gondolkodom....

Alszik Csenge, én meg ahelyett, hogy sikálnék, jöttem a gondolataimmal.,-)

Mostanában azon gondolkozom, mi az amit elrontottam, elrontottunk Zsoltival. Nem találtam jobb szót erre, azért írom ezt. Mert igazán nem rontottunk el semmit. Van gyönyörű négy gyermekünk, egészségesek(nekem ez is fontos, Öcsém betegsége után). DE, valami nem stimmel.
Abban is biztos vagyok hogy a szülő mindig jobbat akar a gyermekének, és örök elégedetlen vele.
Ha visszafordíthatnám az időt, akkor már óvodás korban, nyüstöltem volna a fiúkat. A szokásos logopédiai munkafüzetet töltögettük ki. De számolni, írni nem tanítottuk őket. Főleg Bencét nem érdekelte! Ami engem nem aggasztott különösebben, mert gondoltam majd az iskolában megtanulja. Hamar kiderült hogy az "istállóban" nagy a hajtás és a megfelelési kényszer. Az is kiderült hogy Bencének nincs kialakulva a számfogalma. Na ekkor kezdtem el aggódni. De már elkezdődött a mókuskerék. Én nem igazán örültem a napközi otthonnak, hétköznap szinte semmi lecke nem volt. Ami nagyon jó mert az egész délutánt szinte focival a patakon töltötték az iskolában, a sok házi hétvégére maradt! Volt hogy nyolc órát, nem füllentek tényleg annyit tanultunk a Bencével. Szinte az egész hetit be kellett pótolni. Nagyon nehéz volt, nekünk is, de főleg Bencének. Sok könnycsepp volt az ára!:-(
Idén hazajárnak ebéd után, itthon tanulunk. Csenge megszületése előtt, sokat gyakoroltunk arra hogy önállóbbak legyenek. Dávid veszi az akadályokat, kisebb nagyobb sikerrel, és kedvvel. Mesi is...Bence nagyon próbálkozik. Elfogult vagyok vele, mert az anyukája vagyok. Nagyon sajnálom őt, és sokszor összeszorul a szívem, mikor bántják. A lassúsága miatt, vagy a tévesztése miatt. Mert tudom milyenek a mai gyerekek. Valakit azért csúfolnak mert van rajta sapka, valakit azért mert nincs! És azt is tudom nem hiába teremtetek Bencének ilyen áldott jó természetet. Nap mint nap meg kell küzdeni az ellene való rosszakarókkal.
Mint anya próbálom megfejteni a dolgokat. Azt hogy oxigénhiánnyal született, múlott e rajtam a dolog a szülőágyon? Vagy a fejlesztésére elég hangsúlyt fektettünk e, akkor mikor pici volt. Mindenki mondta, nem nagy baja van, majd kinövi. Igen egészséges nagy fiú lett Bence. Sokminden érdekli, pl. a tanulás NEM, de szükségesnek tartja, végzi a maga módján. Mi meg türelmetlenek vagyunk vele sokszor, mert a mai versenyistálló profiljába nem fér bele Ő.:-( Lassú, egy helyre tud nagyon figyelni, ha kizökkented belőle akkor már nehezen koncentrál. Hamar talál magának más elfoglaltságot, tanulás közben is.

És ilyenkor elgondolkozok. Igen, jobb tanulók azok a gyerekek akiket heti hatszor visznek elsőtől különórára, én tudatosan nem tettem ezt egyikkel sem. Most is azt érzem nem ebbe a mai világban kéne élnünk. Nem ebbe a versenyistálló szellembe..