2016. január 4., hétfő

És akkor...

És akkor reggel zökkenő mentesen indult az élet! Csak egyszer hangzott el Csenge szájából, hogy nem akar az oviban aludni. Pedig tegnap este szinte fizikai fájdalmam volt, hogy ma széjjel kell ereszteni őket. Zsolti jó balansz ebben, ő mondta, hiszen a Csengének is kell a közösség, és valóban.

Én meg itt...a csendben. Na jó, csak félig meddig lesz így, mert Mesi elment a dokihoz. Szilvesztert és utána két napig magas láza volt, még mindig fáj a torka. (szegény évek óta nem volt, de rávette magát most, hogy elmenjen a dokihoz, ráadásul új doki nénink van, még én sem találkoztam vele, pedig Csengét vinnem kellene státuszra)

Ma csendben is elolvasom a törit, meg az angolt is átnézem. Maradék felhasználás lesz, jó kis masni tésztát csinálok, kukoricás csirke mellel.

Valamit ki kellene találnom...valamit megint várni, nagyon. Nyár még messze van....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése