. Szóbelire meg adott 4-es irodalmat, és 2-es nyelvtant. Mert más tételeket tanultam meg, semmit nem tudtam hozzányögni, vagyis nagyon keveset a tételhez. Ennek ellenére négyes 4-es, 4-esre zárt évvégére. :-)

Tegnap délután óta már megint a migrén a társam...:-( Pedig nincs front, akkor mivan???:-(

Főzök meg a szokásos, Mesinek média érettségit csinálunk, meg Bencéhez lehet bemegyünk megnézni a szakmák éjszakáját a suliba, kalocsai mintás terítést csinál.:-)
Úgyhogy ma sem unatkozunk..

2017. április 19., szerda

Újra...

Szakad a jeges eső! Legszívesebben minden egyes kis sárgabarack magonc felett ott állnék a kezemmel és védeném őket. Olyan sok van a fán, pedig öreg, megviselt szegény...

Eltelt a húsvét. Jó volt nagyon, sikerült kikapcsolnom az agyam. Jókat aludtam, sütöttem, ettünk, ittunk, családoztunk, kirándultunk. Együtt voltunk. Aztán egy huszárvágással elvágódott az egész. Elment Zsolti dolgozni, kamasz be be szólogat, Csenge a héten itthon, megfázott, már jönnek az információk, biosz tanárnő írt mindenkinek, hogy a próba érettségi nem túl jó lett. Holnap töri esszét írunk, 19 nap múlva érettségi..én agyam meg mint egy szita, idő télies. Közben, Csengét be kell íratnom a suliba, fiúk vizsgáznak, de nem is tudják (inkább nem akarják tudni) miből. Mesi meg nagyon tanul...meg készül az érettségire.
Ennyit a családról..

Megint változott körülöttem a világ. Én meg jó szokásomhoz híven lemaradtam...hiányzik a múlt ez a része most megint, de tudom, hogy lassan majd megszokom.
És azt is tudom már, hogy most a suli miatt vagyok feszült, de ugye azt is tudom ennek is vége lesz. Minden esetre most megpróbálom ezt a kis időt hasznosan tölteni. Tanulok, tanulok...sajnos az sem igaz rám, hogy már minek, amit tudok, már tudom, simán elfelejtettem, amit eddig tudtam. Ezért látszik a kis érettségin bioszból. De na...semmi nyavalygásom nincs, csinálom, mert szeretem csinálni, tudás az előrébb visz. Inkább most a sok más egyéb dolog zavar. Hogy éppen lejárt a mosógép, hogy már fő egy kisebb sonka még babfőzeléket főzök mellé, meg kenyérbe sült csülköt, és üres a hűtő... És közben meg keresem az információt, tanulok, de felpattanok mert ezt vagy azt kell elintéznem, vissza, éppen belel lendülök, nézem az órát..jaj már ennyi az idő??? :-) De most feltőltödtem a pár napban, ez tök jó!:-)

2017. április 13., csütörtök

2017. április 12., szerda

remélem így...

Azt mondják, ha a próbán valami gebasz van, előadáskor minden simán fog menni...na most akkor majd az érettségi, simán fog menni..:-)

Ma különben a többieknek nagyon jól sikerültek a vizsgák, örülök neki, meg szomorú is vagyok. Mert lehet, hogy ma nekem is jobban ment volna? Lehet...de ma ehelyett dolgoztam egy maratonit, majd utána elmentem vásárolni, őrület volt már a boltokban, úr isten..végül is, csak egy-egy nap, nem lesz nyitva  bolt, nem? :-) Én csak a sonkát akartam már megvenni, és a tojást. Sikerült, megnyugodtam, jöhet a húsvét.. Persze mennyivel jobb lenne egy nagy takarítást csinálni. de nem fogok. Holnap itthon lesz Zsolti is, mondjuk jó is, mert személyit kell csináltatnom Csengének.

Elrohantam Csengéért az oviba, majd főztem rántott húst, rizibizivel. Majd Zsolti hazajött, kicsit beszélgetni próbáltunk és este lett. Végig gratuláltam őszintén az osztály társaimat..és most pihenni fogok..meg majd ebben a pár napban is, ahogy lehet. Jövő csütörtökön töri esszét írunk, de IMÁDOM  a történelmet, még jobban a tanárurat, mert olyan egy egyenes, őszinte EMBER! Szerencsés vagyok, hogy a fiúkat is ő tanítja.
Ja és ma jófejek voltak a gyerekek, lekopogom...szerencsés vagyok ebből a szempontból velük! Megbízhatóak ez a legfontosabb!


2017. április 11., kedd

Nem tudom...

Nem tudom...nem tudom...nem tudom...

Nem tudom, mit kezdjek az érzéseimmel. Olyan jó lenne, tudni, hogy azért vagyok ilyen érzékeny, mert az érettségi jön.  Mert nem tudom mi lesz utána, mert, mert..
Tegnap azt éreztem, hogy a világ fájdalma a lelkemen ül.Úgy kell erővel elűznöm az érzéseimet, ezeket a rossz érzéseket. Éjjel viszont nem tudom tudatosan elűzni, na akkor teljes erővel ott van. Ma konkrétan azt álmodtam, hogy időre ott kell lennem Csengéért valahol. Kértem segítséget, hogy odajussak, nem ment, majd magam erejéből mentem, futotta, hegyet másztam...nem értem oda. Közben felébredtem.:-( Na akkor el tudjátok képzelni mi zajlik bennem.
Meg megint elkeseredtem. Bioszt tanultam, de itt inkább, mint végül is minden érettségi tantárgyban a szöveg értést kell tudni. Nehéz volt, csomó idő elment vele, és azt éreztem értelmetlen. Mostanában így van ez. És ez annyira rossz érzés..
Vagy nem kellene ennek akkora feneket keríteni? Majd lesz valahogy, és ne egyem magam a dolgokon, engedjem el, mindegy, hogy hányas lesz? 
Tudom, hogy így kéne tenni, de annak aki szeretne mindig jól teljesíteni mindenben, rossz a kudarc.
Közben Mesin is jár az agyam...neki is nehéz. Fiúkat is noszogatni kell, mert különben elhagyják a tanulást. Csengét jövőhéten kell beíratni az suliba. Ott is sűrűsödnek a programok. És Zsoltinak is nehéz most a munka helyén új dolgokban megfelelni..ők elsők a lelkemben, és akkor jövök én...

És a környezet? Csomó dolog zavar ott is..nehezen viselem apósom hülyeségeit, néha azon gondolkozom, rossz döntés volt 18 éve, hogy eladtuk a lakást, és ide költöztünk..néha meg jó, hogy ennyi van. Anyósom furcsán áll Csengéhez, szerintem most fog eljönni az az idő, mikor nem fog felmenni anyósomékhoz Csenge sem..Mert egyre többet jön le Csenge durcisan, picsogva..ebbe már bele sem megyek lelkileg. Nekem akkor is nehéz megemésztenem, hogy nincsenek a gyerekeimnek klasszikus nagyszüleik. Pedig én tudom milyen jó is az! :-( És akkor többit nem is említem ami körülöttünk van.

Próbálok bezárni, ablakból, a pici kertünket látom. És ez jó, bent hatan, heten, jól vagyunk, kisebb zökkenőkkel.  De semmi komoly...ez lehetne a lényeg, ha nem számítana néha a külvilág...

2017. április 10., hétfő

Sok?!

Olyan mélázós pár percem volt a hétvégén.
Elfagyott a füge fa a télen, a vér szilva már nem olyan pompásan virágzott, mint pár éve, valami állat rátette a petéit, meg gombás is a fa, a gyönyörű és finom kajszibarackafa is a végét járja, a tavacska kilyukadt...olyan..hogyismondjam, kicsit elhasználódott a kiskert. Mellettünk építkezni kezdenek, zajjal porral...apósom minden vashálóval próbál befoltozni, és persze csomó hely elmegy a semmire nem menő sárgarépa, és borsó, nem adta oda a kert részt..én meg már nem is kérem. Persze mindegy, az van ami van, annyi van, amennyi..

Néztem régi papírokat, tényleg olyan régen születtem, hogy a kórházi papír sárga és rongyos a széle, a kiskori képeim, meg foltos és fekete fehér, ilyen régen születtem..Milyen lehet a gyerekeknek ezt nézni, jé ezen a képen anya van??? :-)

Elrongyolóik a fénykép, a ruha, a kert, a fa öreg lesz, beteges...lassan mi is???

Olyan furcsa ezt megtapasztalni, nem szomorú..mert az ember benne él.

2017. április 9., vasárnap

A lényeg...

Tegnap az egyik osztálytársam írt nekem, hogy mi volt a kis érettségin. Egyik fele az osztálynak szerdán fog vizsgázni. Lehet hogy az okosabbik fele? Mert ugye plusz idő, plusz információkat kapnak...Mindig fülembe cseng két osztálytársam szava...holnap reggel ugyanúgy fel fogsz felkelni, ugyanúgy fogod tenni a dolgod, ettől nem leszel jobb vagy rosszabb ember. Másik osztálytársam azt mondta, a lehet, a volna és a ha...már mit sem számít...az van ami van! Érzitek, micsoda erő, micsoda bölcsesség van ezekben a mondatokban. És micsoda lényeg? Így tegnap ezeket a tanácsokat adtam én is az osztálytársamnak, akinek most amúgy is nehéz az élet, és olyan mint én, kicsit túlgondoljuk a rosszat mindig. De ezeket a mondatokat fogom magam előtt tartani, mert ez a lényeg...

Vasárnap van..Zsolti pecázik, Mesi Dávidéknál, Fiúk most ébredeznek..Csenge csicsereg, várta a fogtündért, kapott is egy kindertojást, meg egy rágót, nagy volt a boldogság...:-)
Én már ittam egy finom kávét, tegnap elköltöttem a pontjaimat egy új kávéfőzőre, lassan felrakom az ebédet, pulyka nyaklevest csinálok, meg sütök lapockát, meg egy kis bőrös malac húst, meg valami sütit..túróm van, mert tegnap Csengusz bekeverte a palacsintába a túrót, szegénykém, már rutinosan vette elő a vaniliás cukrot, meg a többi hozzávalót..és aztán még kérdezte is, hogy ez a vaniliás cukor én meg bőszen bólogattam, közben sütőpor volt, na jövőre már nem fog rám számítani, mert elolvassa. :-)

Remélem ma nem fog fújni a szél, tegnap nagyon kellemetlen volt...
Legyen nagyon szép vasárnapotok! :-)

2017. április 7., péntek

Péntek, végre !?

