2017. július 24., hétfő

Az van...

Eléggé a béka segge alatt van a hangulatom. Gondolkoztam leírjam-e? Vagy inkább hallgassak, vagy írjam azt, hogy minden oké? (úgysem látjátok az arcomat, mit tükröz)
Persze hülyeség az egész, mert minden rendben van, csak ott mélyen legbelül forr a vulkán bennem. Gondolhatja bárki, ugyan-ugyan mindenkiben forr,  miért kell ezt felszínre hozni?
Mert nem csitul, mert nem jó. Az sem segít, hogy kisikáltam a hűtőt, kívül belül... Még a mosogatógép mögött is ki akartam sikálni, mígnem eltörtem a bevezető vizcsövet.
Igazság az, azért jöttem ide, hogy kibeszéljem magam, persze valamit csak "rózsa nyelven" lehet.. De az is bánt most. Bánt mert valaki felelőtlensége miatt, kell majd megint arról a kicsiről is lemondanunk majd. Persze én vagyok most a hunyó mert lebuktattam őt, és az ő hibája miatt, nekem van lelkiismeret furdalásom. Ő 10 éve jól alszik, én napok óta nem.. (hetek óta)
Na mindegy... Rágódtam ezen, ma egész délelőtt, arra jutottam magamban, hogy hagyom a csudába, majd megoldja más.. Ha nem, akkor előbb utóbb majd mi.
Közben ez a folytonos munka... Munka.... Munka... Beleörülök. Kicsit olyan érzésem van... Á, most nem tudom leírni. Persze nem fog az ölembe pottyani semmi, és tudom amit csinálok nem kevés... Mégis mindig ott érzem, nemdolgozomnemdolgozom... Persze mindenki körülöttem halálra dolgozza magát, bezzeg én... Lehet ez már paranoia részemről, de higgyétek el, nem! Annyira foglalkoztat ez, hogy érzem nem jó! :( És jön mindenféle tünet rajtam! 

12 megjegyzés:

  1. Anikó, lehet, hogy így "könnyebb"? Ha dolgoznál, s még mellette mindezt elvégezni, ezen nem gondolkodtál? Persze nekem is elegem van a háztartásból, ma borultam éppen ki, nekem ez túl monoton. Néha ki kell(ene) ebből lépni, elmenni, változtani. Én ezt érzem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én imádok itthon lenni, szolgálni a családot... De ezt nem fizetik, és a környezet azt sugallja folyamatosan ez nem munka. Ha tehetném és nem érezném a folyamatos elvárást másra, itthon maradnék. (elvárást magam felé is értem)

      Törlés
  2. Anikó, de te dolgozol. Igenis munka, amit otthon csinálsz. Kenyeret sütsz, meleg ebéddel várod a családot. Ha nem főznél, ehetne mindenki jó drágán menüt valahol :(( És még takaritani is eljársz, ami tényleg munka, pénzt kapsz érte. Szóval senkinek nem lehet egy szava sem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vagy csinalhatnam munka mellett ugyanezt! ;)

      Törlés
  3. Anikó, meg kell tanulni, szép lassan, hogy ne érdekeljen mások "elvárása", véleménye ilyen dolgokban. Mindenki úgy élje az életét ahogy szeretné és ahogyan azt meg is teheti. Hidd el, sokakból az irigység is beszél.
    Aki nem tartja munkának amit teszel az soha nem élt hasonló körülmények között.
    Nem véletlen, hogy külföldön, sok helyen, a családanyákat, jó szervezőképességük miatt, bizonyos állásokban előszeretettel alkalmaznak.
    De azért pontosan értem azt az érzést is, "hogy olyan jó lenne dolgozni, valami értelmeset csinálni, amiért fizetnek is".
    Egy idő múlva majd minden a helyére kerül. Benned is. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Márti, tudom miről írsz. Csak tudom, hogy el várható lenne részemről is... Pár hónapja, mindenkinél a pénz a téma :(((((

      Törlés
  4. Akkor keress valamit vagy még egy takarítást vagy egy nyolcórás melót és ha rájössz, hogy úgy sem jó, otthagyod és tanulsz:)) lépj valamit ha szenvedsz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudok lépni... Mert nem csak rajtam múlik. Mert itt van Csenge, és egyedül nem tudom megoldani a tanulást sem és a munkát sem. És amúgy jó ez, de meddig?

      Törlés
  5. "Miért nem jó semmi, amikor minden jó lehetne?" - ez az életközépi válság egyik tipikus kérdése, mely kb. 40-50 év körül jelenik meg. Jellemző, hogy ilyenkor a rosszra koncentrálunk a pozitív gondolatok helyett, kritikusabbakká válunk. Olyan kisebb zavarok, amelyekre hagyományosan nem is nagyon reagáltunk volna, most fullasztó stresszként jelennek meg. A szabadulni akarás és a meglévő biztonsága közötti libikókázás és agyalás határozhatja meg a hétköznapokat. Ilyenkor az olyan stressz-faktorok, mint például a párkapcsolati problémák felemésztik a meglévő energiát.
    Főleg a kiemelten erős önkritikával rendelkezőknél figyelhető meg, hogy évekig ebben az életszakaszban maradnak.
    Fontos annak a felismerése, hogy a változás szükségessége tudatosan, önmagunkért történjen, ne menekülésből, vagy a kritikáknak való megfelelésből. Minden "a belső nyugtalanságunk feldolgozásán múlik".

    A változás kulcsa Benned van!!!!

    Annamari


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jól leírta Annamari!!!
      Boszi (Ja és itt is boldog névnapot Anikó!!!!)

      Törlés
  6. Jól el is gondolkoztam rajta! :) köszönöm szépen!!!!

    VálaszTörlés
  7. Annamari nagyon jót írt. Érdekes ez a középkori válság. Hála az égnek túl vagyok rajta, sok évig tartott. Meghaltak akik okozták a feszültséget. Szörnyű ilyet írni, de a pszichopatáktól csak így lehet megszabadulni.

    VálaszTörlés