2016. január 31., vasárnap

Nézzétek! :-)

Mikor más nem számít! Nagyon jó érzés volt! Ezt is szeretem! 

Sajnos akárhogyan bűvészkedem, nem tudom megmutatni nektek, ahogy Bencével keringőzöm. :-( Túl nagy a mérete...és béna vagyok, nem tudom átméretezni...:-(



2016. január 29., péntek

Végre, újra, szeretem..:-)

Mai napra tökéletesen jellemző, hogy új nap, új érzés.
Mert ma, bár szinte esti sötétség van, mégis tök jól érzem magam. Annak ellenére, hogy úgy kelek fel, hogy feszít a fejem, és a testem egy nagy görcs, már reggel. Ennek több oka is van, egy, hogy az előző nap(ok), amit nemsokára leírok, másik, talán a korom, és a harmadik, legnagyobb gond szerintem a túlsúlyom és a mozgás hiányom. Erről nem írok, meg a koromról sem.;-)
De az előző napról igen.
Éljen a meleg, és a melegfront, nem panasz, de tegnap megint...le sem írom mim fájt. És annyira rosszkedvű voltam emiatt, (meg mostanában más miatt is), hogy mikor az osztály társaimmal találkoztam, együtt megyünk be a suliba, első mondata az volt Zolinak, mennyire látszik rajtam a rosszkedv. Én kicsit megdöbbentem, ennyire látszik rajtam? Azt mondták, igen. Pedig annyira küzdöttem ellene, mindenféle kifogásokkal akartam élni a suliba menés ellen, de mégsem találtam olyat, ami miatt ne mentem volna. Utólag nem bánom, bár a fejfájás betett annak, hogy élvezzem is a matekot, a fizikát, a törit, és az angolt. Dupla órákban. Ráadásul az utolsó órában, konkrétan mire bejött a tanár negyed nyolc volt, szó dogát írtunk angolból. Rendhagyó igék, három alakja. És én hiába magoltam, most semmi nem maradt a fejemben. Mérges is voltam, hogy olyan sokan leléptek az óra előtt, mert tudták, dogát írunk, én meg ott voltam, szinte üres zúgó fejjel, és megírom a szó dogát, bár mondtam a tanárnak, hogy én is hazamentem, csak a testem van itt, így nem írnám meg a dogát, de azt mondta, ha nagyon rossz lesz kijavíthatjuk jövőhéten. És képzeljétek, egy szót nem tudtam csak, én nem tudom, honnan jöttek elő a szavak..(na meg azért, rendes volt a tanár, olyan egyszerűeket is belerakott, mint a tenni, put, put, put..:-) Úgyhogy ötös alá lett! :-) Boldog voltam, na! :-) Csak a fejem fájt, de mit számít, hazajöttem, és végre olyan este volt, mint régen...Éjjel meg, nagyon sokat köhögött Csenge, úgyhogy ma mehetünk a doki nénihez, meg postára, meg üres a hűtő..és esik az eső, de az én kedvemet nem szegi semmi! :-)
Csodaszép hétvégét nektek!

2016. január 28., csütörtök

Megint..

Most nem azt akarom ebből a bejegyzésből sugallni, hogy megint depis vagyok. Ezek tények, őszinte tények!
Minden januárban, és júniusban összeugrik a gyomrom. Főleg az utolsó években.
 És az utóbbi években a felvételik miatt is stresszes a január, február. Gyalázatos félévi bizik, és az évvégik is, van bukás itt ott, van éppen átcsúszásos megúszás, vagy éppen közepes. Mi soha nem voltunk azok akik, azért nyüstöltük volna, mert nem ötöst hoztak haza, tegnap este elkeseredésünkben azt mondtuk Zsoltival, lehet ez volt a baj. Felvételiző komolyan megkérdeztem meddig akar itthon üdülni? Gyalázatosan rossz lett a központija, mindegy is, mert teljesen leképezi a hozzáállását most mindenhez. El vagyok szontyolodva, hogy a háromból egy sem olyan megnyugtatóan tanul, hogy nem kell izgulnom.
Tegnap a felvételiző jól megmondta nekem, attól hogy én tanulok, és jól tanulok, nem kell nekik is....ezzel a mondattal mindent elmondott. Nagyon rossz ez így, olyan szülőknek főleg, akiket azért ez zavar. Zsolti mindig úgy elbeszélgetne velük, akár történelemről, vagy bármiről, de nem érdekli őket. Soha nem is érdekelte őket.
És akkor egy év ovi még, de jövőre nagycsoportban már kezdődik a stresszelés, mert logopédia, ilyen olyan foglalkozás...és akkor újra 12 vagy több év suli jön. :-( Most azt látom Csenge érdeklődőbb, sokkal jobban irányítható mint a többi, de akkor is el vagyok keseredve, hogy ennyit sikerült csak kihozni a nagyokból...:-(

