2010. december 31., péntek

B.Ú.É.K

Kívánok én is minden kedves olvasómnak, és ismerősömnek aki nem olvas:-) , (de talán fog;-),
BÉKÉS, BOLDOG, SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT! SŐT MINDENKINEK OLYAT, AMILYET NAGYON SZERETNE!!!!


Én megsúgom:-) azt kívántam tavaly év végén hogy legyen egy tündéri babánk. És teljesült!.:-) Tehát mindenki csak így kívánjon!:-))))
Köszönöm a sok biztató szót, amit kaptam tőletek! Annyi erőt adott. És remélem jövőre is olvasni fogtok! Köszönöm!!!!



Én

2010. december 28., kedd

Hatosban a karácsony!:-)))

Csenge baba első karácsonya. Nagyon jól telt az ünnep. Bár én hulla fáradtan vágtam neki, ami látszik is a karikás szememen. No de, sebaj. Én tudtam hogy ez lesz. :-) Nem voltam ideges, feszült, csak szemlélődő....mire jó, ha az embert leköti egy picinybaba? Éhen nem haltunk;-), ajándék a gyerekeknek megvolt. Örültek is neki, Zsoltinak is tudtam csempészni egy kis pipadohányt a fa alá, tehát majdnem tökéletes volt...Süti is készült a gyerekeknek köszönhetően.
Jó volt nagyon...és most is nagyon jó. Csenge először volt babakocsival szenteste, kint a levegőn. Amit nagyon élvezett, pedig látszik mennyire fel kellett öltöztetni. Azóta sajnos csak a nagyobbacska gyerekek mehetnek szánkózni, mert nagyon hideg van.
Szóval szép volt az első hatosban töltött kicsit olasz családra emlékeztető, karácsony!:-))))







2010. december 25., szombat

álom...álom.....

Álom, álom, édes álom.....
Vagy illúzió? Nem tudom. De azt hittem könnyebben veszem majd a karácsonyi készülődést. De tegnap életemben először elaludtam a fotelba Csengével a karomban, kora délután.
Tudom, tudom, egy két hetes manóval, nem lehet megváltani a világot. Nem is nagyon erőltettem csak annyira amennyire nagyon muszáj volt. Mert hát van itt még ugye nagyobbacska három gyermek, akik nagyon is érthető módon teljesen fel volt dobódva. Hiszen nagy nap Karácsony. :-)
Legkisebb csak cicin és anya szíve közelében van el. Így én félkézzel, kiadva a munkát készültünk a karácsonyra. Volt is olyan pillanata a napnak, mikor csak nevettem hogy milyen jó is a nagycsalád:-)))Csak valahogy olyan szűknek éreztem a lakást hozzá.:-)

Ja, és mit kaptak a gyerekek karácsonyra???
Ha hallanátok?????Gitárt Mesi, és a fiúk dobot. Na csak olyan kézzel dobolósat. De épp elég a hangja...:-) Fiúk még ostort kaptak, és közösen egy nagyon szuper társos játékot. Életükben először nevetnek majd két órát végig együtt, és semmi duzzogás nem volt. Jót választott Zsolti!!!!
Én is kaptam egy jó könyvet Zsoltitól. A suttogó titkait. Éppen itt ajánlotta egy hétgyermekes fiús anyuka;-) hogy jó könyv, próbáljam ki alvás ügyben Csengénél. (most két napja, kopp-kopp, kétszer kel csak fel.)
Nem is meséltem Zsoltinak és meglepett ezzel a könyvvel.

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN OLVASÓMNAK!!!!!

2010. december 22., szerda

Helyzetjelentés!:-)


Kicsit jöttem helyzet jelenteni!;-)

Álmomban sem gondoltam volna hogy pont Csenge babbal lesznek gondok cici terén. Na, nem ő volt a hibás, de megjártam....begyulladt a mellem. Vagyis felülfertőződött. Volt egy kis repedés és fel húzódott a gyulladás. Nem segített semmilyen kenőcs rajtam. Ilyen, olyan hűtés, melegítés. Zuhany alatt volt a legjobb. De felkúszott a lázam majd 40 fokosra. Nagyon aggódott Zsolti. De két nap után helyre jöttem. Csak rossz volt így éjszakázni. De minta baba volt Csenge.
Ma már nem annyira, gyötri a hasa...pedig semmi olyat nem ettem ami bánthatná. Mondjuk lehet hogy most jön ki a lázam hatása a tejen? Nem tudom....

Közben készülünk a karácsonyra, gyerekek ma nagy egyetértésben csomagoltak, ma még az utolsó dolgot is elintéztük, a fontos a csillagszóró vásárlást!:-))))
Holnap sütünk, bejglit és hatlapost, majd pogácsát is.
Mivel tegnap itt voltak kedves barátaink és halászlé parti volt:-))) így szenteste, tyúkhúsleves lesz és és Zsolti fogta, süllő, rókagombával. Fincsi lesz.

És igen, ma rábólintottam hogy huszonötödikén felmegyünk anyósomékhoz ebédre. Bár úgy jött le, hogy meghív minket, de ha nem, akkor mondjam meg és akkor nem! Számon volt hogy akkor nem! De én hülye nem akartam balhét (pedig igen akartam) de most nem az én érzelmeimmel foglalkoztam, hanem a kiscsaládoméval. De nem lesz jópofizás a részemről tuti, inkább mélyen hallgatok. És Zsolti és a gyerekek miatt, elviselem a helyzetet.

De nincs bennem indulat!
Tegnap kedves barátink, akik Csengét és engem hazahozott a kórházból, velük szoktunk kirándulni, Őrségben is együtt voltunk, jöttek hozzánk. Olyan jó volt. Kaptam orhideát. Mesinek mondtam, milyen jó lenne ha valaki meglepne Csenge születésre egy ilyen szép virággal. Van egy, de nem sikerül újra virágzásra bírnom. És erre kaptam egyet Katiéktól, nem véletlen hogy pont tőlük....
Kedves netes barátaimtól képeslapot karácsonyra, Csenge születésére keresztszemes hímzéssel öltött köszöntőt, ami örök emlék lesz. Karácsonyi díszt ugyan úgy Zsuzsától. És ezek mind mind annyi energiát adnak hogy teljesen fel vagyok töltve tőlük. Innen is nagyon szépen köszönöm mindenkinek!:-)

2010. december 16., csütörtök

Megy az idő!:-)))))






Raktam fel pár friss képet. Nem sokat alszik a kisasszony, de remélem ez azért még alakul. Ma egy hetes a drágám. Megy az idő!!!!:-))))))))

ui.: Bence pont pislog, azért vág ilyen arcot!:-)))))

2010. december 14., kedd

rózsaszín büfi!:-)))))

Van egy pici időm. Ezért gondoltam írok egy kicsit!

Sokat gondolkoztam rajta hogy majd mit írjak? Írjak egy szüléstörténetet? Valahogy nem megy! Pedig minden percről be tudnék számolni. De nem illene a sok szenvedést leírni, mert minden elmúlt mikor megszületett Csenge. Csak azt teszem hozzá, hogy indított szülés volt, négyféle indítással, hét óra volt a vajúdás, minden egyes perc fájt, mert egy műtét miatt, nem tágultam. Mire már erőtlenül semmi fájdalom kiesés után könyörögtem EDA-ért, amit persze a császáros kismamák miatt nem sikerült bekötniük az orvosoknak, utólag csak nyugtatott a tudat hogy negyedszerre is sikerült saját erőből, fájdalomcsillapító nélkül megszülni a gyermekünket!Kislányunkat!!!!Kis puha, meleg gombóc volt. Én csak azt láttam Zsolti könnyezik, én könnyezem, és meg sem nyikkan a kis Csenge, csak nézett anyára nagy szemekkel, hahó, itt vagyok, ekkor már nem érdekelt a sok szenvedés, minden elmúlt. Azóta rózsaszín büfiben telnek a percek.:-)))Mikor hazajöttünk megköszönte Zsolti, Csengét. És én olyan büszke és boldog voltam. Ma én is nagyon megköszöntem kicsilánynak hogy anyukájának választott, aki annyira, de annyira várta!!!!!!

Na mennem kell, a rózsaszín büfibe!;-)

2010. december 13., hétfő

Csenge baba






Megérkeztem! Hívott mindenkit a büszke Apuka. Jövök bővebben, csak most erre futotta.....

2010. december 8., szerda

Nagy nap lesz holnap..

Holnap lesz a nagy nap! (hacsak éjjel ki nem bújik a kis drága!)
Felkészülten ugrunk neki, a nem kis feladatnak!:-) Ügyesek leszünk és bátrak!!!! Mert mi nők BÁTRAK vagyunk!:-)
Jelentkezem majd, de csak ha hazaértünk!:-)

2010. december 5., vasárnap

Hajrá, Csenge!!!

