2017. december 30., szombat

2017

Lassan eljön 2017 utolsó napja. Ha máskor nem is, ilyenkor azért átgondolja az ember az elmúlt évet.
Aki rendszeresen olvas, tudja, ez az év nekem, nekünk igazán esemény dús volt. És a leges legjobban ér véget.
Felsorolhatnám most a sok eseményt, nem teszem. Bár lehet jobb lenne, bennem is letisztulna minden. ☺️
A sok jó dolog mellett, keményen benne vagyunk Zsoltival az élet közép válságon. Szépen meg van ez fogalmazva, de nem olyan könnyű megélni, ehhez is sok türelem kell. De azért úgy vagyok vele, hogy ezt is meg kell élnünk, hogy a lépcsőn feljebb jussunk, együtt.
Közben nőnek a gyerekek, hol jobban értjük egymást, hol kevésbé, de jó gyerekek és ez a fontos!!!!😍
Sok apró jó dolog mellett két nagy dolog történt, leérettségiztünk Mesivel és lett munkám októberre és nagyon jól érzem ott magam.
Meg persze elkezdtünk Mesivel egy képzést is.. Ez sem kis dolog. 😏
Készülünk a holnapra, és remélem jó lesz Csenge nagyon várja. És nem fogok semmi nagy dolgot csinálni mert ma is egész nap ruhákat pakoltam a nagy szekrényt likvidáltuk, de csinált Zsolti a háló beugrójába egy szuper gardróbot. 👌 imádom! :) Zsoltit is, hogy kitalálom és megcsinálja nekem. 😍

Tehát lezárom az idei blogolásomat. Köszönöm, hogy itt voltatok! Sok erőt kívánok kifejezetten egy blog olvasó kedves ismerősömnek külön, egészséget, boldog pillanatokat, és kívánom legyenek sok közös pillanataink itt is, veletek együtt! 😍🐷🍀🎆🍹

2017. december 26., kedd

Olyan jó volt...

Bármikor siránkozom a hétköznapokon majd, mindig gondolok arra milyen jó is volt a karácsony. Finomakat ettünk, eltaláltuk a karácsonyi ajándékokat, sírtam is ajándékozás közben, mert olyan megható volt. Jó volt látnom a felnőtt lányomat, hogy jobban izgul már azért, ki hogy fog örülni az általa varázsolt ajándékának, mint amit ő kap. Hogy a kamasz fiaim is örültek annak amit kaptak, persze a maguk módján, és készült közös kép is, ahol jó volt együtt lenni...sorolhatnám még.
Ma pihenünk, kicsit takarítottam, ágyat húztam, és a hálóban az ablakot is megpucoltam, igen, ma volt erre is időm meg kedvem.:-) De pihentem a kanapén, és olvastam is...pont úgy ahogy vágytam rá. :-)
És holnap is jó lesz mert családi hepaj lesz a sógornőmékkel. Majd utána jönnek a nővéremék, következő nap. És már Itt is lesz szilveszter..és táncolni is fogunk.:-)
Remélem nektek is jól telt a karácsony...

2017. december 23., szombat

Olyat, amilyet szeretnétek! :)

Karácsonyra kisimul minden....

BOLDOG KARÁCSONYT NEKTEK! 🎄♥️🎄♥️🎄♥️

2017. december 22., péntek

Lehet, nincs!

Utálom, hogy míg valaki aki épphogy ismer, azt mondja nekem egy angyal vagyok.
 Addig aki a legközelebb áll hozzám, soha nem mondja már... :( Igazságtalan az élet...
Nem vagyok angyal, nem kell közel kerülni hozzám, nem is akar senki... Jobb is így, addig egy angyal vagyok...míg nem kerül közelebb a lelkemhez..
Szeretnék más lenni, jobb, szerethetőbb mindenki angyalkája...
Gyarló, morgó, kiabáló vagyok én is néha... Miért csak ez van kiemelve, jó miért nem?
NINCS???? :(

2017. december 21., csütörtök

Őszinte

Azért is kérdeztem a tegnapi munka feldolgozás posztot mert eléggé zavaró éjjel végéig élni a napot... De bízom Dius mondataiba, alakulni fog a dolog, mert így eléggé fárasztó. Persze azt is tudom, ennek így kell lennie.

Azt tudjátok, őszinte ember vagyok. Néha jó, néha nem annyira...
Viszont tegnap saját érzésemen lepődtem meg nagyon.
Karácsonyi "buli" volt a munkahelyemen. Nagyon szolid, batyus buli volt. Összekészítettem mindent, tetszett is főnökömnek. Volt ajándék húzás is... Hangulat is volt... De valahogy olyan rossz hangulatom lett. Én felnőtt fejjel irigy voltam mások ajándékára. Mert, bár tudtam ez csak egy jelképes ajándékozás, mégis. Egy nagyobbacska gyertyát kaptam, rémes celofánba csomagolva, és valami törött száraz virág volt rajta. Látszott ebben aztán sok energia nincs. Bár kibontva a gyertya a rémes celofánból már egy gyertya a többi között.... Mégis olyan rossz hangulatba jöttem el.
A sütinek a suliba is és a munkahelyemen is nagy sikere volt, és úgy váltam el a főnöknőmtől, hogy örül nagyon, hogy a csapathoz tartozom....(azért a fő fő főnök, még tartózkodó, én is vele)
Tehát magamon is meglepődtem, egy gyertya miatt lett ennyire rossz kedvem?
Emberi érzések... Ezekből nem lehet kibújni. És mennyi munka van benne, hogy ezeket az érzéseket feldolgozzam. 

2017. december 20., szerda

Ti, hogyan csináljátok?

Tényleg érdekel, hogy ti ki tudjátok kapcsolni az agyatokat munka után?
Mert nekem nem sikerül, éjjel sem, de már nappal is.
Nincs probléma a munkahelyen, szeretek ott lenni, szeretem a munkám, mégis....😞



Holnaptól, tizenkét napig itthon vagyok, ezt is nagyon szeretem.
Nem tudom, hogyan kéne kikapcsolni az agyam.
😵

2017. december 18., hétfő

Egy nap...

Mikor van egy nap szabim...
És a legjobban filmet néznék, bóbiskolnék....
Ehelyett csempét kéne mosni,  függönyöket, ablakot...
Nincs ebéd, nincs kenyér... Lehetne még ajándékot vásárolni...
Egy nap... 

2017. december 16., szombat

Ezek vannak...

Már tegnap, vagy tegnap előtt akartam írni...
Csütörtökön egy maratoni nap után, pénteken szabin voltam. Csütörtökön volt a munka helyemen, a gyerekek karácsonya, jól sikerült. :-)
De ez a hét...szerdán iszonyú migrénem volt, nem is beszélek róla, mert reggel két saridonnal és egy nospával húztam ki, majd délután újra, este egy dolgittal fejeztem be, mondhatom, csak túléltem a napot. Ennyit erről.
Pénteken viszont elmentem vásárolni, majd főztem, és ma délelőtt is vásároltunk, olyan 85% -ra megvan minden. De hogy mi volt a boltokba...:-( Nem panaszkodom, mert egy gyereket sem kellett vinni, és Zsoltival sem vesztünk össze a végére..:-)))
Még hétfőn is szabin leszek, lehet ablakot pucolok, azt már nagyon kell...
Kedden még egy teljes nap, majd szerdán csak egy fél, és akkor utána batyus buli lesz a melóhelyen másodikáig szabi. Csengéék még csütörtök délig suliban vannak...

De amúgy rossz kedvem van kicsit, ijesztő egy kicsit...tudom is, vagyis sejtem a dolgot, ez van, nem csak az arcomon látszik a kor...:-( Tudom, kicsit sejtelmes, vagy összevissza az írásom, de nem tudom most jobban leírni..:-(

2017. december 11., hétfő

Sajnálom...

Szóval megvolt a hétvégén Csenge szülinapja. Ha nem lenne belőle családi balhé..(pár éve megpróbáltam ezt) megreformálnám a szülinapok ünneplését. Tartanánk mi magunkban,  a családot meg csak kis sütézésre hívnám.
De nem lehet, feszült ideges voltam délelőtt, percenként összekaptunk kibékültünk. Kaja sok volt süti kevés..vagy ki tudja, nekem kicsit hiány érzetem volt. Csenge bulizott volna..de a légkör nem volt annyira megfelelő. De azért láttam jól érzi magát, nem úgy mint anyósomék, aki számomra olyan fura, le is írnám, ha nem úgy tűnne kibeszélem. Minden esetre másképp gondolkodik nagyon, mint én...úgy beszéltük már rá...hogy legalább a torta vágásig ott legyenek, ami max meg jövetelük után, egy órára volt. Ők elfáradtak...Ez van, végül is minden nap ünnepeljük Csenge szülinapját. :-( Karácsonykor bizti lesz sértődés...de nem annyira érdekel. Azokkal akarok főleg lenni akikkel jól érzem magam. Ennyi.
És megfogadtam magamba, szilveszterkor, igenis fogunk nagyot táncolni.:-)

 

2017. december 7., csütörtök

Zajlik...:-)

Jaj, jaj...Ma egyedül vagyok a munka helyen. Éppen az ebédidőmet töltöm..Jó, vannak azért rajtam kívül is itt cuki gyerekekkel..:-)
És este hasított belém...pár dolog. Pl a munkámmal kapcsolatban, elszúrtam valamit...amire éjjel rájöttem. Ma meg töredelmesen bevallottam.:-) Próbálkozom megoldani majd.
Meg arra is, hogy ma még csak csütörtök van, nem péntek, és jaj, mert a hétvége über..jó lesz na, csak húzós, és azt ugye nem tehetem meg, hogy az én übercuki kis hét évesemet, na jó nem csak az enyém, de nem ünnepeljük meg. :-) Mert szombaton suli, hat előtt nem jövünk haza, üres a hűtő, és családi hepajt gondoltunk vasárnapra. Tehát ki kell találnom még, mit tudok megvalósítani belőle. Tortát kitaláltam, hogy kedvence Csengének a fanta szelet , tortában megsütöm neki. Szép is mutatós is. Főzök húslevest, meg csinálok sült csirkét és pörköltet nokedlivel, nem rántok én semmit...csomó idő. De kéne még süti...vagy nem? Nem tudom, de mikor süssek???
És akkor a suli, na az egyik modul záromon elszállta a gépem, szegény Mesi töltötte ki épp, nagyon lelkiismeret furdalása van, mert azt hiszi ő volt, de hülye egy rendszer az biztos, 1500ft az új, és jövőhéten lesz, pont akkor amikor itt hosszúznom kell, mert karácsony van a gyerekeknek csütörtökön, pénteken szabira megyek, de van még egy szabadnapom...ki kellene azt is venni, de mikor?
Végül is mégis 20.-án lesz a suliba is a karácsonyi délután a Csengének, itt is a munkahelyen. Odaérek szerintem..
És ugye időbe vagyok még azzal, hogy még csak tervek vannak ajándék ügyileg.:-(((( Nem baj, majd lesz valami, mindig van, csak olyan jó lenne ezt időben elintézni.:-(
Mit is akartam még....nem tudom....letelt a kajaidőm.:-)

2017. december 5., kedd

Minden van!:-)

Az igazság az, hogy azért rájöttem jó nekünk. Csak mi azt nem mindig vesszük észre.
Apró dolgokból áll össze és a vége mindig jó. Olyan jó lenne, ha ezt sokszor meg is látnánk. Mert ha benne vagyunk természetes...
DE, ha visszagondolok például a hétvégére, tisztán látom a jót. Milyen jó volt együtt adventezni kicsivel és naggyal.
DE, ne úgy képzeljétek, hogy gurgulázva nevetve, kéz a kézben megyünk az adventi vásárba. Mesi várta Dávidot, kicsit fáradtan jött, de megjött. Bence épp hogy felöltözött, fázott is rendesen de ő tudja...én nem idegeskedem. Miért is tenném, montam neki öltözzön fel, nem tette, ő fázik. Mi Dávidunk, hív, hogy a városban van, épp mikor indulnánk, szembe jön a bicóval, kérdezzük, jön e velünk? Jött! Vártunk rá, a kocsiba míg felvesz egy kabátot, amit természetesen nem húzott össze. :-) Mi is Zsoltival kicsit összevitáztunk, de persze semmi komoly, csak a karnis méretén...Szóval így indultunk el....:-) Picit feszülten.:-) DE olyan jó volt együtt.
DE például tegnap este, fáradtan hazaértem, olyan fél hét után, bekukucskálok a nappaliba, és porszívózik a nagyfiam épp, nem öröm ez? Jó még utána főztem csilis babot és kiszedtem a száradt ruhákat..
DE most például, a finom narancs és a málnás csokis műzli dob fel, pedig migrénem van. Kettős front hatás..pffff
És öröm a karácsony nagyon. Várakozás,a forró csoki, a fények, a díszek, a mindennapi meglepi, mindenkinek...zsebbe, hol üzenetben, nekem így kerek az egész.
És rá kellene jönnünk nincs tökéletes, csak a pillanat. De az sok van, sok sok pillanat, és míg az van, minden van!!!!

2017. december 1., péntek

Jó ez így...

Volt tegnap egy szabadnapom. Sikerült elintézni minden fontosat, pedig az időjárás eléggé közbe akart vágni. DE nem sikerült neki...:-)
Csenge ajándéka megvan.
Mikulás ajándék is megvan.
Egy két apróság is megvan a fa alá...
Már ötleteltünk is dolgokon, ez jó.
Amúgy meg ma már advent első napja. Csenge bontotta a Mesitől kapott adventi csoki naptárat,  megállapította, hogy irtó rossz íze van, így szívesen odaadja bárkinek. :-)
Én tőlem, angyalkás adventi mesét kap, minden napra egy mese, aminek nem annyira örült hirtelen (de tudom, hogy igen) mert nem lehet megenni.:-D

Engem amúgy elkapott a karácsonyi láz..várakozás. Többieket kicsit irigylem, örülnek a prémiumnak, én meg örülök a fizetésnek, sokat számít nagyon, ez azért 
Amúgy jól vagyunk, remélem Csenge is jól lesz, mert tegnap elázott, mondjuk nekem is két pár téli lábbeli bánta az időjárást. DE Csenge hazajött MEZÍTLÁB a vizes csizmában. És jó egy órát még hóembert épített..:-( Éjjel már szörcsögött, meglátjuk.
Jó, hogy holnap már hétvége. Megyünk ebédre Sógornőmékhez...és vasárnap, ha olyan idő lesz adventi vásárba is megyünk..Juhéjjj!
Legyen olyan a hétvégétek, amilyet nagyon nagyon szeretnétek!