Nem tudom még mi lesz a jövőben, azt tudom egyik sem lesz agy sebész, nem baj ez, Én csak olyan felnőttkort szeretnék nekik, hogy legyen egy alapjuk, amihez tudnak nyúlni, ami ad nekik egy tartást, hogy megtalálják azt a biztonságot, hogy majd tudjanak boldogulni. Ne vesszenek el, a semmiben...:-( Ehhez tenni kell nekik is, most is, és mindig...

2016. január 27., szerda

Jobb! :-)

Tegnap megírtam az Ember tragédiájából a fogalmazást. Szerintem jól sikerült, de tudjuk, az irodalmat mindenki másképp látja, lehet, hogy a tanárnőnek nem tetszik. Majd kiderül...
Holnap szó doga angolból és úgy néz ki, egy hét szünet jön...mármint nem lesz doga.:-)
Csengét ma már vinni akartam oviba, de most meg néha köhög, de hurutosan..:-(
Úgyhogy ma is együtt leszünk! :-) Főzünk, sütünk, még nem igazán látom mit lehetne főzni...(hütőprojekt van) És ma szeretnék sütni a kenyéren kívül valami csokis sütit, kalács, vagy tekercs???

Érdekes a mostanában rám törő rosszkedv...nem tudjátok elképzelni mennyit küzdök ellene..:-(
De ma már sokkal jobba  kedvem, pedig körülöttem semmi nem változott, ma mégis másképp látok mindent. Sosem voltak ilyen hangulat ingadozásaim, mos miért???:-(

De ma mégis másképp látok mindent!!!! Hálás vagyok az életnek, hogy megélhetem ezt is.
Legyen nektek is szép napotok!

2016. január 26., kedd

"Hadd lássam, mért küzdök, mit szenvedek."

" Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"
Nem véletlen, hogy ma írok ebből egy nagydolgozatot.

2016. január 25., hétfő

idő..:-(

És akkor tegnap megvilágosodtam...éppen mikor önfeledten gyúrtak bele a hóba a kamasz fiaim..én arcomat, meg az egész testemet belepte a hó, hogy igen, igen ez hiányzik...ezek az önfeledt pillanatok, mikor nem számít más...nem kell megfelelnem, mikor semmi más nincs, olyan érzés mintha megállna az idő, igen az idő...ami mostanában azt érzem megfojt.
Nem tudom, de az utóbbi időben állandóan azt érzem, futok az idővel, de mindig ő győz. Az egész nap eltelik, és folyton kell valamit intézni, csinálni, és ha van egy pici idő szinte pár perc, addig mély levegőt veszek és újra jön a feladat. Nem az a baj, hogy feladat van. Hiszen ez visz előre, ez jó dolog, én már nem is tudnék "semmit" csinálni. Hanem az állandó idővel harcolni, hogy akkor csináljam meg, de ebben a kevés időben, tökéletesen nem lehet, közben megint valamit el kell kezdeni, és akkor folytonos bűntudat, hiszen az előzőt sem tudtam befejezni. És ezek annyira jönnek egymás után, hogy végig sem tudom gondolni. Néha irigykedek másokra, hogy van idejük egy egy szituációt kivesézni, megbeszélni, napokig benne élni. Én nem, jön, az egyik a másik után...

Ünnepeltük Mesi szülinapját vasárnap, jó volt, mégsem tudtam olyan meghitté tenni, mint akartam. Mégis csak 18. szülinapja volt..:-( Ez zavart, minden más jól sikerült, de ez hiányzott. Még jó, hogy elmentünk hetesben hócsatázni, este meg csináltak öten "gyerekek" egy nagy kártyapartit, az tök jó volt.
Ma meg kezdődik a hétfő, Csengével kettesben vagyunk, nincs nagy baj, folyik az orra, néha köhög...de így mégsem viszem oviba. Majd meglátom, hogy lesz a héten...lehet valamikor elmegyünk az orvoshoz, bár tudom mit mond, c vitamin, torokfertőtlenítő, sok tea. Ez az új doktornő, nem ír egyből fel gyógyszert, ezért nagyon szimpatikus nekem.
 

2016. január 22., péntek

Jobb lesz...majd! :-)

Szeretnék csupa vidám dolgot írni, nem nagyon megy...persze tudom az okát.
Most azon gondolkodom leírjam e?  Hogy aggódtok értem, érdeklődtök jólesik nagyon! Köszönöm!