Biztos baromi nehéz lehet egy kilenc hónapos kismamával együtt élni, aki egy nappal túlhordta, szerelme gyümölcsét!:-)))) Türelmetlen, néha hisztis, néha maga a nyugalom!:-))) Néha.....ma olyan. Nyugodt vagyok, úgyis akkor bújik ki a kicsilány ha neki tetszik. ;-)
Addig, főzök gulyáslevest, és sütök hamis somlóit. És persze néha (tényleg csak, néha:))) szekálom a családom. Na, de most van kifogás!

Szép nap van ma a szülésre!!!!!Hajrá, Csenge!:-)

2010. december 3., péntek

Doktorbácsinál..

Köszönöm a sok jókívánságot!:-)

Voltam ma orvosnál, kicsit pánikba voltam mert szakadt reggel a hó, gondoltam megyek tömegközlekedéssel, de a busz sem járt erre.:-O Na, gondoltam kiásom a szuzit a hó alól és elindulok. Nem is csúszott az út, bár nem volt takarítva. Nagyon óvatos voltam.
Az NST jól sikerült a védőnő nagyot csodálkozott hogy kocsival jöttem. De minta NST-ét produkáltunk.:-) Majd a doktorbácsi következett! Szerinte "talán" kibújik Csenge a hétvégén....talán????Ilyen szót most nem szeretnék hallani.:-) És azt mondta nem lesz nagy baba, kíváncsi leszek. Bencénél is megjósolták, hogy nagy lesz, négy kiló felett is született. (zárójelben, én nem bánom ha nem lesz nagy baba, Csenge.)Fejátmérő szerint is kisebb a feje az "átlagnál". De már eléggé érett a lepény, kevés a magzatvíz stb...
Na, és mostantól megnyugodtam, Zsolti itthon lesz. Csak várakozunk, mint a Mikulásra!:-))))

Megyek, kiveszem az ostoros kalácsot a sütőből, olyan jó illata van!:-)

2010. december 1., szerda

Utolsó pocakfotó!;-)

Még egy utolsó pocakfotó! :-) Fejem lemaradt, de én fotóztam.:-) Fiúkkal más pocakom volt, sőt Mesivel is. Most olyan előre gömbölyödő, nem széles.

Rózsaszín nap??

Tegnap kicsit bepánikoltam. Olyan érzésem volt egész nap, mintha nem várnám Csengét. Borzasztóan szégyelltem magam miatta. :-(
Mert csak ezt vártam mióta! De valahogy úrrá lett rajtam az az érzés hogy olyan jó lenne átugrani a szülést! Nem magától a szüléstől félek, hanem hogy el kell mennem a kórházba, ott idegenekkel lenni, tudom azt is, hogy ha már ott leszünk, a világ legtermészetesebb dolga lesz mindezt! Csak belegondolni...Azután hazajött Zsolti és olyan nyugalom szállt meg. Lehozta a bőröndöt a hálóból. Kedvesen kérdezett mindent összeraktam e? És a telefonom fel van töltve?:-)) Ettől kicsit megnyugodtam. És rájöttem, hogy ez ilyenkor természetes állapot, és csak attól voltam ilyen rossz kedvű, mert azt éreztem egyedül vagyok, Csengével, holott nem, csak valahogy ilyen érzésem volt.
Úgyhogy ma már teljesen másképp látom a dolgokat, rózsaszínűen, hogy holnap mi lesz??? Majd a hormonok eldöntik!;-)))))

2010. november 29., hétfő

Várakozás.....sokmindenre!:-)

Olyan izgalmas olvasni a blogokat, fórumokat. Elkezdett az emberek lelkébe beköltözni a várakozás.
Túl vagyunk az első Adventi vasárnapon. Nagyon szép volt. Ahogy a gyertya éget az asztalon az este és egy nagyon egyszerű vacsorát ettünk, hajába sült krumplit, lila hagymával. És a gyerekek csillogó arcát láttam, olyan izgalomban vannak. Mikor kezdjük kinyitni a kalendáriumot??? Ki gyújtja meg a gyertyát, és ki fújja el. Bizony az is fontos.:-)
Valahogy ez a várakozás nálunk most érthetően fokozott! Mivel új kis családtag várakozik hogy megszülessen. Már csak napok kérdése. Hihetetlen....elment a kilenc hónap, persze nem baj, itt lesz utána több év, évtized...

Még visszatérve a várakozásra. Örömmel tölt el hogy az emberek már nem csak a december 24.-ét várják, hanem várakoznak, készülődnek előtte. Feltöltődnek testileg, lelkileg is a KARÁCSONYRA. Bár mi nem járunk a plázákba, nem ott keressük a pihenést és a feltöltődést.
Tegnapi Adventi vásárba (ha eltekintünk a drágaságtól) igazi, kedves emberekkel találkoztunk. Pedig nem is láttuk előtte egymást! Kedvesen eltekintettek a pálinka kínálásától állapotomra való tekintettel, na meg persze a kidudorodó pocakommal jelezve(amit nem tudok titkolni, lévén nem tudom már behúzni a télikabátomon a cipzárt:-)))
És megtörtént a csoda, bár Dávid hógömböt szeretett volna, nem jutott rá sor, kedvesen beletörődve bandukoltunk tovább a vásárba, Mesi is nézelődött csak és indultunk haza. Semmi sértődés, duzzogás....talán nő be a fejük????Hú, de jó lenne.;-)


Szóval, jó ez a várakozás!:-)

2010. november 24., szerda

Figyelem.;-)

Találtam egy nagyon jó oldalt! Engem nagyon érdekel, szerintem sok erőt, és tanácsot fogok kapni belőle. Figyelj rám! Akit érdekel, keresse fel.:-)

2010. november 23., kedd

Elmélkedés....

Nemrég szálltam ki a habokból, a pille testemmel.:-))) Mondjuk meg vagyok elégedve az alakommal, én még látom a nem kicsi derekamat!,-)Nem sokat híztam, kíváncsi is vagyok hány kilósan fog közénk bújni Csenge baba.

Na, de nem az én bálna testem a téma ma....Hanem, ami írásra késztet az az, hogy olyan jó volt elmélkedni a jó meleg vízben, miközben a pocakomban ficánkoló Csengét simiztem. És olyan sok minden megfordult a fejemben, a várandóság kezdete, és ami előtte volt. Meg ez a csodálatos kilenc hónap, aminek lassan vége. Persze tudom jó lesz a következő idő is, de ezt az állapotot csak mi ANYÁK élhetjük át.
Eszembe jutott mikor könnyes szemmel sikáltam a csempét a fürdőbe, mikor Zsolti kérdezte,- mi a baj? Én hüppögve csak annyit válaszoltam, semmi, semmi, csak megint nem sikerült a baba. Ez januárban volt. Zsolti átölelt, és kérdezte rohansz valahova??? Én meg nem tudtam mit mondani..Nem rohantam, mégis itt van közöttünk, vagyis még a pocakomban Csenge bab. És elrohant ez a kilenc hónap, tele volt tapasztalattal, önismerettel, gyerekek várakozásával, Zsolti visszafogott örömével. Nekem meg sok sok büszkeséggel. Büszke vagyok Zsoltira aki mellém állt, és együtt belevágtunk újra a csodába. Büszke a gyerekeimre, akik nap mint nap érzik ott van Csenge a pocimba, és várják nagyon. És egy kicsit magamra is, mert büszkén viselem ezt az édes kis terhet.
Tapasztalattal is gazdagabb lettem ebben a kilenc hónapban. Kik vannak a kis családom mellett, és kik ellene. Kik azok akik önzetlenül segítenek , kik, talán féltékenységből (remélem csak attól) csúnyán néznek ránk, sőt néha haragszanak...
Idegenekből lett jó barát, jó barátból lett idegen is megesett ebben a kilenc hónapban. Miket kihoz az emberekből a változás.....
Rokonok értetlenkedése, nem tudnak hozzáállni az új helyzethez, emiatt elutasítóak, néha próbálnak jópofát vágni a dolgokhoz, de nehezen barátkoznak meg a helyzettel amit egy nagycsalád ad....

