2011. február 28., hétfő

irigység

Végre itt! Ma ketten is megjegyezték hogy hétvégén nem voltam. Valahogy akkor olyan jó együtt. Eszembe sem jut ideülni. Így is olyan hamar eltelik a hétvége.:-(
Pedig már szombaton éreztem le kell írnom a gondolatomat!
Régebben sokszor elfogott az irigység, másnak a háza, kertje, autója iránt. Élete iránt nem, mert azzal mindig meg voltam elégedve. Azután visszanéztem honnan indultunk, gyerekkoromat, rájöttem, jó ez így ahogy van. Lehetne nagyobb kertünk? Lehetne. Lehetne bunkit építeni, kecskét, tyúkot tartani, lehetne konyhakertem, garázs a kocsinak, nagyobb ház, óriási, nagy ablakos nappalival, több fürdőszobával, mosókonyhával, nagy tágas konyhával, amibe besüt a nap rendesen.
DE!!! Nekünk ez van. Szűkösen, de azt gondolom nem nagy szavak, szeretetben élünk. És mikor tolongunk a fürdőben, erre gondolok. Mert mit ér, ha kergetjük egymást a házban és a kertben, de nincs szeretet? Persze nálunk is van mikor felrobbanok a gyerekek viselkedésén, és nem is minden tökéletes. Mert mi is az a TÖKÉLETES? Olyan nincs! De erről már írtam régebben.
Na ez csak a bevezetés volt!:-) Amiről írni szerettem volna, az egy dokumentumfilm volt a Duna tévén szombaton. Gyimes földről mutatott be egy párt. A feleség Szegedről került oda, a férj Turáról. Elejét pont nem láttuk, amit sajnáltam. De népzenét, és néptáncot mentek tanulni oda és ott ragadtak. Majd eltelt 10 év és megkapták a letelepedést oda. És milyen büszke MAGYAROK lettek ott! Büszkék, akik nagyon szép házat építettek, a környező emberekkel olyan jóban lettek mintha oda születtek volna. És a film amiről szólt, az a gyimesi táborról szólt. Ahol fiatalok és idősek zenéltek, táncoltak együtt. A feleség tanárnő volt. A férj egyik szervezője volt a tábornak, határon túlról, tehát Magyarországról is mentek sokan, táncolni zenélni. Olyan jó hangulat volt hogy teljesen átéreztem ezt az együvé tartózást. Pedig én nagyon szégyenlős, nehezen beilleszkedő ember vagyok, de itt simán roptam volna néptáncot, vagy a fa hangomon énekeltem volna a népzenét.:-) Szó legnemesebb értelmében, értéket mentetettek, ahogy tanították nap mint nap a gyerekeket a népzenére, néptáncra egyszerűen nekem irigylésre méltó volt. Pedig mennyire régen éreztem ezt az érzést, irigység...
Mikor vége volt a műsornak, hiányérzetem volt, majd elkezdtem szégyellni magam. Szégyelltem magam, amiatt hogy a nagy anyaországban MAGYAR vagyok. És itt most semmi politikai hovatartozás nincs jelen. Csak az érzés. Míg ők idetekintenek a anyaországra milyen jó nekünk hogy itt lehetünk, én szégyellem magam, és azt érzem, bárcsak ott lehetnék MAGYAR! Nehéz megfogalmazni ezt az érzést ami bennem kavargott. Szeretem a büszke tartásukat, a tájszólásukat, a kitartásukat, az egyszerűségüket, és az összetartozásukat! Jó lenne odatartozni, ezt éreztem.
Míg itt élni??? Mint egy gyökér nélküli fa lennénk, hajlunk erre, hajlunk arra. Mi sem tudjuk mi a jó nekünk...

2011. február 24., csütörtök

Csenge

Ezt az előbb fényképeztem. Majd megzabálom ilyenkor!:-)))
Annyit nőtt ez a kis csillag. Hihetetlen.

2011. február 23., szerda

gondolkodom....