Hogy a minden hónapban rám törő migrén miatt borúsabban látom az életem, mint amúgy lenne, már nagyon elszomorít. Hogy magam sem értem miért borultam be tegnap a féléves matek lezáráson, hiszen tudtam, hogy ennyi a reális, mégis, úgy szerettem volna négyesre.:-( Kicsit felvidított a töri ötös doga, és ezzel ötösre zárt le, ez nagyon jó. :-) Angolt nem zárta le,mert nem javította ki, de már nem bántam, annyira el voltam fáradva. Olyan sokat tanultam a matekra...tényleg sokat. Itt, öt feladat volt, amennyinek a végeredménye jó lett, annyi jegyet adott rá. nekem három jó lett, a negyediket meg nem tudtam befejezni, ötödiket nem tudtam. És ennyi..bosszantani csak az bosszant, hogy mennyit tanultam rá..és ha azt a feladatot megcsinálom, akkor négyes lett volna, és akkor megadta volna a négyest..persze tudom, mi az az egy jegy, főleg matekból, legalább nem kettes...mindegy is..tényleg hülye vagyok.. mert az átlag 4,2-4,3 lett.:-)


Más, Dávid belázasodott tegnap, akkor minden gyermekemen átment a nyavalya...viszem dokihoz, meg megyek még a hétvégére vásárolni. vasárnap ünnepeljük a szülinapját Mesinek. De sok időm nincsen, Csengét délben ilyenkor hazahozom..

Persze, hogy mindent másképp fogok holnap látni, nem fog fájni a fejem.
Már sok a a felvételi, a betegség, a félév, nekem a suli, az oviba ez az, a munka, az itthoni dolog...:-(
De összeszedem magam! :-)

2016. január 19., kedd

:-(

Lehet, hogy már ennyi volt a blogolás? Bezárnak a blogok, csökkennek az olvasók, nem írtok, én sem írok valami eget rengetőt...lehet ennyi volt??? Lehet, hogy kimerült?


Pedig izgalmas este volt 18 évvel ezelőtt...nekünk!

Hiányzik, hogy nem írtok..:-(

Mit szeretnél most csinálni?

Pont ezen gondolkoztam az előbb, itt görnyedek az exponenciális egyenletek felett, több, de inkább kevesebb sikerrel. Csenge nézi a Sohaországot, közben pakolva játszik, lásd, minden párnát és amit mozdítani lehet elpakol...Zümmög a mosógép, lassan rakom be a megkelt kenyeret sülni. Borsófőzelék lesz a biggyesztés, és annak örömére, hogy ma van itthon utoljára Csenge, palacsintát sütök.:) Délután suli..

És akkor eszembe jutott, mit csinálnék éppen?
Mit is, jaj ez a képzeletbeli szabadság, csapongás...ha lehetne...Forró habos vízben zamatos vörösbort innék..;-) Madárcsicsergős meleg tavaszi nap, hegytetőről néznék le, túrabakancsban, hátizsákkal...:-)
Úsznék a balatonban, naplementekor...este ropogó tűz mellett szalonnát sütnék,:-)
Önfeledten táncolnék...
Leginkább, egy forró bögre tea mellett beszélgetnék valakivel, aki figyel rám is....

És ti? ;-)

2016. január 18., hétfő

izgi???

Mára már sokkal jobban van Csenge! :-) De nem ment oviba...annyira örülök, hogy jobban van. Legszívesebben a héten itthon hagynám, de a hét, kicsit megint sűrű..


Nem tudom, de be vagyok zsongva már, unom a semmit nem csinálunk, de mégis mindig valamit ,állapotot. Az a baj, hogy nem lesz jobb tavasszal sem. Jó, majd kapirgálhatom kicsit a kertet..de olyan picike, nem fogok megizzadni benne..Meg mennék kirándulni, de Csengével még nem az igazi...Mennék valahova kettesbe Zsoltival, de nincs rá keret, meg más sem...Meg...mitudomén...Kéne kicsit várni valamit... Jó, mondja Zsolti, majd reméljük megyünk nyaralni..Na igen, sátorozni kellene menni.. hát az jó..csak ott én, ugyanazt fogom csinálni mint mindig, csak tábori körülmények között..:-) Milyen kis elégedetlen vagyok mi??? :-)))))

Megyek ezekhez a nagyon jó kis exponenciális egyenletek közé... Jujj, de izgi! ;-)

2016. január 16., szombat

Szegénykém..:-(

Drága csillagom, tegnap délután óta, miután hazahoztam az oviból beteg. lázas, és nagyon fáj a torka.:-( Most is magától lefeküdt a kis kuckójába, és alszik...Ő, aki soha nem szokott így aludni. :-( Úgy sajnálom őt!  Elkapta Bencétől, de neki nem volt ennyire durva..:-(

Nemrégen ezt mondta Csenge: -anya ez a legrosszabb napom.:-( És a legrosszabb, hogy nem tudlak megpuszilni, mert elkapod tőlem a betegséget..:-(
Bárcsak lenne egy varázs pálcám, és meggyógyíthatnám vele egy szem pillantás alatt...