Magam is sokat tanultam. Hogy mit? Na jó, nem mindig a türelmet. De a továbbhaladást a rossz dolgok felett, a magamra figyelést, a szűk család összetartó erejét, a boldogságot, nem a holnapra várást, hanem a ma megélését.(ezt még sokat kell gyakorolnom:-)

Szóval kicsit elmélkedtem....és azután rájöttem, milyen szerencsés ember vagyok én!!!!:-)Egyszer majd felsorolom miért...mert, sok mindenért!:-)))

2010. november 22., hétfő

Várakozás!:-)

Izgalmas napok vannak előttünk. :-) Teljesen átértékeltem a szülést! Kíváncsi vagyok mi fog megvalósulni a szülőszobába belőle!;-))
Jövőhét szombatra vagyunk a pici lánnyal kiírva. Olyan jó lenne ha akkor születne...
Több okból is. Egyik hogy rettentően meg vagyok fázva.:-( Nem mondom, a mai 100-as papirzsepit kivégeztem. Melegítem az arcom, dupla C-vitamin, méz...Kicsi tea (azért nem sok, mert már kiütést kapok tőle). Remélem egy-két nap és jobban leszek.
De ma megnyugodva hogy a bőrönd(még a bögre sem maradt ki:-))) bepakolva, a mellszívó, és a tartozékok fertőtlenítve, és csak a fogkefe és a papírok hiányoznak a pakkból, meglepődtem. Én csak, max, 3 napra szeretnék a kórházba menni, de a bőrönd tartalma a háromhetes nyaralás nagyságát jelzi!:-o, Jó persze a köntös sok helyet vesz el, a pelusok is....és a többi???:-) Nem baj, remélem lesz londinerem.:-))))
Azért sem jó ez a nátha mert tele vagyunk bacikkal, amit remélem ezzel le is tudunk a télre. Jön a hideg, legalább akkor megfagynak a bacik!;-)
Úgy várom már hogy lássam kicsi Csengénk pofiját, és a nagyokét is mikor meglátják ŐT.:-)

2010. november 19., péntek

Ma nagyon ügyes volt a kisasszony! Jó lett az NST, és a uh is. Csak nem értem miért kell a kismamákat, mint ma konkrétan engem, öt órát váratni az orvosra? Persze tudom én hogy nem az orvos hibája, nagyon rendes becsületes orvos! Lehet ezért is vannak nagyon sokan nála. Na mindegy jövőhétre jobban beosztottam az időt.

Sajnos ma elkezdett fájni a torkom, Mesi köhögött egész héten. Lehet elkaptam tőle.:-( Remélem a köhögés kimarad, mert ekkora hassal nem lenne túl jó köhögnöm. És én annyira el tudom húzni a megfázást.
Ma egy kisbarát szülinapjára is megyünk, biztos nagyon jól fogják érezni magukat a gyerekek. Én is ott maradok velük mert nagyon kedves családnál lesz. Velük voltunk Őrségbe pihenni.
És holnap szombat!!!! Juhijjjjjjj:-) Együtt lehetünk!

2010. november 18., csütörtök

Fárasztó napok.

Tegnap rám tört egy kisebb fészekrakás. Nem olyan elsöprő mint vártam de jó volt.:-)
Ablakot pucoltam, olyan szépen sütött a nap. És kimostam a függönyöket is. Majd illatosra vasaltam. A sötétítőket is. Nagyon büszke voltam magamra, egész addig míg nem éreztem hogy nagyon elfáradtam. Hamar mentem aludni, és ahogy nem jött álom a szememre, de mindenem értsd,: MINDENEM:-) fájt, eluralkodott rajtam a félelem. Ugye nem most akar kibújni a kicsi lány? Hogy szülöm akkor meg? Hiszen még WC-re sincs erőm lemenni!!!;-) Na akkor azért nem mosolyogtam.....De kivételesen nagyon jót pihentem, még ha nem is nagyon aludtam. Megfogadtam magamban hogy a mai nagy bevásárlás után, csak a napi házimunkát fogom végezni, Csenge megszületéséig, ami ugye két hét.kb. Semmi nagyobb atrakcióba nem fogok. Kell az erő majd másra!:-)))
Megint eltelt egy hét, holnap újra NST. Mennek nagyon a napok......

2010. november 16., kedd

Tökéletes?????

Ma megjártuk Dáviddal a Nevelési Tanácsadót. Én már a múltkor kibuktam ezen a vizsgálaton, ez is két éve volt. De ma mosolyogva tűrtem. Miért nincs nekem tökéletes gyerekem, vagy gyerekeim?:-)
Egy papír kellett az iskolába, mert ugyan van elmaradása olvasásban, de alapvetően eszes gyerek. Heti egyszer kell járnia. Na ennek ugye nem sok értelme van. Persze gondoltam elmegyünk fölmérik és kapunk egy papírt hogy nem kell már járnunk mert szépen halad. Több mint egy órát volt szerencsétlen gyerek bent a nővel. Jól kifárasztotta. És nagyon lelkizett már előtte is rajta Dávid. Szorongott miatta, ő nehezen nyílik meg idegenek előtt. Apja is kiköpött ilyen volt. Vannak nála lelki traumák, ő jobban felveszi mint a másik kettő csemeténk. Kérdezte a hölgy, nem gondoltuk hogy meg kellene mutatni e miatt őt egy pszichológusnak? Erre hirtelen azt tudtam válaszolni, de igen, meg tudnám mutatni, de akkor sorba mehetnénk mindannyian hozzá, mert mind defektesek vagyunk.:-))) Mesi nehezen veszi hogy vannak tesói, nem csak körülötte forog a világ, Bence meg az oxigén hiányra visszavetethető félelmeivel küzd, Pl, magasságot nem szereti, van amiben ügyetlen, lassú a tanulásban is. És még arról nem is beszéltem hogy mi is Zsoltival sorban állhatnánk a pszichológus ajtaja előtt. :-))) Persze tudom hogy ő csak segíteni akar, előrébb lendíteni Dávidot a tanulásban, neki ez a dolga. Nekem mint szülőnek, úgy érzem az a feladatom hogy a legjobb tudásom szerint segítsem ebben, neveljem fejlesszem. De mint ANYA! Nem mint pedagógus. Úgyhogy mosolyogtam, megköszöntem hogy nekem is felderített pár dolgot, majd elbúcsuztunk. A hölgy meglepő mosollyal nyugtázta, hogy én milyen jókedvűen, optimistán nézek a jövőbe....Mi okom lenne elkeseredni??? Tisztába vagyok a gyerekeim képességével, látom az eredményeket, a múlt tévedéseit. Amit a jövőben megpróbálok jobban kezelni, javítani a dolgokon. Tisztában vagyok azzal hogy egyik gyerekem sem TÖKÉLETES, mint ahogy mi sem vagyunk azok, bízom a tanárokban, a fejlesztőkben, és a legfontosabb a saját gyerekeimben!!! Megpróbálunk olyan támaszt nyújtani nekik, a legjobb tudásunk szerint, ami a lehető legjobb lesz neki.

2010. november 15., hétfő

készülődés...:-)

Gyönyörűen süt a nap. Kicsit talán "túl" gyönyörűen, novemberhez képest!
De azért élvezzük. Tegnap Dobogókőn voltunk. Katiék családjával sétáltunk egy nagyot. Én jólesően elfáradtam a háromkilós puttonyommal a hasamban! :-)
Ma elmentem a cora-ba vásárolni. Két szülinap is lesz most. Egyik egy kis baráté, másik majd jövőhéten családi. Próbáltam jól körbenézni. Ajándékokat is, sok a választék, kevés a minőség. Mikulásra vettem mind a háromnak, apró ajándékot, (vagy nem is annyira apró???) majd kerül mellé egy-egy csokimikulás. Anyósomtól úgyis rengeteg csokit kapnak.
Karácsonyra csak ötletek vannak. Majd talán Zsoltival körbenézünk együtt az ügyben.
Már a fele bevásárlásnál elkezdtem úgy járni mint a kacsa. Fáj a derekam. De hát ez van...azért nem cserélnék senkivel.:-)
Ma viszont eldöntöttem, nem megyek ilyen nagy áruházba többet egyedül vásárolni. Volt egy pillanat mikor azért azt éreztem, jó lenne valakire támaszkodnom.;-)
Hívott is a szülinapos kisbarát anyukája hogy vezetek e még? Mert szívesen segít a gyerek szállításban. De még vezetek, persze csak a környéken, piacra, Lidl-be, vagy az orvoshoz.

Hétvégén bepakoltuk a kórházi motyót a gyerekekkel, és igen lebuktam!!!! Két tábla csokit beraktam a szülőszobai motyóba...Bence szerint addig el fog olvadni a táskámban!:-))) Egyem a pofijukat, mennyire féltik azt a csokit.:-)))) Babahordozóba beraktuk Csenge hazahozós ruhácskáját is. Mesi ragaszkodott egy rugihoz amit ő vett Csengének, én egy kicsit vékonynak találom, de sok réteg lesz rajta és ugye fűtött kocsiba hozzuk haza.
Kiságya is elkészült, Mesi szerint jöhet Csenge baba már.:-) Én azért csak kihúznám decemberig. ,-)
Ma vettem még pelust, mert az fontos lesz egy darabig. Szoptatós teát is megvettem, majd a védőnőhöz megyek jövőhéten a kencék receptjéért.