Alig aludtunk az éjjel. Csenge azért, mert ma állatkertbe mennek, és tele volt izgalommal, Zsolti azért mert kitúrta Csenge az ágyból én meg azért, mert járt a fejem, mit lehetett volna másképp mondanom tegnap a kis vizsgán. :-( Tudom, egy év múlva sem fogok erre emlékezni, na de még friss az élmény. Gyötör az érzés, lehet át kellett volna raknom inkább jövőhét szerdára, jobban felkészültem volna? Mellette meg jó, hogy túl vagyok rajta, mert jövőhéten kedden biosz kisérettségi, mondjuk az írásban. Épp elég lesz arra készülni...
Csak olyan rossz, ha az ember maximalista. De persze vagyok már annyira idős, hogy tudom, én is hibázhatok, én sem vagyok tökéletes, sőt...
Azt is tudom, nem ezen múlik az életünk. És itt is milyen az élet, fiatal, élet szerető kislányok, mosolyogtak, hogy ők ugyan nem tanultak de kibeszélték magukat, ment nekik. Volt aki kitűnő tanuló, de félénk nem bír beszélni. Sírt is, én csak olyan szomorú, mérges voltam magamra. De mint tegnap írtam, kedvenc tanárom biztatott, nem kell most megijedni. Viszont hogy majd mit mond a magyartanár nő...más kérdés.
Na mindegy, ezt most lezárom magamban, és előre tekintek. Ma nem tanulok, van mit takarítani, főzni is kellene valami finomat, ágyneműt húzni..és el akarok menni a Rossmanba, venni mosószert, mosogatógéptablettát, mert kaptam kupont hozzá.
Tegnap azért jó is történt, pozitív tapasztalat a biztosítótól, Fizetett a tévére, alig egy hét alatt. Valami jó is! :-)
Nagyon szép hétvégét nektek is! Remélem Csenge nem fázik nagyon, és élvezi az ovival a kirándulást!

2017. április 6., csütörtök

Nem lett túl jó..

Túl vagyok az irodalom, nyelvtan kis érettségin. Gondoltam majd írom most, hogy jól sikerült, ezen is túl vagyok.
Amit most írok, túl vagyok rajta és nem sikerült jól.:-(
Irodalomból, Az ember tragédiáját húztam, nem rossz tétel, de tudott olyat kérdezni a tanárnő, ami összezavart nagyon. Nyelvtan tétel, nem mentség, de én nem azt a tétel sort tanultam meg amit kellett, mert valakiről leírtam, nem jól.:-( szó szerint semmi nem jutott az eszembe. Lepergett minden előttem.
Jó, hogy túl vagyok rajta, szívás mennyire nem ment.
Tegnap kérdezte volna valaki, akkor azt mondom alig várom már, hogy felleljek belőle. Reggel már kicsit meginogtam, egész délelőtt tanultam, háromra semmit nem tudtam. És nem, nem jött elő a vizsga drukk alatt. Mérges vagyok..persze ilyenkor a kifogás, ó miért nem a másik tételét húztam én, Petőfi? Arany? Jókai...:-(
Ez van. Egyedül töri óra után kedvenc tanárom mondta, semmi gond, menni fog majd érettségin, higgyem el..
Majd meglátjuk, mostani érzésem, LEGYEN MÁR VÉGE. Nekem többet jelet ez a három év, mint a vizsga....

2017. április 3., hétfő

Mindig

Olvasgattam a blogokat (nemhogy tanulnék, aztisfogok)
Egy bejegyzésre írt egy kommentelő, hogy nem érti miért rangsorolta Dius a második helyre a gyerekeket, és első helyre a férjét. Szerintem meg ez így van jól. Normális esetben beleszeretünk egy férfiba mi nők, akivel le tudnánk élni az életünket. Akkor még eszembe sem fog jutni, hogy lesz gyerekünk, jó egy idő után már eltervezzük, milyen lesz a gyerekünk, (gonosz leszek lelövöm a poént, nem olyan lesz, sem külsőre, sem belsőre mint megálmodtuk.:-) ) És én hiszem, hogy van örök szeretet, férfi és nő között. Mi 20 éves házasok leszünk, voltak vannak, lesznek nehéz pillanatok, de együtt vagyunk, tudunk úgy nézni egymásra még mindig ahogy kell, most ezt nem részletezem. És biztos van izgalmas újra megismerni valakit, újra beleszeretni, de higgyétek el, lehet ezt 20 év után is megélni a másikkal. Mert változik ő is, én is, és újra és újra meg lehet ismerni. És szerintem van abban valami felemelő, hogy 20 évet együtt éltünk meg.
Gyerekek meg ott vannak a szívem csücskén, de ők előbb utóbb saját életet élnek majd. Nekünk nagy feladatunk felnevelni őket, majd bízni, hogy megtalálják a helyüket, de elmennek. Így van ez jól...és ki marad veled? Igen a férjem. Nem arra születtünk, hogy egyedül éljünk, törekszünk mindig arra, hogy valahova tartozzunk, valakihez., valakikhez..MINDIG! És ezzel nem írom le azt akik egyedül vannak éppen, gyerekkel vagy nélküle, mert van az az élethelyzet, ahol nem lehet együtt maradni, de ők sem szeretnének egyedül megöregedni, legalábbis környezetemben ezt látom...


Jól vagyunk, kicsit náthás Csenge, de ment ma oviba, nem akart, kicsúszott a száján nem szeret, mert elviszem a csúnya oviba, ha meg ott van, imádja..Én meg őt! Kiesett a foga, olyan édes..Fiúk egész hétvégén bicajoztak, Bence nagyon szeretett a hétvégén, kölcsön adtam neki, lebizniszelt egy BMX-et. hosszú előzménye van...Mesi jól van, kicsit izgalmas volt a péntek, de már minden rendben. Zsoltinak beindult a peca szezon. Tegnap meg bográcsoltunk finom pörköltet, és meg sokat sütöttem, el is fogyott. :-) Kicsit tanultam, ma meg sokat akarok...Csütörtökön szóbelizek irodalomból, de egy- két nyelvtan tétel a borzalom, de csak fog menni, 20 tételből. Izgalmas. :-)

2017. március 30., csütörtök

furcsa 2.

Furcsa kettő!
Ha nem olvasna ennyi ember aki, semennyire nem ismer, és félek, hogy mást von le a dolgokból mint ami valójában van, leírnám..de így nem írom.
Furcsa, tegnap a lökött macska leverte a tévét, le sem esett csak ledőlt, de betört a széle, és a fél képernyő elfekedett . Ideges lettem e? Nem! Furcsa igaz. Talán Mesi ha nem jön keresni a papírokat, nem is érdekel. Persze ez így nem teljesen igaz. Mert próbáltam hívogatni ezt azt, persze semmit nem tudtam elintézni. Minek vettünk rá 10500 ft-os biztosítást? Fogalmam sincs. Amúgy jó is, ha nincs tévé, meg rossz. Jó mert több idő van másra, rossz mert kínos a csend. És az egészben a legrosszabb, nem is az, hogy elromlott,hanem a megcsináltatása, annak a tor túráját nem hiányzik.

Macska meg amúgy is hülye mostanában, szerintem tüzelni készül, nagyon kerülgeti, egy macska de attól félek, ez a tesója. El kell őt is vinni ivartalanítani. Közben meg itt van az anyja, meg két tesója, de ők félnek az emberektől. Szerintem megint lesznek kiscicái az anyuka cicának. Ivartalanítás 15000ft. Meg a tévé is..meg mindig van valami...meg sokba kerül az élelmiszer.
Ahogy vége a sulimnak kellene valami munka nekem, mert ez kevés anyagilag. Mennyivel könnyebb lenne ha Csengét rá tudnám bízni a nagyszülőkre néha. Persze így ez nem igaz, mert mindig mondja anyósom, hogy szóljak..ha meg szólok, egy vigyázás után csak azt hallom mennyire fáradt...Megértem én, nem fiatalok.
Ezek vannak....Csenge itthon, én meg nemsokára főzök, kicsit tanulok is. Meg a szokásos...
Szokásos????

2017. március 29., szerda

Furcsa

Milyen furcsa vagyok magamnak is mostanában. Néha teljesen borúsan látom a dolgokat, néha meg helyén van minden. egy nap többször is van ilyen állapot. Ez a furcsa. Meg furcsa az is, hogy mennyien vagytok még mindig kíváncsiak a zagyva írásomra.:-)

Szóval éppen minden rendben. Ma rózsaszínen látom az életet, mert tökéletesen elmúlt a fejfájásom. Voltam boltban, főztem rakott zöldbabot. Mostam, és tanultam angolt is Összeraktam az öt tantárgyból a tanulnivalót, jó így látni egyben.:-) Langyos meleg szél fúj, mezítláb mentem a meleg kövön, frenetikus érzés volt! :-)
Ma kérdezték tőlem, hogy haragszom e, hogy nem írtam rá? Nem, csak kicsit el voltam keseredve, hogy mindig én nyomulok, néha azt hiszem, már zavaró lehet ez. Nekem meg jólesne, ha néha megkérdeznék, jól vagyok??
Tudom mi a bajom nekem, úgy beszélgetnék a semmiről. Nosztalgikusan emlékszem vissza arra az időre mikor anyukám jött hozzánk, és már fájt a szám, de még mindig volt miről beszélgetni. Meg, meg...Zsolti nem egy pletyizős fajta. Kamaszak meg mégannyira nem.;-) Mesi meg már mással pletyizik, Csengének meg be nem áll ugyan a szája, de ugye..:-) Na majd lesz ez másképp is...