2017. november 28., kedd

Az előbb...

Az előbb gondolkoztam így vacsora után, hogy mit is csináltam ma, hogy így elpilledtem. :)
Sokáig gondolkoztam, majd olyan kis sok csipp csupp dolog jutott eszembe...
Számláztam, bérletet írtam, vágtam, majd adtam...
Meg jött a net, és akkor számlázó programba vittem, majd rendeztem a gépen mindent...
Tegnap elállítottam a nyomtatót, amit sikerült megcsinálom, nap fénypontja. :)
Ennek örömére szerkesztettem, nyomtattam...
Legfontosabb feladatom, sok cuki gyerekre mosolyogtam, édes két évesekkel koketáltam...
Telefonáltam, jobbra, balra....
Majd elmentem vásárolni, hazajöttem, Zsolti már főzött... Ettünk, Mesiék elmentek... Most még zúg a szárítógép... Pakolunk, fürdünk...
Pihenünk és reggel újra!📝📆📅📌📋☎️♥️

2017. november 27., hétfő

Már nem sok...

Az előbb átlapoztam a naptára gyorsan. Sokat nem kellett pörgetnem, hipp-hopp és itt lesz karácsony. De előtte még...
- jön ugye a mikulás, kicsi, nagy várja. (semmit nem vettem rá..legalább fejben már megvan, ki mit kap)
- utána, Csenge szülinapja. Pénteken suliba is viszünk sütit mert ott is megünneplik. Arra gondoltam, azt a pénteket is kivenném szabira, kéne készülni a vasárnapi családi szülinapozásra, és mivel szombaton sulinap is lesz, kéne valamikor ajándékot is nézni. De a sütit megkérném anyósomat süssön valami finomat.
-  következő héten is kivehetnék egy szabit, ajándék beszerzésre...
- majd jön az utolsó hét. Ma reggel megtudtam, hogy a suliba is 20.-án lesz a szülős karácsony. 16.30-tól. Munkahelyen is akkor van 2-től-4- ig, 5-ig..úgyhogy szoros délután lesz, éppen jól kijön. És utána január 2.-ig otthon. Ez jó, tudok készülni már...

Amint látszik idén sincs másképp, semmi előkészület. Nem baj, én annak is örülni fogok, ha olyan nyugodt lesz mint a vasárnapunk volt. Többi úgyis alakul.

2017. november 26., vasárnap

Jó... :)

Tegnap suliban voltunk Mesivel, jó volt de azért fáradtak voltunk már. Ma összefogunk délelőtt volt aki fát vágott, volt aki teraszt pakolt, volt aki ruhákat válogatott, én főztem. Sütni nem sütöttem, de madártej készítettem. :) Most pihenünk... Vagyis a mosógép megy folyamatosan... :)
Jövőhéten, ha minden kolléganőm meggyógyult elmehetek akkor elmehetek csütörtökön szabira mert áramszünet lesz a munkahelyen, ezen kívül van még két napom, ötöt tartalékolni kellett az ünnepekre. :) Fura ennyi év után szabit számolnom. :)
Most olyan kerek minden... Ez olyan jó!!!!! 

2017. november 21., kedd

Apró(po)... :)

Dolgozó nő csalódása :kinyitja a mosógépet gyorsan, majd azzal a lendülettel nyitja a szárítógépet, kezében már ott egy marék vizes ruha és..... még benne az előző adag száraz ruha amit már régen elfelejtett hogy ott van.
Így jártam, nem először, micsoda bosszúság! :) 😁😍😕

Kell az erő...



Úgy érzem kimerültek az erő csakráim, vagy valamim. Apróságokon tudnék bőgni, vagy mások számára aprónak tűnő dolgokon is úgy tudok kattogni. Zsolti szerint, ennyi legyen csak a bajom.. Persze szerintem is, de nekem most ez az apró dolog is sok. :(
Hetek óta nem keres senki meg sehol. Olyan furi érzés, létezem?
Közben meg itthon nyüzsgő nagycsalád, sokszor mint egy idegen, kívülről szemlélem.
Nem nehéz, este már csak.. Na mindegy. Zsolti is így van most, csak férfi aggyal gondolkozva...ez nem jó periódus, mert nincs ki kihúzza a másikat a sz... ból. :(
Persze csak bizonyos pillanatokban ilyen drámai a helyzet. Vasárnapi IKEA látogatás után ez jött velem haza, meg a kisasztalka és a virág állvány. Nekem tetszik én szereltem össze tegnap reggel a szekrényt. Pakolni már a fiúk is pakoltak, délután mikor én dolgoztam. Kanapét is jó lenne lecserélni valamikor. Ahhoz még kell gyűjtögetni. Megfogadtam most,  hogy én is dolgozom, igenis néha néha lecserélek valamit. Nem a pincéből vagy a padlásról húzok elő valamit.
Meg is mutatom mit csináltam... Ebből merítek erőt, jó lett volna ha tegnap este azt mondja valaki, hú anya milyen ügyesen megcsináltad.... Akkor még jobb lenne. De ez van! 

2017. november 17., péntek

Péntek délután..

Mennyire meg lehet nyugtatni mindenkit ,egy tál meleg étellel...

Tegnap élő példa, hazaértem tiszta ideg, kicsi, nagy...egy tál leves után kisimult minden. Nálam is. :-)
Nem mindig szerencsés ez..van amikor várni kell a finom falatokra, míg kisimul minden.:-)

Jön a hétvége..kicsit necces a holnap, ma buli van Zsoltiéknál ...Többet nem is kell mondanom, ugye? ;-)
Amúgy ennivalót kell majd venni,meg sokat és finomat főzni.
Legyen olyan a hétvégétek, amilyet nagyon nagyon szeretnétek!

2017. november 16., csütörtök

Hétköznapok

Macska ivartalanítva, pipa. :) Nem az akciós áron műtötte, mert ötezer forint helyett anyósom, tizenkétezret fizetett az állatorvosnál, papírt sem kapott, meg sem kérdezte miért ennyi... De legalább hazaért a macska. :( lehet varrat szedésnél azért rákérdezek a dokinál.

Amúgy meg kikészít a havi női bajam, hogy egy héten keresztül mosott rongy vagyok. Hogy migrenem van, utána napokig fáj az ér a fejembe frászt hozva magamra, hogy ugye nem agyvérzést kapok. És mire vége, lassan újra jön... :(

Éppen a munkahelyen is feje tetején van minden. Átadás van, egy másik intézményt újítottak fel. Mindenki ingerült, kimerült. Évvége jön. Utána remélem kicsit rendeződik a helyzet.
Ilyenkor érzem, hogy feszültek, idegesek bent. Érthető...

Itthon nagyjából minden oké...

Lehet vasárnap megyünk az IKEA - ba. Juhéjj....szeretnék a nappaliba egy komódot.
Mikor lesz már karácsony???? Vagy december 20.-a? Vagy holnap délután, hat óra? :)))))) 

2017. november 12., vasárnap

Jó kis nap a végére...

Az tény, hogy hat hét múlva karácsony. És az is tény, hogy én még lemaradtam pár hetet, talán hónapot.
Az is tény, várom a karácsonyt, de valahogy inkább egy kis nyugalmat.
Tény az is, fel  fogok menni a hálóba, és olvasni fogok. Pihenni, tervezni... Mert kicsit el vagyok veszve, zajlik az élet körülöttem, mennek a napok... Én meg ott hátul kullogok.

Volt a héten kis vita, generációs probléma. És a legrosszabb ebben, igaza van mindenkinek. Kicsit jobban kell alkalmazkodni mindenkinek, apropó... Tegnap a fiúk nem mondtak igazat, hol voltak. Kevés szabály van, de az egyik tudjam hol vannak, elérhetők legyenek... Erre ma, gonosz anya voltam kikapcsoltam a netet és nem engedtem el őket. Délelőtt még menni akartak, egyik kérlelelt, másik még ki is porszívózta a szobarészét... De délutánra olyan jól együtt voltunk a nappaliban. Fura a szemüket látni. :))))) szeretem mindet.... :)
Mesi is jobban van már, bár sokat fáj a feje... Csenge meg dacos kiscica, ha azt mondom javítsa ki a hibásan írt betűt, két percig mérges is rám. :)
Zsolti megcsinálta a hálót, fel raktuk az új függönyt is. Szép!
Biggyesztes is volt, kacsát sütöttem. Leves is volt belőle, miranda szelet nasinak...

2017. november 8., szerda

Ez+Az

Igazság az, hogy az nincs. Mármint igazság. Minden rendben, de mégsem igaz így.
Annyi minden van egy családban. Nagy családban, meg inkább.
Mint egy negyvenhárom éves nő, nagyjából jól van. Kis torna, több olvasás, jobb lenne.
Mint egy negyvenhárom éves anya... Nagyjából jól vagyok. Mesi néha tüneményes felnőtt kishölgy, néha jó erős kamasz lány.:) két dilis kamasz fiú, vannak rosszabbak is... Így elviselem hülyeségüket. Csenge meg édes aranyos, persze van mikor kis hiszti gombóc... :)
Mint egy negyvenhárom éves feleség... Na igen itt van most a gyenge láncszem, hétköznap fáradtak vagyunk, este csak vacsora, pakolás, mindenkit kicsit meghallgatni, ha itt vannak Mesiék, nyüzsgés... Aranyosak,de azért néha fárasztó. Ha nincsenek itt, csönd az van.. De más... Hogy mondjam meg mindenkinek finoman, hogy sok vagy éppen kevés amit kapok tőlük??? Hogy mondjam meg nekik, hogy ne legyen sértődés?

Munka jó, változatos, sok édes gyerek, néha kevésbé édesek de nem az enyémek így olyanok, amilyenek... Általában aranyosak. :) sokat mond az is a munkáról, hogy fél hatkor eszméltem rá, jé lassan vége a napnak. :) pedig ma volt rendelés, szisz képzés, délután úszás, terápiák... :)

+Mindenhol nem lehet tökéletes... Pedig milyen jó lenne! :(

2017. november 4., szombat

Jó volt! :)

Végre a kanapén fekszem keresztbe tett lábbal, Bridget Jones megy a tévében, legkisebb fürdik, van aki pecázik, kockul... Stb. Én most jól vagyok, takarítottam a konyhát, ami zavart jól áttöröltem, kimostam, kicseréltem... Halkan zümmög a mosogatógép és a szárító. :)
Arra gondolok, holnap milyen jó lesz, és arra ami volt ma. Mesivel suliba voltunk, végül is, negyed nyolckor elmentünk és negyed hatra értünk haza. Jó volt. Nekem semmi újat nem tudtak mondani mert a családról beszélgettünk. És ugye, 20 év házassággal a hátam mögött, egy kamasz lány után, két kamasz fiú közben és egy kisiskolással... Semmi újat nem tudtam meg. :) arra jó volt, hogy többé kevésbé megerősített, jól csináljuk amit csinálunk. :) Nagyon jó, hogy olyan suliba járunk amit szeretünk. Mert, ha éppen egy olyan suli lenne amit csak azért csinálunk meg, hogy papírunk legyen róla, nehéz lenne. :) Sokan voltunk nagyon, voltak idősebbek is, kevés fiatal, inkább korombeli. Mesi is élvezte, jó volt vele, elmentünk utána egy hambit megettünk. :)
Szóval minden rendben, Zsolti tapétázott, én tudtam volna jobb tapétát találni, de az 3x pénzbe került volna. :( mindegy szép, tiszta, majd veszek függönyt hozzá. :)))
Jó pihenést kívánok mindenkinek!
❤️💙💚

2017. október 29., vasárnap

Megint vasárnap...

Amint látom nem sikerül sűrűbben jelentkeznem. :-( Zavar ez nagyon, de majd megpróbálok.
Zajlik az esemény mindenhol, de így van jól. Munkahelyen is és itthon is.
Munka MÉG mindig jó. :-) Aranyosak a kollégák, pénteken az egyik kollegina mondta is, hogy olyan mintha évek óta ott dolgoznék, annyira elfogadtak, beilleszkedtem. Jól is érzem magam ott, persze még ezer dologra kell figyelni, de alakul. :-) Pénteken már meghívtak az orvosigazgatónő szülinapjára is. :)
Szombaton meg elmentünk beiratkozni Mesivel a suliba. Véleményem mit sem változott...Mesi a húzó erőm most! :-) Jó lesz ez...majd ezt is megszokjuk. :-)
Támogat mindenki. én meg elengedtem csomó mindent.
Itthon Zsolti sokkal többet segít, a gyerekek is. Csenge meg már olyan nagy lett, már nem matrica..:-)
Ma főzős sütős napom lesz, és délután kicsit megpróbálok pihenni kicsit...(úgysem fogok tudni)
Jövőhéten őszi szünet, már akinek, jön majd konténer is, Zsolti szigeteli majd a háló szobát, szerdán meg megyünk a temetőkbe, meg megnézzük a gyerekek kis házikóját...Szombaton suli..aztán megint vasárnap lesz.:-)
Na megyek a dolgomra, ebben a sötét, plusz egy óra napon...
Szép vasárnapot nektek!

2017. október 22., vasárnap

Csak....

Még azt hiszitek el vesztem, pedig nem..csak...