És annyira elfáradtam a vásárlásba, hogy csak nézek ki a fejemből.......

2010. november 12., péntek

Szép nap!:-)

Ma voltam NST, meg nézték Csenge szívhangját és köldök áramlásást. És uh. is láttam a kis drágám. Jövőhét pénteken megyek legközelebb. Ma már éreztem hogy "terhes" vagyok.:-)))
Kicsit nehézkesen ment minden!:-)

Olyan aranyosak a gyerekek mikor azzal fogadtak hogy mi volt Csengével. Úgy várják már. De jó is lesz a december. Már én is nagyon várom. Naggggggggyon,-)
Éhesek voltak mikor hazajöttem, hiába volt egy nagy lábas zöldbableves, és tejberizs. Virslire pályáztak :-) Pedig milyen régen főztem nekik...

Hétvégén véglegesítem a kórházi cuccokat. És a Csenge hazahozós ruháit. Meg a kiságyát is belakjuk majd Mesivel. De jó lesz!!!
Szóval csodaszép nap van ma!!!

2010. november 9., kedd





Ma nagyon tevékeny voltam a konyhában!:-) (mint általában;-)

Készült gombakrémleves, lecsó, tarhonyával. Kakaós csiga, és magos kenyér is.
Hoztam képet is.
A gombakrémlevest úgy főzöm, hogy fele vaj, fele olajon, barnára pirítok hagymát, majd a végén fokhagymát. De abból csak egy gerezdet. Felkockázott erdei laskát használtam most, beáztatott őzláb gombát, és a végén mint valami fűszer, a trombita gombát. Együtt megfőztem, majd összeturmixoltam, ízesítettem szerecsendióval, borssal, és egy leveskockával, majd ha nem elég sós, akkor azzal is. Felöntöm egy kis tejjel, majd keményítővel sűrítem. Levesgyönggyel tálaljuk vagy pirított kenyérkockával. Nagyon szeretik nálunk.

Lecsót nem nagyon eszik a gyerekek, és hogy éhen ne haljanak, kaptak egy kis kakaós csigát is.:-)))

2010. november 8., hétfő

Fészekrakó...:-)))

Gondolkoztam a hétvégén és ma is. Persze minek eszem magam rajta ha a másik fél nem teszi ezt? És tényleg minek??? Gondolkoztam felmegyek hozzájuk hogy megbeszéljük, vélt, vagy valós sérelmeinket. De nem lehet. Zsolti szépen megkérte anyósomat jöjjön le ha Mesivel szeretne beszélni, ne hívja már húsz méterről telefonon. Mert ha nem hallja Mesi hogy csörög, én nem engedem visszahívni. Nincs felesleges pénzünk rá.Válasz anyósomtól: -Akkor nem is hívom telefonon sem.:-( De mit is írok már, éppen ebbe nem akartam belemenni. Nekünk nem a másik életét kell élni, hanem a sajátunkat! És olyan jó ez így. :-)

Szedet Zsolti laskát a patakon, mondtam neki majd meglepem a gyerekeket holnap finom gombakrémlevessel. Jönnek haza a fiúk, elsőnek Bence, egy nagy fej laskagombával. Majd Dávid a kabátjában is hozott egy nagy darabot. :-))) Iskolában szedték és büszkén hozták haza.:-)) Szóval mindenki meglepte a másikat ma.;-) Szóval holnap nagy lábas gombakrémleves lesz!

Ma kicsi fészekrakó ösztön beindult. Kisikáltam a kanapét és a nagy szőnyeget. Majd ablakokat kell pucolnom, meg függönyt mosnom. És akkor Csenge kiságyába belepakolni, és a kórházi csomagot összerakni és a hazahozós kisruhákat is! Nem jobb dolog ez mint idegeskedni felesleges dolgokon?:-)))

2010. november 4., csütörtök

Vidámabban! .-) Csajok! Csajos frizurában!:-))))






Már megint a tágabb "család":-(

Remélem a terhességi hormonok miatt, nem húztam fel magam apósomon. Juj, de idegesítő. Tudtam volna annak idején, vagy hittem volna az apró jeleknek ami több mint 10 éve volt, most másképp lenne. Nem itt laknánk az biztos. Bár szeretek itt lakni. És tudom hogy apósom nem normális már....sajnos ezt kell írnom, mert ez az igazság. Pedig én nagyon toleráns ember vagyok. De egy ponton nem. Hogy egy "nagypapa" úgy unokáiról nyomdafestéket nem tűrő hangnemben beszél, és engem az unokái anyját lehülyéz hogy meg mertem szólalni ne így beszéljen velük. Magam miatt nem vagyok ideges de a gyerekeket nagyon sajnálom. Tudom nem ép elméjű emberről beszélünk, de ha nem a közvetlen közelünkben laknánk, nem is zavarna. Sajnos így lakunk, teljesen el vagyunk szeparálva, a kocsibeálló és a padlásfeljáró, meg a pincehelyiség van egyben. Na őt ez zavarja, hogy oda pakolunk. Pedig biz isten nem tenném, lakattal lezárnám a kiskerünket végleg, de a kocsit nem tudom máshova tenni. És mivel nincs sem spejzunk, sem pincénk külön, sajnos, muszáj néhány dolgot odapakolni, lásd. befőtt, telelni virágot... Ne szerinte nagy a kupi, a gyerekek is mivel bunkit építenek, a mi részünkön, szerinte csak kupit csinálnak. Tudom unatkozik és egy végtelen önző, egoista, senkit nem szerető ember ő.(csak saját magát) Sajnálnám is miatta ha nem haragudnék rá. Csenge szerinte csak egy kolonc lesz a nyakunkon, a többi gyerekemet majd le fogom sz.....ha megszületik Csenge, És majd éhen fogunk halni, nyomorogni fogunk. Mert csak egy megélhetési gyereket csináltunk. Mindezt úgy mondja hogy bevonult a szobába lefeküdni, mikor bejelentettük Csenge jöttét, így ő nem is hallotta mikor elmondtuk. Nem gratulált a fiának egyszer sem. Azóta egyszer sem kérdezte meg hogy vagyok, segíthet e? Ja nem bocs, tegnap kivette a kocsiból az ő 5 kiló lisztjét amit hoztam nekik, a miénket nem segített kivenni.....Tudom-tudom, nem normális ember, de miért pont a mi családunkat sújtja????? Én már próbálok teljesen átlépni rajta, nem megyek fel hozzájuk, egy köszönésen kívül semmit nem csinálok. Persze azt megkérdezem kell e venni nekik a boltból valamit. Ennyi, de a gyerekeimet, az unokáit nem hagyom piszkálni. Próbálom őket terelni hozzánk, de nem normális dolog szerintem ez. Na most jól kiöntöttem a szívem ide....De nem vagyok ideges. :-)

Jó volt ma az NST. Kicsilányunk, nagyon mozgékony volt..Édes drága. Meg is jegyezte a doktorbácsi nem kicsi pocak ez. :-))) Rakok majd képet az új frizuránkról, Mesinek is szép lett a haja. És a pocakomról majd.

2010. november 2., kedd

Emlékezés.

Juj, de élvezzük az őszi szünetet. Pihenünk, játszunk. Fiúk egész nap kint játszanak, Mesi bent...tesz-vesz. Én is. Még nem érzem a fészekrakást.;-) Jó ma kimostam a babahordozót....de a nagytakarításnak még nem bírtam neki állni. Majd....ablakot akarok mosni, szőnyeget a géppel kicsit átmosni....meg úgy általában egy nagyobb takarítást Csenge megérkezése előtt. Mert decemberben másról fog szólni az életünk. Holnap megyünk mi csajok fodrászhoz, egy kis renoválásra. Majd csütörtökön az első NST lesz. Várom már, sok idő lesz a terhesgondozáson mire sorra kerülünk...Nem baj. Ez van ilyenkor. :-)

Hétvége nagyon jól sikerült. És nagyon fáradtan. Tegnap főleg, de nagyon tartalmas volt.
Mentünk Anyukámhoz, és Öcsémhez a temetőbe:-( Utána nagyon kedves barátainkkal, kicsit sétálni, és nagyokat beszélgetni. Meghívtak hozzájuk is. Nagyon jól éreztük magunkat. Sötétben kimentünk még a Zsolti elhunyt hozzátartózóihoz, Kicsi Dédihez, és Nagy Dédihez. Őrájuk még a gyerekek is emlékeznek. Anyukámra nem, csak Mesi volt meg, Dávid a pocakban, mikor meghalt!:-( Jó volt emlékezni tegnap. És persze, minden nap...