2017. március 28., kedd

jaj..:-(

Nem halogathatom tovább, el kell mennem orvoshoz. Tegnap említettem, hogy kezd fájni a fejem. Akkor még azt nem is gondoltam, hogy olyan migrén jön rám, ami nagyon régen volt. Délután már sírva könyörögtem, hogy legyen vége, de nem. Halál félelmem volt. Azon gondolkoztam milyen az, ha valaki strokot kap? Így volt, pedig sütött a nap, csicseregnek a madarak, én meg reszketek, gyomrom remeg, fejem mintha másé lenne, gondolataim a legsötétebb bugyorban vannak...Csak elbújni volna kedvem. De ugye a család nem ehhez van szokva. Főzni nem főztem, maradt vasárnapról, egy adagot mostam, kenyeret sütöttem, meg egy fonott kalácsot, tegnap, ami nagyon jól sikerült, csodálkoztam is? Ilyen fejfájással? De aki benne volt a migrénben, tudja vannak jobb pillanatok, akkor a hegyet is megmozgatja az ember. Gyerekek aranyosak voltak, elmentek Mesiék gyógyszertárba, vettek nekem orrspryt. 3200ft gyógynövényes, kettő perc alatt enyhíti a migrént. Nekem sajnos már nem...bevettem egy ló rúgásnyi fájdalom csillapítót. Amitől persze a gyomrom volt ki...és akkor ma azt hittem vége, de nem, jó ma már nem sírva könyörgök, de még feszít a fejem. És a szemem körül mintha bevertek volna, nem mertem autóba ülni.:-( 
Elvesztegetett, idő, perc, óra nap,napok...pont mikor olyan nagy szükségem lenne az időre. Élvezni a jó időt, tanulni.
De ma sem tudtam a fenekemen ülni..sütöttem gesztenyés kiflit, inkább Csengének holnapra, mennek kirándulni. Nem akartam boltba menni, holnap úgyis mennem kell, de nagyon hó vége van. Nagyok is örülnek neki...én meg akkor, jól érzem magam. Csak a fejem ne fájna...lógok a suliból is. Ez mondjuk zavar. De megpróbálok egy kis feladatokat megnézni a neten...csak érezném már azt a jó, kellemes érzést, hogy nem fáj a fejem...az olyan mint egy földöntúli boldogság! :-)

2017. március 27., hétfő

Szuperek vagytok! :-)

Köszönöm szépen a sok visszajelzést, erőt! Nekem kell ez néha, olyan jó érzés!

Mindig tanulok magamról valamit. Hétvégén, főleg szombaton nagyon jól éreztem magam, kirándulni voltunk. Meg is osztottam pár képet a fb-on  és akkor rájöttem megint, milyen tökéletesek a képek, olyan őszinték is. Ott vagyok én, puszilom azt akit 22 éve mindennap megpuszilok. Ott van mosolygósan három gyermekem, a negyedik azért nem, mert most ő volt az aki nem volt kíváncsi kamaszan a családra, inkább pályát épített. Nem akadtam ki annyira, mert tudom, lesz ez másképp is majd. Szóval ott van egy család, mindenféle jó és rossz dologgal, de EGYÜTT! és itt ez a lényeg, lehet nekem puffogásom ezért, azért, de akkor is együtt vagyunk. És ez JÓ! És általában minden megoldódik, de hajlamos vagyok ezt az elején nem elhinni. Ez kisebb dolgokban is így van, és a nagyobb dolgokban is.
Azért kamasz nevelés közben hajlamos az ember nem túl rózsásan nézni a helyzetét. Mert az odamorgás, a daffke ellenállás, ott van melletted, de csináljak úgy mintha láthatatlan lennék, nézzem el a rossz jegyeket, és folyamatosan nyugodt legyek, nem egyszerű. És ezt két és félszeresen érzem. Mert Mesi már csak fél...így lehet tudni, vége lesz, csak évek kérdése...:-)

Igazatok van, a suli miatt is izgulok. Egy hónap múlva lesz kb érettségi, és néha azt érzem semmit nem tudok. Főleg angol és matek...ma megint meg kellene tanulnom angolból 11 kérdést válasszal. És persze zúg a fejem, mert érzem a jó időt, csak múljon el...ne legyen migrén, kevés az esély erre...

De nem panaszként írtam. Minden dolog előrébb visz, ez is. És azért tisztában vagyok azzal , hogy jó nekem.
És azért is jó nekem, mert ti vagytok, itt vagytok, és mindig erőt adtok, mikor szükségem van rá!
KÖSZÖNÖM!

2017. március 23., csütörtök

kérek..., köszönöm!

Nem vagyok Emerenc! Azért írom mert most Szabó Magda Az ajtó című művét vesszük, abban az egyik főszereplő Emerenc, aki csak adni szeret, kiszolgálni, neki a szeretetnyelve a gondoskodás. Nem szeret kapni, ő csak adni szeret, kiszolgálni. Nem vagyok Emerenc!

Én szeretek kapni, szeretem, ha szeretnek, szeretem ha dicsérnek, szeretem, ha néha én is kapok, nem csak adok...

Kérhetek tőletek valamit? Küldjetek nekem egy üzenetet, nem kell semmit írni, elég ha csak egy mosoly jelet küldesz. :-)
Lemerültem, kimerültem, kell egy kis töltődés, önző akarok lenni most!!!
Ez az egy felület, ahol én vagyok, ÉN!
KÖSZÖNÖM
(egyszer régen volt már ilyen kérésem, akkor annyit kaptam tőletek, idáig tartott az a sok pozitív energia. :-) )

Mindennapok

Lehet, hogy a mostani életem, gondolkodás módom is unalmas, unalmasabb is talán mint az állandó nyafogásom. Számomra viszont jobb. Minden nap van valami kihívás, amivel szembe kell néznem, és tudatosan másképp csinálni, de már a kezdetén észre kell vennem és másképp lereagálni.
Nehéz, azért is, mert körülöttem semmi nem változott, a feladatok ugyanazok, a környezet, az inger, az emberek. Kedden mikor este kilenckor vidáman kezembe nyomta Csenge az óvodai csoport pénz befizetést, majdnem megőrültem. Az volt a csúcs a jéghegyen. Zsongott a fejem, olyan nehéz volt a suliban, kis érettségit írtunk matekból, nagyon rosszul sikerült, nem osztályozta le, de elkeserítő, mint ahogyan az is, hogy nem szóltak a többiek hogy lesz ez, magamból indulok ki mindig, hogy szeretem tájékoztatni az embereket, hogy le ne maradjanak. Közben új angol tanár jött, csak egy alkalomra, mert a miénk, síelni van. Hogy milyen pörgős óra volt, nem mondom, hogy kuka voltam, de nagyon megmozgatta az agyamat, ha így tanultunk volna angolt három évig, valami ragadt volna rám...de nem. Mindegy, az vigasztal hogy tudni fogja, az angol tanár mennyit vettünk eddig és hogy mennyit tudunk. Közben a napi feladatok..és így este már nem tudtam pozitívan nézni semmit, meg amúgy is jött a két napos migrén..:-( De másnap újra próbálkoztam. Tegnap fejfájással dolgoztam, ráadásul valahogy hasztalannak éreztem a munkám, nem volt kosz. Három után hazaértem, begyúrtam a kenyeret, és masni tésztából csináltam paradicsomos tésztát. Hazajöttünk Csengével az oviból, fél adag sem maradt. Zsolti még nem is evett, másnapra sem maradt neki elvinni való, B terv, fagyatóból elővettem sütni való kolbászt és sütöttem mellé krumplit.:-) Így mindenki jól lakott.
Ma Csenge itthon maradt, semmi komoly, de náthás. Fejem még nem az igazi, lehet nem is lesz.:-)))
Biggyesztés: ma kolbászos, tejfölös krumpli leves, grízes tészta. Zsolti holnap szabin. Ma nekem még suli...

2017. március 21., kedd

Zene

Ezt dudolom két napja! :) története szomorú, de a dallam most nekem nagyon bejön.. 

2017. március 20., hétfő

ŐK!:-)

Ma délelőtt takarítottam, szelektáltam Csenge rajzait, annyi van, ami nagyon jó, de azért muszáj néha szelektálni, oviból így is legalább öt rajz jön haza velünk. Majd nekiálltam töri tételt kidolgozni, közben kimostam mindent...DE megjött a gyerek sereg, és a konyhában átvették az uralmat, majd a nappaliban, nyúzták a macskát, macska szőr...majd a fürdőszoba következett, lehozták a rejtett szennyest, körbenéztem, mintha nem s csináltam volna semmit.:-( Most kisütött megint a nap, jesszus az ablak...de jó idő van, éljen a nagycsalád! :-) Kenyér is jó lett..és biggyesztés ma lencse főzelék!
Mai pozitív gyakorlásom, hogy ne akadjak ki azon, hogy újra kezdhetném az egész takarítást, főzést stb ...elölről. Hiszen jó, hogy vannak nekem ŐK! :-)

2017. március 19., vasárnap

Jó! :)

Igazság az, hogy minden rendben. Főzök, sütök, mosogatok. Szekrényeket rendeztem, ki hoztuk a leandereket, muskátlik is gyönyörűek. Mintha nem is egy nagyon kemény telen lennénk túl. Ma sem marasztalt sokáig az idő kint, hideg szél fújt.
Csenge felfedezte a fiúk nagy legosdobozát kíváncsi leszek fog e legozni.. :)
Mesiék koncertre mentek, de jó nekik. Remélem jól érzik majd magukat. :) Fiúk, egyik kíséri a barátnőjét haza a másik meg csak szemez a kiszemelttel. :)
Zsolti náthás, nem kicsit.. Én meg a két föci beadandót is megcsináltam. :)
Jó hétvége van...

2017. március 16., csütörtök

Most..