Alszik Csenge, én meg ahelyett, hogy sikálnék, jöttem a gondolataimmal.,-)

Mostanában azon gondolkozom, mi az amit elrontottam, elrontottunk Zsoltival. Nem találtam jobb szót erre, azért írom ezt. Mert igazán nem rontottunk el semmit. Van gyönyörű négy gyermekünk, egészségesek(nekem ez is fontos, Öcsém betegsége után). DE, valami nem stimmel.
Abban is biztos vagyok hogy a szülő mindig jobbat akar a gyermekének, és örök elégedetlen vele.
Ha visszafordíthatnám az időt, akkor már óvodás korban, nyüstöltem volna a fiúkat. A szokásos logopédiai munkafüzetet töltögettük ki. De számolni, írni nem tanítottuk őket. Főleg Bencét nem érdekelte! Ami engem nem aggasztott különösebben, mert gondoltam majd az iskolában megtanulja. Hamar kiderült hogy az "istállóban" nagy a hajtás és a megfelelési kényszer. Az is kiderült hogy Bencének nincs kialakulva a számfogalma. Na ekkor kezdtem el aggódni. De már elkezdődött a mókuskerék. Én nem igazán örültem a napközi otthonnak, hétköznap szinte semmi lecke nem volt. Ami nagyon jó mert az egész délutánt szinte focival a patakon töltötték az iskolában, a sok házi hétvégére maradt! Volt hogy nyolc órát, nem füllentek tényleg annyit tanultunk a Bencével. Szinte az egész hetit be kellett pótolni. Nagyon nehéz volt, nekünk is, de főleg Bencének. Sok könnycsepp volt az ára!:-(
Idén hazajárnak ebéd után, itthon tanulunk. Csenge megszületése előtt, sokat gyakoroltunk arra hogy önállóbbak legyenek. Dávid veszi az akadályokat, kisebb nagyobb sikerrel, és kedvvel. Mesi is...Bence nagyon próbálkozik. Elfogult vagyok vele, mert az anyukája vagyok. Nagyon sajnálom őt, és sokszor összeszorul a szívem, mikor bántják. A lassúsága miatt, vagy a tévesztése miatt. Mert tudom milyenek a mai gyerekek. Valakit azért csúfolnak mert van rajta sapka, valakit azért mert nincs! És azt is tudom nem hiába teremtetek Bencének ilyen áldott jó természetet. Nap mint nap meg kell küzdeni az ellene való rosszakarókkal.
Mint anya próbálom megfejteni a dolgokat. Azt hogy oxigénhiánnyal született, múlott e rajtam a dolog a szülőágyon? Vagy a fejlesztésére elég hangsúlyt fektettünk e, akkor mikor pici volt. Mindenki mondta, nem nagy baja van, majd kinövi. Igen egészséges nagy fiú lett Bence. Sokminden érdekli, pl. a tanulás NEM, de szükségesnek tartja, végzi a maga módján. Mi meg türelmetlenek vagyunk vele sokszor, mert a mai versenyistálló profiljába nem fér bele Ő.:-( Lassú, egy helyre tud nagyon figyelni, ha kizökkented belőle akkor már nehezen koncentrál. Hamar talál magának más elfoglaltságot, tanulás közben is.

És ilyenkor elgondolkozok. Igen, jobb tanulók azok a gyerekek akiket heti hatszor visznek elsőtől különórára, én tudatosan nem tettem ezt egyikkel sem. Most is azt érzem nem ebbe a mai világban kéne élnünk. Nem ebbe a versenyistálló szellembe..

2011. február 21., hétfő

Tavasz??:-(


Hihetetlen! Már tudatosan rázza a csörgőt Csenge, amit kihúztam a hordozóján. Megüti és meg is fogja! Olyan ügyes tündérbogár.:-) És ahogy cifrázva mondja a magáét....felveszem majd valamire biztos mert nagyon aranyos. Utál a mózeskosárban lenni, gondolom nem lát ki belőle. Majd nemsokára kölcsönkérem az utazóágyat, kíváncsi leszek abban eljátszik e majd????

Mikor jön már a tavasz?????:-(

2011. február 17., csütörtök






Tönkrement a fényképezőgépünk, és mint gonosz anya megint azokat vádolom meg akik nem is használták. De vajon miért fényképeztem akkor én a sok legót???:-))))

Pedig Csenge napról napra, ügyesebb lesz, és én meg szeretném megörökíteni.
Ezt egy ősrégi géppel csináltuk. Hogy örültünk ennek régen, pedig a minősége????:-(

2011. február 16., szerda

Klub:-)

