írás!

Ma volt először, hogy alig vártam hogy beírjak a blogba. Máskor is szívesen írok, de sokszor csak itt jutnak eszembe a dolgok.
Tehát ma sokat gondolkoztam, máskor is szoktam azért.,-)
Mire jó a szoptatás? Azon túl hogy imádok összebújva lenni Csengével, megnyugtat és elgondolkoztat. Sokat gondolkozom közben, ma esti szopinál például azon, milyen volt egy évvel ezelőtt. Még csak nagyon vágytam egy babára, most meg itt etetem őt, és olyan mintha mindig is velünk lett volna.
Miért is vágytam annyira egy babára? Sok okot fel tudtam volna sorolni, de amit erősen éreztem az az volt hogy nevetni akartam újra sokat. Megnőttek a nagyobbacska gyerekeink is. Már nem akkor puszilom meg őket mikor én szeretném, nem "rághatom" meg őket, mert szemérmesek lettek, és a "gondokba" merültem. Sokszor elfelejtettem nevetni. Csak a rosszat láttam meg a boldogságot nem mindig. Éreztem hogy kell a családnak még egy önfeledt nevetős kisbaba. Persze még csak két hónap telt el, de érzem ebből a szempontból jól döntöttünk, imádja mindenki Csengét, aki a maga nyelvén válaszol és mosolyog. Ilyenkor nem lehet ugye nem mosolyogni vissza, és ha mosolygunk, sokkal szebbnek látjuk a világot.:-)
Állandóan azt érzem, hogy milyen szerencsés vagyok. Olyan kevés ember mondhatja el magáról , hogy amit nagyon szeretett volna az életben, az megvalósult. Én Csengét szerettem volna nagyon és itt van közöttünk már, még ma is hihetetlen...
Mesi mikor megfogant, házasságunk elején voltunk. Természetes volt hogy jön közénk.
Dávid mikor megszületett, azon kívül, mindenki örült mert fiú született, még ugye természetes volt az ő születése is.
Hármat terveztünk az elején, de Bence hamar jönni akart közénk. Mi nagy meglepetésünkre, és örömünkre.
Gondoltuk teljesítettük a "tervet":-)))Mígnem olyan másfél éve belémbújt a kisördög és azt éreztem olyan jó lenne ha jönne közénk még egy baba, megbeszéltük Zsoltival, aki nagyon megijedt a kérésemen, de idővel átgondolta a dolgokat és döntött.:-) Már akkor nagyon boldog voltam...
Van aki azt tervezi és álmodja, legyen egy háza, vagy egy autója, vagy egy álomutazása. Nekem egy kis boldogságcsomag volt az álmom, ami még most is hihetetlen valóság lett!

Még arra gondoltam milyen kár hogy nem egy naplóba írom tollal az írásom. Mert mikor én már nagymama leszek, vagy már nem leszek, jó lenne ha olvasnák a gyerekeim, felnőtt fejjel ezeket a gondolatokat!