Persze úgy lett, mint általában mindig, hogy jól alakult a meglepetés buli, jókat gurítottunk Csengével a bowling pályán.:-) Nem zavart, hogy így mindig az utolsók lettünk, megvolt az öröm, hogy ha eltaláltuk a teke bábukat. Tegnapi ebéd is jól sikerült, bár olyan erős fejfájásom volt mielőtt elindultunk, hogy azt hittem az egész délutánom oda lesz, de nem, ELMÚLT! Na ennek jobban örültem, mint egy lottó ötösnek.:-)  Este már csak tettünk vettünk, kicsit bámultunk ki a fejünkből, már amennyire lehet, ha heten vagyunk itthon.:-)
Biggyesztve főztem mára kelkáposzta főzeléket fasírttal, lehet még megsütöm a hurkát holnapra legyen elvinni való a fiúknak.:-)
Mindjárt begyúrom a  kenyeret, aztán kicsit beleásom magam a verselemzésbe..Míg megy a szárító gép.
Ma persze gyönyörűen süt a nap, tegnap meg majd meg fagytunk kint olyan hideg szél fújt, és hétvégére sem mond jó időt.:-( Furcsa volt ez az egy napos vasárnapi hangulat..:-) Egy pozitívum van benne, holnap már péntek! :-)

Na megyek...drukkoljatok nekem délután háromtól, jó ennek még nincs tétje, csak próba! :-)

2017. március 14., kedd

Mert...

Mert véletlenek igazán nincsenek.
Ma mentem vásárolni, nem volt nagyon kedvem menni...Mint ahogy mostanában semmihez nincs kedvem. Éppen már bepakoltam a kocsiba, bambultam. Azon járt az agyam, még elmegyek zoknit venni a fiúknak, majd haza, valamit főzni, sütni is akarok egy tepsi sütit, mert délután megyünk a sógornőm szülinapi meglepi bulijába, oda nem szeretnék üres kézzel menni. Emiatt is dohogtam, most nem írom le miért, na, miközben ezen járt az agyam, biztos összehúzott szemöldökkel mentem (ahogy szoktam) cseppet sem úgy, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere, na mikor, szembe jött velem valaki. Ismerős volt a szeme, mosolya,de egy pillanat kellett hozzá, hogy felismerjem. Lehet én elmentem volna mellette, ha nem szólít meg? Lehet..:-( Persze ez csak egy pillanat tört része volt. Kepi blogról Márti volt! Hogy mennyire örültem neki, kicsit lepleztem, mert olyan kis semminek, szakadkának éreztem magam éppen akkor (is). De ő kedvesen, tömören, jóindulatúan beszélgetett velem. Jókor jött nagyon, mikor már éppen üvöltöttem volna, hogy hahó emberek itt vagyok, ragyogok, velem miért nem beszélgettek. Tudom én tehetek róla. Én is bezártam magamhoz vezető ajtót, és bevallom a kulcsot is a kút legmélyére dobtam. Márti vissza adta nekem a kulcsot. És finoman, szemembe nézve, elmondta, nem jó így, ahogy most vagyok.
Igaza van, nem lennék őszinte, ha azt mondanám nem potyognak most a könnyeim. (szép látvány lehetek, befestett hajjal...itt bőgök). Ez van.
Kibújok a csigaházból, és igen most megfogadom, valamit sportolni fogok, és akkor majd az örömhormonok dolgozni fognak, és becsülöm amim van, a szép családomat amim van. Megkeresem magamban azt ami érték és előre nézek, nem lehajtott fejjel.
Legfontosabb mondata Mártinak az volt, tudatosan kell csinálni, hát akkor hajrá, tudatosan kezdem azzal, hogy finom fanta szeletet sütöttem, mondjuk nem fantásan hanem meggyesen, rakok majd képet a facebookra Házi süti Anikótól csoportba, ez itt a reklám helye, gyertek oda szívesen látok mindenkit. Megfőztem egy egyszerű tésztát ma, és este mosolyogni fogok a "bulin", meg holnap is. Mert csak kerek évfordulót ünnepelünk. És csütörtökön egy öröm verselemzést csinálok a kisérettségin...:-) Vagy nem, de akkor is öröm, hogy megcsinálhatom...
Szeretném ezt a blogot úgy tovább vinni, hogy pozitív gondolatok legyenek leginkább itt!
Nagyon hálás vagyok, hogy itt vagytok, tartsatok továbbra is velem!!!:-)

2017. március 13., hétfő

Őszintén az iskoláról

Most megpróbálom megfogalmazni  érzéseimet az iskolához.
Bizonyára írtam már, miért nem fejeztem be 25 évvel ezelőtt be az iskolát. De leírom újra, talán akkor bennem is jobban össze áll az egész.
Általános iskolából középiskolába mentem, itt nagy dolog volt, mert nem voltam valami jó tanuló, na meg abban a rendszerben nem is igazán lehetett. Nem voltunk valami gazdagok, szegények voltunk. De soha nem éheztünk. Szóval nagyon örültem neki, hogy felvettek az egészségügyi szakközépiskolába. Büszke voltam magamra, de két év után nem éreztem jól magam. Nem túl jól ment, ofönk ezt lépten-nyomon jelezte felém. Volt akivel jóban voltam, de az kevés volt a maradáshoz. Leültünk megbeszélni a családdal, senki nem marasztalt. Utólag ez fáj, akkor ott kicsit niszogatni kellett volna, de nem, az volt a kikötés csak menjek el dolgozni. Örömmel mentem, először egy strandra, igen takarítani, majd 17 évesen egy oviba dajka néninek. :) Jól éreztem itt magam, gyerekekkel, fizetést is kaptam... De ott a felnőtt munkatársaim elkezdtek piszkálni, fiatal vagyok, tanulnom kell. Noszogatásukra jelentkeztem egy levelező tagozatra be Budapestre közgazdasági szakközépiskolába. Elvégeztem négy évet, majd negyedik év végén megbuktam matekból nem mehettem érettségire, közben már beteg lett öcsém. Újra kezdtem az évet.. De öcsém halála 21 évesen nagyon megviselt. Közben megismerkedtem Zsoltival, elkezdtek dolgozni az akkor éppen bejövő szupermarketbe. Az akkor még más volt 1996-ban...szetettek, szerettem ott dolgozni, nem hiányzott az iskola. Pénztáros voltam, szerettem a munkámat. Majd összeházasodtunk, jöttek a gyerekek sorban. Zsolti soha nem vont felelősségre, miért nem csináltam meg a sulit. Majd három éve gondoltam először, kéne valamit tanulni. De ugye az alap az érettségi. Mikor ott vagyok a suliban, vagy ide írok, vagy itthon beszélgetünk természetes, hogy én most érettségizek mikor a legnagyobb gyerekem. De ha idegennel beszélgetek, olyan ciki néha megemlitenem én most 43 évesen érettségizek. Ilyenkor max. Második diplomát szerzik meg. Vagy befutott a szakmájukban...én meg, néha úgy érzem lógok a levegőbe. Mit tanulsz? Mit dolgozol? Ha mondom, látom a szemükben, ja... Szegény!
Tudom foglalkozzak azokkal akik értékelik a mostani erőfeszítésemet... Persze értékelem!
Ez az én kis történetem. Jó lenne azt mondani, ó, ha vége az érettséginek, megyek főiskolára.. Előttem az élet! De igazság... Nem így érzem, és ez nem jó érzés így! :(
Tudom rajtam múlik minden, tényleg minden??? 

hétköznap...

Kicsit utálom, hogy elmegy az idő..a semmire. Keresek valamit a neten. Nem nagy dolgot, de mégis. Most konkrétan telefonomra ütés álló fóliát. Pontosan egy óra alatt sikerül megtalálnom, de kiderül mégsem annyi amennyit gondoltam, egy ezressel több. Ötezer forintot meg sajnálok rá, pedig jó lenne, annyira idegesít, meg ne karcoljam. :-( Közben meg annyi mindent kellene csinálni, egyedül vagyok itthon. Tanulni, takarítani, tenni venni, jó idő van, bezzeg tegnap...Amúgy jó volt a hétvége még akkor is,ha Zsolti szombaton dolgozott. Sajnáltuk is, mert akkor hétágra sütött a nap.
El kellene mennem vásárolni is, most bezzeg van a Lidl-be jó kis ágynemű. Persze ilyenkor átgondolom, tényleg szükség van rá? Nem azt mondom, hogy nincs ágyneműnk, de van, ami 20 éves. Persze arra gondolok, cipő kell inkább Csengének. Ez a hónap szűkös is, de nem baj, talán jövőhónaptól kicsit jobb lesz. Legalább a fűtés nem lesz annyi.
De nem aggódok most ezen, hiszen minden rendben, majd kisakkozunk mindent ahogy szoktunk.
Megyek, átnézem még az irodalmat, kisérettségi lesz csütörtökön belőle...

2017. március 10., péntek

Itt!:-)

Ez az a pont, mikor visszatekerem a szomszédok részt, és ahelyett, hogy a jövőheti kis érettségi irodalmat kezdeném összepakolni, reményeim szerint azért ma erre is sor kerül, ide jöttem. :-) Jó ne teljesen egyedül, mert Bence itthon maradt, tegnap szegény nagyon rosszul volt, migrénje volt, nem annyira örülünk neki, hogy az összes gyerekünk fejfájós, vagyis Csenge még nem annyira. Úgyhogy Bence itthon van. De ugye ez nem zavar, mert kamasz,  csak a minimális kontaktust teremti.:-) Jobban viselem már a fiúk kamaszságát. De nagy önuralom kell mikor hirtelen valami idegen örült gyerek beszél hozzám, nem finoman. De még azért vissza vissza rendeződnek, és tudom "csak" pár év, és jobb lesz. :-)
Amúgy kezdek rendben lenni lelkileg. Talán amiatt is, mert Csenge egy kicsit jobban van, napról napra. Már rendesebben hall, már nem horkolt az éjjel. Én fejem sem fáj most, mert én a melegfrontra vagyok érzékeny. Lemondták a mai munkát, így a mai napot ünnep napnak fogom fel.
És meg vagyok győződve, hogy menni fog az érettségi, azt el engedtem, hogy a legjobb formámat adjam. Kettes a cél, a többi jutalom lesz. :-)
Zsolti hétvégén is dolgozik. Ami jó, mert plusz pénz, de még meg sem kapta a fizetést, olyan számlákat szedtem össze, hogy siralmasan sok. Közben cipő kell Csengének, mert most, hogy itthon volt, jobb idő volt, és a picike motorral játszott, már a térde is leért, de akkor is azzal játszott és ezért a cipő orra kilyukadt.:-( Meg már Bence szólt, hogy nadrág kell. Mesi viszont nagyon rendes, mert ugye oda kell a pénz, tabló...ez meg az..és a bolond ballagásra szednek pénzt pólóra, ma adtam volna neki, de azt mondta nem kell, mert majd csinál magának egyedit a meglévő pólók között.:-)
És persze már az én sulimba is elkezdtünk agyalni az ajándékokon, büfén, és a banketten..a tanárok ajándékát én találtam ki, szerintem jó lesz..:-) Hallottatok a feldobox utalványról? Szerintem nem rossz ajándék. Na, erre megnyertem a pénz beszedést, és vegyem is meg, de megteszem, mert így legalább a büfézést át tudom adni másnak.:-)  Lesz ballagásunk is, akkor lesz átadva az ajándék a tanároknak. Valószínű nem tudok menni, mert akkor lesz Csengének az anyák napi műsor az oviban. Igazság az, hogy annyira készülnek ilyenkor, ott a helyem. És egyszerre két helyen ugye nem lehetek. :-) Ez van!