Írhatnám, üdv.: az éjszakai vasalók klubjában.:-) Mert ma ezt terveztem, de valamit érez a kis Drága Csenge, mert szokásától eltérően, ma fél nyolc helyett amikor aludni szokott menni, még mindig ébren van, fent a kiságyban. De én gonosz anya;-) most nem megyek fel. Előbb repeta vacsi közben irtó aranyos volt. Miután a gonosz anya azt hitte melege van, (ja, a bömbitől selátotott-sehallott) levetköztette, pelenkamustra is megvolt, kapott pótcicit. Varázscici ez én mondom, mert ahogy a szájába kerül csend van. :-) Sőőőt ma, még megpróbált közben beszélni is. Nagyon tetszett neki, mert nagyokat rötyögött magán. Én mint gonosz anya, alig bírtam megállni hogy nem kapjam magamhoz és össze vissza ölelgetés mellett, puszilgassam.:-) De nem lehet, mert akkor felkel és nem alszik el. Úgyhogy visszaraktam aludni. Eddig elégedetlenkedett, de most csend van.
Persze tele volt ma élménnyel. Ma döbbentem rá hogy mennyit fejlődik Csenge, napról napra. Ma követte a kis buksiját mindenki után, aki elhaladt mellette. Majd imádva, hangosan sikongatva ugrál a hasamon, és míg én vele kacagok és mondom neki a magamét, hogy kéthónapos baba még picike ehhez, és régen még pólyában voltak a babák, nem az anyukájuk hasán ugrálnak, és közben jó nyálasan brümmögnek mint a kisautó. :-) Igen, ma megtanulta ezt is, bizonyám! És mikor meglát, mindig nagy mosolygás van ám, én meg olvadok...hmmmmmmmm. Na jó abbahagyom az ömlengést...Imádom na!!!

Többiekről is írjak, Mesi szerelmes. De hogy ezek a mai fiatalok....nagyon aranyosak, megbeszélték a szerelmével, hogy tetszik az egyik a másiknak de nem szabad senkinek sem tudni róla. Még az iskolában sem lehet tudni senkinek, sőt nem is nézhetnek egymásra, és ne is beszéljenek róla. Ja........., már az egész iskola tudja szerintem.:-)))) Mert pletykások ezek a csajok;-))) Csak bízom benne a tanulás rovására nem megy.
A fiúk, helyesek aranyosak. Van mikor ördögök, de most nincs okom panaszra, vagyis lenne, de sajnos az nem Bencén múlik(csak)hanem sokunkon. Tanulása miatt.

Na akkor megyek a klubba, VASALNI!:-)))

2011. február 15., kedd

lelkizés....

Nem írtam a hétvégéről. nem tettem mert a képek beszédesek voltak, egyszerűen szuper volt Bettusékkal lenni.:-)

Közben megszületett nővérem kisbabája is, Katalin baba. Nagyon aranyos édes hajas baba.:-) Sok egészséget és szép életet kívánok neki. (átadtam már élőben is a jókívánságomat!)


Remélem nem most jön ki rajtam a szülés utáni depi..:-( Kicsit magamba fordultam az elmúlt pár napban. Jó volt, hogy jöttek Bettusék és felzavarták bennem ezt az érzést. Már régen elnyomtam magamban. Talán ezért is van ez a blog, hogy kiírjam magamból az érzéseimet.
Nem vagyok alkalmas arra hogy beszélgessek. Általánosságokról igen, mint pl., mi lesz az ebéd, vagy milyen idő van, napi események nagyjából és ennyi...Ja, és ezt nem azért írom mert engem most sajnálni kellene, meg dehogyis, veled igazán jókat lehet beszélgetni Anikó, mert sziporkázol beszélgetés közben, nem nem sziporkázom.:-( Simán tudok egy egyszerű mondatra ami három szóból áll, kettő szót belőle hülyeséget mondani. Persze csak ha gyorsan kell mondani, ha lassan akkor simán nem jut eszembe. Ezért jó alany vagyok a viccelődésre, amin nem sértődök meg, mert igazuk van. Zsoltinak mondtam valamit ma, politikáról volt szó, és olyan hangsúlyban válaszolt vissza, ahogy szokott, hogy nem tudhatom mert nem követem az eseményeket. Igaza van ebben is, de nagyon rosszul esett, majdnem elpityeregtem magam. Igen nem követem a politikát mélyen, a múltunkat is felületesen ismerem, a jövőnkön sem gondolkozom. Ha vicces kedvemben volnék válaszolhatnám azt , hogy viszont tudom hol van a gyerekek tornazsákja. De nem vagyok vicces kedvemben. Úgy szeretnék keresztszemesen hímezni, kétbalkezem van, kudarc, kudarc hátán ért, feladtam, de ha nincs benne szépség minek csináljam. Kamasz koromban spanyolt szerettem volna tanulni, nem tettem ma sem tudom miért, talán nem volt mellettem senki aki támogasson. A múlt érdekel, de nem tudok belemélyedni mert annyi minden van a fejemben. 23 éves korom óta ANYA vagyok, idén 37 éves leszek. 14 éve FELESÉG vagyok. Mindig is erre vágytam, de ez azzal járt, hogy másra figyeljek...Három gyerek nevelése, gondozása, iskolája, különfoglalkozása, tanulása. Majd Csenge napi teendője. Magamról nem is beszélek. Ugye Zsoltira is figyelek mert ő is nagyon fontos. Igen a háztartás is fontos nekem, én akkor érzem jól magam ha rend van körülöttem, persze ezt már minimálisra csökkentettem. A család motorja vagyok, jó. De az esze nem. Pedig fontos lenne beszélgetnem sokat, gyerekeknek is nagyon nagy szüksége lenne rá. Mosolyogni megtanultam Csengétől már.:-)
Ezt sem sajnáltatásból írom, de nem is szeretek mostanában beszélgetni, mert vagy nem figyelnek rám, vagy lehurrognak, hogy hülyeséget mondok. Jogosan.
Zsoltival tudok beszélgetni, de elég felületesen. Persze minden fontosat megbeszélünk, meg a nem fontosakat is, de valaki mindig ott van a közelünkben. Mélyen, nagyokat lelkizni nem tudunk.