Bence túl van a központi felvételin, ahogy sejteni lehetett a matek nem ment, a magyar jól ment. Majd meglátjuk..mondjuk az ő iskolájába, nem nagyon nézik ezeket a pontokat.  Látom rajta, nagy kő esett le a szívéről..Enyémről is. Nem kell ezen sem stresszelni, sem őt, sem magam...

Főztem kocsonyát ma, múltkori nagyon finom lett, remélem a mostani is jó lesz, kóstolás holnap, recept meg http://mikiskonyhank.blogspot.hu/   itt lesz! :-) 

2016. január 15., péntek

nem tudom...nem tudom..

Tegnap délután nagyon nehéz volt, megdöbbentem magamon, mennyire jól akarok teljesíteni mindig. És persze nem mindig megy. :-( Itthon átnéztem a törit, amit most sikerült egyben látnom, persze megvolt a módszerem rá, valahogy valósághűbbé tettem a neveket. Megnéztem az életrajzukat, családjukat, így valahogy jobban előttem van az életük, munkásságuk. XII. század Magyarországát vettük, Rákóczi. Zrínyi...
Angolt meg, itthon úgy ment, tökéletesen tudtam, és úgy vártam a dogát, hogy végre tudom. De itthon globálisan tanul az ember. Persze a dolgozatban nem úgy van, és persze, hogy rontok.:-( Jó egy dolgot, tudtam, azért meg is dicsért a tanár, mert nyelvtani rész, szó összetétel...de utólag rájöttem volt hibám.:-( Basszus, ha kicsit jobban átnézem, más szemmel a feladatokat.:-( Olyan pipa voltam magamra, alig bírtam elaludni, reggel meg már ezen járt az agyam..:-(

Sütés is...annyira szeretném csinálni. És az a baj, hogy itt is olyan nehezen viselem a kudarcot. Sok idő még több idő,,,és ami még fontos az időn kivűl a PÉNZ!  :-(  Néha azt érzem úgy szeretném csinálni, néha meg annyira elkeseredek, és akkor inkább csak itthon a családnak csinálnám, mint eddig.
Sok a feladat ezen kívül is, itthon minden rendben legyen, mert ha én ideges vagyok, általában azért mert fáradt vagyok, kihat az egész családra. .-( Tanulni, mellette a háztartás, mindennapi dolgok, most nem sorolom...de ezeket szeretem csinálni, szeretek nagycsaládos anyuka lenni. Szeretek sütni is..
Olyan jó példa előttem Móni, biztos ismeritek, Praktikák sok gyerekhez című blog íróját. Én még a NLC topikból ismerem, na nem közelről, csak olvastam. Micsoda sikert ért el, de nem az a sztár gasztroblogger lett, hanem csak csinálja, mert kedvét leli benne, és sikerült kialakítania valami egészen különleges, hétköznapit, megfoghatót, aki vállalja, ha hibázik, Vállaja családját..
Persze nem ment ez egyik napról a másikra, neki sem. Hittek benne, kitartó volt, csinálta, csinálja..

Lehet nekem is most kellene össze szedni magam. Lehet, hogy most kellene nekiállnom tanulni, mert azt látom, torta jobban menne...lehet, hogy mivel elkezdtem valamit, nem kellene feladnom, mint általában eddig mindent...
Lehet...Lehet ezt egyedül csinálni? Lehet ezt úgy, hogy mellette, ilyen sok feladat van?
Nem tudom....még!

2016. január 14., csütörtök

tudtam én..