Szóval zajlik az élet, kicsit aggódom pár dolog miatt, például az anyagiak miatt, nem mintha éheznénk, vagy nem tudnánk kifizetni a számlákat, de félre tenni nem tudunk. Zavar az is, hogy nincs még nyaralási terv sem, kapacitás sem. Nem mondom, hogy nem zavar, hogy körülöttem, már mindenki csak azt meséli, hogy hova mennek nyaralni, India, Hollandia, Hajdúszoboszló, Balaton, Olaszország, Görögország....
Tudom tudom, aki a kicsit nem becsüli, mert Zsolti mondta, majd csak eljutunk pár napra valami kempingbe..el, biztos, csak valahogy mostanában elhagyott a hurráopimizmusom. Már megjegyezte Zsolti, hogy miért nem lelkesedem a szoba kifestés gondolatára? Nem tudom, annyira nincs kedvem néha semmihez, csak a felfordulást látom, a káoszt, a rendetlenséget és nem a szép végeredményt.

Na most sokat írtam.:-)
Biggyesztés babgulyás lesz, kell az energia a dolgozó embereknek.:-)

2017. február 28., kedd

lesz mit tanulnom még...

Nem mentem ma suliba, Csenge nem volt jól...
Érettségi feladatokat oldottam meg matekból angolból. Siralmasan sikerült, vicc ebben az, hogy még az angol csak csak...de a matek, pedig mindent vettünk.:-(
Lesz mit tanulnom májusig!

Inkább megyek vacsira császármorzsát csinálni, abban jobb vagyok! 

Azért tudok :-)

Úgy néz ki nem skarlátos Csenge, vagy az volt, de enyhe lefolyású, olvastam van így. Jó kedve van, még a hallása nem az igazi, de most is kint játszik már, élvezi a kint létet végre.
Meg a cicus is, én meg a frászt kapom, mert féltem, hogy elüti az autó, de nem lehet benntartani, nem is szeretném, mert olyan boldog mikor fára mászik, és vadászik..bízom benne nem üti el az autó...
És hogy azért nehogy azt higgyétek én csak búskomor vagyok, meg pesszimista, tudok mosolyogni is..És boldog is vagyok, mert azt hiszem szerencsés vagyok, hogy együtt vagyunk, szeretetben, kicsit zsörtölődve is, de együtt.
Remélem lassan tényleg itt lesz a jóidő.. és akkor lehet a kertben is tenni venni...Virágokat ültetni.:-)
Ma tanulok még...töri tételeket dolgozom ki, meg angolt tanulok..lehet megnézem az irodalmat is, abból lassan kis érettségit írunk. Töri kis érettségim, négyes lett, két és fél pont és ötös, de nem baj, én boldog vagyok, hogy négyes lett! :-)
Biggyesztek is, paprikás krumplit és kenyeret is sütök...

Szép napot nektek!

2017. február 27., hétfő

Megint

Elvittem Csengét doktornénihez, idegesített, hogy nem hall rendesen tegnap óta. Azért ijesztő ez, mert amúgy jól van már. Mondjuk fül orr gégészetere szerettem volna vinni, de a héten nincs, nem sokat gondolkodtam, elvittem a körzeti doktornőhöz. Be van gyulladva a füle, de ami kicsit jobban megrázott, skarlát gyanús. :( Jó, ki van plakátolva az oviba, de reménykedtem mi nem... Remélem még megússzuk. Héten itthon marad.
Szuper jó idő van, néztük a sok hóvirágot a kertekben, nekünk meg úgy elbújt, nem látjuk a kiskertben.
Amúgy jó idő, ide vagy oda... Iszonyú migrénem van tőle, ha tehetném zokognék... Fejemre húzott vastag párnával... De nem tehetem. Így bekapok ilyen, olyan fájdalomcsillapítót, ami nem hat, és csak létezem. :(
Ja, és örülök a mai filmes sikernek, szép film. Ez megérintett!!! 

2017. február 26., vasárnap

magamról is....

Drága Katalin, éppen írni szerettem volna..magamról is.
Hogy őszinte legyek nem vagyok önmagam. Hogy ez nem mostani agy szüleményem, az bizonyítaná egy füzetecske, ami írtam, régen..nagyon régen, 2005-ben. Ugyanezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint most 2017-ben. Sok változás nincs benne.
Még sem igaz ez így. Eltelt 12 év, 12 évvel idősebbek lettünk, gyerekek is, mi is, és Csenge is közöttünk van azóta.
Hogy nem történt semmi eget rengető, ez jó..meg rossz is néha, mikor arra vágyok, hogy történjen valami eget rengető.
Azt leszűrtem ebből az egészből, hogy az én életem, nem lesz olyan amilyet néha szeretnék, mert nem tehetem meg anyagilag..és igazából ezért.
Mert vannak álmaim, amit tudom már soha nem lesz úgy, ahogy szeretném és ezt el kell temetnem magamban, nem könnyű feladat.
Soha nem fogunk, nagyokat utazni, soha nem lesz meg az őrségi házikónk, soha nem lesz új autónk.
Nem lennék őszinte, hogy ez néha nem fáj.
De őszinte leszek, mert tudom, hogy  a világ kincse is az enyém, a családom!

Próbálok majd csak a jóra összpontosítani, ami tudom könnyebb lesz majd, ha itt lesz a madár csicsergős tavasz...Ilyenek vagyunk mi emberek...+

2017. február 24., péntek

Ez-az, itt-ott...

Csenge már megint beteg. :(
Reggel lázas volt,  éjjel hányt,  reggel nagyon maga alatt volt. Ja,  és a füle is fájt.  Nem is terveztem mára  semmi nagy dolgot,  de gyógyszertárba és vásárolni el kellett menni.  Koradélutan elintéztünk mindent,  de ma frontosak az autósok annyi ingerült buta stb jelzős autós volt az utakon,  szeretek ilyenkor hazaérni,  becsukni a kaput és nem autóba ülni.  Mai biggyesztés paradicsomos húsgombóc,  ami szétfőtt,  krumplival volt.
Takarítottam kicsit,  bújtam Csengéhez olyan jó,  csak ne lenne beteg! :(
Tegnap milyen szép idő volt,  most meg egész nap sötétség...
Nem baj,  ez az utolsó februári hétvége. :) 

2017. február 23., csütörtök

Egy lépés! :)

Megmutatom itt is! Jó érzés akkor is,  ha tudom micsoda jelképes dolog is ez! 

zajlik...

Ejh...mindig történik valami!:-(
Ma van az oviba a farsang, erre Csenge reggelre fejfájással, hőemelkedéssel kelt. :-( És akkor már a süti össze van vágva, Csenge nem akar itthon maradni, megértem, hiszen ez azért egy nagy esemény. Adtam neki nurofent, és ebéd után elhozom. Remélem addig nem lesz lázas..:-( És még a telefont sem vittem lefotózni. :-((((

Tegnap óta migrénem van, nagyon. Rosszul voltam, és úgy dolgoztam. Ma meg suli, és itt is nagy esemény, szalag tűzés lesz. :-) Sütikézés, üdítő...már kérdezték sütök e? :-) Oviba is piskóta tekercset sütöttem és ide is azt fogok szerintem. Csak csokikrémmel, vagy lekvárral? Még nem tudom, főznöm is kell, sütni kenyeret...Dávidank ma felrakják a maradandó fogszabályzót, vagyis már kedden felrakták a felsőt, fele lejött, úgy volt tegnap egész nap.:-(

Na tehát zajlik az élet..holnap Csenge már itthon, de nem baj, csak jobban legyen, egy hetet volt oviba.:-(
Csak a fejem ne fájna már...

2017. február 20., hétfő

süt a nap...

Süt a nap kérem szépen!:-)
Én már ezt vártam..de még kell egy kis türelem, hogy az illat és a a zöld is, lassan lassan megjöjjön.
Szombaton lett egy új szép telefonom, ha már csak fél évet bírt ki a másik.:-( Néztem rá ma fóliát..tokot, semmi...Hat helyen néztem, még jó, hogy a kártyát kicserélték ingyen nanora..de veszett minden számom, ennyi! :-( Mellettem egy idős házaspár, már azt sem értette, miért kell évente a kártyát tölteni, nemhogy már a micro kártya sem jó, nano kártya kell...

Úgyhogy a semmire elment a délelőttöm..ez van. délután meg sütök kenyeret és van túróm, csinálok túrós batyut is...:-)
Igazából nem történik semmi, meg ami történik jó..meg van mindig valami kis rossz is. Most éppen a fiúk beszélnek az emberrel olyan hangsúlyban, hogy juj, nem akarnak menni Erdélybe nyár elején....pedig az igazgatóhelyettes annyit agitálja őket...:-( Bárcsak én mehetnék....

2017. február 17., péntek

péntek, juhéjjjj :-)

Nemrégen jöttem haza a melóból. Elfáraftam, de csillivilli lett minden. :-)
Aztán hazahoztam Zsolti új munkahelyéről két régi kárpitos széket, beraktam egy mosást és kel a kenyér  mást ma nem csinálok.
Hívtak, hogy nem tudják megcsinálni a féléves telefonomat, holnap nézünk egy másikat...
Napok óta olyan rosszul alszok...na de majd ma! :-)
Látta valaki a napot? Nagyon elbújt.....