Amiért leírtam ezt, az azért van mert remélem azért így, hogy akik olvassák, rájönnek milyen az én belső kicsi lelkem. Akit nem az eszéért kell szeretni....

2011. február 7., hétfő

tavaszi nap

Van egy kis időm, Csenge Bab alszik....hmmmmmmm:-)
Ma gyönyörű idő volt kint, becsapós jóidő. Mert még nem lesz ilyen egy darabig! Sajnos!:-(
Még takarítani is nagyobb kedvem volt:-)

És kicsit már sütetük is a pofinkat Csengével, majd elmentünk sétálni négyesbe a fiúkkal. Jó volt...
Krókuszaim nőnek nagyon, kiváncsi vagyok, abból a sok színűből, milyen és mennyi fog előbújni?
Majd lefényképezem ha nyilik..

Na csak ennyit engedett a Királylány!:-)))
Nem sok...

2011. február 4., péntek

írás!

Ma volt először, hogy alig vártam hogy beírjak a blogba. Máskor is szívesen írok, de sokszor csak itt jutnak eszembe a dolgok.
Tehát ma sokat gondolkoztam, máskor is szoktam azért.,-)
Mire jó a szoptatás? Azon túl hogy imádok összebújva lenni Csengével, megnyugtat és elgondolkoztat. Sokat gondolkozom közben, ma esti szopinál például azon, milyen volt egy évvel ezelőtt. Még csak nagyon vágytam egy babára, most meg itt etetem őt, és olyan mintha mindig is velünk lett volna.
Miért is vágytam annyira egy babára? Sok okot fel tudtam volna sorolni, de amit erősen éreztem az az volt hogy nevetni akartam újra sokat. Megnőttek a nagyobbacska gyerekeink is. Már nem akkor puszilom meg őket mikor én szeretném, nem "rághatom" meg őket, mert szemérmesek lettek, és a "gondokba" merültem. Sokszor elfelejtettem nevetni. Csak a rosszat láttam meg a boldogságot nem mindig. Éreztem hogy kell a családnak még egy önfeledt nevetős kisbaba. Persze még csak két hónap telt el, de érzem ebből a szempontból jól döntöttünk, imádja mindenki Csengét, aki a maga nyelvén válaszol és mosolyog. Ilyenkor nem lehet ugye nem mosolyogni vissza, és ha mosolygunk, sokkal szebbnek látjuk a világot.:-)
Állandóan azt érzem, hogy milyen szerencsés vagyok. Olyan kevés ember mondhatja el magáról , hogy amit nagyon szeretett volna az életben, az megvalósult. Én Csengét szerettem volna nagyon és itt van közöttünk már, még ma is hihetetlen...
Mesi mikor megfogant, házasságunk elején voltunk. Természetes volt hogy jön közénk.
Dávid mikor megszületett, azon kívül, mindenki örült mert fiú született, még ugye természetes volt az ő születése is.
Hármat terveztünk az elején, de Bence hamar jönni akart közénk. Mi nagy meglepetésünkre, és örömünkre.
Gondoltuk teljesítettük a "tervet":-)))Mígnem olyan másfél éve belémbújt a kisördög és azt éreztem olyan jó lenne ha jönne közénk még egy baba, megbeszéltük Zsoltival, aki nagyon megijedt a kérésemen, de idővel átgondolta a dolgokat és döntött.:-) Már akkor nagyon boldog voltam...
Van aki azt tervezi és álmodja, legyen egy háza, vagy egy autója, vagy egy álomutazása. Nekem egy kis boldogságcsomag volt az álmom, ami még most is hihetetlen valóság lett!