A végén elrendez mindent az élet. Bence tegnap estére 39,4 fokos lázat produkált, szédült, fájt a feje. Már előtte nap is nem jól volt, akkor a foci meccsek miatt hittük azt, hogy fáradt! Tegnap meg a sulit szidta, milyen levegőtlen, meleg volt a terem egész nap. Én azt hittem csak fáradt, mert a hormonok is dolgoznak, sokkal jobban fáradnak...de este ez a magas láz...ma lett volna lehetősége fizikából javítania. :-( Persze nem ment suliba, most csak hőemelkedése van. Írtam az ofőnek, még nem jött válasz. Remélem szombatig jobban lesz, akkor lesz a központi felvételi.
Tegnap délután tanultam angolt, és egy kis törit, olyan boldog voltam, hogy rájöttem egy angol nyelvtani részre, amiből ma nagy dolgozatot írunk.:-))))

Mióta van szárítógép, megdöbbentően kevesebb a por a lakásban. Egy marék por, szösz jön ki egy adag ruhából, és olyan 2 liter víz. :-O  És a pára is, nem mondom, hogy teljesen megszűnt, de sokkal kevesebb. És arról már nem is beszélek, milyen finom puhák, illatosak azóta a ruhák.:-)

2016. január 13., szerda

Mikor is???

Tegnap estefelé, mikor ültünk a padban, és négyen beszélgettünk a szünetben. Mindig téma, de mostanában főleg téma, mert féléves lezárás van, a tanulás. Ki mikor tanul...és persze, hogy mennyire nem jut idő a tanulásra. És akkor mi, mert van, hogy én is, saját kifogásunk mellé, a másikat kritizáljuk, hogy persze neki milyen könnyű, nem fogok személyeskedni, most csak a magam oldaláról nézem. Mondhatni mind így vagyunk..és közben megdöbbentő milyen élet helyzetek vannak éppen. Valamiért mégis beiratkoztunk mind ide..ez a közös bennünk, a többi teljesen különböző. A cél, a megvalósítás. Ha nekem nem is tetszik a hozzáállás, tanulás, vagy nem tanulás terén, akkor sincs tisztem bírálni. Hiszen nagy dolog ez mindenkinek, aki felnőtt fejjel bejött ide és küzd. Fiataloknak sem könnyű, azért a vegyes életkor sokszor náluk nem olyan jó, nehezen illeszkednek be. Tanárok, nagyon segítőkészek és rendesek. Ez nagyon sokat segít abban a holtpontban, hogy csináljuk.
Mert néha van holtpont, néha nem érzi az ember elég erősnek hozzá. Alapvetően elégedett vagyok ezzel az évvel. Alapvetően..matek jegy bosszant..de túlteszem magam rajta, és megpróbálok, nem szomorkodni amiatt, hogy ugyanolyan tudással, nekem kevesebbet ér az arcom.
Irodalom jegyen fogok javítani év végére, és a törit szeretném kicsit jobbra.
De ez az év nehéz, mondta is a biosz tanárunk a 11 év nehéz. Így is hármasnál rosszabb jegyem nincs. És ez nem olyan rossz. Persze, lehetne jobb is...de most azt nézzük, hogy a család mellett magamra fordított idő ennyi, örülök neki. Olyan vagyok itt is, mint az életben, nem tökéletes, de törekszem rá.

Szóval, néha baromi nehéz...de alapvetően jó érzés, főleg mikor egy egy jó jegyet kapok, vagy bíztatnak, bíztattok! :-)

2016. január 12., kedd

igen..igen..

Már most azon gondolkozom, hogy fogok jövőre tanulni az érettségire..Mert ma biosz doga. Feladatokat kell átnézni, sokat nagyon. Emésztés, légzés. De ez nagyon sok idő. Idő, ami nekem kevés van, nagyon kevés (tudom nem vagyok vele egyedül), csinálom, majd fel kell ugranom ezért azért, most rohanjak bevásárolni, majd pakoljak ki, majd rakjak itt-ott rendet, de ebéd legyen, (megjegyzem az sem pikkpakk), majd jaj elfogyott a kenyér, vissza a feladatokhoz...de siessek...siessek..Éjjel kell majd tanulnom, és zombi üzem módban léteznem napközben...
Jaj, már ennyi az idő, délben jön Zsolti és még nincs ebéd, és a konyhában szanaszét vannak a szatyrok, nemrégen jöttem e bevásárlásból...de memorizálom, a nyál kezdi az emésztését a szánkban, szénhidrátokat amiláz nevű enzimmel, pepszin az a fehérjéket bontja a gyomorban...igen...és amikor kifújjuk a levegőt, akkor a bordaközi izmok elernyednek..??? Na jól van már szaladok ebédet főzni..;-)))))

2016. január 11., hétfő

lim-lom :-)