Most panaszkodhatnék, hogy egész héten láttam én, hogy gyönyörűen süt a nap, meleg van, alig vártam, hogy hétvége legyen és én is élvezzem...nem így lett. Persze jobb lett volna, ha így van, de nem így lett.
Most hagytam abba az olvasást, lett Zsoltinak olvasó, szemüvege, kipróbáltam, és láss csodát, láttam a betűket, de hamar elfárad a szemem...azt hittem ez azért van, mert este már fáradt a szemem, és azért nem tudok rendesen olvasni, de nem, ezek szerint nem látok..:-( Mesi pedig vett egy jó kis könyvet nekem. :-)
Amúgy nyüzsi van, főztünk sütöttünk, semmi sem úgy van, ahogy szeretném, átvették a hatalmat a konyha , fürdő felett a családom...de mindegy is...néha kiásom a lakásból a fontos dolgokat. Prognózis szerint 10 év múlva, hiányozni fog ez.:-)))))
Holnap is szabad nap, juhéj...szeretek azért együtt lenni a családdal...mármint a fiúk csavarognak, de majd esik az eső...itthon lesznek ők is. Addig egyik építi a pályát, másik csajozik.:-)

Szóval, minden oké....Két dolog foglalkoztat csak nagyon, egyik, hogy a cicát el kellene vinni ivartalanítani, de mikor???? Másik, hogy Mesivel kezdenénk jövőhéten a sulit,de nekem semmi kedvem nincs hozzá most. Pedig amúgy érdekel, csak most olyan soknak érzem, éppen tanulok be a munkába, itthon is másképp alakulnak a napok, szervezem, szervezzük össze, és akkor egy intenzív suli, nem is a bejárás, kéthetente van, szombatonként, hanem júniusban, már vizsga, ami azt jelenti tanulni kell majd folyamatosan. Plusz 40 óra gyakorlat. Nem kifogás...csak....

2017. október 15., vasárnap

Hétvége

Azért ma reggel éreztem, hogy de jó ma nem kell rohanni sehova érzést. :-)
Most van az első klasszikus olyan hétvége, amikor hét munka után itthon voltunk. Tegnap piacon voltunk, Zsolti megmutatta a gombákat amit szedett a gombavizsgálónak, vettünk savanyú káposztát, savanyúságot, gesztenyét, kis szőlőt. Majd elmentünk Bencének téli kabátot venni, én meg akartam egy pár fölsőt, és nadrágot is, de ugye "utánfutókkal" nem igazán lehet.:-) Bence egyből talált kabátot, az is jó már, majd még be mentünk vásárolni, és majdnem egy órakor értünk haza, takarítottunk, ágyneműt húztam, kitakarítottam a hálószobát, na Csenge most megint felment játszani.:-) Amivel nincs baj, de már nem pakol úgy vissza, papirfecnik, hegyezés...stb. Na mindegy, megszokhattam volna már, hogy míg kupi van, nem játszanak, de ha rendet rakok egyből..:-))))

Ma klasszikusan főzök is sokat.:-) Kacsaaprólékból levest, meg gombócos, húsos káposzta lesz cserépben sütve. És SÜTÖK, túrós batyut, meg buktát, meg tököt, meg gesztenyét...:-))))
Sütés hiányzik. Nincs idő rá..vagyis lehet hogy lesz, majd ha 10-re megyek dolgozni. De még a héten kilenc órát dolgoztam mert ledolgoztam, azt az időt amikor Szemesre mentünk.

Élvezem a munkám. Teljesen más ütemben megy. Míg én olyan ember vagyok, aki gyorsan hamar szeretet dolgozni, ez a munka nem olyan vagyis nem mindig olyan.
Pénteken este hatkor már fáradt voltam, pár apróságot elrontottam, de jó lett a kasszám, és sokat is adtam le, így elégedettek voltak, én is, mert nem volt hiányom.
Tudjátok még csak alapfeladatokat látok el, számlázok, követem, ki mikor jön terápiára, vezetem az úszást, felvilágosítok. Mosolygok, mikor jönnek mennek a családok, és tudjátok élvezem. Van mikor nyugi van...van mikor sokan késve jönnek, toporognak...ezt is meg kell szoknom. De alapvetően, nem kell ROHANNI. Nyolc óra munka van, ebben van az ebéd idő is. Leváltanak, míg én mondom, hogy sietek az ebéddel, mindig mondják nem kell. :-) Persze nem húzom az időt soha. Kedvesek rendesek türelmesek. Persze tudom...majd jön több feladat is...de nem lesz ez rossz, érzem. :-)

De azt próbálom csinálni, hogy hétvége, vagy az este, ha hazajövök, ne legyen munka a fejemben.
Családom meg szuper, még mindig!!! :-)

2017. október 10., kedd

Mindennapok

Akarok én írni, de-...visz a sodrás! :-)Ma 10-re megyek, azért érek ennyire rá. :-D
De már mostam, főztem, bab gulyást, elintéztem a postát, befizettem az ebédet, kifertőtlenítettem a fürdőszobát, és még csak reggel kilenc óra.:-) Tegnap reggel nyolckor mentem el itthonról, este nyolckor értem haza. De nem panaszkodom, én akartam.:-)
A hétvége a legeslegjobb volt. :-) Órákig tudnék mesélni, nem teszem, pityeregtem, mikor elindultunk péntek délután, de annyira jól éreztük magunkat, hogy csuda. És ami vasárnap délután fogadott minket, a legjobb, hogy mindenki itthon volt, és micsoda ebéd fogadott..Szuper családom van. Hétköznap is, nagyon sokat segítenek. Így mennyivel könnyebb!

Munka hely, egyre jobb...ma már állítólag egyedül leszek, örülök is neki, meg nem is. Izgulok, el ne rontsak valamit. Van egy két program, amit még nem igazán értek. De számlázni már tudok..csak tudjátok, amit még nem tudok, az nagyon zavar! :-))) Furcsa, hogy agyban sokat kell ott lenni, hogy sokat kell kommunikálni, ennyi év itthonlét után, új, de élvezem.:-) És tündériek bent, mindenki a terapeuták is, és a adminisztácón is. Olyan jó kis családias a légkör. :-)
Na megyek reggelizek gyorsan, mert utána sietnem kell.
Ölellek benneteket!

2017. október 3., kedd

Szuper

Na, jöttem egy kicsit. Megvolt a második nap is. Tegnap nagyon elfáradtam, de ma jobb volt. Ma már voltak dolgok amit csináltam. Türelmesnek velem, nagyon jó hangulat van. Furcsa, hogy jönnek mennek a gyerek a szülőkkel, gyorsan kell cselekedni sokszor. De majd belejövünk az egészbe
 Ötkor végzek most, vásárolok, majd haza, főzök. Jön a családi élet, ma este fél nyolckor lettem kész a holnapi ebéddel. Így lesz ez majd ezután, de ez van, ezt vállaltuk. :)
Közben sikerült elintezni, hogy pénteken csak fél napot legyek, másik felét ledolgozom jövőhéten. :) Megyünk Balcsira Zsoltival. :)  jó lesz... :)
Szóval minden jó eddig... 

2017. október 1., vasárnap

Köszönöm

Mindenkinek nagyon köszönöm a sok gratulációt, biztatást.
Nem vagyok naiv,  tudom néha nehéz lesz, fárasztó, sok, nyűg. Jobb lenne majd mást csinálni itthon lenni, kenyeret sütni.:)
De tudom, lesznek jó pillanatok, lesz siker is, jó, hogy van hova menni, és pénzt is kapok érte. Persze milliókat, de el kell kezdeni valahol. :)
Szeretnék majd sűrűn jönni, írni... Mindent megteszek, hogy így legyen. :)

Szervezzük a délutánt is ki hozzá Csengét haza, reggel tudom én vinni, minden nap. Ez nagyon jó....

Ma kirándulni voltunk, nagyon jó volt! Remélem nektek is szép hétvégétek volt... 

2017. szeptember 28., csütörtök

Szeretnék...:-)

Kedves, drága, jó Olvasóim!
Igen, megérkezett a telefon. Október 1-től, szeretnék, ha velük dolgoznék.:-)
Elmorzsoltam a könnycseppet....
KÖSZÖNÖM!  KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM!

Egyre nagyobb...

Lassan egy hónap telt el, mióta iskolába jár Csenge, és ebből egy hetet itthon volt betegen. De nagyon sokat változott. Ennyi idő alatt lett ovisból, iskolás. Tegnap este már összeolvasott. Hihetetlen a változás a személyiségében is. Azt hittem nyűgösebb, hisztisebb lesz majd, nem kergetek illúziókat, lesz majd ilyen is. De mosolyogva megy már be, mosolyogva jövünk haza, olyan nagylányos mozdulatai lettek, mosolya, nőtt is sokat. Iskolás lett...furcsa, de közben olyan jó is.

Amúgy kezd letisztulni minden bennem a munkával kapcsolatban, nem tervezek előre, csak a napot. Megpróbálok nem aggódni, örülni az apróságoknak. Ma pl annak, hogy itthon vagyok. Bár az állatorvorvost el kellene intéznem, mert az utolsó kiscicát ma viszik (brühühü..olyan kis aranyosak) meg kell műteni az anyuka cicát ne legyenek még kiscicák.
Valamint sütni kellene, holnap mennek Skanzenbe Csengéék, és már régen sütöttem kakaós csigát..-)
Főzök is lecsós szeletet, kenyeret is sütök, és takarítok is, és próbálom kiszellőztetni a lakást is és a fejemet is.:-)

2017. szeptember 27., szerda

megvolt ez is...

Először arra gondoltam, még nem írok, hagyom leülepedni a dolgot, aztán arra gondoltam mégis írok, hiszen annyian gondoltatok rám.
Ma fél 11-re kellett menni, időben odaértem, nem volt gond. Aztán egyből beültem valakivel a helyre, ahova menni kellene dolgozni, minden információ sok volt hirtelen, de láttam nem betanulhatatlan dolog ez...majd két óra múlva kb. fel kellett mennem az orvos igazgatónőhöz akivel a második állás interjú is megvolt. Persze teljesen kiszáradt a szám, remegett a hangom is...és persze inkább a családról beszélgettünk az önéletrajzom nem sok ugyebár. Kicsit sok is volt a kérdés felém, olyan klasszikus állás interjú volt, mint amit olvastam...de soha ilyenen nem voltam, úgy eladd magad...ahogy kell. Látom szükség van a munkára, azt is látom megfelelő lennék rá, nem egy nagy dolog...persze meg kell tanulni mindent.
Mosolyogtak is, valahogy mégis...az utolsó mondat: Majd a héten még hívunk, vagy legkésőbb a jövőhét közepéig...mert még van három-négy ember...és majd a legmegfelelőbb....
Oké, tökre megértem én ezt, na mindegy zsibog még a fejem nagyon, ráadásul olyan migrénem volt tegnap este óta, meg a havibajok is..:-)
Voltam vásárolni, bekevertem a túró gombócot, és várok, a héten, vagy a jövőhéten kiderül aminek ki kell.

2017. szeptember 25., hétfő

Őszintén, nehéz...

Aki mostanában keresett, vagy keres, vagy a környezetében éppen keres munkát, nagyon nehéz.
És ezzel még nem is mondtam túlzó kifejezést. Pedig baromi nehéz.
És itt szerintem iskolai végzettségtől független a dolog.
Amit észre vettem, férfi szakmunkást nagyon keresnek, tudjuk nem véletlen.
Szerintem az alsó rétegben (nem degradálóan említem), nagy a folyamatos csere, ott is nagy a pörgés.
Nagy igény van a nyelvre, angol, német, francia...
Én még nem panaszkodom, mert itt Budapest vonzás körzetében rengeteg munka van hirdetve, de nem egyszerű így sem, mert azért aki itt él, tudja a bejutás, és a haza út napi 3 óra is lehet, kb. a húsz kilométer, és kocsival sem egyszerűbb a bejutás, és a hazamenetel.
Amit elvárnak a szakmai tapasztalat. És a hosszú önéletrajz.
Amit nem nagyon szeretnek, válaszolni a beérkezett jelentkezésre. Persze amíg nem válaszolnak, van remény. Remény meg életet menthet sokszor. De a tovább lépést nem segíti.
Ha olyan ki naiv, jól megrágom, alkalmas lennék e erre a feladatra, emberke keres állást mint én, sokat válogatok, és napi egy, max kettő állásra jelentkezem.
Ugye az én esetemben annyira összetett minden. Mondjuk szerintem minden esetben.
Szerettem volna bizonyos fokig emberekkel foglalkozni, igen gyerekekkel is.
Szerettem volna a közelben munkát, ne kelljen csomó időt utazással tölteni.
Szerettem volna adminisztratív munkát, nem azért mert leesik a gyűrű az ujjamról, hanem azért mert a nap minden pillanatában ezt csinálom itthon, mármint a takarítást, stb.... Jó lenne kipróbálnom magam máshol is.
Szerettem volna olyan helyre menni dolgozni, ahol alapvetően jókedv van,  családias...olyan nekem való, gondolom értitek.
És akkor egy hete rátaláltam erre a munkára, hihetetlen, de interneten keresztül. Ami azért valljuk be elég csoda számba megy. Mert ugye azt is mindenki látja, ha nem vagy valakinek a valakije...szinte a lehetetlen kategória.
Szombaton találtam ezt a munkát, elküldtem az önéletrajzomat, és hétfőn hívtak, szerdán már állás interjún voltam. Majd ugye azt ígérték, héten még hívnak. Nem hívtak.
Mire gondolsz ilyenkor? Ennyi, nem kellesz, na jó biztos  pénteken elfelejtették, majd hétfőn...de egész hétvégén benned a kisördög, nem jött mégsem össze, az álom meló...mégsem kellesz. Persze biztatnak, hívjam fel őket, hétfő délelőtt, de úgy van ilyenkor az ember, és ha tolakodásnak veszik? Mindegy, eldöntöttem, délután, lesz ami lesz hívom őket, minden telefon csörgésre össze rezzensz, és mikor meglátod a család tagod nevét rajta a kijelzőn, kicsit mérges is vagy. :-) Persze állandóan keresed a többi munkát, és mindig összeszorul a szíved, mert az a munka neked való,semmi más...Majd, kis idő múlva, ott a szám, a telefon kijelzőjén...összeszorul a torkod, nyugtatod magad, semmi pánik akkor sem, ha azt mondják, sajnos...