2010. október 27., szerda

Karrier...

Napokban sokat gondolkoztam az életemről. Nagyon ritkán gondolok magamra. Mert aki nagyobb családban él, mindig előrébb valók a többiek. ;-) Nekem ez sosem volt probléma. Na jó voltak pillanatok mikor a fiúk kicsik voltak, hogy nagyon szeretnék egy társaságban meginni NYUGODTAN egy csésze kávét, a patakparti sétánkon élvezni az adott évszakot, és nem a vödrön való veszekedésben, eldönteni a vitát. Eljött az idő is, mikor élvezhettem ezeket a dolgokat. És éreztem egy nagy hiányt. Nem nekem való ez a szerep. Én szeretem ha "nélkülözhetetlen" vagyok. :-))) Persze élvezem a sétákat, a kávét is....csak az a hiány ne lett volna.
Tavaly ilyenkor éreztem egy hatalmas vágyat egy pici babaára, egy kiséletre, aki közén jöhetne még. Akkor még csak körvonalazódtak bennem a dolgok. Nem is mertem megfogalmazni magamban nehogy elrepüljön az a varázslat, az a hiány. Beszélgettünk Zsoltival, voltak álmatlan éjszakáim, volt hogy sírtam is. DE sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot amikor azt éreztem közös döntésünk után, Zsolti azt mondta, ha jönni akar közénk egy kisember akkor jöjjön. Én olyan hálás voltam, boldog. És most....itt mocorog a kisember, egy picilány, a pocakomban. Nem sok már egy röpke hónap és itt lesz közöttünk. Nagyon várjuk, de nem sietek, jó ez az állapot.
Ami miatt eszembe jutottak ezek a gondolatok, mert a hétvégén Mesivel beszélgettünk, hogy értse meg, a sok elvárás, morgolodás vele szembe, nem a szeretet hiánya, hanem éppen az ellenkezője. Persze ebben a korban "kell" a szülőket utálni, én is emlékszem mi mindenen mentem át ilyenkor. És eszembe jutott a tinikorom. Ne tessék kinevetni, én azt képzeltem hogy van egy képzeletbeli családom, várom haza a gyerekeimet, a férjemet. Főztem, takarítottam otthon, mint egy rendes családanyának kell.:-) Most nem térek ki milyen gyerekkorom volt, sosem szoktam nyavalyogni miatta. Volt amilyen, volt. Azt nem tudtam befolyásolni, a mostani életemet igen. Persze mivel jó alapokon van, nagy változás nem kell,kellett csinálnom.;-)
Szóval Mesinek is meg kell találni az útját. Ki kell taposni. Nem tudjuk ezt helyette megcsinálni, csak támogatni tudjuk. Lesznek még nehéz pillanatai, de szeretném ha ő is megtalálja az útját. És hogy én megtaláltam, 36 éves fejjel döbbentem rá. Mert eddig mindig ott volt egy kis kétségem hogy én "csak" egy anya vagyok és feleség...Pedig nekem ez volt az életcélom, és ebben remélem jól teljesítek. Mert rájöttem hogy nem csak a munkahelyen lehet karriert csinálni, hanem a családban is. És ettől nem ér kevesebbet az ember.

2010. október 21., csütörtök

Kicsi hétköznapi boldogság....


Már egy hete nem írtam. Pedig minden olyan jó most! Mocorog Csenge baba, Mesi lelkesen vesz részt az iskolai ünnepségekben, a fiúk most éppen fociznak, (majd morognak ha tanulni kell). Várom mindig a hétvégét. Olyan jó együtt, tervezzük a decembert, kisasszony fogadására. És lelkileg és testileg is készülök a szülésre.
Szép őszi napok vannak, potyognak a levelek, sárgák, pirosak, zöldek. Csudaszép színesek.
Jó lenne most az erdőben rúgni a friss avart. Na majd jövőre.:-)
Sokat sütök süteményt. Minden nap várják a gyerekek mi az ebéd. Ebbe is nagyon belejöttem. Délre meleg ebéd van. Bár nagyon ritkán jut másnapra. De mindennap van legalább friss ebéd. Tanulásba is belejöttünk, persze hol nagyobb kedvvel, hol kisebbel. Azért a délutáni két óra megvan. Még én is frissítem az agyamat vele.:-)))
Szóval a hétköznapok és mennek rendületlenül....

Ja, és kezdek elfogadóbb is lenni....majd erről később írok.

2010. október 14., csütörtök



Végre a beígért fénykép! 33 hetes pocakfotó, és kiscsaládom, nélkülem kirándul.:-(

anya!?....

Most azért írok hogy ne úgy tűnjön nekem nincsenek problémáim. De vannak. Megfelelni minden nap mint ANYA és feleség. Tegnap mint ANYA mondtam csődöt. Igen, így van. Persze megmagyarázhatnám a bizonyítványom, de nem fogom. Azért nem, mert ha a gyerekeimtől elvárom hogy teljesítsenek, akkor nekem is oda kell figyelnem. Persze nem fogom megdicsérni egyiket sem a rossz dolgokért. Nem megyek most bele min akadtam ki tegnap, de nagyon. Remélem picit értették a gyerekek miért buktam ki. De ez nem mentség arra ahogy viselkedtem. Rossz passzban vagyok, remélem voltam, a napokban. Kicsit besokalltam. De megígértem magamnak sokkal türelmesebben fogok viselkednem, és jobb kedvű leszek. Nem megy egyik percről a másikra. Nekem is nehéz a változás, ugyan úgy mint a gyerekeimnek. Most nagyon kell figyelnem rájuk, biztosítani őket a feltétlen szeretetemről. Mert ha megszületik Csenge, biztos kevesebb időm lesz mindenre. Pedig mindegyiket annyira szeretem....és olyan büszke vagyok hogy én vagyok az anyukájuk. De kifelé is kell ezt mutatnom mert nem lát bele senki a lelkem legmélyébe. Ők sem. Tehát fel van adva a lecke nekem, élnem kell a lehetőséggel........

2010. október 13., szerda

befelé fordulás....

Egyre többet gondolok rá, hogy már nincs két hónap december 4.-ig. Hogy el fog repülni ez a pár hét. Kicsit szomorú vagyok miatta, mert olyan kiváltságos állapot ez. Mikor simogatják a hasamat, minden puszi után, a gyerekek, és köszönnek Csengének is.

Közben most olyan befelé forduló lettem, van ilyen, sokszor az embernek. Csak akkor nehezebben veszi a nagycsaládos mindennapokat. Most én is ezt éltem át a napokban. Kicsit már jobb a lelkem, nem is lehet másképpen, mert kicsilány a pocakomban jelez hogy anya, ne legyél szomorú. És akkor ráeszmélek milyen jó is nekem most! Még CSAK az enyém Csenge, még nem kell osztozni rajta senkivel.:-))) És milyen jó, hogy képes vagyok rá hogy egy kis életet hozzak a világra. Nagy szavak ezek, pedig nem is.
Közben még rendületlenül, szép őszi napok vannak. Olyan jó ez így!;-)

2010. október 8., péntek

Őszi napok

Kicsit csalódott vagyok magammal szemben, mert azt hittem sokkal sűrűbben fogok írni a blogra. Akiket szívesen olvasok minden nap írnak. És olyan jó olvasni a soraikat. Én meg azt érzem, ma sem történt velünk olyan nagy dolog, hogy megérné leírni. Pedig ez így nem igaz. Minden napot megélünk. Hol jobban, hol kevésbé... Nem kell minden nap olyan nagy dolog..., ugye?;-)
Kivasaltam a kis ruhákat Csengének, szépen bepakoltam az új szekrénybe. Állandóan azon kapom magam, hogy kinyitom és gyönyörködöm benne. Egy éve nem hittem hogy részem lesz még ilyen csodában. És a kiscsaládom is annyira várja Csengét. Bence kibontott egy kisrugit, majd nézegette, méregette, majd közölte, bele fog férni Csenge.:-)) Mesi elővette a szekrény mélyéből a rejtegetett kisruháit. Nem is tudtam róla hogy elrakta, első kis cipője, hazahozós rugija, és még jópár kisruha. Úgy örültünk neki...Zsoltinak mutattam, emlékszel mikor ebben volt Mesi?
Közben sokat tanulunk, látom Bencén a fejlődést, olvasásban is és a matekban is. Környezetet is egyre jobban szereti, bár a könyvük nem sokat ér. Pl. egy mondat:- A madarat toll borítja..PONT! ennyi a madárról..?????
Foci is elkezdődött a héten. Remélem tetszeni fog nekik, mert nagy focisok.
Mesiben meg tobzódok, olyan szereplős, határozott. Na ebben nem hasonlít rám. Én sosem szerettem szerepelni. Volt most a városi ünnepség, az Aradi vértanukra emlékeztünk. Verset mondott, énekelt. Nagyon ügyes volt. De ami nagyon jólesett, az, mikor azt mondta mióta így szerepel a rendezvényeken, jobban érti az ünnepek lényegét. És milyen jól van ez így. Bár Zsolti mindig elmeséli, de az nehezebben ragad meg a kis buksijukban.:-)))

Olyan szép őszi napok vannak...