Én nem tudom ki, hogy van vele, de komolyan, egy nagy konténert tele tudnék tenni lommal. De nem olyan lommal, hogy hú, de szép, de nem használom lom, hanem a hú, de szemét. mi a francot rakosgatommal.:-(
Mert ilyenkor karácsony után, elfog a vágy, kb mindent kidobjak..nem sajnálok már semmit (na jó, majdnem semmit) amit legalább egy hónapja nem fogtam a kezembe. De mennyi ilyen van..
Kicsi a lakás, sokan vagyunk, pedig bizonyúristen, már semmilyen..-hű de szép, vegyük meg, aztán vigyük haza, dolgot nem vettem...jó pár éve. Én nem tudom minek rakok el, na jó nem is én rakom el, hanem én nem dobom ki, az 2 cm-es karácsonyi csomagoló papírt, a kinőtt ruha, de jön helyette a nagyobb nagy zsák ruha...tegnap nagy levegőt vettem, és a 15 éve őrizgetett számlákat is bezsákoltam, na kíváncsi leszek mikor kerül elégetésre.. Mert ugye, vasárnap délután egy óra. Éppen pihegnék, mikor Zsolti délelőtt felfúrt, amúgy nagyon szuper polc alatt kellett rendet raknom, ami Csenge birodalma, de komolyan ez a gyerek, mint a gyűjtögető, Karácsonyi ajándék dobozok, doboz hegyek, műanyag csomagolók..na akkor már röhögtem (kínomban), mikor áll, kezében egy száraz mikulás virág levele, és biggyesztet szájjal mondja, egy darab piros rongyra, de az a kedvenc takaróm a babának...(sosem láttam még a kezében). És akkor így rakjak rendet...vicces jelenet, meg az is, ahogy Zsolti mondja, mikor 2 és fél másodpercre kisüt a nap, hogy hű milyen maszatos az ablak, vagy majd a folyosón is meg kellene csinálni a polcot, kinek, nekem persze...de miért nem pihenek?? :-) Mindegy, utána azért jobb érzés a szellős lakás, bosszúból neki kell eltüntetnie, a naaaagy fekete zsákokat majd.:-))))))

2016. január 10., vasárnap

Hiszen, az..

Kezdjük ott, hogy tudom milyen érzés 14 évesnek lenni. Pedig én már lassan 3x14 éves vagyok,
Egyszerűen utálom is magam miatta, de tudom, van az az kor, mikor arra gondol a 14 éves, miért nem lökdösték akkor 14 évesen?
Sajnálom is emiatt felvételi mizéria miatt. Ha valamennyire csinálná, mint eddig, ha picit akarná...hagynám őt. De nem hagyhatom, mert úgy érzem több van benne...(ezt minden szülő így érzi szerintem), ha nem lenne az ellenőrzőben a T. Szülő! ...gyermeke, két tantárgyból...., akkor, hagynám...
De egy hét van a központi felvételiig, és a kb annyi a félévig...Akkora érdektelenség van, akkor kamaszkori, nagy ívben le..., hogy el sem tudom mondani. Egy hete nincs telefon...tegnap esti sokadszori kérdés, mikor kaphatom vissza a telefont? Sok értelme ennek sincs, mert tegnap (miután megbeszéltem vele, hogy egész hétvégén tanul) zsebre dugott kézzel, ült ide, oda...Bűntudatom is van. Jó lenne leülni vele, és készülni, de nem lehet, nekem egyik gyerekkel sem lehet együtt tanulni.:-(  Most kamaszkorban, mégannyira sem. Higgyétek el, így van, ha valakinek olyan gyermeke van ,aki szívesen együtt működik, irigylem, és az el sem hiszi, hogy vannak olyan gyerekek, akikkel nem lehet együtt tanulni...na nekünk mind a három ilyen. :-( Persze, lehet a mi hibánk is..de azért visszagondolok az elmúlt 11év iskolás évre, tiszta kínlódás volt.
Amúgy sem érzi át 14 évesen a gyerek mi lesz majd felnőttkorban..(én sem tudtam) senki sem tudja...de azért csinálja.
Engem nem is a jegyek izgatnak, csak ne bukjon meg, hanem az, hogy a hozzáállás kevés, nagyon kevés, és az életben nem lehet így a munkához, hozzá állni, lehet....csak mi nem olyanok vagyunk.
Sajnálom, hogy a kamaszkor egybeesik a pálya választással...sajnálom!
És azt is sajnálom, hogy pepitában megy minden ugyanúgy, mint pár éve...
Szülő szemmel nézve rosszabb. Ofő, már így is megbélyegzett a nemtőrödöm szülő bélyeggel. Mert úgy tűnik, nem figyelek rá, pedig tudná mennyire figyelek rá, csak nem vagyok ez a beszéljük meg miért ilyen a gyermek, én tudom, kamasz! Hiszen én karomban volt legelöször, én látom őt 14 és fél éve...én tudom milyen ő...Ő majd akkor fog kiteljesedni, ha már nem lesz iskola, minden napi megbélyegzés, akadályok.Tudom azéletben is ez van, de szerintem nem ennyire...meg ott olyan közegben lehet, ahol jól érzi magát.  Remélem a munkáját szeretni fogja, és akkor ki fog teljesedni. De sajnos az alapok kellenének, anélkül nem lehet ma már.  Sajnálom is őt, de jó lenne erőt venne magán, nem fog, tudom...mert most semmi nem érdekli..:-( Pont úgy, mint egy 14 éves kamaszt..., hiszen, az!

