anya..

Milyen egy anya (gondolom egy apa is, csak azt én nem tudhatom,-), sokáig nem tud haragudni a gyerekére. Ma néztem Dávidot, úgy elgyengültem, legszívesebben jól megölelgettem volna. De ma még nem tehettem. Mert még tartott a bünti. Bocsánatot kellett kérnie a tanitó nénitől. (megsúgom, megnéztem volna egy kandi kamerával:-)
Reggel ahogy mentek Mesiék a suliba, Dáviddal fogadtak, hogy elengedem e a zsúrba pénteken Dávidot. Ő azt mondta nem fogom engedni, Mesi meg, hogy igen. Nem fogom engedni, még ha örülnék is neki, ha jól érezné magát. Van még egy meghívás februárban, mondtam neki ha úgy viselkedik, oda mehet.
Tehát ilyen egy anya, holnap már ölelgethetem Dávidot, feltéve ha nem hoz megint beírást!;-)))

Várom nagyon a jövőhétvégét. Jönnek Drága Barátnőmék. Annyira várjuk őket.....nagyon.

Ma nyolchetes Csenge. Megy az idő...Már dumálnak a csajok, Mesit tünteti ki a dumájával. Pedig nem ő a teherhordó (lásd. Csenge hordó). Bár mi csak a fiúkkal arra vagyunk jók, hogy menet közben ringassuk a kispopoját.:-) Ma együtt fürödtünk, le nem tudom írni milyen mikor meztelenül magamhoz ölelem Csengét. Egyszerűen a világ legjobb dolga ez. Meg mikor teleszájjal vigyorog, és úgy néz rád mint egy kis félős őzike, vajon jó dolog mosolyogni anyára? És igen, jó, de megrebbenek ha hirtelen megmozdul. Igazi kiscsaj. Imádom a kishusiját!

Na igen, bejött a tegnapi jóslatom. Ma sokkal jobb nap volt....