Végül is, szerdán fél tizenegyre megyek próba napra, és beszélni az orvos igazgatónővel.
Örülök, hálás vagyok, ha sikerül  bizony el fogok egy könycseppet morzsolni...
És ilyenkor olyan nehezen megy az idő, lelked dúl..
Mindezt azért írtam ilyen részletesen le, ha esetleg a környezetedben van hasonló aki munkát keres, legyetek vele türelmesek, biztassátok, szeressétek nagyon, nagyon sokat számít ez, ilyenkor főleg! :-)

2017. szeptember 21., csütörtök

Most éppen...

Jaj, vissza olvasva mennyi hiba van az írásomba, vessző, pont..stb.:-( Mert telefonról pötyögök általában. :-( Erre figyelnem kellene.
Most gépről írok, mert kicsit tanulom az Excel-t, a Word használatát, levelezést.

De fázom, ti is így vagytok vele? Ahogy néztem, nem is lesz olyan finom meleg már a közeljövőben? Hol marad a vénasszonyok nyara? Forróságból a télbe cseppentünk, tegnap este már csináltunk egy próba fűtést. :-( Sajnálom a kis iskolás gyerekeket, bent a terembe egész nap.
Apropó, ma lelkesen ment be Csenge a suliba, olyan jó volt látni őt mosolyogva lépdelni, mennyivel jobb ez így. Mire dolgozni megyek megérik a sulira is.:-) Ami furcsa, hogy keltenem kell. Sosem kellett a nagyokat keltenem. Hamar aludtak este, és korán keltek. Még kamaszkorukban is megy a kelés reggel. Ezzel nincs gond. Csengét meg úgy kell noszogatni..és kapkodunk a végére:-) Ma ahogy tuszkoltam reggel a saját kabátomat Csengére, de valahogy az istennek sem akarta felvenni, jót nevettünk rajta..:-) És mindig arra gondolok, mikor három kicsi gyerekkel csináltuk ezt egyszerre végig. Minden elismerésem a hős anyáknak reggel, na meg az apáknak, ha ők csinálják. :-)

Néha úgy repked a lelkem, néha még meg vagyok ijedve, úgy szeretném az állást, közben meg úgy félek nem kapom meg. Nem attól félek, hogy nem tudom fogadni a beérkező családokat, vagy a hely kezelésétől, megtanulom, csak a számítógépes feladatoktól félek. De mindenki nyugtat, majd ha használom bele fogok jönni, és menni fog rutinból, tudom, vagyis gondolom. Na meg én is ember vagyok, csak tudjátok mindig a maximumra törekszem. Meg félek, hogy a második fordulón, vagy a próba napon nem felelek meg. Jó...tudom azt is, kár agyalni rajta, hiszen inkább örülni kellene, hogy vissza hívtak, nem azt mondták, köszönjük szépen, majd értesítjük.
Na csak pozitívan, mér látom magam előtt, ahogy beérkezek az ajtón, és elfoglalom a helyem, a meleg barátságos kis szobában.:-)

2017. szeptember 20., szerda

Itt vagyok... :)

Írok, írok... :)
Mielőtt elindultam ma, el olvastam minden egyes hozzászólásotokat és erőt merítettem belőle. Köszönöm....
De tudom, nem erre vagytok kíváncsiak. :)
Szóval reggel rendesen izgultam... Aztán csináltam ezt azt láttam remeg a kezem, izgultam. Hamar ott lehet az ember ha tud haladni, negyed óra itthonról. És akkor már 20 perccel hamarabb ott voltam. :) de nem mentem be, csak 10 perccel előbb. ;) ajtó előtt, a kocsiba is végig mantráztam, hogy ne felejtsek el mosolyogni majd. Kinyitom az ajtót és erre soha többet nem kellett figyelmeztetni magam. Mert olyan édes babák voltak ott és kisgyerekek szüleivel, öröm volt rájuk nézni, maga az épület belül is mint egy meleg családi fészek.
Na akkor talán itt az idő elárulnom ez egy korai fejlesztő központ. Ahova a recepcióra, adminisztratív feladatok, épületben eligazodást segítőt, időpont egyeztetőt kerestek. :)
Klasszikus állásinterjú volt, mindent kérdeztek, mindent... (még jó, hogy tegnap átfutottam a kérdéseket) majd körbevezettek az épületen, és visszahívtak majd a főfő igazgatónő is legyen ott a második fordulóra, és egy próba napra.

Na most ez jó jel? Így érzem igen jó, héten még hívnak...
Na ennyi, kicsit örülök már. :) 

2017. szeptember 18., hétfő

Drukkoljatok... :)

Képzeljétek, hívtak nemrég egy olyan állás interjúra,  ami az álmaim lenne....
Először gondolkoztam babonából nem írom meg. De nem bírok magammal... :)
Kell a támogatásotok! :)
Szerdán, fél tizenegykor lesz. Nagyon izgulok, drukkoljatok légyszíves... 😍😍😍

2017. szeptember 17., vasárnap

Mert így könnyebb...

Addig jó, míg a negatív után, pozitív dolog jön. :)
Ahogy leirtam a negatív posztot, felmentem Mesihez beszélgetni. Zsolti éppen pecázott. Majd beszélgettünk, jellemzően a végén elbőgtem magam, de így oldódott a feszültség. Beszéltünk sok verzióról, majd hirtelen az volt az ötlete Mesinek menjek vele az Efebre azt  a szakot elvégezni amit ő szeretne, hogy pontjai legyenek jövőre az egyetemre. Pont ő is a pedagógia asszisztens és csaladsegitőt végezné el. Mivel ez pénzbe kerül eszembe sem jutott, de győzködött Mesi, nem olyan sok pénz, és segít. Persze ezt nem fogadom el, de tényleg nem sok pénz. 7 hónapos képzés, kéthetente szombaton van, májusban már vizsga. És akkor már jövőre lehetne elhelyezkedni. Jelentkeztem. És akkor elengedtem mindent, nem görcsölök azon, hogy itt a két éves suli ami hetente kétszer van. Át gondolva nem sok a hét hónapos képzés 140000 Ft-ért vizsgadijjal . Elengedtem a görcsös munka keresést, jön majd. Addig is van a takarítás. Mellette meg tudom az itthoni dolgokat rendezni..
Mert már  vasárnap reggel, egy hosszú listát kaptunk a tanár nénitől tenni valókról...
Tegnap voltunk almát szedni, és Zsoltival is jól megbeszéltünk mindent... :)
Szép az élet, kedvenc őszi képemet hoztam a netről..

2017. szeptember 16., szombat

Most olyan negatív vagyok...

Utálom ezt az érzést, mikor mindig csak kullogok mások után, és csak azt látom, ennek is sínen van az élete, ő is micsoda jó dolgot csinál, milyen öröme van a munkájába, milyen sikeres, de ha nem is van hova menni neki holnap dolgozni... Tanulni...
Én meg itt szenvedek, interneten munkát keresni szerintem reménytelen. Nem adom fel... De kerestetek munkát mostanában? Nagyon megterhelő, érzelmileg is. Közben itt a család, apró cseprő, néha egész nagy dologgal, és persze itt is mindenkinek hála... Minden rendben van, csak én vagyok most lógva a levegőben.
Közben azon akadtam most ki, egy ismerősöm kirakta, jelentkezett arra a képzésre amire akartam én is, de elengedtem, vagy mégsem?
Hogy tudnám összeegyeztetni a munka keresés, a sulit, a családot, és a munkát???
Hogyan????? :(

2017. szeptember 14., csütörtök

Zajlik

Tiszta ideg vagyok ma. Biztos a széltől... Vagy mittudomén... De nem csak én, hanem a gyógyuló félben lévő legkisebbünk is. Már kijelentette előbb, nem akar tanulni, vagyis már baromira unja a vonalhuzogatást ő már számokat AKAR írni. :)
Én meg bújom az állásokat, nagyon nehéz ez a bizonytalanság, Csenge csak azt látja rajtam, kezembe a telefon agyalok, rohanok elküldeni az önéletrajzom, amire általában nem válaszolnak. Már Budapesten is néztem állást adminisztrációs munkakörben... Nem sok esélyt látok... :(
Na majd csak lesz valami... Azért érdekes aki dolgozik neki is nyűg, de aki nem annak is nagyon.... 

2017. szeptember 13., szerda

az a bizonyos batyu...

Folyamatosan azon kapom magam, hogy az állásokat nézem, itt helyben Szentendrén. Nagyon nehéz találnom. Ami megfelel a végzettségemnek, nem igényel nyelv tudást, közelben van..stb...
Mert azért azt látom, a "majd megoldjuk" című családi szlogen,"majd megoldom" című maradt. Ami eddig is így volt, csak nem volt egy nagy nehéz batyu a hátamon, dolgozni kell menni, ha előrébb akarunk jutna, hogy én is érezzem, fontos vagyok. Mert most csak arra vagyok eddig jó, hogy legyen kaja, tiszta ruha, aránylag tiszta lakás...mert mindenki más fontos dolgot végez, tanul, dolgozik, csak én nem. És jaj, ha úgy járunk, elfogy az ebéd, és másnap rendelni kell a melóhelyre...persze, kedvesen elnézően mondják, nem baj, de baj, tudom!
Nem is igaz annyira, hogy nem dolgozom, mert a héten át kellett pakolásznom a takarításaimat jövőhétre Csenge miatt, semmi gond, de pénz sincs, egy fillér sem így. Jönnek új munkák, 2-3 óra...jó, jó de az nagyon kevés pénz. És BIZONYTALAN, oké, ma már mi a biztos? Mégis...na! Sulihoz semmi kedvem, és a fiúk megúszták a szülőit, mert az igaz, hogy Zsolti korábban kezd pár hete, 6-3-ig dolgozik, de valóságban, este fél nyolc is van, mikor hulla fáradtan hazajön, pedig megbeszéltük , hogy egyikünk, az egyik fiúnak a szülőiére megy, a másikunk, a másikéra, ehelyett én három orvosi rendelőbe ültem maratonit Csengével, Zsolti túlórázott. De tegnap el tudtam menni Csengéére, mi van itt...pénz..pénz..pénz..de nem mondok semmit, számítottam rá.:-(
Csenge kicsit jobban van, derekán már gyógyul a seb, combja viszont még csúnya. De jó a kedve, úgy látszik gyerekek jobban gyógyultak, pedig nagyon aggódott hétfőn a doktorbácsi, meg is ijedtem.

Na megyek tovább böngészni...közben, főzök, tanulunk, takarítok..Szóval nem dolgozom!:-)

2017. szeptember 11., hétfő

Hétvége, olyan öröm VOLT...

Szuper volt a hétvége, itt voltak Bettusék, olyan szép család, Bori tünemény, Vilmos egy pont édes huncut majd kétéves. Bettus olyan kiegyensúlyozott, boldog anyuka, hogy irigylésre méltó.
Mikor itt vannak mindig van valami nagy esemény. Mostantól nem is sejtettem semmit. Megkérték a lányunk kezét. :) Prágába voltak egy hosszú hétvégén Mesiék, szerelmével. :) és ott teljes titokban tartva szülők előtt, megkérte Mesi kezét. Szóval menyasszony lett az én nagylányom. :)
Közben jól éreztük magunkat Bettusékkal.:)
Erre hétvégén kiütéses lett Csenge dereka, lágyéki nyirok csomója begyulladt. ÖVSÖMÖRE van, egy hét suli után, ilyen nincs! :((((((

2017. szeptember 6., szerda

Rég nem látott....

Nem akartam úgy megint lelépni pár napot, hogy azt higgyétek baj van.
Nincs, sőt most jó lesz! :)
Mert ezer év után és még egy nappal többel :) rég nem látott barátaink jönnek. Bettusék jönnek, jó lesz látni Vilmost, Borcsit, Istvánt és Bettust. Örülök, hogy jó idő van, lesz hova mennünk, beszélgetni kicsit, ja nem,  sokat!!! :) félre teszem ebben a pár napban a nyűgömet és élvezem, hogy itt vannak. :)
Ölellek benneteket, majd jövök! :)))))) 

2017. szeptember 4., hétfő

Kicsit laza...

Élvezem a csendet, vagyis élvezném.... Ha nem dübörögne a fejem még mindig a migréntől.
Legalább tudom már, hogy nem a pálinkától van, amit szombat este iszogattam. Na jó, nem magamba, buli volt sógornőméknél, nagy buli... Persze a családban a többiek nem annyira élvezték az esőben toporgást mint mi Zsoltival, de ők nem is ittak finom pálinkát. Mi meg szakadó esőben táncoltunk. :) én még maradtam volna, de eljöttünk, talán jobb is így. Minden esetre kicsit mérges voltam a gyerekeimre, miért éreztetik velem, mindenki a maga módján, hogy én most rosszat csináltam, mert kicsit ittam és jól éreztem magam. De mindegy is, következő ilyen dolog, úgyis soká lesz, legalább látták, tudok laza is lenni. :)

Csenge suliban reggel, szó szerint lerázott, menjek már... :) ennek azért örülök.
A lakás meg olyan romokban, el sem tudom mondani..... Csak a fejem ne fájna..... 

2017. szeptember 2., szombat

Anyaságom története... Most! :)

Mert bizony az utóbbi időben sokat változott az én anyaságom is. Egyvalami nemz, a szeretetem feléjük. Minden más viszont változott.
Kezdjük ott, hogy Mesivel leérettségiztünk. Másnap Mesi elhelyezkedett és azóta már följebb is lépett. Klasszikus értelemben már nem gyerek a társadalomban, hanem felnőtt, egyik pillanatról a másikra. Persze a mi szemünkben gyerek marad mindörökre, de nem tudok már mindenről, sokszor csak hátulról szemlélem. Nagyon jó a kapcsolatunk ez már így marad szerintem, ettől nagyon boldog vagyok. Két fiúról együtt kell írnom, mert most együtt kamaszok, szerintem nem olyan rossz kamaszok. Amit nagyon nehezen viselek az az ilyenkor szokásos eltávolodás. Egész nap két mondatot nem váltunk, sokat csavarognak, de általában bicikliznek bmx pályát építenek gyakorolják. Tiszta ruháért, ennivalóért hamar itt vannak. Én próbálom elfogadni, hogy ez is egy átmeneti állapot.
Legkisebb meg iskolás lett, nagyon várta, nagyon élvezi..