2016. január 8., péntek

Kis dolgokon múlik..;-)

Kezdjük ott, hogy végre péntek...Ez a hét nehezen indult, de belejöttünk a végére..:-)
Ma Csenge is örül, mert délben megyek érte, de nekem ez egy verseny futás..hogy délig készen legyek, főzve, mosva, kenyeret sütve, takarítva (ami persze sosincs úgy... van mikor valaki úgy érzi rendben van a házzal, készen van? Irigylem!:-) )
Ma délután leszedjük a fát, érdekes idén nem éreztem késztetést arra, hogy 2-án leszedjük. Olyan jó illata van még most is. Sima luc fenyő, de azért már potyog...És érdekesen zörögnek a szalon cukros papírok..:-DDDD

Másik nagy felfedezésem az volt ma reggel, hogy a túróba, ennyit számít, min alszik az ember. Jó persze tudom én azt, hogy számít, dehogy ennyire????:-O
Mert ugyanis, jó pár éve vettem dormeo fedő matracot az ágyunkra, duplát. Persze Zsolti nagyon nem szerette, Ő a kemény matracot szereti. Én bírtam, hogy belefolyok...oda is raktam magamhoz...na mármost, egy jó ideje úgy kelek fel reggelente, mint az a bizonyos felmosó rongy, fogtam, az időjárásra (arra mindig lehet), meg a jó sok koromra..(arra még nem akartam), meg mindenre. Mire rájöttünk tegnap együttesen Zsoltival, lehet, hogy a matrac? Mert forgatni sem ártana már..le is vettem tőlem is a fedő matracot, megfordítottam a matracot (nagy mutatvány volt),. majd az igazi jó kis vászon lepedőmet ráfeszítettem a matracra...(ami most már jó kemény, Zsolti szerint lehetne keményebb), én úgy aludtam reggelig mint a csecsemő..:-D És nem feszített a nyakamnál, tisztára kellemesen éreztem magam, ez hónapok óta nem volt így..Na, látjátok, ilyen kis dolgokon is múlik..:-DDDD

Tegnap a suliban, volt jó dolog is, elmaradt a  négy matek óra, helyette, magyar volt, a töri doga nehéz volt, mert az atlaszból kellett összemazsolázni a dolgokat, de mi már nem használhatjuk a kronológiát benne...És persze Bocskait, összekevertem félig meddig, Bethlen Gáborral...igen igen...újraírom jövőhéten! ;-) Októberben írt angol dogám viszont hármas lett, úgy örültem neki, én elkönyveltem magamban, hogy az kettes..:-) (50%-ig egyes nála) Úgyhogy estére jókedvem volt!:-)

Ma (is) kenyeret sütök, meg borsó levest főzök, és sok..sok palacsintát! :-) Túrósat, kakaósat, lekvárosat. (jaj, csak ne kellene mellett állni, kár, hogy nincs három sütőm..(csak kettő)

Szép hétvégét Nektek! Vegyetek..;-)(kép:net)

2016. január 6., szerda

végre..