2017. február 16., csütörtök

lassan...végre! :-)

Blogom bejegyzéseinek sűrűsége jelzi, hogy kezd az életünk a régi kerékvágásba kerülni, vagy az új kerékvágásba.
Rettentő boldog vagyok ettől! :-)
Ma ment Csenge oviba, kicsit az ajtóban toporgott, ma mennek különben múzeumba, és hogy meddig fog járni, nagyon kevesen vannak, sok a beteg gyerek. Ma megnéztem a menüt...én katasztrofálisnak látom. Reform lett a menü, hogy joghurt van majd minden második nap, üres kiflivel reggelire, kevés gyerek szereti az erdei gyümölcsös joghurtot, apró magok miatt. Csenge sem szereti, ehet szárazon üres kiflit, Tökfőzelék lesz pörkölttel, meg valami parajkrém uzsonnára..nem csoda, hogy éhesen jönnek az oviból, iskolából, mert itt ugyanaz van a suliba is. :-(

Kedd óta Zsolti is dolgozik, hulla fáradt, mert pakolnak, de legalább van mit csinálnia és ez jó hatással van mindenkire..Én meg hosszú idő óta, egyedül vagyok délelőtt, nem is tudok mit kezdeni magammal.:-) Biztos, hogy a mai biggyesztés milánói lesz, és kenyeret sütök.

Úgy várom már a tavaszt, mint a kisgyerek a karácsonyt! :-)

2017. február 15., szerda

Mai..:-)

Ma itthon még Csenge, olyan jó vele....Elmentünk ide, oda...vásároltunk, megpakoltuk a hűtőt. :-)
Kitalálta a mai biggyesztést, gyümölcs leves és rizses hús lett. Jól be is lakmároztunk az előbb. :-)

Különben kiakasztott apósom, megyünk kifelé a kapun..kapcsolom be Csengét az kocsiba, odamorog nekem apósom, hova megyek?  Mondom neki, ide oda...miért? Kell valami a boltból?  Hát biztos kell, kérdezzem meg anyósomat. Mert, ha ő nem kérdezi meg most, nem is szólok, hogy megyek vásárolni..úgy felcseszte az agyamat. Minden héten megyek vásárolni, tudják, ha kérdezem, egy ásványvizet kérnek. Most, konkrétan, egy csomag zöldbabot, és egy csomag borsót kért. Hoztam. Ha szólnak, elviszem őket, bármikor. Csak annyit kellett volna mondania, Anikó, hoznál ezt vagy azt, vagy megkérdeznéd anyut kell e valami? Persze, szó nélkül..de ez a odamorgás, hogy én még erre sem vagyok képes...brrrr...fölhúztam magam rajta, na!
Na, de után tudatosan kizártam magamból a rosszat.:-) Sikerült, tegnap amilyen nehezen indultam a suliba, olyan jó volt. Sokat beszélgettünk az igazgató nővel, az angol és a biosz tanárral is. Azért megnyugtattak, hogy ne izguljuk agyon..persze, tudják a nyelv nehéz mindenkinek.. És már beindult a para mindenkinél...már csak nyolcszor van óránk velük...durva mi..már tudom, hiányozni fog..:-)

Kulissza titkot árulok el..:-) Előbb hazajött Bence és a kis barátnője. Felemelték a fedőt..Emese(mert így hívják a kisszerelmet, Mesinknek meg Dávidja van:-))))  , kivett tányért, most jóízűen falatoznak.:-))) Így van ez nálunk..néha vagyunk, ketten, négyen, hatan, heten, de már vagyunk nyolcan is..:-D

2017. február 14., kedd

Innen is, onnan is...

Napokban elgondolkoztam, miért olvastok még mindig engem, jó ideje nem írtam semmit, SEMMIT! Ha írtam is az is semmi! Semmi olyan ami olyan igazán én vagyok. Nem lehet, vagy lehet, de minek? Meg személyes...mert nem ide való..mert nem lehet leírni.
Volt egy olyan gondolatom, hogy csinálok egy zárt blogot, de rájöttem oda sem írnám le a legbensőm dolgaimat. Minek is leírni nem? Csendbe kell lenni...aztán majd az idő megoldja nem? Nem? Lehet, hogy nem...de valahogy akkor is lesz. Nem???

Gondoltam arra is, hogy nem írok..gondoltam arra is, hogy bezárom a blogot, elköszönök..és kész.
Gondoltam arra is, hogy folytatom, felveszem a mosolyomat..aztán írom, hogy mi van velünk...Mi van velünk??
Fontos ez? Fontos tudni, nektek, hogy mi van velünk? Szomszédomról sem tudom, mi van vele, nem is érdekel.
Sokat nyavalygok? Lehet...rosszul esik most sok minden. Összességében ez is, az is..Persze nézhetem ezt innen is, onnan is. Nézzem mindig a másik oldalról, soha ne erről az én szemszögemből.,.
Nem is tudom, hogy rákattintsak a közzétételi gombra? Nem tudom...de ez is én vagyok.

És akkor a másik oldal...
Csenge egy hete itthon, hála a gyógyszernek, jól van, ma kell visszamenni az orvoshoz. Ma ment először Zsolti dolgozni, éppen időben...(erről csak ennyit)
Ma jobban beleástam az angol érettségibe magamat, míg a macska a számítógépre nem döntötte a karácsonyi kaktuszom.:-( Minden macska ilyen gyagya..kivágtam szellőzni. Cuki, de annyi kárt okoz sokszor.
Nagyobbacska gyerekek is jól vannak..Csinálják a sulit, meg a fiúk BMX-eznek videóznak, már látom rajtuk mennének a szabadba.. Mesi meg élvezi a szerelmet. Nem látom rajta még, hogy izgulna az érettségi miatt, ismerem, majd áprilisban.:-) Inkább a hogyan tovább idegesíti..nem csodálom. Nehéz most mindenkinek..vagyis van az a réteg akinek nem..de azok nem mi vagyunk.
Megyek a dolgomra..van mit csinálni mindig. :-)

2017. február 10., péntek

Már igen...jó! :-)

Azt hiszem már igen..igen, talán leírhatom már minden rendben van Zsolti munkájával kapcsolatban. Új helyen előröl kezdve, de végül is, ugyanazt fogja csinálni mint eddig.

Elmentünk ma vásárolni, elég üres volt a hűtő, és bizony a mosópor is elfogyott, az mindig nagyot dob a kiadáson de igazság az a heppem, vagy Ariel, vagy Persil, szeretem az illatukat na, legjobban a kapszulás Arielnek szeretem, de az nálunk egy vagyon lenne...darabszám ára, és mosás sokaságát tekintve.:-)

Ma még lesz egy "meglepetésem" is. Vő jelöltöm, :-) Még tavaly meghívott a Zoo kávézóba. Nem jött össze , na de ma...Csengét is visszük, nagyon izgul, milyen lesz. Aranyosak, hogy gondoltak rám.:-)

Főztünk Zsoltival gomba levest és újfajta halat vettük a Lidlbe, finom lett!
💙Nagyon szép hétvégét kívánok nektek!💙

2017. február 9., csütörtök

még nem...

Tudom ezzel sem vagyok egyedül, de így február 9.-én unom a telet. Ezt a szürke, koszos, lehangoló napokat. Talán ezért nem vagyunk pozitívak ebben az időben. Elvágyódok a napsütötte Toszkánába, ha már itt ilyen semmilyen idő van. Ebben semmi szépséget nem tudok találni.
Ráadásul a bacik röpködnek ide, oda..és általában a legkisebbre. Most is, elhoztam hőemelkedéssel az oviból, hétfőn, szerdán már tüszős mandulagyulladása van, megint. Decemberben is ez volt. Nem sokat aludtam az éjjel, mert köhögött, ilyenkor olyan furcsán nyel valamit le Csenge, levegőt, vagy hurutot, vagy mindkettőt. Én meg azt hallgatom, mikor rohanjak a lavórral, hátha hány.:-( Hőemelkedése is van folyamatosan. Anti bogyó, fertőző, úgyhogy sehova..kedden kell vissza mennünk.  Tegnap még itthon volt Zsolti, így volt aki vigyázzon Csengére míg dolgozom, de ma ment be az régi új munka helyre, hogy mi lesz ezután? Nem tudom! Idegőrlő...

Suli is lesz, bár négy irodalom óra és két töri lesz, ezt szeretem, kedden az angollal azért szenvedtem. Jajajajajjjj Bár megint írtam egy négyes dogát, de ha most újra kéne írnom, bajba lennék,,, ami bemegy a fejembe töredéke marad meg benne... Nagyon parázok az angol érettségin. Még a matek sem izgat annyira...csak össze hozok belőle valamit, de angol, a kérdést sem értem, hogy fogjak neki???? Gyakorlom, gyakorlom...de nagyon frusztrál. Persze, ha onnan nézzük, honnan kezdtem, onnan annyi mindent tudok már..de idegesít, hogy egy angol szövegben mindig van valami amit nem értek, így nem tudom a mondatot összerakni.

Tehát még nem vagyok teljesen nyugodt, olyan nincs is mostanában..Mindenkinek meg van a baja, akárkivel beszélgetek most...Úgy sajnálom! 


2017. február 6., hétfő

Velem...

Az igazság az, hogy sokan várjátok a pozitív bejegyzést itt a blogon..is!
Most már tudom, 100% biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb problémámnak forrásának a legfőbb hiánya, az idő hiány, vagy mindig van valaki, vagy valakik akikre figyelni kell...