De azért csak kapkodom a fejem, olyan mintha hirtelen lett volna minden. Most kísértem Mesit az első osztályba, aztán már felnőtt.
Fiúk is gyűrik a sulit és Csenge konkrétan most született. Fura, fura, fura... Hogy már nincsenek kisgyerekeim. Persze hazudnék, ha azt mondanám nem érzem az idő múlását. Éreztem én, az ismerkedésen is az iskolában , nem én vagyok a legfiatalabb anyuka sem.
De ha jól belegondolok van ebben azért jó is. Nincs már a  nagyoknál huzavona, elvette a legomat, verekedés, igazság osztás. Van más, eddig tereltem őket, most nézem sokszor, hátulról karba tett kézzel, jofele tereltem őket? 

2017. augusztus 31., csütörtök

Mindennapok

Értékelni a mindennapot nehéz. Sokkal nehezebb mint szeretnénk. Pedig mennyivel könnyebb lenne egy pillanat alatt úgy élni, ahogy annyira szeretnénk.
Én például sokkal jobban szeretnék a mindennapokban vidámabb, mosolygósabb, az élet minden kis apróságát élvezni, egy jó kávét, egy finom falatot, egy illatot, egy érzést megélni és még sorolhatnám mi mindent.
Helyette aggódok, dühös vagyok, állandóan fáradt... Hümmögök a kamaszokkal, Hümmögök mostanában Csengével is, Zsoltival néha, Mesit meg ritkán látom. :)
Szeretnék néha vagy okosabb lenni, vagy kicsit butább, egyszerűbb ember. Azt vettem észre nekik könnyebb. Ők megtanultak a pillanatnak élni, annak örülni ami éppen van.

De nem vagyok sem ilyen, sem olyan. Jobb sem vagyok, rosszabb sem.
Abból kell kihozni a legjobbat ami van.


Csenge meg édes drága ahogy várja a sulit. Amúgy meg egy hisztis királylány,  imádom!!! 

2017. augusztus 30., szerda

Előrefelé.. :)

Nekem vannak a legjobb olvasóim, köszönöm! Minden régi és új hozzászólónak köszönöm az elgondolkodtató hozzászólást, mindegyiket átrágtam. :)
Most épp van három napig munkám, nem lesz időm lelki életét élni magammal. :)
Meg aztán pénteken Csenge lelkesen, fiúk kevésbé lelkesen mennek suliba. :) Mesi csak azért nem szomorú, mert a héten előléptették, így el van most azzal foglalva. :) 
Örülök, hogy sínen van most éppen.

Nagy esemény Csenge életében a suli, nagyon várja és nagyon fél is tőle. Szerencsére jó tanítónénije lesz. És nagyon megérett rá, állandóan kérdez, érdeklődik. Idén nyáron nem találta fel magát annyira mint előtte. Voltak napok mikor nagyon jól eljátszott, főleg mikor nyugodtan voltunk itthon kettesben. De mikor zaklatott jártam ide, oda... Ő is elég zaklatott volt.:( sajnálom nagyon.

Most próbálom elengedni a dolgot. Próbálok nem a jövőn agyalni, hanem a mai napot élni.
Szóval, ha most összefutnánk veled kedves olvasó és megkérdeznéd jól vagytok-? Őszintén mondanám, jól vagyunk kisebb nagyobb nehézségekkel, de jól! Hiszen élünk, együtt vagyunk. Legfontosabb dolgok megvannak, többi megoldodik.
Szép napot mindenkinek! 

2017. augusztus 28., hétfő

Így jártam!

Azért nem írtam eddig, mert azt hittem majd jól kiörömködhetem magam ma nektek.
Hát nem, de szomorú sem vagyok, jobb volt ma elmenni megtspssztalni mint a telefon másik feléről izgulni mi van. Semmi nincs!
De múlt hét végén felpörögtek az események. Láttam egy irodai munkát, jó is volt minden beszéltem egy csajjal, megadta a főnök számát... Beszéltünk, minden oké, hétfőn vagyis ma menjek be. Eddig minden oké. Kicsit hátráltatott, hogy kicsit messze van 1 óra tömegközlekedés oda, egy óra vissza. Ez napi 10 óra, persze tudom mindenki így csinálja. Fizetést jól feldobták.. Gondoltam, túl szép is, hogy igaz legyen, hogy csak az Excel táblázatot kell tudni hozzá. Túl szép is volt.
Ma be mentem tömegközlekedéssel ezt inkább hagyjuk, pedig nem is a belváros. Oda értem, épp két autoszerelő is jött munkafelvételre. Blabla mekkora megahipetszuper cég ez, és így és úgy... Tudnék még mit írni, nem teszem. Az iroda ahova mentem volna egy csöpp zsúfolt hangos (közvetlen mellette négysávos út) 5-en lennénk egymás könyökét csapdosva. Amit már észre vettem egymást egyből kibeszelték, valahogy nem is tudom....
Majd jövök el, mondja a főnök egy pár próba napra menjek be, (természetesen azt nem fizeti, majd utána kiderül hogy tudunk együtt dolgozni, mennyit tudok. Persze megértem öt (is) de olyan furcsa volt ahogy arra a kérdésemre mikor kezdenék 1-én, azt mondja rohanok. Ha a bérletet levonom, minimálbér lenne. Budapesten.. 10 órát távol a családtól...

Akkor arra gondoltam inkább keresek takarítást, biztos van... És itt helyben, és azt én osztom be... Meg amúgy is lehet lesz majd valami, úgyis. Lehet 12-én. Elmegyek beiratkozom a tanfolyamra. Lehet...
Így jártam! :) 

2017. augusztus 23., szerda

Ideális?!

Sokat gondolkoztam leírjam, vagy ne írjam le ezeket a dolgokat amik mostanában foglalkoztatnak.
Gondoltam arra is, minek? Ezek a dolgok engem foglalkoztatnak, engem érintenek, senki mást.
De utána arra is gondoltam, hogy miért ne írhatnám le? Ember vagyok én is, érzésekkel.
Ettől függetlenül csinálom a dolgom, mint például, főzök, sütök, mosok, takarítok, viszek Á-ból, B-be, várakozok, stb...mellette érzek, néha jót, néha nagyon rosszat.
Ha tegnap írok , mást írtam volna, ha holnap írtam volna, akkor is másképp írok mindent, minden nap valami változik bennem, van, hogy egyik pillanatról a másikra.
Lassan kialakul bennem miért érzek így.
És azért írom le, mert biztos vagyunk még így egy páran. Vagy voltunk...
Szóval, hónapok óta van ez a libikóka, nagyon nem jó érzés amikor ezt érzem.
Tehát itt vagyok 43 évesen, eddig a fő feladatom a család volt. De most...Mesi felnőtt, jó még otthon van, hazajön, van étel, tiszta ruha, kis kuckója. És a fiúk, olyan fiús kamaszok, jó, ha egy mondatot tudok velük beszélni egy nap ingerültség nélkül, és nem én vagyok ingerült először általában. Tehát jó lenne, ha a részükről most pár évig láthatatlan lennék, és csak kiszolgálnám őket. Csenge meg már nagyon iskolás lesz, olyan akaratos, de mellette már nagyon önálló (na nem a rend rakásban). Zsoltinak a munka nagyon sok, változatos és persze egész napos. Mesi is halad előre a munkahelyén, és olyan sok célja van..irigylem meg persze örülök neki nagyon.
Én meg egyre jobban érzem a nyomást. Mikor csak merő jóindulatból mondta nekem valaki, valaki akinek a véleménye a legfontosabb, ha elmész dolgozni, megoldódik minden, mert akkor meg kell oldani mindent, Csenge suliba hordása, hozása, itthon, ebéd, tiszta ruha, rend..mellette vásárolni, és azt nem is írom, hogy az ősztől felmerülő iskolai dolgok. Más is megoldja, megoldja, igaz.

De ez olyan mint a szeretett munkádban, azt mondanák, hogy bocsi, szeretünk, de nem vagy pótolhatatlan, csinálj valami mást, ezt majd megoldjuk mi...És akkor én keresem a mást..nem találom, közben csináljak mindent ugyanúgy mint eddig, jókedvűen, mosolyogva..
Mást nem akarom hárítani, hiszen tudom, kell a pénz, hogy egyről a kettőre jussunk, mert a mostani munkám kevés. Nagy lelki teher ez most nekem. hiszen szükség van rám, meg nem is, ebben a formában így nem.

De mihez kezdjek? Persze tudom, hogy ezt senki más nem fogja megoldani. Nekem kell ezeken a változásokon átmennem, megoldanom.
Nem szeretem a változást, szeretem a régi dolgokat, szeretem a biztos, nyugodt légkört, szeretek feleség, anya lenni. Szeretem a nagycsaládot, annak minden nyűgét, baját, BÁJÁT, furcsa mindezt hátra tenni kicsit, magam előre...majd rendezni a dolgokat.
Ha lenne ideális munka ami erőt ad, tartást sokkal könnyebb lenne megoldani mindent!!!!!
De fogalmam sincs mi lenne az ideális..:-(

A legrosszabb ebben, hogy ebben a vívódásban amiben vagyok, távolodok el azoktól, akiket annyira szeretek.
Sajnálom, hogy nem másmilyen a természetem.

Leírtam, persze nagy vonalakban...mert sok minden más is van mellette..

2017. augusztus 21., hétfő

Szeretnétek?

Aranyosak vagytok, hogy hiányoltok..
Minden rendben, meg még sincs rendben.
Nem tudom, hogy érdemes leírnom?
Érdekel benneteket, hogy én most 43 évesen, már egy felnőtt, két kamasz és egy kis elsős gyermekkel, 20 év házassággal a hátam mögött mit érzek mostanában, egy jó ideje?
Őszintén, kendőzetlenül, csak úgy ahogy szoktam?
Nem tudom, volt egy olyan érzésem... Darabig nem írok. De valahányszor idejövök és ír valaki, hogy hiányoltok, összeszorul a szívem... 

2017. augusztus 9., szerda

Szabin!? :)

Mivel a mai munkámat tegnap kértek, a holnapot lemondták, így szabadságoltam magam pont három hétre. Mondjuk ez csak azt jelenti dolgozni nem kell mennem, de az is jó lesz, sőt Zsolti jövőhéten szabin lesz... Tehát más felállás lesz majd, szegény Mesi dolgozik.. Úgyhogy még nem tudom, hogy lesz a sátorozás de majd alakul. Ma elővettük a fiúkkal az óriási sátrunkat is, azt hittem nagyon büdös lesz, olyan állott szagú, nagyon régen használtuk, évek óta a kidobhatósat használjuk, nem ezt. De nem olyan gáz.. Kimosom a hálózsákokat is. Ha már szabin vagyok :)))))

Tegnap szép körmöt is csináltattam, jön Mesihez ismerős barátnője, Mesinek csinál, és már kétszer befizetett engem is. Tetszik amúgy, és bírja a sikamikát, hihetetlen de így van. :)
 Meg is mutatom...

2017. augusztus 7., hétfő

vicces

Na sziasztok! Vagy, ha magamnak írom, szia Anikó! :-) Olyan kép zavarban vagyok néha, itt írom egyedül a betűket, kinek, magamnak? Nektek? Majd az utókornak? Nem tudom, írom ahogy jólesik.
Most éppen jólesik.:-)

Kegyetlen volt  a hétvége,melegtől ami már elviselhetetlen volt a számomra. Olyan szintű migrénem volt péntek délutántól, vasárnap délutánig, hogy borzalmas. Micsoda borús gondolataim vannak ilyenkor, le sem tudom írni. mikor kicsit lenyomta a fájdalom csillapító a fejemet, akkor úgy döntöttem mi is kimegyünk Zsoltival pecázni éjjelre Csengével,mert most van nyár...Csengének meg kell az inger, ha már ilyen mini nyaralgatások vannak. Nem bántam meg, bár közben is fájt a fejem nagyon, de vicces volt, gondoltam megyünk hárman ki, elmentünk vásárolni, veszek 10 db zsemlét, kis nasit...majd megszólal a telefon, Zsoltit hívják a fiúk , hogy ők is jönnek, meg egy haverjuk..:-) Újratervezés, nagycsaládos üzem mód, vissza zsömléért, kolbász, virsli, szalonna...több nasi, gyümölcs..:-)))  Mikor kint vagyunk, szól Mesi ,ők is kiugranak majd, mondjuk ők nem sokáig voltak..:-( Imádom!!! Ennyit a kis családi kiruccanásról. :-)

Ma meg pont megfelelő volt az idő, el mentünk  megvenni Csenge sulis cuccát, milyen lelkesen pipálta a papírt. :-) Fiúkat megkérdeztem kisalakú vagy nagy alakú füzetet kérnek majd? Visszakérdeznek, milyen füzet, hova???? Ennyit a készülődésről, Mesinek meg gondolom vérzik a szíve, hogy már nem vehet sulis cuccot, (én örülök neki, pénztárca kímélő..bár Csenge bepótolta)

És itt lenne lassan az idő az én sulis cuccaimat is elpakolni. Fura...De nem bánom most, jó ez így!!!
Kis Csenge úgy várja az iskolát..izgulunk most együtt, és most neki ez nagyon új...meg kell ezt is élni, mindenkinek, mindenkivel. :-)

2017. augusztus 1., kedd

bázis

Annyira szeretem mikor írtok a bejegyzés alá, olyan jó érzés, hogy van véleményetek, ilyen-olyan és megosszátok velem, ebből én annyit tudok építkezni.