2010. szeptember 30., csütörtök

Telnek a napok.....

Annyi minden kavarog a fejemben. Így jöttem leírni, az mindig olyan jó!
Nagyon mennek a napok. Visz a sodrás nagyon. Élvezem a pillanatokat, mit adnak a gyerekek. Mikor Dávid hátulról átölel (bár már nem ér körbe!:-))) Mikor Bencével tanulunk és látom rajta hogy valamit tanul tőlem és élvezi. Mikor Mesi, nyelvtan háziját csinálta, amit az apukáról kellett írni. Mit örökölt tőle, milyennek látja őt. Mikor elolvastam meglepődtem mennyire jól látja apukáját, és megértettem, hogy az a sok-sok, szerintünk fontos dolog az életben, amit nehezen beletáplálunk a kis agyukba, talán megfogan. Leírta a külsejét, utána a belső tulajdonságát. Hazaszerető, jó kézügyességű, amit örökölt is tőle. SZERÉNY ember. Bár szlogen nálunk már, mikor első kamaszkori meggondolatlan beszédében Mesi kijelentette, hogy apa igazán semmihez sem ért. Mert nem tud vezetni!!!Mert nem érdeklik az autók!!! Mert nem az a mai FÉRFI!!! Nagyon rosszul esett Zsoltinak ez. De mondtam neki hogy ne vonjon messze menő következtetéseket ebből, mert nem látja a gyerek át a dolgokat. És úgy látszik fordult a kocka, és büszke lett az apjára. Aki barackmagba farag,(amit büszkén vitt bemutatni Mesi) gombászik, íjászkodik, pipázik, élvezi a természetet, pecázik, érdekli a múlt, a régi Magyarország. És nem ciki neki a gyerekekkel lenni. Szereti őket nagyon, mégha nem is tud pecázni mikor a fiúkat viszi, mert állandóan valami fontos problémájuk van a fiúknak,-) . Vagy kirándulni menni, hóban fagyban és örülni a természetnek. Pedig minden nap megküzd ennek az ellenkezőjével is, Budapesttel, a számítógéppel.

Még két hónap mire megszületik Csenge. Egyre többet gondolok a szülésre. Tudom ez a negyedik és igazán rutinosan kell mennem majd, mert baromira elvárják majd tőlem. Próbálom is majd úgy csinálni hogy úgy is tűnjön a dolog. És tudom hogy ez is (mint olyan sok minden) fejben dől el. És azt is tudom mert csináltam úgy is, hogy féltem és stresszeltem, nem is mentek úgy a dolgok ahogyan kell. Nem szeretnék evvel takarózni, de ott, akkor jobban csinálom a dolgokat, lehet hogy most Bencével nem küszködnénk annyit a tanulásban. Lehet....

De persze élvezem a csajos, minden mozdulatát, ami finomodott, de erősebb lett. Tegnap este jól meggyömöszöltem a popsiját is. És elöntött az az érzés, hogy úgy megölelgetném már őt is. De nem sietünk, mert én már nem leszek többet babás, és ki akarom használni minden pillanatát. Hogy ne maradjon bennem hiány.:)

Közben telnek a napok....nagyon!

2010. szeptember 22., szerda

Kicsit "terhes":-)

Na igen, így a 30 hét táján, elkezdtem magam igazi "terhesnek" érezni.:-) Akár mit csinálok, lihegek két perc múlva. Vagy van amit a pocakomtól nem is érek el.:-O Néha olyanokat mocorog Csenge hogy nagy önuralom kell hozzá, hogy rezzenéstelen legyen az arcom. Pl. ma a Lidlbe, nézegetem a felvágottakat, mikor olyant mutatványozott a kisbabám hogy csuda.:-D
Tegnap, sok apróságot, nélkülözhetetlen dolgot vettem az Ikeában. Most már egy szekrény kell csak Csengének, és a dm-ből a pelenka, stb... Jobb hogy már megvan lassan minden. Szerintem ez a 10 hét nagyon hamar el fog röppenni. Igazat megvallva, szerintem Csengével is nagy lesz a hasam, és nagyon nehézkes lesz a vége... elég lesz a napi bevásárlás és az orvoshoz menés. Most még nem várom a végét, jó így, hogy a pocakomban van.
Szép idő van....srácok nagyon élvezik, én is.:-) Megyek is ki a kertbe tenni, venni. (csak ne lennék olyan álmos!!!:-)

2010. szeptember 14., kedd

csendesen....:-)

Mit is írjak? Történnek dolgok de nem olyan fontosak, vagyis de, nagyon fontosak, csak valahogy sokat figyelek mostanában befelé. Nézem a gyerekeket, megállítanám az időt.. Most a fiúk olyan jó korban vannak. Nagyon érdeklődőek, még sokat játszanak, figyelnek ránk. (néha:-) Önállóak, de mégsem. Jó tanítani őket, mesélni nekik, ők is sokat mesélnek...persze nem a rózsaszín felhőn lógatom a lábam.,-) Mesi meg igazi nagylány lett már, minden értelemben, de még benne is felfedezem a kicsi lányt! Hihetetlenül megy az idő.....ezért állítanám meg. Csenge meg a pocakba egy kis egyéniség már. Imádom ahogy tud reklamálni ha nyomom valamiét, ha éhes. Különben rendes kislány!:-) Éjjel alszik és én kelek fel előbb, de simire ő is felkel. És jelez nekem, Jó reggelt, Anya!:-)

Megdöbbentő mennyit fejlődik az ember pár hónap alatt. Ami februárban, kiborított, ennek köszönetem a blogot is, most nem idegesit, sőt csak mosolygok rajta. Mert miért kellene nekem másokkal foglalkoznom? Miért??? Mikor nekem épp elég azokra figyelnem akik igazán fontosak Nekem. És ez jóleső érzés nagyon. Tehát kicsit olyan csendes vagyok mostanában.....de jól érzem magam nagyon! És ez a fontos.

2010. szeptember 9., csütörtök

Hétköznapok:-)

Egyenlőre élvezem a hétköznapokat. Már annak örülök hogy vége a szülőiknek. Bevallom annyira jó, mikor farkaséhesen nekiállnak enni, mikor hazajönnek délben, egy órakor, az ebédnek. Csak nézem őket, és mindig elgondolom milyen szerencsés vagyok hogy azt tehetem amit annyira szerettem volna. Tyúkanyóként ott lenni velük... Azután játszás van, Mesi már önállóan, fiúk egy kis noszogatás után, jönnek tanulni. Sok volt a lecke tegnap Bencének, főleg matek. Morgolódott miatta, de hamar megcsináltuk. Dávid is velem csinálja a leckét, de önállóan, és csak leellenőrzöm vagy segítek ha valamit nem ért. Tegnap a sok leckével, másfél órát tanultunk. Nem is tudom hogy tudnak a 38-42 gyerekkel, egy napközis tanárral megtanulni, egy óra alatt a napköziben. :-O,
Szóval szerintem nagyon jó ez így! Majd lesz decemberben egy kis "élet", mikor megszületik Csenge!:-) De addigra valami rutin csak jön.

2010. szeptember 5., vasárnap

Ebéd:-)






Ma hamar megebédeltünk. Ki akarjuk használni a szép napsütéses délutánt!
Régen tettem fel az ebédünkről fotót, ma olyan kedvem volt hogy megörökítsem.
Borsóleves volt tegnapról, és kivettem a fagyasztóból balint (hal), mert csak fogja Zsolti őket, de ritkán csinálom meg, na ennek, vége. Felhasználom szép apránként a halat is és a gombát is a fagyasztóból.:-)Bár eddig is tettem így, de az ember szeret tartalékolni.;-) Nagyon finoman lehet elkészíteni, jó sok fokhagymával és petrezselyemmel, kicsit sótlan lett, talán ez a fajta hal elbírná az egész éjszakai sóban állást! Na, de ettől függetlenül, nagyon finom lett! Csináltam mellé, krumplisalátát, és rizst. Desszertnek meg gesztenyés kuglófot, csak melegen szeltem fel és kicsit folyt a gesztenyekrém benne.:-( (megsúgom így is el fog fogyni!:-)

2010. szeptember 3., péntek

Csengepocak:-)



Csengéről már olyan régen írtam. Köszöni jól van. A "ház"oldalának rugdosásából ítélve. Nagyon jó baba, éjjel ő is alszik, én nem annyira pár napja. Így sem jó feküdni, úgy sem....De gondolom ez nem újdonság várandóság idején. ;-) Mind a háromszor így volt. És a kórházban mennyei volt az első hasra fordulásom. Na, az sem volt sokáig mert mikor beindult a tejcsi, akkor amiatt nem tudtam hasra fordulni.:-) Ugye milyen nagy problémák?:-) Csak oldalt utálok aludni.:-( Zsibbad a lábam, meg amúgy is....Na! Persze ha végig csak ennyi kellemetlenségem lesz akkor szuper!