Na, most a sok rossz mellett, hogy még itthon van Zsolti, van egy jó oldala is, együtt vagyunk, volt pár óra amit ma kettesben töltöttük...nagyon rég volt ilyen. És bár délután felforgattuk a hálószobát, ami egyben Csenge szobája is. Kicsit elszeparáltuk magunkat, meg őt is...lett fent is játszó sarka. Örült neki. Pedig ma lázasan hoztam haza az oviból..tehát holnap délelőtt már nem leszünk meghitten kettesben.:-) És az elkövetkező időszakban valószínű nem is leszünk kettesben így, de az jó, nem??? Akkor van munka.
Na, de a háló rendbe tétele nagy feladat volt, mert komolyan kacat és ruha gyűjtő vagyok??? Vagy tényleg nincs sok helyünk? Néztünk régi képeket, mikor beköltöztünk, építkeztünk, milyen nagy volt minden...:-D :-D
Szóval minden rendben! Velem..
Csenge remélem jobban lesz holnapra, Egyik másik kamaszomból meg elegem van..három egyest hoz haza, egyik felszerelés hiánya..a flegma mindenségit neki.. De várom már, hogy felnőjenek.
Kamasz panaszaimat adtam elő...
Tök jó lesz ma aludni az új hálószobában...olyan mintha nyaralnék..:-))) Erre vágytam nem? ;-)

2017. február 3., péntek

Kérdések

Észre vettétek , hogy februárban csiripelni kezdtek a madarak?
Neked van olyan dolog ami pénzbe kerül és rendszeresen magadra költöd?
Még egy kérdés, hol a régi ANIKÓ?

2017. január 30., hétfő

őszintén...

Tudom nem csak én vagyok így, hanem szinte mindenki. De azért leírom a magam őszinte vallomását.
Bár bevallom, nem akartam leírni, igen, még az is eszembe jutott ennyi a blognak...meg persze az is megijeszt mindig, mikor megnézem a számot a napi oldal letöltésnél, és megdöbbenek mennyi, mikor valami szomorú rossz hírt írok...vajon ennyien kíváncsiak vagytok rám, ránk??? Nem akarok szappanoperahős lenni, nem akarok annyira kinyílni idegennek és míg ezen morfondírozok jön egy névtelen bejegyzés, hogy ő milyen régen olvas, és hogy volt mikor örömöt okoztam neki..meg a sok ismerős..akik minden nap írnak.
Csalódást fogok okozni. Lehet, hogy kívülről úgy tűnök mint egy szép nagy család anyukájaként tengetném napjaimat, ami igaz is..de belülről hónapok óta vívódok, őrlődök..félek. Nem a kamasszal van a gondom, nem az élettel, MAGAMMAL. Nem találom helyemet, nincs kedvem semmihez, csinálom a dolgomat, minden nap, ahogy kell..néha álmodozom és akkor valami jön, egy rossz időben elejtett mondat, és rosszul értelmezett szó, valami kevés, valami túl sok. Nincs kedvem a sulihoz, nincs kedvem semmihez.
Tudjátok milyen nehéz minden nap tenni a dolgom így? Mellette meg minden oké, vagy majdnem minden. Így rosszabbul érezni magam, mert még azt sem mondhatom, hogy bezzeg azért érzem magam ilyen rosszul.

Szeretnék élni, szeretném, ha nem csak úgy elmenne az élet mellettünk. Szeretnék utazni, élményt szerezni, élményt adni..szeretném ha többet dicsérnének, bíztatnának, emelnének a magasba, de aki megtehetné, most nem tudja, mert nehéz neki. Önző vagyok?  Hiszen ő most azon aggódik legyen holnap is ennivalónk és meg utazni szeretnék? Talán elköltözni, jobbra vágyni? Nemhogy örülnék annak ami van. Hiszen hányan örülnének ennek, ami nekünk megvan..Én is örülök. Komolyan örülök, de valahogy még fiatalnak érzem magam, hogy ennyi elég legyen...
Most egy lépcsőfokon vagyunk, de én lépnék egyet, mások inkább toporognak, le ne esünk innen....
Nehéz!

2017. január 27., péntek

Nagyjából...

Bajban ismeri meg az ember a másikat. KÖSZÖNÖM a kimondott és a kimondatlan szavakat.
Még nem oldódott meg a probléma, de ez most nem is olyan dolog ami egyik pillanatról s másikra megoldódik. Jól sejtitek, Zsolti munka helyén van gond  nem is kicsi...:(
Legnagyobb dologról viszont akartam írni. Ma ugyanis iskolába voltunk Csengével, hihetetlen ugye? Mert nekem az... most írattam be az oviba.:( :)
Most meg dönteni kell tudorka, öko vagy hagyomány őrző osztályba íratjuk Csengét. Mind a három osztályból az egyik tanárnőt ismerem, kedvelem, a legjobban a hagyomány őrző osztály tetszett a legjobban a hangulat, a gyermekhez való a viszony a leges legjobb volt! Ide szeretnénk Csengét, remélem sikerülni fog. Olyan jó volt, hogy az igazgató helyettes is szeretettel látott minket újra.:-)
De azért ez durva...mikor újra kezdjük a sulit.:-)

Jól vagyunk, nagyjából, bár pont tegnap jutott eszembe , milyen régen volt migrénem, na mindenki elképzelheti mi volt ma, kár volt emlegetnem.

2017. január 24., kedd

:(

Nem akarok úgy eltűnni, hogy nem írok.
Egyik pillanatról a másikra jött a baj.
Átéltük már egyszer, nem volt könnyű.
Most sem lesz...
Ha összeszedem magam, írok!

2017. január 23., hétfő

Jó volt, van...




Igazság az, hogy kicsit bűntudatom van. Mert nagyon jó hétvégénk volt, Mesiéknek is, ma is nagyon jó nap volt, takarítottam ezerrel, meg szelektáltam Csenge játékát, majd hirtelen felindulásból, elmentünk Zsoltival Csengének egy íróasztalt venni...muszáj volt, tarthatatlan volt már a helyzet a játszóhelyén, állandóan rajzol..de mindenhol papír, ceruza. Ez nem baj, olyan szép negyedéves jellemzést is írtak róla az oviban, kiemelve itt is kézügyességét. Úgyhogy bár még fél év van a suliig..megkapta az íróasztalt. Láttátok volna, milyen boldog volt, van..leírhatatlan..:-)
Tegnap este moziban voltunk Zsoltival. Van itt helyben egy mozi, kicsi, pont nekünk való...nagyon jó filmet néztünk meg, az Utazókat...szuper, könnyű, mégis jó..Nézzétek meg ti is, ha tehetitek.

Persze emellett, sajnos szörnyű tragédia történt szombatra virradóra. Mint hasonló korú gyermek anyukája, mélyen megérintett a busz baleset. Nehéz feldolgozni...

Megpróbálok képet felrakni a boldog Csengéről. (előbb ezt súgta a fülembe: anya én azt érzem boldog vagyok)

2017. január 19., csütörtök

12.

Itt vagyok, ragyogok...nem, azért ez így nem igaz, mert nem ragyogok, csak pislákolok..:-D

Most is csak azért vagyok itt, mert eldöntöttem, nem megyek sehova ügyet intézni, mosok főzök, kenyeret sütök, jó lenne még kicsit törizni is.

Csenge jellemét jól mutatja, ma vesztünk reggel össze először úgy igazian, azt mondta, hagyjam békén, és ne szóljak hozzá...Nagy dolgot kértem tőle, öltözzön fel... :-(
Egészen a csoport szobáig tartott a makacssága, nekem is..tegnap az Ilus csinálta az anyukájával ugyanezt az oviban hazafelé. Még oda is csapott...Na Csenge idáig nem jutott el..Csoda jó időszak ez..:-(
Holnap Mesi szülinapja, dolgozom...tortát még meg kell valamikor álmodnom.:-) Mondjuk utána három napra elutaznak..de jó nekik..
Telefonom megadta magát, pont féléves..ennyit arról, mennyit érnek ezek.

Csenge kicsit náthás...Mikor lesz már nyár? Vírus mentes nyár?
Ja tegnap akkorát zakóztam a járdán...térdem jól lehorzsolódott. azt hittem, én soha nem eshetek el..mégis.:-))))

2017. január 16., hétfő

Itt hagytak..:-) 11.

Mindenki elment dolgozóba, itt hagytak csapot, papot szó szerint. Ahova nézek, kupi van. De ez hihetetlen mennyire nem érzik , hogy tisztaságban sokkal jobb lenni...na majd lesz mikor nem lesz senki aki utánuk pakolna...nem rosszindulat, tény!
Amúgy minden rendben..jó, hogy ma itthon vagyok. Tanulni akartam egész délelőtt, még nem megy...mert eddig a telefonomat próbáltam megcsinálni, kezdő képernyője állandóan villog, mintha töltené folyamatosan újra és újra be..:-( Járt már valaki így???? Vihetem vissza....még fél éves sincs.:-( De minden funkció működik amúgy...
Na lassan összeszedem magam. Kitakarítok, majd főzök, sütök, nem sok minden van a hűtőbe, de holnap akarok csak boltba menni, egy nap is sokat számít!

Jaj tegnap milyen jó szánkóztunk, csúszkáltunk heten.:-) Nem vittünk fényképező gépet, se telefont, így nem tudtuk csak saját szemünkkel lefényképezni a rémült arcokat..Csenge is nagyon élvezte.:-)Jó volt nagyon...:-)
Na megyek már...ja, és Csengének folyt az orra reggel..hát, hogy minden héten valaki beteg? :-((((

2017. január 13., péntek

esik a hó...10.

Most jöttem be, havat takarítottam, jól meg is izzadtam, szeretem, szeretem? Igen, ma éppen igen, péntek van, ma nincs munka, ma nem kell kocsiba sem ülnöm, mert van ennivaló itthon, mert gyalog is hazaér bárki, aki elment ma itthonról hamar. Mert két gyerekem igazán élvezi a havat és ez annyira feldob, hogy csak na..Másik két gyerekem, alkalmazásban a telefonján örülne igazán a hónak..;-)
Ma főznöm sem kell nagyon, mert van zöldbabfőzelék egy kicsi, és bableves. Mellé csinálok fánkot. Mert valamit ki is szeretnék próbálni, meg azért mert kívánom..:-)

Sajnálom, hogy máshol ónos eső esik. Kitartást kívánok mindenkinek, és nagyon szép hétvégét!

2017. január 12., csütörtök

Mondom én.. 9.

Mennyire elengedttem ezeket a jegyeket már,  ma látszott igazán. Fizikából zárt le a tanár úr minket.  Egy dolgozatot írtunk,  ma kaptuk ki.  Hármas lett így félévre hármasra zárt.  Csóválta a fejét, hogy most ő rondít bele a bizimbe a hármassal... Rondítson csak tanár úr,  mondom én! :)  ;) 

mégis...8.