Megpróbálom leírni, én hogy érzek.
Bár nem akarok "én" blog lenni, de csak én írom a blogot, tehát inkább rólam is szól.
Akik régóta "ismernek" tudják, ki vagyok, milyen vagyok.
Csomó hullám völgyön mentem keresztül, mint minden ember, hiszen ezek visznek előre.
43 éves vagyok, van négy gyermekünk, 19, 17, 16 és egy 6 éves Imádom őket, de tudom, ha szerencsém van többet lesznek nélkülem az életben, mint velünk .Most mégis mind velünk van, és ez jó érzés. Még akkor is, ha a három nagy gyermekünk már kisfelnőtt. Ez azt jelenti , hogy már nem kell átkísérnem az úton őket, hogy nem tudok minden dolgukról, hogy nem kell már szorosan a nyomukban lennem, Mondjuk vannak szabályok amit be kell tartani, de ez így van egyensúlyban.
Viszont ez, bár azt jelenti jönnek mennek itthon, de azt is, a bázis itt van. Mesivel a kapcsolatom rendkívül jó lett, próbáltuk úgy tudat alatt kialakítani egy olyan kapcsolat, hogy ha majd elmegy itthonról, olyan kapcsolatunk lesz, hogy mindenkinek jó legyen. Ez nagy munka , de nagyon jó érzés ám!:-)
Fiúkkal a kapcsolatom még sok sok csiszolásra ad okot, most igazán kamaszok, lusták, nagyszájúak, zárkózottak. De amúgy a szabályokat betartják, ha kis noszogatás után, de megcsinálják amit kérek,  házon kívül olyanok, akikre büszkék lehetek, munkában pontosak, megbízhatóak, lelki ismeretesek. Bence tegnapig dolgozott, ahogy befejezte a sulit azóta, így ma a fizetéséből vesz azt, amit szeretne, Dávid meg kötelező nyári gyakorlaton van. Meg bicajozik...De tudom, ha türelmesen kivárom a tüskeblöki korszakot könnyebb lesz, és jó felnőttek lesznek.
Csenge meg Csenge, tündéri, néha kis minidiktátor, de vagyunk rá páran akik kiszolgáljuk.:-)  Azért próbálom ezt is kordába tartani.:-) Nagyon érdeklődő, vicces mosolygós..Alapvetően jól elvan, de szeret engem maga mellett tudni, ez néha nagyon jó...néha nem,.:-)

Tehát összegezve, én vagyok a bázis most. Kellek is, meg nem is a négy gyermekemnek, és akkor még nem is írtam, hogy feleség is vagyok 20 éve, tehát az  is fontos az életemben. És tudni mikor kellek, hol...mikor nem kellek, azt is nehéz és melós összehozni,
Három helyen dolgozom is..mondjuk ez nem sok.
És ennyi embernek ennivalóról, tiszta ruháról, biztonságról, háttérről gondoskodni nehéz néha. Így volt ez három évig is, míg suliba jártam, de ezért néha fárasztó is volt.
Iskoláról annyit , hogy nem érzem, hogy lemaradnék bármiről, felsőoktatás semmiféleképpen nem jön szóba, mert az látszik nyelvi analfabéta vagyok. :-)
Tehát semmiféle mátiromság nincs bennem, mert a nagycsaládot én szerettem volna. pontosan ilyen életet én szerettem volna, nekem az érettségi egy kihívás volt, de utána semmi elképzelésem nem volt, hogyan tovább. Gondolkodtam persze erről-arról...de nem vagyok lemaradva semmiről. HÁLA a családom itt marad, élik, éljük az életünket. Hogy most nem idén , hanem jövőre csinálom, semmi sem történik. Alap megvan, építkezni meg lehet rá! :-)

Ezt csak azért írtam, hogy az is tisztába legyen vele miért érzek így aki éppen most olvas először.

2017. július 31., hétfő

Szép nyári napok

Lassan ülepedik le bennem minden... De ülepedik! :)
Döntöttem, semmi mártíromság nincs bennem, idén Csenge a fontos, így nem kezdem el a sulit. Most semmi csalódottság sincs bennem, mert nem érzek semmi késztetést, hogy el kezdjem, tehát minden rendben! Ha jön munka elvállalom még... De nem görcsölök rajta, elengedtem.
Már van tervben egy kis nyaralás is. Sátorozás lesz Dömösön.
Amúgy minden nap jól telik csinálok valamit. És jólesik. Néha a nappalit pakolom át, de teljesen, így még ahogy most van 17 éve nem volt. Tehát soha :)
Főzök,  sütök, hétvégén strandoltunk de nem sokat, megnéztük a Lupa strandot... A víz nagyon jó, olyan mint a balcsi, de hamar mélyül, persze ez bánya tó. Most nem alkot véleményt a elszeparált két részről.. Stb! :(
Csak a jó befogadása zajlik, szuper volt úszni. :) pedig szedálva voltam, két napig iszonyú migrénes fejfájásom volt :(. De most már csak a meleget kell kibírnom.
Mindenki vigyázzon magára ebben a melegben!
Ölellek benneteket! :) 

2017. július 27., csütörtök

Tükör

Még nem hiszi el, hogy ő is van olyan jó, mint a többiek.
Még nem hiszi el, hogy nem marad le semmiről, ha egy évig alapozza a jövőjét.
Még nem hiszi el, hogy ha akarja megcsinálja.
Még nem hiszi el, hogy amit most csinál mekkora nagy dolog,  mert ha csak nem életművész lesz valaki, mindenkire ez vár!
Büszke vagyok rá, hiszen azt látom olyan mint én vagyok, sajnálom, mert ő is vívódik mindig.
De tudom, szép élete lesz, mert nekem is az van! <3 az="" hogy="" is="" nbsp="" p="" rt="" van="">
Furcsa tükör ez nekem!!! De nem rossz, sőt.... 

2017. július 24., hétfő

Az van...

Eléggé a béka segge alatt van a hangulatom. Gondolkoztam leírjam-e? Vagy inkább hallgassak, vagy írjam azt, hogy minden oké? (úgysem látjátok az arcomat, mit tükröz)
Persze hülyeség az egész, mert minden rendben van, csak ott mélyen legbelül forr a vulkán bennem. Gondolhatja bárki, ugyan-ugyan mindenkiben forr,  miért kell ezt felszínre hozni?
Mert nem csitul, mert nem jó. Az sem segít, hogy kisikáltam a hűtőt, kívül belül... Még a mosogatógép mögött is ki akartam sikálni, mígnem eltörtem a bevezető vizcsövet.
Igazság az, azért jöttem ide, hogy kibeszéljem magam, persze valamit csak "rózsa nyelven" lehet.. De az is bánt most. Bánt mert valaki felelőtlensége miatt, kell majd megint arról a kicsiről is lemondanunk majd. Persze én vagyok most a hunyó mert lebuktattam őt, és az ő hibája miatt, nekem van lelkiismeret furdalásom. Ő 10 éve jól alszik, én napok óta nem.. (hetek óta)
Na mindegy... Rágódtam ezen, ma egész délelőtt, arra jutottam magamban, hogy hagyom a csudába, majd megoldja más.. Ha nem, akkor előbb utóbb majd mi.
Közben ez a folytonos munka... Munka.... Munka... Beleörülök. Kicsit olyan érzésem van... Á, most nem tudom leírni. Persze nem fog az ölembe pottyani semmi, és tudom amit csinálok nem kevés... Mégis mindig ott érzem, nemdolgozomnemdolgozom... Persze mindenki körülöttem halálra dolgozza magát, bezzeg én... Lehet ez már paranoia részemről, de higgyétek el, nem! Annyira foglalkoztat ez, hogy érzem nem jó! :( És jön mindenféle tünet rajtam! 

2017. július 21., péntek

kicsit zizi..

Megjöttünk már a vásárlásból, anyósomat is elvittem. Lidlbe voltunk, olyan hamar végeztünk, régen ha volt időm szerettem kutakodni...de egy ideje nem. Nincs semmi jó kincs, mindig ugyanaz ruhákban is, egyebekben is. Így gyorsan összekaptam a mai és a hétvégi ezt azt, majd jöttünk is. Elpakoltam, és nyugtázom nem vagyok jól. Tegnap reggeltől nem, vagyis még előző estétől. Úgy fájt a talpam mint mikor begörcsöl, majd a karjaim is fájnak, meg szédülök, meg a közérzetem is rossz..persze felül akarok ezen lenni, nehogy már, itt a jó idő, nyár, én meg kilegyek. Csak tudnám mitől van...mert amúgy rémisztő. :-( Zsolti azt mondta, jaja öregszünk, na de nehogy már!:-)

Sulival kapcsolatban meg az az igazság...még nem jutottam dűlőre. No, most az van, hogy ez ingyenes helyben két éves, meg van Pesten egy hét hónapos fizetős , előbbi heti két alkalom két évig, meg van a utóbbi szombatonként , hét hónapig. Ha arra gondolok, jövő nyáron már lenne egy szakmám, jobb lenne, ha arra gondolok mennyi pénz...MEGÉRI? Nem tudom, nem tudom...

Más! Tegnap úgy fájt a szívem, mikor láttam a Balatoni nyár műsort, imádtam ott Révfülöpön sétálni, volt mikor két hetet mentünk arra nyaralni...HIÁNYZIK a Balaton!

Megpróbálom összeszedni magam, Csomó zöldséget vettünk, csinálok brokkolikrém levest, és rántok ki cukkinit meg karfiolt. Jó kis biggyesztés, nem? :-)

2017. július 19., szerda

Tudom, tudom...

Látom nem voltatok túl aktívak, de tudom itt a nyár, a téma sem könnyű. Nem baj, én is ilyen vagyok mostanában. Írnék is meg nem is.... Ha írok azt érzem nem kéne, ha nem írok bűntudatom van. Az jó hogy igazából nincs nagyon miről írni. Csengével bemegyünk ma a suliba, tegnap megcsináltuk végre a diákigazolványához a papírt. Én meg erősen gondolkodom a jövőn. Nem tudom belevágjak-e a suliba szeptembertől. Két évig újra két nap délután, estig. Csenge? Zsolti teljesen kilőve, Mesi is... És idén nagy esemény neki. Lehet most nem vágok bele, lehet még elvállalok egy két munkát még, és dolgozom...
Ez van, nyár, meleg szép színek... JÓ! :) 

2017. július 17., hétfő

Érdekel...

Micsoda jó téma van az egyik rádió műsorban. Kell e érettségi, diploma, sok diploma? Különb ember e az, akinek van diplomája? Biztos sokat tanult, tanulás nagyon jó, ezt most én is tudom...De...
Pénteken volt itt egy fiatal lány, még csak jövőre érettségizik, és van már két szakmája, meg egy nyelv vizsgája, mondjuk így értem a 460 pontot, ami kell neki ahhoz, hogy meglegyen a jogi egyetemre a felvételije. És akkor sziporkázik, csak meséli mi minden terve van, beszélgetnek a fiatalok...érzem a feszültséget, Mesi szerényen mondja, ő szeretne tanulni, szeretne óvőnő lenni, de ahhoz újra kellene érettségiznie, mert így nem túl sok pontja van, és nyelv vizsga is..és elkezdett dolgozni...és akkor most hogy, mert ő bizony olyan szakmát szeretne ahol majd család mellett csinálhatja. És hallom azt a bizonyos mondatot a másik féltől aki még csak most fog érettségizni, majd legalább 10 évig tanulni, mert a jogi egyetem nem semmi...hogy: ja, értem...az jó! És meséli tovább mi mindent csinált, és fog csinálni..

Kis ÉLET!
Tényleg kevesebbet érünk mi, akinek nincs diplomája? Vagy miért érezzük ezt?
Érdekelne a véleményetek erről.

2017. július 14., péntek

Itthon..

Végre péntek..bár én ne szóljak egy szót sem ugyebár,...de a hét nekem is munkás volt. Új helyre is járok takarítani, kedves fiatal pár, kis gyerekkel. Nem nagy munka, de rendszeres lesz.
Ma gondoltam jól kialszom magam, kicsit fáztunk is az éjjel nyitott ablaknál, lehetett volna durmolni, de Csenge nem így gondolta, reggel hatkor bújt hozzám, közölte ideje felkelnem, hasamra süt a nap. :-) Tehát felkeltem, majd mikor majdnem mindenki elment a dolgozóba, elkezdtem a kertet rendbe tenni, gazolni, paradicsomot kötöztem, leszedtem a leveleket, annyi paradicsom van rajta, de mikor érik alul megbarnul, majd el kezd rohadni..:-( Jól összesöpörtem...egyedül oldalt a komposztáló és a kuka mellett nem tudtam olyan jól rendbe tenni. Mert sajnos a barack fánknak az ágait le kellett vágni, meghalt az egész fa, kiderült már szuvas is volt.:-( Sajnálom,de ősszel nem nyugszom míg ugyanilyet nem ültetünk.
Majd bejöttem a lakásba és nekiálltam a fürdőnek, vettem múltkor trisót, gondoltam átmosom a mosógépet majd, de kipróbáltam a kádat, mosdót átmostam vele, csillog-villog. :-) Kíváncsi vagyok meddig bírja.:-) Mondjuk nem ártott volna gumi kesztyűben csinálni, mert szétmarta a kezemet. Pedig délután úri dolgom lesz, Mesi befizetett, hogy szép körmöm legyen.:-) Na, majd meglátjuk..(látod Mesélő, csak megtetszett a körmöd:-) )
Holnap a most már így kell írnom, volt osztály társaim sörözést szerveznek, el is mennék, meg nem is...olyan keveset vagyok együtt Zsoltival, de azért lehet lemegyek. Majd ezt is meglátjuk..
Mert úgyis alakul rajtam kívül is a hétvége mindig. :-)


2017. július 12., szerda

változtam...

Próbálom a pozitív oldalát nézni mindennek. Ezt tudatosan csinálom, mondjuk akik ismernek, igen, és itt ti sokan már ismertek, talán érzitek, hogy valami változott, és igen, én változtam...Nem találom a helyemet. Szeretem csinálni azt amit most csinálok, család menedzsere vagyok...Szakács, takarítónő, kertész, sofőr, málhásló..ANYA, feleség, hallgató, szerelő (megszereltem a szárító gépet, juhéj) mellette dolgozó...(kicsit) Mégis olyan furcsa minden mostanában. Nem találom a helyem...
Mivel már tudatosan próbálok érzelmeimen csiszolni, összeszedem magam, és élvezni minden pillanatát a nyárnak, az életnek. Mivel nagycsaládban élünk, zajlik az élet nagyon. És ez így jó!!!
SZERETEM!

2017. július 7., péntek

Rövidke

Nem tudom, olyan jó is meg nem is....mennek a napok, jól telnek, gyorsan, kapkodósan... De mindenképp jól. Csak furcsa Csenge nem találja fel magát. Kicsit játszik, majd unatkozik. Furcsa nekem ezt megélni, a nagyok mindig eljátszottak együtt. Na de majd ez is alakul, biztos!
De végre hétvége, picit legálisan pihenhetek... :D
Most csak ennyi, hogy el ne felejtsetek!
Szép hétvégét! 

