2016. január 13., szerda

Mikor is???

Tegnap estefelé, mikor ültünk a padban, és négyen beszélgettünk a szünetben. Mindig téma, de mostanában főleg téma, mert féléves lezárás van, a tanulás. Ki mikor tanul...és persze, hogy mennyire nem jut idő a tanulásra. És akkor mi, mert van, hogy én is, saját kifogásunk mellé, a másikat kritizáljuk, hogy persze neki milyen könnyű, nem fogok személyeskedni, most csak a magam oldaláról nézem. Mondhatni mind így vagyunk..és közben megdöbbentő milyen élet helyzetek vannak éppen. Valamiért mégis beiratkoztunk mind ide..ez a közös bennünk, a többi teljesen különböző. A cél, a megvalósítás. Ha nekem nem is tetszik a hozzáállás, tanulás, vagy nem tanulás terén, akkor sincs tisztem bírálni. Hiszen nagy dolog ez mindenkinek, aki felnőtt fejjel bejött ide és küzd. Fiataloknak sem könnyű, azért a vegyes életkor sokszor náluk nem olyan jó, nehezen illeszkednek be. Tanárok, nagyon segítőkészek és rendesek. Ez nagyon sokat segít abban a holtpontban, hogy csináljuk.
Mert néha van holtpont, néha nem érzi az ember elég erősnek hozzá. Alapvetően elégedett vagyok ezzel az évvel. Alapvetően..matek jegy bosszant..de túlteszem magam rajta, és megpróbálok, nem szomorkodni amiatt, hogy ugyanolyan tudással, nekem kevesebbet ér az arcom.
Irodalom jegyen fogok javítani év végére, és a törit szeretném kicsit jobbra.
De ez az év nehéz, mondta is a biosz tanárunk a 11 év nehéz. Így is hármasnál rosszabb jegyem nincs. És ez nem olyan rossz. Persze, lehetne jobb is...de most azt nézzük, hogy a család mellett magamra fordított idő ennyi, örülök neki. Olyan vagyok itt is, mint az életben, nem tökéletes, de törekszem rá.

Szóval, néha baromi nehéz...de alapvetően jó érzés, főleg mikor egy egy jó jegyet kapok, vagy bíztatnak, bíztattok! :-)

2 megjegyzés:

  1. Anikó - minden elismerésem a Tiéd ezért az iskolába járok dologért!!! És e mellett még nagyon ügyes is vagy!! :)
    Nem kell mindenből 5-öst kapni - persze az nagyon jó, de a lényeg, hogy meglegyen.
    Azon egy kicsit csodálkozom, hogy a kamaszok, akik látják mennyire fontos Neked, és mennyire akarod ezt az egészet, és milyen sok energiát fektetsz bele - nem gondolkodnak el azon, ha Neked ez ennyire fontos - Őket miért is nem akarnak igazán tanulni most???? Később sem lesz egyszerűbb- és ma már nagyon nehéz iskola nélkül boldogulni :(
    Ne haragudj rám ezért a gondolatért :( Boszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert amikor én 14 éves voltam, én sem akartam...Mekkora felszabadító érzés volt 16 évesen otthagynom az eü szakközepet. Hogy nem kell minden nap felkelnem, minden napra tanulnom. Ez a felszabadító érzés nem tartott sokáig, mert dolgozni kellett mennem, és akkor azért rádöbbentem előbb utóbb, jobb lett volna a suliban. Bár ez így sem igaz, míg a többiek tanultak, én már fizetést kaptam. Azért fiatalon nagy jó volt! Valahogy ők szerintem nem látják a jövőt, hiszen mi sem láttuk. Mi felnőttek meg másképpen állunk hozzá..én döntésem volt az iskola, én már sok mindent megtapasztaltam, ők még előtte vannak. És ezzel nem védem őket, mert el vagyok azért keseredve, hogy a háromból legalább egy miért nem akarja annyira, mint én..:-( Nekik is meg kell tenni az utat, mint nekünk..

      Törlés