lelkizés....

Nem írtam a hétvégéről. nem tettem mert a képek beszédesek voltak, egyszerűen szuper volt Bettusékkal lenni.:-)

Közben megszületett nővérem kisbabája is, Katalin baba. Nagyon aranyos édes hajas baba.:-) Sok egészséget és szép életet kívánok neki. (átadtam már élőben is a jókívánságomat!)


Remélem nem most jön ki rajtam a szülés utáni depi..:-( Kicsit magamba fordultam az elmúlt pár napban. Jó volt, hogy jöttek Bettusék és felzavarták bennem ezt az érzést. Már régen elnyomtam magamban. Talán ezért is van ez a blog, hogy kiírjam magamból az érzéseimet.
Nem vagyok alkalmas arra hogy beszélgessek. Általánosságokról igen, mint pl., mi lesz az ebéd, vagy milyen idő van, napi események nagyjából és ennyi...Ja, és ezt nem azért írom mert engem most sajnálni kellene, meg dehogyis, veled igazán jókat lehet beszélgetni Anikó, mert sziporkázol beszélgetés közben, nem nem sziporkázom.:-( Simán tudok egy egyszerű mondatra ami három szóból áll, kettő szót belőle hülyeséget mondani. Persze csak ha gyorsan kell mondani, ha lassan akkor simán nem jut eszembe. Ezért jó alany vagyok a viccelődésre, amin nem sértődök meg, mert igazuk van. Zsoltinak mondtam valamit ma, politikáról volt szó, és olyan hangsúlyban válaszolt vissza, ahogy szokott, hogy nem tudhatom mert nem követem az eseményeket. Igaza van ebben is, de nagyon rosszul esett, majdnem elpityeregtem magam. Igen nem követem a politikát mélyen, a múltunkat is felületesen ismerem, a jövőnkön sem gondolkozom. Ha vicces kedvemben volnék válaszolhatnám azt , hogy viszont tudom hol van a gyerekek tornazsákja. De nem vagyok vicces kedvemben. Úgy szeretnék keresztszemesen hímezni, kétbalkezem van, kudarc, kudarc hátán ért, feladtam, de ha nincs benne szépség minek csináljam. Kamasz koromban spanyolt szerettem volna tanulni, nem tettem ma sem tudom miért, talán nem volt mellettem senki aki támogasson. A múlt érdekel, de nem tudok belemélyedni mert annyi minden van a fejemben. 23 éves korom óta ANYA vagyok, idén 37 éves leszek. 14 éve FELESÉG vagyok. Mindig is erre vágytam, de ez azzal járt, hogy másra figyeljek...Három gyerek nevelése, gondozása, iskolája, különfoglalkozása, tanulása. Majd Csenge napi teendője. Magamról nem is beszélek. Ugye Zsoltira is figyelek mert ő is nagyon fontos. Igen a háztartás is fontos nekem, én akkor érzem jól magam ha rend van körülöttem, persze ezt már minimálisra csökkentettem. A család motorja vagyok, jó. De az esze nem. Pedig fontos lenne beszélgetnem sokat, gyerekeknek is nagyon nagy szüksége lenne rá. Mosolyogni megtanultam Csengétől már.:-)
Ezt sem sajnáltatásból írom, de nem is szeretek mostanában beszélgetni, mert vagy nem figyelnek rám, vagy lehurrognak, hogy hülyeséget mondok. Jogosan.
Zsoltival tudok beszélgetni, de elég felületesen. Persze minden fontosat megbeszélünk, meg a nem fontosakat is, de valaki mindig ott van a közelünkben. Mélyen, nagyokat lelkizni nem tudunk.

Amiért leírtam ezt, az azért van mert remélem azért így, hogy akik olvassák, rájönnek milyen az én belső kicsi lelkem. Akit nem az eszéért kell szeretni....