2017. július 4., kedd

Nyár van...

Annyira mennek a napok, hogy már július van, és az is már negyedike. Teljesen kimaradt nekem most ez a június. Hiányzik..de nem bánom. Lassan jön el az érzés, túl vagyok az érettségin, MEGCSINÁLTAM! Néha csak bambulok...akkor érzem ezt, néha vezetés közben, néha...itt-ott.:-) És igen, tök jó érzés! Annyira jó, hogy már jelentkeztem is ide a suliba, a pedagógiai és család segítő tanfolyamra. Nem vagyok NORMÁLIS! :-)))) Mondjuk csak akkor fogok menni, ha itt helyben van, Pestre semmiképen nem utaznék, most!
Szóval zajlik a nyár, ketten vagyunk mostanában Csengével itthon. Jaj, szegényt úgy elkapta valami csúnya vírus, ma is láttam rajta nincs olyan jól, mondjuk vettünk idén elősször görögdinnyét, mert azt evett volna nagyon...háááát ettem már édesebbet is. Elképesztő amúgy felénk a gyümölcs árak.:-( Barackfánk meg végleg megadta magát, annyira sajnálom! :-(  Szóval Csengével még vasárnap reggel az ügyeletet is megjártuk.:-( Olyan magas láza volt, meg hányt..
Na, de azért míg itt pihengetett a kanapén Csenge, bennem motoszkált valami, konyhába vetettem bele magamat, lépcső alá raktam Cili dédi asztalkáját, kis hokedlivel, itt fogok én kéremszépen főzéshez előkészíteni, egész nap dolgoztam vele, mert akkor már a spájzot is tökéletesen kitakarítottam, és ha már bútorokkal variáltam, hát mindent kisikáltam, olyan furcsa ilyenkor és olyan jó, mintha más konyhám lenne.:-) Olyan régóta nem volt erre időm, kedvem. Tetszik a családnak is.:-)
Lassan jönnek a melósok is (Zsolti, Mesi Bence Mesi Dávidja) Meg a nyaraló Dávidunk, lesz itt hangzavar.:-)))) Jön majd a sztorizgatás, vacsora, ma kapnak "rendes ételt" , sült lapocka meg csülök, rizibizivel, meg saját koviubival, mert tegnap nagy volt a hőbörögés, hogy úristennincsenkajamit viszünkholnap? :-) Pizzát rendeltek...na szegények! :-))) Szóval zajlik az élet, csütörtökön megyek az új helyre is...
Ja és a közben kerestünk campinget, Kisorosziba, vagy Dömösre, olyan szép a Dunakanyar is. Idén kimarad a Balcsi, vagyis ősszel Zsoltival megyünk három napra, de a gyerekekkel most nem megy...későn kapcsoltunk...:-( Jövőre viszont mindenképpen szeretnék menni.
tehát azért élvezzük a nyarat, minden jót kihozva belőle.:-)
Remélem nálatok is így van!!!

2017. június 30., péntek

pihenek...

...végre, végre...Előbb pihentem a kanapén, csak úgy anyukásan, alaphangot a mosógép zúgása és Csenge molyolása adta.:-)
De végre már ilyet is tettem. Meg olyat is, hogy csöpögős romantikus könyvet találtam. Azt fogok olvasni a sok tankönyv után.:-)
Ma megnéztünk még egy helyet takarítani kell, elvállalom, mert most ez van.
Amúgy lehet lesz itt a fiúk közép sulijukban egy képzés, pedagógus és család segítő, már jár az agyam rajta. :-)
Egyre jobban hiányzik, hogy semmi nyaralási terv nincs..:-(

Semmi épkézláb gondolatom sincs..:-))))
Mindenkinek külön köszönöm a jó szót, hálás vagyok érte! :-)
Szép hétvégét!

2017. június 28., szerda

Boldog vagyok! :-)

Képzeljétek, képzeljétek...
Olyan boldog vagyok, hogy nagyon rég éreztem ezt magam felé, ezt a baromi jó érzést, készüljetek, elmesélem! :-)

Egyszer volt hol nem volt...(nem kell megijedni, nem mesélem el azt a 43 évet, mióta megszülettem, csak a tegnapi napot), volt egyszer egy keddi nap, túl a vizsgákon, izgulva a többiekért nagyon várva, hogy megkapjuk a bizonyítványt. Tele feszültséggel, én mondjuk nem voltam feszült, amiatt nem, hogy nem lesz meg az érettségim, amiatt igen, hogy mindenkinek jó legyen. Sajnos volt akiknek nem sikerült, egy volt olyan fiú, aki szerintem megérdemelte volna, de nem engedték őt át matekból. Sokáig vártunk a bizonyítvány osztásra. Közben sztorizgattunk, beszélgettünk, volt akik már előre ünnepeltek.:-) Majd eljött a bizonyítvány osztás, felálltunk sorban, kicsit pálinka szag volt, de jófejek voltak a tanárok is.:-) Mondjuk nagyon fáradtak voltak. Na, felálltunk sorban, szembe az asztal mögött sorakoztak a tanárok, középen a vizsgabiztosnő. Három oklevél volt nála, szokásos mondatai után, elmondta, kenek nem sikerült a vizsga de gyorsan rátért azokra akikre nagyon büszkék voltak az idei érettségi vizsgán, így oklevélben részesítik őket. Én álltam ott teljesen megnyugodva, szinte tudtam a sorrendet. Van egy kitűnő fiatal (pont annyi idős mint Mesi) lány, jó tanuló, és gondoltam még két osztálytársamra akikkel szoktam menni, mert nekik tényleg szép lett a bizonyítványuk. Elsőnek mondta Miri nevét a vizsgabiztosnő, majd egy kis szünet...és hallom: Bukovinszkiné...levegőt nem kaptam, ééééén, mire kaptam, hiszen elég gyatra volt a bizim, társadalmi munka esetleg??? :-) De nem, a szóbeli történelem érettségimre kaptam. Majd elájultam, azt az érzést...Mikor nem számítasz rá, és kapsz valami elismerést! Én olyan boldog voltam...Kezet fogtam a vizsgabiztosnővel, majd ránéztem a Tanár úrra, aki csak mosolyogva kacsintott, azt az érzést...
Mindegy milyen lett a bizim, amúgy magyar négyes, töri négyes, mert ugye az írásbelit nem sikerült úgy megcsinálnom, matek, angol kettes és biológia ötös. Pontosan olyan lett amilyet nagyon, nagyon szerettem volna.:-)
Na akkor tegnap éreztem, hogy büszke vagyok magamra!
Beszéltem pár szót a Tanár úrral banketten, mi nem sokat beszéltünk három év alatt, de nagyon nagyon szerettem őt, mint embert, mint tanárt. Ő azt mondta, nem nagyon szokott dicsérni, de ami jár az jár, rég látott ennyire jó szóbeli érettségit. Pedig ő aztán két iskolában tanít...érettségiztet!

BOLDOG VAGYOK! :-)

2017. június 27., kedd

Még nem, majd ez is alakul...

Nem találom a helyemet...
Mert azt hittem, ha majd vége a sulinak, óriási megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá, és annyi mindent fogok csinálni.
Mert azt hittem, csak azért nem érzem a megkönnyebbülést, mert a migrén tompítja az agy működésemet.
Mert azt hittem, majd valami más jön utána..
Más az nem jött. Sőt minden ugyanaz, kicsit nem találom a helyem.
Persze megy a mosógép, megyek vásárolni, főzök, sütök, mosogatok..mint eddig is tettem.
Tegnap este viszont már kezdett megfogalmazódni bennem valami. Nem haragszom arra, aki kíváncsi mit fogok csinálni ez után..nem tudom, igazán nem.
Teszem a dolgom ahogy eddig is. Ellátom a családom, ez olyan mintha semmit nem csinálnék, pedig...
Azért hat, néha hét embernek a napi hátterét koordinálni, nagy munka. Ennivaló, következő napra már három ebéd, kenyér,  tiszta ruha, rend...ezt szeretem csinálni, szeretek itthon lenni...
De a kérdés, és ez után mi lesz??
Csenge itthon van, anyósom, ha egy egy órára, szívesen elvan Csengusszal, de többet nem bír. Többiek meg dolgoznak most éppen. Én próbálok kicsit kikapcsolódni, közben meg...
Olyan hülye érzésem van, "te nem dolgozol? Akkor mit csinálsz?" Semmit! Semmit? :-(

2017. június 26., hétfő

Érett lettem! :-)

Bizony, bizony szombaton! És azért csak most írom meg, mert tegnap agonizáltam a migréntől, és az utóbbi napok , hetek gép előtti tanulás után, nem volt kedvem ideülni a számítógép elé. Na, de majd most elmesélek mindent. :-)
Iszonyú feszült voltam már az utolsó napokban, olyan kusza volt a fejem, 100 tételt kellett ugye megtanulni. Komplett tételek voltak...péntekre azt éreztem semmit nem tudok, ez az érzés egészen addig tartott, amíg be nem mentem vizsgázni. Végén már azért voltam nagyon ideges, meg feszült, mert szombat reggelig nem volt biztos, hogy melyik nap vizsgázunk. De mindenkinek be kellett menni reggel. Korán megtudtuk ki mikor fog, volt aki örült, hogy még két, három napja van, volt aki csalódott volt, aki nem szombaton, és voltunk mi 10-en, akik örültünk, kétségbe estünk, hogy aznap vizsgázunk. Én annyira örültem neki, bármilyenre is sikerül, akkor sem érdekelt. Végre a családom is felszabadul. Különben a legaranyosabb Csenge volt. Türelmesen várta, míg ebédelünk, vagy felvágok gyümölcsöt, mikor azt mondtam neki, pillanatot várjon, míg elolvasom, megnézem. De mindenkinek sok mindent köszönhetek!
Rátok is gondoltam, ennyi szeretet biztatást amit adtatok, itt is, facebookon is, és olyan őszintének éreztem, pedig tudom nem egy nagy dolog ez..mégis az volt!
Szombaton lassan elmentek a többiek, akik nem aznap vizsgáztak, az ünnepélyes megnyitó után. Maradtunk egy páran, intéztük a büfét, kicsit tanultunk, csak addig míg ki nem jött egy tanár, és azt nem mondta, tegyük le a tételeket már.:-) Második körben jöttem én, tehát délelőtt elment, volt, hogy könnyesre nevettük magunkat, kijött a feszültség.:-) Negyed egykor húztam ki az első tételt magyarból. És akkor jött az első megkönnyebbülés, Kafkától húztam az Átváltozást, nyelvtanból a hangtant. Nem volt olyan tétel amit nagyon szerettem volna, inkább volt olyan amit nem szerettem volna annyira. Mert nem tudtam volna róla annyi mindent mondani. Egy óra felé feleltem belőle. Nem volt olyan rossz, hülyeséget nem mondtam, irodalom jól ment, nyelvtanban volt olyan amit nem tudtam...(nyelvtan tételek nehezen mentek a fejembe) Összességében nem volt rossz szerintem. Majd kimentem inni, visszamentem a terembe, kihúztam a törit. Rákosi rendszert húztam. Ez is egy nagyon, nagyon jó tétel volt nekem, szerettem kidolgozni, mivel nem olyan messze volt, lehetett róla sokat beszélni. Itt egy-két mellékes dolgot nem tudtam...de úgy ment, hogy a végén rám szólt, már túlbeszéltem, Hruscsovnál járok. :-)))) Azt mondta tanár úr,  szépen lendületesen beszéltem. JÓ volt na...utána megint kimentem, majd be, biosz vér képeket húztam, szeretem, de a tanárnőt még inkább...Nagyon, nagyon jó felelet volt. Projekt munka bemutatásával ért véget. Kicsit már fáradt voltam, fél négy felé járt az idő, kimentem, inni..és még jött az angol...Ettől nagyon, nagyon féltem,de erőt vettem magamon, mert volt olyan osztálytársam, akinél eltört a mécses ott angol előtt. Én próbáltam a legjobbat kihozni magamból, azt a picit elmondani...segített a tanárúr nagyon sokat, zavaró volt, hogy akkor már minden tanár bent volt, és a vizsgabiztossal együtt 7 tanár nézett engem. Kizártam ezt, csak az angol tanárt néztem...jól kikérdezett, volt képes, párbeszédes kérdés is..Ment e? Nem nagyon...de mikor azt mondta, thank you ...és mosolygott, felálltam és kiporoszkáltam, senkire nem nézve, nem akartam, hogy az elnéző mosoly maradjon meg bennem, ami a tanári arcokon láttam volna.:-) Felszabadultam. :-)
Legfontosabb az volt nekem, hogy a vizsgabiztos megdicsérte az irodalmamat, az igazgatónő kiemelte, a büfénél, hogy a töri tanárunk megdicsérte a feleletemet. És a biosz tanárnőn is láttam az elégedettséget! Mindegy már, a jegy milyen lesz...Alapvetően mindenből magam számára legjobb tételt húztam, amit húzhattam volna. Tényleg mennyit számít ez! Láttam pár osztálytársam olyan vizsgáját akik kicsit szenvedtek, mert nem a legjobb tételt húzták...És aki még ma, vagy csak holnap vizsgázik, milyen idegesek még...olyan jó volt túl lenni rajta.
Persze szombat estére jól megfájdult a fejem, gondolom a stressz, és még mindig fáj..sajnos. De szombat este az egész családdal együtt ünnepeltünk, hát ez volt a legjobb az egészben! Imádom őket!!!:-)
Furcsa hogy nincs elől egy tétel sem...ha nem fájna a fejem tökéletes lenne minden, de ez is el fog múlni...Holnap bankett, közben drukkolok a többieknek. Szerdán lesz bizonyítvány.
Lassan fogom fel a dolgokat, végigélem minden feleletemet, újból és újból...Hogy megcsináltam, vége!
Azért nem volt annyira könnyű a szóbeli, kikérdeztek mindent alaposan, de segítettek, kedvesek voltak...de tényleg ez egy nagy megmérettetés. Büszke vagyok Mesire is...érettségi miatt is. És azért is, mert meg sem száradt a tinta az érettségi bizonyítván, péntektől elhelyezkedett, dolgozik. Bence is elment dolgozni...Büszke vagyok mindenkire én is, nagyon!!!!