Srácokkal a suliban minden rendben, eddig, no, ugye csak három nap telt el. És én mennyire örülök hogy holnap szombat és remélem nem dob ki az ágy olyan hamar.;-)

És végül, rakok fel egy 27-28 hetes pocakfotót!;-)

2010. szeptember 1., szerda

Becsöngettek:-)

Becsöngettek ma!
Reggel ismerős volt a rutin, mégis furcsa, csak eltelt két és fél hónap. Egy szendvics, kettő, három.:-D Majd müzlit mellé sorakoztatni. Tea, innivaló mindenkinek. Majd a dacos kamaszlányommal veszekedni, ugyan vegyen már fel még egy pulcsit. Persze nagyon nem akarodzott felvenni. De MÉG én győzök.:-) És ekkor rádöbbentem, semmi nem változott a nyáron.:-) És én nemhogy kihasználtam volna a csendet és a nyugit, mint a mérgezett egér, gyúrtam be a kakaós kalácsnak a tésztáját negyed kilenckor, vasalni és főzni kezdtem egyszerre, és még abban a négy órában meg akartam próbálni a nagytakarítást is.:-) Persze nem ment, sorban csörögtek valami "fontos" dolog miatt az anyukák, hol innen, onnan....hol a sógornőm ugrott be egy kávéra....én meg leragadtam. De a lencsefőzelék délben az asztalon gőzölgött, utána a kakaós kalács is készen volt. És a vasalás is. Délután meg a lakás takarítása is belefért, meg a gyerekek elmaradt cuccainak a bepakolása. Holnapra elvileg rend van, ebéd is maradt. Mit fogok én a délelőtt csinálni???????:-D Unatkozni biztos nem!;-)
Nagy élménybeszámoló volt az ebéd közben. Egymás szavába vágtak úgy meséltek. Aranyosak voltak nagyon. Nekem meg már a tegnapi évnyitó után is úgy zsongott a fejem hogy alig bírtam elaludni! Mi lesz majd jövőhéten, mikor három szülői lesz????:-O
És elfelejtettem lefotózni az első reggelt!:-( Vagyis a szívemben lefotóztam, azt a félszeg integetést, amit minden reggel kapok a kapuban!:-)

2010. augusztus 31., kedd

Rossz idő, és egy kis játék!:-)

Bejött a rossz idő! És én nem tudom örüljek e neki, vagy ne? Örülök mert megjött az alkotási kedvem a sütikhez! Jönnek a kelt tészták, mindegy milyen formában. Meg is kaptam az első dicséretet az uramtól mikor jött haza a pecázásból, hogy arra gondolt hazafelé, milyen jó lenne egy kis süti.;-) És már ott illatozott a kakaós kalács a sütőben. Nem sokáig, estére nyoma sem maradt a kettőnek. Már tervezem milyen uzsonnának valót fogok sütni a suliba a srácoknak. Igen iskola.....várjuk is, meg nem is...de ugye ezt nem mi döntjük el mikor kell menni.:-) Holnap indul a nagy menet. Sok új változással, nekem is és a gyerekeknek is. De mire belejövünk mindannyian akkor fog megszületni Csenge, és majd új élet jön.:-D.
Nemrégen invitált egy kedves ismerősöm egy játékra, nevezetesen Hugi. Köszönöm a megtiszteltetést. Sokat gondolkoztam rajta mit is írhatnék. Milyen együtt főzni a gyerekekkel. Csodás ha van türelmed. Én őszinte vagyok nem mindig szerettem hogy sertepertélnek körülöttem. Talán mert hárman voltak? Így csak "sátoros" ünnepekkor gyűlünk össze a konyhában. Karácsonyi mézeskalács szaggatása, Dávid kókuszgolyó gyúrása....Mesi idén viszont sokszor átvette a terepet a konyhában. Pici irányítással. Isteni, pizza készült már, sütik, és az ilyenkor kukta szerepét betöltő, gyerekkoromba úgy utált (most sem csípem) panírozás, krumpli és zöldségpucolás a feladata. Örömmel teszi általában.;-) De azért azt látom hogy ki szeret a konyhában lenni, Bencének majd olyan feleség kell aki a vajas kenyeret is megkeni majd neki, Dávid alkalmakkor, nagyon finom ebédeket fog főzni, Mesi meg eleinte kedvtelésből, majd muszájból sokat fog főzni!;-) De azért emlékszem a lisztfelhőbe burkolozó, mézeskalács illatú, Mendikás karácsonyi készülődésre...mikor házakat alkottak, és nem volt szabad megenni. Még Húsvétkor is rakosgattam őket. Szóval nagyon jó együtt főzni. Sok gyerekmanccsal.:-))) Sok türelemmel, és kellő energiával. Mert mire a takarításhoz érnénk már mindenki naaaaaaagyon fárad!:-D
Lehet hogy nem így gondoltad a játékot Hugi. De ajánlom mindenkinek akinek kedve van írja le az élményét!:-)

2010. augusztus 24., kedd

Bettuséknál

Itt vagyok! Van kb. öt percem míg írhatok! Fiúk elmentek pecázni a patakra, itt van Bence barátja is, remélem nem alakul ki "csordaszellem":-) Mesi szobájában.
Nagyon jó hétvégénk volt. Borcsa baba egy tünemény, persze anyukája és apukája is az!:-) Szeretek itt lakni (persze jobban az őrségben:-))), de olyan szép helyen laknak Bettusék. Lankák között, csupa zöldben. Ott is azt éreztem nincs időkényszerem, csak teszi az ember ami jólesik. Tudom vannak "szürke hétköznapok", de ott még az is jó lehet! Az a teljes nyugalom. Örülök hogy Drága Barátnőmnek sikerült ezt a gyöngyszemet, megtalálnia. És utána az élet megajándékozta egy kitűnő emberrel, és egy ilyen remek kislánnyal mint Borcsa. Mert már nagyon megérdemelte. Nagyon nehéz élet volt előtte. Mivel egykorúak vagyunk, belegondolni sem merek nekem hasonló esetben milyen lett volna:-(. Szerencsésnek mondhatom magam az én életemért, nem habos babos, rózsaszín felhő, hanem egy egyszerű kis élet a miénk. Ami természetes. Szeretetben....így nem nehéz vállalni még egy babát.
Nagyon nehezen jöttem haza, soká fogunk találkozni legközelebb...:-(

2010. augusztus 19., csütörtök

kikapcsolódás......:-)

Már nagyon izgatottak vagyunk! A nyár legfontosabb eseménye Kedves Barátnőmékhez látogatni. Most egy időre lezárul a "nagy utazások" kora, remélem azért meg fogjuk tudni oldani a jövőben is hogy kicsit mobilok legyünk.
Borzasztó hogy kb. két hét és kezdődik a suli....elment a nyár. Bevallom, nehéz lesz a kezdés mindenkinek. Visszatekintve nagyon jó volt. Persze egy kis aggodalom Csenge baba miatt, de az is szerencsésen végződött. Most majd várjuk nagy szeretettel ősszel, majd a tél elején hogy közénk jöjjön. Milyen hihetetlen hogy egy kis élet jönni akar hozzánk, és mi ennyire várjuk.
Magamon meglepődök hogy mennyire ki tudom már zárni a külvilágot, csak azokat közel engedni, akik ugyanúgy várják Csengét mint mi...Élvezem minden egyes mocorgását, várom hogy kezembe tartsam de nem siettetem az időt. Olyan szép így....
Ez a hétvége nagyon jó lesz, tiszta pihenés és élvezet....hónapok óta várom már hogy Borcsát megsimizzem, Barátnőmet átöleljem. Olyan büszke vagyok a barátságára...Órákat tudnék mesélni róla...és hogy családom is így érez, még jobban élvezem! Persze jobb lenne közelebb lakni hozzájuk, de nincsenek véletlenek. A mi barátságunk sem az.
Szóval holnaptól, jól feltöltődök, és tele energiával írom majd a következő bejegyzést.:-)

2010. augusztus 17., kedd

Képek, Kercaszomor:-)





Kercaszomor, újra....