Ha azt hittem ennyivel megússzuk a szurit, tévedtem. Tegnapra, úgy feldagadt neki a kis keze, és délutánra be is lázasodott Csenge. Kicsit mérges voltam, először az óvónőre, mert nem szólt, hogy nincs jól Csenge. Másod sorban kérdeztem határozottan a védőnőt, belázasodhat e? Á, papíron az van, elvileg be lázasodhat, de nem szoktak, doktornő meg legyintett... A nagyok meg már 10 éve volt az utolsó is, hat éves..ki emlékszik arra???
Persze túl éljük..csak sajnálom, jó nagy lila foltja is van az oltás helyén.

Én meg érzem, a jobb időt...olyan fáradt vagyok, kicsit fáj a fejem, nyomott vagyok. Most éppen süt a nap, de elég sok hó esett az éjjel, Csenge várja a délutánt, menjenek szánkózni Dáviddal..
Nekem még suli van ma, töri doga, de nem izgatom magam..Minek? Kedden is három dolgozatot írtunk. Én már csak az érettségire hajtok.;-)

Ma zöldbab főzelék lesz fasírttal, kis kenyeret is sütök...

2017. január 10., kedd

Ez is túl.. 7.

Most már bevallhatom, hogy én jobban izgultam mint Csenge, az oltástól.  Ma reggel meséltem el neki, hogy oltást is kap.  Azt hittem ki fog akadni,  mert tegnap már mondogatta nem szeretne védőnőhöz sem menni.
Ehelyett ma olyan örömmel ment,  még rajzot is adott a doktornéninek stílszerűen egy szájat rajzolt ahol a manduláját nézi a doktornéni. Meg egy balettozó lányt.. :)
Túl vagyunk ezen is.. :)
Megérdemelt kellékekkel....


2017. január 9., hétfő

semmi nem...6.

Megjöttem a munkából..nem, nem szedtem össze a gondolataimat, de leírom miért gondolom úgy, hogy semmi nem változik.
De előtte még, hogy ma flottul indult a reggel, háromnegyed nyolckor slatyiztunk időben az oviba. Mikor már egy anyuka szól a kocsiból, hogy nincs fűtés az oviban...azért bementünk, köszöntünk, majd..hazajöttünk, Csenge ennek nagyon örült, főleg azért _mondta, mert nem kell itthon aludni. délután.  Öröme nem sokáig tartott. Mikor sürgettem őt, hogy gyorsan menjen fel mamához, míg elviszem Mesit a dokihoz, majd hazajön hozzá, míg én dolgozom. Így is lett, közben felhívtam a védőnőt, hogy holnapra kell e időpont, státuszra vinném Csengét, és oltásra..(jaj még ezt is be kell adagolnom neki) :-( Kaptam időpontot...munka majd hazajöttem, kisütöttem a maradék rántott húst, de a rizst annyira elégettem tegnap, hogy ehetetlen..:-( Még kenyeret kell sütnöm, de az is agyamra megy, mert mindig annyi marad, hogy másnapra kevés legyen, de kidobni sok..jó, jó...tudom morzsa..de annak is sok.

Na szóval, hogy semmi nem változik, az azért van..aki régóta olvas, tudja, hogy van egy kattogásom...a barátság. Régi barátságok megszűnése... Van egy gyermekkori barátság, ami egész egyszerűen vége lett kb2-3 éve.Nem értettem, nagyon nem..de lassan beletörődtem, elfogadtam. Majd újév után, éreztem, nem egy nagy neten lógó a (volt) barátnőm, de tettem egy próbát, csettelni kezdtem vele.Kis idő múlva, visszaírt. Nagy örömöt okozott ezzel, el sem hiszi mekkorát, irkáltunk..majd ugyanazok a témák jöttek elő, mint három éve..mintha ott, ahol abba hagytuk, folytattuk volna..
Persze azért fáj a szívem, neki eszébe sem jutott, hogy ott kereshet engem, ahol én őt. De mindegy, lassan ezt is megszokom.
Tudom, valami azért megtört bennem..talán túl nagy dolognak tartottam ezt..
De így le tudom zárni. Ez is elmúlt, és semmi nem változik...

Megyek angolt tanulni! :-))))

2017. január 7., szombat

Két hete még.. 5.

Az senkinek nem újdonság, hogy hideg van.
Valahogy mégis olyan jó, persze innen a meleg szobából nézni a napsütést.

Elment a mai nap is,  hussss
Reggel nyolcig aludtam,  bizony ám! :)
Elmentünk vásárolni,  dél volt mikor haza értünk.  Gyorsan felraktam a pulykanyakból a húslevest,  mivel kuktába főt,  hamar kész lett.
Közben fánkot is sütöttem. Aj, de finom lett!!! :)
Majd fürdőt takarítottam..
És agyilag elfáradtam, mert Csenge folyamatosan jön utánam, fontoskodik, beszél, beszél..
Édes cukorfalat... De mikor kB.  Reggeltől estig a saját gondolatodat sem hallom,  jaj az nagyon fárasztó...
És akkor az egyiket azért korholom,  mert csak akkor látom,  ha éhes vagy dolga van lent,  Csenge meg folyamatosan nyomomban, őt meg azért. :) hogy nekem semmi sem jó???
Holnap tanulok is kicsit,  remélem Csenge el lesz magában egy kicsit...
Ma leszedtük a karácsonyfát... Két hete még...

Amúgy,  semmi nem változik!  Leírjam miért gondolom így?????

2017. január 6., péntek

Olyan mint én.:-) 4.

Ma itthon maradt Csenge, kérlelt csináljunk egy mozis napot...Csomó Disney mesét nézzünk meg. Hát jó, nem rajongok a mesékért már, de legyen, együtt vagyunk, az a lényeg.
A lakás eszméletlen koszos kupis, nem baj..majd. Hozzak be nasit, és málna szörpöt is, ha már nincs popcorn és kóla.:-D Nézzük az Aranyhajat, miközben pontosan fél óra múlva megszólal Csenge, unalmas ez, inkább kimenne egy kicsit a hó(maradványai)ba. :-) Ennyit a nagy mozizásról, unta, én is..:-) Kérdeztem, mehetek akkor összepakolni? Igen..volt  a válasz, ezért van az, hogy most MÉG, rendbe van a lakás, felporszívóztam mindenhol, kész a gulyásleves, és a tejberizs, kenyér is nemsokára...fő a kocsonya..és most az angolt írom! Juhéj...kezdődhet a hétvége! :-)
Becsapós az idő, innen bentről a meleg szobából, gyönyörű napsütés van...közben jeges szél fúj.:-( 

Legyen nagyon szép hétvégétek!

2017. január 5., csütörtök

Folytatódik...3.

Na tessék, újévi fogadalom..5.-e van és semmit sem tartottam be.:-) Jó van még 360 napom rá...:-)

Folytatódott ott, ahol abbamaradt, karácsony előtt. Rohanás, munka, migrén, fejfájás, hasfájással megspékelve...Suli, és akkor most májusig...érettségire, ez kell az kell..
Különben is, ma töriből doga...őskortól a világháborúig...szép nagy téma, semmit nem néztem meg. Zanza tv gondoltam átnézem, egy egy anyag rész 5 perc, de legtutibb esetben is, 40x 5 percet kellene átnézni..na ez belefér egy órába? Mert konyha reggeli,  viharos szendvicskészítés után, tudjátok hogy néz ki? 7 ember reggelizett ma is benne, lejárt a mosógép, és főznöm is kell, gyors lesz mondjuk, lecsó, tarhonyával..
Átrakattam a munkát hétfőre, holnap itthon lesz Csenge, Megígértem neki, hogy egész nap, Disney meséket nézünk, popcornt eszünk, és üdítőt iszunk...Jajajajjj, csak nehogy elkezdjek takarítani..:-D
Milyen szép volt tegnap a hóesés, gyerekek úgy örültek neki...én is, ha nem korcsolyáztam volna a meredek hegyen kocsival..:-(  Mára elolvadt, lefagyott...csúszik.
Na megyek , még van egy kis idő, legalább egy töri tételt átnézek, hátha okosabb leszek..:-)

2017. január 2., hétfő

Lehet...2.

Lehet meg kellene változni a blog címét, Anikó szenvedése címre?
Na mert az úgy van, hogy általában megy minden a maga útján, aztán ami nyomja a szívem, azt, amit egy nagyon jó, közeli barátnőmnek mondanám el, (na azért tudnék többet) itt kiöntöm magamból. Ez meg úgy jön le, mindig nyavalygó Anikó vagyok. Nem vagyok mindig elégedetlen.
Éjjel az iskolával álmodtam. Ez jelent valamit, jelenti azt, hogy még szinte semmit nem tanultam, tegnap egy kis biológiát de tényleg kicsit, pedig holnap állattanból doga, meg matekból is, töriből csütörtökön meg töriből az egész eddigi anyagból egy tudás próbát.Őskortól, az első világháborúig.:-( Na ezt nézzük pozitívan...akkor ebben csak az a pozitívum, még nem az érettségi lesz...még!

Persze tudom én, hogy milyen jó nekem, tényleg jó, de azért néha nekem is vannak érzéseim, nem robot vagyok..
Ma sokkal jobb kedvvel keltem, pedig Zsolti ma már ment dolgozni.:-( Gyerekek még itthon ma...Mondjuk karácsony után pálforduláson ment át pár kamaszom, nem jó irányba, remélem csak a bezártság teszi velük...eddig olyan simán ment minden..

Én meg jól megfáztam, köhögök, folyik az orrom...

2017. január 1., vasárnap

Most éppen... 1.

Olyan jó lenne le tudná dobni az ember azt a belső lelket folytogató láncot.  Ha olyan könnyű lenne,  ha lehetne egyáltalán...
Tegnap nem,  mert még 2016 van,  na de majd ma,  már 2017 van,  ma már kell....
Ha csak rajtam múlna.... Menne ez... De legkevésbé rajtam múlik.  Egy beszólás,  egy mosolyhiány,  motiválatlanság,... Igen,  leginkább ez ami zavar.
Most éppen annyira várom a jövőhétet,  meg a jövőhónapot,  jövő évet,  mármint a mostanit... Mint amennyire nem!
Jól megmondtam mi? :)