Még arra gondoltam milyen kár hogy nem egy naplóba írom tollal az írásom. Mert mikor én már nagymama leszek, vagy már nem leszek, jó lenne ha olvasnák a gyerekeim, felnőtt fejjel ezeket a gondolatokat!

2011. február 3., csütörtök

anya..

Milyen egy anya (gondolom egy apa is, csak azt én nem tudhatom,-), sokáig nem tud haragudni a gyerekére. Ma néztem Dávidot, úgy elgyengültem, legszívesebben jól megölelgettem volna. De ma még nem tehettem. Mert még tartott a bünti. Bocsánatot kellett kérnie a tanitó nénitől. (megsúgom, megnéztem volna egy kandi kamerával:-)
Reggel ahogy mentek Mesiék a suliba, Dáviddal fogadtak, hogy elengedem e a zsúrba pénteken Dávidot. Ő azt mondta nem fogom engedni, Mesi meg, hogy igen. Nem fogom engedni, még ha örülnék is neki, ha jól érezné magát. Van még egy meghívás februárban, mondtam neki ha úgy viselkedik, oda mehet.
Tehát ilyen egy anya, holnap már ölelgethetem Dávidot, feltéve ha nem hoz megint beírást!;-)))

Várom nagyon a jövőhétvégét. Jönnek Drága Barátnőmék. Annyira várjuk őket.....nagyon.

Ma nyolchetes Csenge. Megy az idő...Már dumálnak a csajok, Mesit tünteti ki a dumájával. Pedig nem ő a teherhordó (lásd. Csenge hordó). Bár mi csak a fiúkkal arra vagyunk jók, hogy menet közben ringassuk a kispopoját.:-) Ma együtt fürödtünk, le nem tudom írni milyen mikor meztelenül magamhoz ölelem Csengét. Egyszerűen a világ legjobb dolga ez. Meg mikor teleszájjal vigyorog, és úgy néz rád mint egy kis félős őzike, vajon jó dolog mosolyogni anyára? És igen, jó, de megrebbenek ha hirtelen megmozdul. Igazi kiscsaj. Imádom a kishusiját!

Na igen, bejött a tegnapi jóslatom. Ma sokkal jobb nap volt....

2011. február 2., szerda

Gondolkodtató délután.:-(

Írok kicsit a díjról. Nagyon jólesik hogy gondoltatok rám ilyen sokan! Komolyan meghatott, de sajnos most sem időm, sem türelmem ezzel komolyabban foglalkozni. Ne haragudjatok érte. Azért olvasom a kedvenc blogjaimat.:-)

Ma amúgy sem volt túl jó nap. Azért írok róla, mert nem csak akkor szeretnék a gyerekekről írni mikor nagyon helyesek, aranyosak. Ma nem voltak azok, sőőőőőőt!:-(
Kezdte Mesi a sort, a rossz jegyeivel. Nagyon elszomorít vele, mert csak egy kicsi"akarom" kellene neki.
Majd folytatta Dávid a sort, Ő hozott jó jegyet, meg rosszat is, de nem ezzel keserített el. Beírást kapott, ofő-i figyelmeztetést, neveletlen és fegyelmezetlen magatartása miatt.:-( Már reggel kekeckedett velem is, visszabeszél, kiröhög. Na ezt folytatta a tanító nénivel is, meg is lett az eredménye. Hú de mérges voltam, neveletlen??? Na majd jön akkor a nevelésem. Nem mehet a szülinapi zsúrba pénteken. De ez csak a kezdet, nem tűröm én ezt. Amúgy előadja mindig a szerény csendes kisfiút, meg sem mer mukkanni a felnőtteknek, de ha elemében van akkor nyomja, mintha ettől lenne nagyfiú. Tudom-tudom, gyerek, fiú....oké, de én vagyok az anyja és híve vagyok annak hogy most kell fogni őket, mert ha igazi kamaszok lesznek, nagyon nehéz lesz.
Bence meg, hozta a formáját, nem írta le a tábláról a Vukknak az elemzését, mert nem értette ami a táblán van, azt jónapot. Gondolta neki ennyi a feladata, nem érti, nem írja....ja, csakhogy már harmadikos a lelkem, nem elsős....
Úgyhogy ma nagyon nem jó délutánunk volt!:-(
De legalább ennél már csak jobb lehet holnap...;-)