2017. június 19., hétfő

Büszke

Mesi leérettségizett! Nagy megkönnyebbülés és nagy öröm! :-) Főleg a múltat nézve..de magához képest, nagyon szép eredménnyel csinálta meg, büszke vagyok rá!!!! :-)

Én tanulok ezerrel...vagy most szombaton, vagy hétfőn érettségizek én is, de várom már a végét...Szerencsém van, hogy szeretem a törit nagyon, és a magyart is...csak a nyelvtant nem annyira. Milyen rossz lenne úgy tanulni, hogy nem is érdekel.

Remélem nem felejtek el lassan blogolni..olyan keveset jövök! Na de lassan, lassan...Várjátok meg ám! :-D

2017. június 15., csütörtök

NYÁR

Ez is eljött! Legfontosabb, Csenge utolsó ovis napja! Ma délelőtt még nagy mókázás lesz pizza, fagyi...stb. Holnap már nem megy, és ma is délben elhozom.Ez majd a nyáron kis logisztikát von maga után,de megoldjuk. Fiúk ma sem mentek már suliba...megy a lazulás. Mesi hétfőn szóbelizik, én jövő szombaton, vagy utána hétfőn, sokat kell tanulni addig még, főleg a száraz nyelvtant utálom.

Nagy események folyton vannak nálunk..:-) Tegnap a nagy fiam Dávid is 17 éves lett, furcsa is, meg olyan jó őket látni változni.:-)

Várom már én is a suli végét, mert addig mindig ott van a fejemben a dolog. Tanulni kéne,de közben zúg a mosógép, kaja legyen főzve, kenyér van e annyi amennyi elég...meg a hűtő..meg ha dolgoznom kell, Csenge? És ez még szerencsés mert nem jött közbe semmi. De tudjuk a nagycsaládban mindig van valami...:-) Ezért szeretem!

Hiányzik, hogy nincs nyaralás tervünk, kicsit sajnálom, hogy nem pályáztam meg az Erzsébet üdülést. Nem is látom előre, ki mikor fog rá érni..Dávidnak van három hét kötelező gyakorlata, Bence szeretne menni apjával dolgozni, Mesi is el szeretne helyezkedni valahol..Csengének meg érzem kevés lesz idén már csak a kert. Na de majd alakul ez is...ahogy szokott! :-)
Szép nyarat kívánok mindenkinek! (képek:én nyakamba Emese, Emese nyakába Csenge 18 év a két kép között :), Csenge utolsó napja az oviban:))

2017. június 12., hétfő

Beszélgessünk II.

Nem haragszotok ha itt válaszolok? Éppen befejeztem a tojásos nokedli főzését...két adagot kimostam...és közben bőszen tanulok, magyart, törit...

Őszinte leszek, néha olyan fáradt vagyok gondolkodni is. És annyira hálás vagyok, hogy írtatok!
Igazatok van mindenben...
Mérlegelek mindent.
Szeretem-e amit most csinálok?
Szeretem mert:
- független vagyok
-magam osztom be, nagyjából mit csinálok
-pénzt kapok érte
-megbecsülnek
-még biztos van...de most nem jut eszembe
Nem szeretem:
-hosszú távon úgy érné meg, ha minden nap legalább egy helyre mennék takarítani, mert lassan fizetnem kell tb, stb. nyugdíjt sem vonnak, oké, oké...leszek e egyáltalán nyugdíjas?
-ha nem megyek dolgozni, nincs pénz, betegség miatt pl.
-elfáradok nagyon, persze tudom...egy munka sem könnyű.
-néha jó lenne valami olyat csinálni, ahova használni kellene az eszemet


Ami a legfontosabb, lenne idő ugye a családra. Azért még egy pár évig, tudom szükség van a hátországra. Csenge most kezdi a sulit, neki fontos lennék még egy kicsit. Nagyoknak csak a sok ennivaló, és a tiszta ruha..:-)
Nem tudom..nem tudom...

2017. június 10., szombat

Beszélgessünk....

Arra gondoltam, gondolkozzunk együtt. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről. :)

Ugye általában az életben legfontosabb a mi vagyunk magunknak. De ott a család, ezek nagyon, nagyon fontosak. Ez Így van szerintem mindenkinél. Majd, hogy éljünk, dolgoznunk kell, hogy legyen pénzünk.
Ez foglalkoztat mostanában engem nagyon... Mit is kezdjek magammal kis idő múlva?
Azt gondolom határozottan,  a sulit azért kezdtem el, hogy tudjam majd hasznosítani tovább tanulni, munka területen előrébb jutni. Eltelt három év, ugyan úgy, fogalmam sincs mit tanuljak tovább. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, erős a szociális érzékenységem idősek felé is. Amit most csinálok, hogy családokhoz járok takarítani, pénzben nem rossz, DE nagyon fárasztó. Arra is kellene gondolni,  bírni fogom ezt csinálni idősebb korban is? Nem mellesleg azért jó lenne kitörni innen. Bár szeretnek, megbecsülnek... Mégis!

Tudjátok egy kósza ötlet ott mocorog a fejemben... Milyen jó lenne, ha egy tiszta irodába lépnék be minden hétköznap, ahol jól érzem magam, és még az agyam is jár... Valahogy nem tudom... Tényleg jó lenne???? Vagy ehelyett inkább takarítsak másnál.. De ebbe mi a kihívás? Ne álmodjak nagyot???? Egyáltalán nagy dolog ez? Irodában dolgozni???
Hallom azért tőletek, nem valami leány álom az sem. De olyan jó lenne azt érezni, hogy arra a mondatra, mit dolgozol Anikó? Ne lesütött szemmel válaszoljak, takarítok.
Értitek a gondolatomat?
Van kedvetek erről írni nekem???? 

2017. június 7., szerda

Kicsit jobb, előre! :)

Persze, ahogy sejtettem, mára már átértékeltem a tegnapi százalékokat.
Tök jó, hogy lesz egy ötösöm bioszból, lesz egy négyesem magyarból és történelemből, mondjuk azért ehhez sokat kell tanulnom mert sok pont kell a négyesig, de nem lehetetlen kategória. És lesz amit már nem tudok javítani kettes matek és angolból is hátra dőlhet kettesnél jobb sehogyan sem lehet, annyit még most elmakogok belőle. :)
Tehát két tantárgy van amire gyúrnom kell, magyar, töri... Szeretem tantárgyak :) biosz meg szerelem....

Amúgy zajlik az élet.. Csenge kirándul pénteken, velük megyek.
Ma a kocsit vizsgáztatnom, kicsit (nagyon) izgulok miatta.
És szomorú is vagyok egy vendég cica ide ellett múlthéten, sajnos szerintem egy nyest,  megölte őket. :( sajnálom őket nagyon. 

2017. június 6., kedd

Ezt is tudom!

Most nem lenne szép nem beszélni róla.. Hiszen annyi mindent köszönhetek nektek.
Ma lehetett megnézni az írásbeli érettségi feladatokat.
Igazság az, jó lett, olyan mint amilyennek kellett lennie. Hogy, ha hallanátok a hangomat, éreznétek azt a kicsit szomorkás pikírt a hangomba. :(
Lényeg a lényeg semmi csoda nincs benne. Matek kettes, angol kettes, két nagyon erős tantárgy, matematikailag meglehet belőle a négyes, magyar, matek.. Előbbi tanár csalódott.. Ettől én is az vagyok.
De a végére jó érzés, biológia tanárnő büszke rám, és boldog ettől ötösre írtam a bioszt. :) kettőnknek lett ötös. :) ez az egy boldogság van ma!
Tehát semmi csoda nem történt, vannak bennem mások iránt csalódások ezeket nem írom le. Lényeg a lényeg már csak szóbelire megyek a suliba be. És majd nem fogok így érezni, pár nap múlva... Ugye már mindenkinek nyilvánvaló, semmi extra főiskolai álmok nem lehetnek.. Egy sima érettségi 43 évesen, teljesen kifáraszt. :)  És ugye, nem is kitűnő! Persze tudom, tudom nem ez számít.
Lényeg, kicsivel jobb írásbelire számítottam! 

2017. május 30., kedd

Ennyi! :-)

Nem mondom, hogy fergeteges jókedvem van..de sokkal jobb a kedvem.
Igen, látom a környezetemben, hogy bizony, mi anyukák (is), jól el vagyunk fáradva ebbe az évbe.
Én már örülök, hogy a ballagásokon túl vagyunk, és a szülinapokon is...már csak a szóbelin kellene túl lenni. Az lenne az igazi mámorító érzés, (egy darabig)
Tegnap voltam a sulis szülőin, Csengéén.. Egyik tanítónéniét nagyon ismerem, szeretem is. Másik tanítónénije új, annyira új, hogy még csak most fog végezni a főiskolán.:-) Nem baj, még nincs megfertőződve, még lelkes..(remélem) :-)
Na, meg ma már mindenhol olyan kánikula meleg illat van, kint is bent is, és hó vége nagyon..hűtőben nem sok minden..főzni, összeszedtem egy kis maradék ezt azt, gomba levest főztem, finom tejfölösen, és krumplis tészta van mellé. Mondjuk finomnak, finom. Kenyeret is sütöttem...
Holnap és pénteken meló, csütörtökön meg konzultáció a suliba...aztán három napos hétvége..majd kedden kiderülnek az írásbeli eredmények. Hogy tartok e tőle? Hát, tudom, hogy nem lett olyan jó..DE, azt hiszem, olyan rossz sem, majd a szóbelivel még korrigálhatok egy kicsit..Ennyi! :-)

2017. május 29., hétfő

majd lesz jobb is...

Lehetne úgy is, és tudom, hogy majd nemsokára úgy is lesz..., hogy minden rendben van velem. De most nincs..Nem írom le miért nincs, de annyit elárulok, hogy nem könnyű ennyi ember  felé megfelelni. Biztos velem is baj van, érzékeny vagyok, közben meg nagy a hangom..Á, mindegy...most nem potyoghat a könnyem..nem vagyok egyedül, Mesi és szerelme itthon van.

Közben tervezem a tanulást, mert a múlthét úgy el ment, hogy csak végig aggódtam a hetet, hogy az angol tételeket sosem fogom megtanulni. De muszáj, most, hogy így elment a hét...kitaláltam, minden nap egy tételt tanulok meg mindenből. Így változatos is, és talán nem egyszerre érzem, hogy ezt nem tudom megtanulni soha. Van még kb. 26-27 nap..ha minden nap egy tétel angolból, magyarból ugye kettő, mert van irodalom és nyelvtan, töri és biosz...akkor talán a fejembe is marad a dolog. és még egy kis idő jut majd összegezni a dolgokat.

Ha körbe nézek olyan jó minden, meleg van, süt  a nap, mindenki jól van...én meg közben romokban...Úgy utálom, hogy ilyen lelkis vagyok..

2017. május 26., péntek

TI :-)

Szóval az van, hogy tegnap mikor felraktam Csenge ovis ballagás képét a facebookra, csomó kedvelést kapott, (na nem ezért raktam ki) de ugye néztem kitől is..és olyan fura volt. Mikor az egyikőtökre vagy a másikotokra gondolok, mindig tudom kb. merre vagytok, és akkor láttam, innen a szomszédból is kedvelt, írt pár sort hozzá, meg a leendő tanítónénije is..meg Londonból, meg kedveltétek az ország sok pontjáról..
Akkor eszembe jutott, honnan is van ez az ismeretség, és igen, innen a blogról..hosszú évek alatt mint egy nagy család. Tudom XY-ról, hány gyereke van, éppen milyen élet szakaszban van, kb. hány éves, és sokatokat képről is megismerlek már. Gondolom így vagytok ti is velem.:-)  És bárki bármit mond, ez azért jó érzés. Persze tudom, a napi kapcsolatot nem helyettesíti ez, mert nem látom a mimikátokat, nem hallom a hanglejtéseteket, vagy a viselkedéseteket.
De azért ott van az a láthatatlan kapocs ami összeköt bennünket. Mondjuk megvan az előnye ennek is, akkor építjük ezt a fajta kapcsot mikor mi akarjuk, akkor nyitom meg az oldalt, mikor én akarom...Lehet, hogy emiatt is, de én hálás vagyok a blognak, hogy megismertelek, ha csak így is, BENNETEKET!
Köszönöm nektek ezt! :-)

2017. május 24., szerda

Együtt, egyedül...:-)

Igazság az, hogy nagyon élvezem, hogy nincs suli...Nézegetem az angolt, mert az a legnehezebb, úgy gondoltam, azzal kezdem a tanulást, de minden mást szívesebben csinálok. Például, tegnap előtt ki ne ment volna az IKEA-ba délután? Bevittek a gyerekek, kevesen voltak. Fájt a szívem, mert álmaim konyhájában voltam éppen, és úgy csináltam mintha éppen főznék benne..jaj de jó volt.:-) És büszke voltam magamra, mert nem hoztam újabb bögrét haza, és minden egyéb "nagyon fontos" dolgot is ott tudtam hagyni. :-) Vettem egy polcot a fürdőbe, mert a szárító és mosógép fölött szabad helyet ki kellett használni. Tegnapi napom ezzel telt, Dáviddal Mesi szerelmével, felfúrtuk közös erővel a polcot, ó de szép lett! Majd egyedül a konyhába felfúrtam, még egyszer írom EGYEDÜL a konyhába az új csempe közé, a fugába a sínt, amire akaszthatok ezt azt..irtó jó érzés volt ténykedni. :-)

Ma elmegyek vásárolni, és sütök is valamit, hiszen fontos esemény van ma, 20. házassági évfordulónk.Ugyanilyen nap volt, 20 éve is...Nem igaz,hogy nem lehet 20 év múlva is szeretni valakit. Mert lehet!!! Én ma is úgy szeretem Zsoltit, mint 20 évvel ezelőtt, és boldog vagyok, hogy 20 évvel ezelőtti álmunkat megvalósítottuk, EGYÜTT!:-)