Azért, ma délután már azt mondom magamra, hogy oké Anikó, örülök, hogy nem adtad fel..
Tegnap sem, és ma sem...sokkal jobb így, testileg is, lelkileg is.
Pedig nem voltam valami jól hétfő délután óta, rázott a hideg, fájt a hasam, szédültem...kicsit a torkom is fájt. Nem sokon múlt, hogy nem mentem suliba tegnap..de összeszedtem magam. Jó is volt, pedig annyira feszített a fejem, hogy nehezemre esett koncentrálni. Aztán aggódtam az út miatt, nem szeretek így vezetni..De hála, nem esett ónos eső, csak ami ráesett az autóra meg is fagyott, de kicsit melegítettem a kocsit és minden rendben volt este hazafelé. Jó hangulat volt, úgyhogy jó volt a suliban...nehezen aludtam el a fejfájástól, kimerülten keltem, és mentem dolgozni, fent a hegyen az út csúszott, vissza kellett mennem csomót kocsival, majd felgyalogoltam inkább...sok volt a dolog, de csodával határos módon elmúlt valamikor a fejfájásom, és kezdtem jobban érezni magam..Úgyhogy fél négy után, vidáman mosolyogtam, ahogy mentem az autóhoz, és a hópelyhek mindig az orrom hegyére szálltak..:-) Különben mennyi mindent lát az ember meg, ha gyalog megy...madár lábnyom a hóban, szép kerítés, mérges kutyus, kacskaringós út, szép fenyőfa..szóval amit az autóból nem láttam soha. :-)
Holnap két doga lesz minimum, angol, töri, és matek az kétséges...
De ezen sem aggódok, végre élvezem, hogy jobban vagyok.
Bár Csenge azzal fogadott, hogy neki is fájt egész nap a feje...:-(
De ez sem baj, mert most nagyon jókedvű, nagyobb bajunk sose legyen.
Megyek, mert az én fürdőszobámat, és a konyhámat senki nem tette rendbe...Pedig Csenge a nappalit most amortizálja le...:-D Nem baj,majd összepakolok, ahogy szoktam, és segítenek majd a nagyok is, mindig szoktak (egy kis morgással;-)

2016. január 4., hétfő

nem tudom...

Azon gondolkozom, írnék e másképp, ha zárt lenne a blog?
Nem hiszem. Vagy nem tudom.
Gyerekeről nem nagyon írnék, nagyokról már nem szeretnék, nem azért, mert nem fontosak. De nagyon is fontosak...
Csengéről meg mit írjak, ami nekem fontos, az nekem fontos...imádom őt!
Irjak feleség szerepemről? Ez csak kettőnkre tartozik...
Írjak magamról? Írok, nem hiszem, ha zárt lenne a blog, mást írnék, vagy többet...
Kéne valami plusz most nekem, mert a havazásban is csak a csúszos utakat látom...
Nem szeretem idén a telet...napot szeretnék, madárcsicsergést..illatot...friss gyümölcsöt, illatos paradicsomot...

És akkor...

És akkor reggel zökkenő mentesen indult az élet! Csak egyszer hangzott el Csenge szájából, hogy nem akar az oviban aludni. Pedig tegnap este szinte fizikai fájdalmam volt, hogy ma széjjel kell ereszteni őket. Zsolti jó balansz ebben, ő mondta, hiszen a Csengének is kell a közösség, és valóban.

Én meg itt...a csendben. Na jó, csak félig meddig lesz így, mert Mesi elment a dokihoz. Szilvesztert és utána két napig magas láza volt, még mindig fáj a torka. (szegény évek óta nem volt, de rávette magát most, hogy elmenjen a dokihoz, ráadásul új doki nénink van, még én sem találkoztam vele, pedig Csengét vinnem kellene státuszra)

Ma csendben is elolvasom a törit, meg az angolt is átnézem. Maradék felhasználás lesz, jó kis masni tésztát csinálok, kukoricás csirke mellel.

Valamit ki kellene találnom...valamit megint várni, nagyon. Nyár még messze van....

2016. január 2., szombat

ez is, az is...

Írnék is meg nem is...
Két nap múlva kezdődik a robot..most azt látom, utálom! Mert azt szeretem, ha itthon vagyunk egy kupacban...még akkor is, ha iszonyú rumli van, egyfolytában, hogy mindig éhesek...hogy zajlik az élet...rendesen.
Utálom, hogy megint jön a felvételi mizéria, a keringő a félév..a saját sulim, az oviban a rengeteg program, a kezdjünk a jövőnkkel valamit...érzés állandóan.
A blog is..megint képzelgésem van, minek írom? Miért nem tudok elszakadni innen, és a facebookról sem, minek kell ez nekem. Most is, míg írom annyi minden más csinálhatnék..
Itthon voltunk két hetet, e a klasszikus pihenés nem volt. Valaki mindig jött, vagy mi mentünk...de nem is tudok pihenni, kikapcsolni..ahhoz talán, tényleg el kellene itthonról menni...
És tanulnom is kellene..sokat. És nem sok kedvem van..

Amúgy nincs nagy bajom..nem vagyok szomorú, meg rosszkedvű sem..

Köszönöm a jókívánságokat, én is jártam nálatok, ha nem is írtam, mindenkire külön, külön szeretettel gondoltam!

2016. január 1., péntek

Je...

Tegnap esti buli....
IMÁDOM EZT A SZÁMOT! :-)))))
(én kedvemért, egyszer hallgassátok meg, kérlek..;-))))