Nagyon jó hétvégénk volt. Újra Őrségben voltunk, olyan jó volt, mintha hazamentünk volna. Két család jött még velünk. Összesen az ottani gyerekekkel 12 gyerek volt. Azonnal ment a bunkizás, a banditázás. Annyira jól érezték magukat a gyerekek hogy Bencét komolyan megviselte a hazajövetel. És azonnal kérdezte megyünk e jövőre is? Mondtuk Neki hogy igen, de akkor már nagyobb autóval kell mennünk mert meglesz Csenge is, és ő már nem fér be a szuziba.:-) Elszaladt és boritékba tette a kis zsebpénzét, majd könnyes szemmel odaadta nekem hogy ezt a kocsira adja nekem. Nekem is kicsordult a könnyem és olyan jó volt hogy ilyen kis aranyosak a gyerekeim.
Nagyon várjuk már a mostani hétvégét. Megyünk Drága Barátnőmékhez. Gyerekek mennyire várják....ennek is nagyon örülök. Zsolti a hétvégén nagyon kipihente magát, jókat beszélgettek a férfiak, meg persze mi is nők, és pesztráltuk a kisebb gyerekeket. Íjászkodtak a férfiak, gombásztak, rengetek gombát hoztunk haza, kicsit csavarogtunk, de olyan jó volt a jurták körül is hogy alig akartunk kimozdulni. Este mindig jött a vihar, amit panorámásan néztünk a jurtából. Egyik este kemencében sült langallót ettünk, meg kis kecskét sütöttek a háziak. Szóval tele vagyunk élménnyel.
Csak rohan az idő.....

2010. augusztus 11., szerda

tanácstalan......

Olyan tanácstalan vagyok sokszor. Mit tehetnék hogy nyugodtabb és pihentebb legyen Zsolti. Fáradt, nagyon, hiába volt itthon két hétig nem tudott pihenni, nem testileg hanem idegileg. Szellemi munkát végez, őrli fel az idegeit. Úgy segítenék neki. :-( Nem tudom mit kéne tennem hogy újra a jókedvű, energiával telve legyen. Itthon mindent próbálok elintézni, gyerekeket csitítgatom ha hazajön, próbálom teljesen nyugodt légkörben fogadni, de nem segít sokszor.
Remélem nem tart sokáig ez az állapot. De nem úgy néz ki hogy változni fog. Miért kell így kizsigerelni az embereket? Félek hogy az egészségére megy.:-(
Remélem kicsit feltölti majd ha köztünk lesz Csenge. Mert egy pici baba, mindig sok erőt ad...

2010. augusztus 7., szombat

Kiscsaládom;-)

Rég nem írtam. Nem mintha nem történt volna velünk semmi, csak valahogy nem volt ihletem.
Pedig olvasok más blogokat, hol a családról írnak, főleg gyerekeikről, hol a saját lelkükről, hol arról milyen finomakat különlegeseket főznek. Én azokat a blogokat szeretem ami "vegyes", mindenről szól.
Remélem az enyém is ilyen, bár az utóbbi időben Csenge babáról írtam többet. Persze most ő van a középpontban, és így is lesz egy ideig. Így van ez jól. Mesi lépten nyomon simogatja a pocimat. Dávid és olyan sokszor odabújik a hasamhoz. Bence csak a maga módján az ölembe kuporodik, (míg odafér:-)))) Zsolti is egyre többet kommunikál a legkisebb lányával, aki ha éppen olyan kedve van, nagyokat rúgkapál ezért elnevezte "dzsekicsengének" (na jó tudom nem így kell írni, de nézzétek el nekem hogy lemagyarosítottam:-)))) Szóval zajlik a családi élet, én meg fürdőzök benne. Olyan más most. Még nem olyan nagyok a gyerekek, de már ahhoz igen, hogy büszkén mondogassák hogy kistestvérük születik. Nagyon jó érzés, mert mikor őket vártam, teljesen más volt.
Vannak azért szürke hétköznapok, mindennap olvasunk Bencével együtt, Dávid külön, Csukás István: Keménykalap és Krumpliorr. Kicsit noszogatni kell őket, főleg Bencét. Olyan makacs és akaratos tud lenni ebben a témában. Nem érti meg hogy most jó pár évig, ez lesz a dolga, mármint tanulni. Olyan durci tud lenni hogy előbb, utóbb elveszítjük a türelmünket vele. De napi rutinnak akarom bevezetni a suli előtt, eddig megy. Mert szeptembertől egyik sem lesz napközis, sőt ott sem fognak ebédelni. Itthon leszek, az lesz a dolgunk hogy tanuljunk. Remélem könnyebb lesz így!
Na de még nyár van. Sátoroznak, medencéznek kint. Mesi meg a kamaszodásával, hol tünemény, hol egy kis fruska:-) Míg elmentünk Pestre az eredményért, nagyon finom pizzát sütött. Meglepetésnek. Az enyém még sosem volt ilyen könnyű, puha. Nagyon ügyes volt!
Szóval jól vagyunk, kis bánatom csak, Zsolti jövőhéten már dolgozik. Bár pénteken megyünk vissza + két családdal, három napra az Őrségbe, majd a következő hétvégén Drága Barátnőmékhez! Jaj, de várjuk már!
Így telnek a napok....

2010. július 24., szombat

Készülés a nyaralásra!;-)


Bejelentkezek még nyaralás előtt! Várom már hogy menjünk, de annál is jobban hogy Zsolti pihenhessen. Én nem bánom hogy nem lesz kánikula, kicsit sok volt az elmúlt hetekben belőle...
Gyerekek is nagyon várják, remélem azért tudnak majd úszni a Balcsiba.
Ma még ünnepeljük a családdal unokatesót, Danit és a Bence szülinapját. Remélem jól sül el, persze rajtam is sok múlik majd, nem leszek sértődős kisliba, felveszem a legszebb mosolyom:-))))
Tegnap este pihegtem a kanapén, és nem nagyon mocorgott Csenge baba, rátettem a hasamra a kezemet és kétszer akkorát bökött oda hogy csuda, mondtam utána neki, hogy köszi hogy jelezted jól vagy.:-)) Olyan hihetetlen hogy így kommunikál már.. Édes bogaram! Kicsit már tervezem mit hova teszünk, mi kell majd még feltétlenül beszerezni. És ez olyan szép korszak..hmmmmmmmmm, csak ennyit tudok mondani.;-)
Szóval aki olvassa a blogot, mindenkinek köszönöm, és nagyon szép friss napokat kívánok!:-)

2010. július 19., hétfő

Kicsi lány!:-)


Itt vagyok!:-) Félidőben megtudtuk ki lakik a pocakomba!:-))))
Igen, én örülök, Mesi is, meg az Apa is!;-) Dávid, Bence kicsit csalódott!:-)))Pedig előre látom hogy fogják kényeztetni a KICSI LÁNYT!!!Bizony kislány. És olyan szép, édes és már látszik igazi csaj. Keresztbe tett lábbal, arcát takargatva közölte, Ő jól van!!! Neveken még gondolkozunk. Csenge név esélyes, de még nem döntöttünk!

2010. július 14., szerda

csendben.....

Most csak csendben írok.....magamban, gondolkozok...Egy hete hogy levették a magzatvizet.....kicsit parázok, nehogy megszólaljon a telefon. Olvasott fórumon, tudom, tudom....nem kell ilyen fórumokat olvasni, de már akkor is olvastam ezt a fórumot mikor nem is vártam ezt az édes Babát. Hogy egy hét múlva telefonáltak Neki, mikor rossz volt az eredmény. TUDOM NEKÜNK NEM LEHET ROSSZ! De azért egy kis para bennem van, no. Hétfőn megyünk 4d uh-ra. Kicsit el vagyok emiatt is kenődve, apa nem jöhet velünk, dolgozik....és nem sikerül úgy időpontot kapni hogy neki is jó legyen. Persze jöhetnek a gyerekek is, és kapunk DVD-t amin látja majd apa is.....de jó lett volna ha jöhetett volna.:-(

2010. július 11., vasárnap

álmodozás.....

Szeretek feljönni az oldalra. Nekem most nagyon tetszik a változás. :-)
Toszkánai kis faluban érzem magam, nedves, hűs, szobában, vagy egy gyönyörű teraszon, finom pincehideg vörösbort kortyolgatok, és egy jó könyvvel pihenek éppen, és majszolom a kertben termett gyümölcsöket. Egy hatalmas kertem van, csupa zöld, tele növénnyel, fával, bokorral. A kert aljában olajfák,amiből majd sok olívaolaj lesz, feljebb szőlő, még feljebb, gyümölcsfák, körte, alma, FÜGE:-), Imádom az értett fügét, sajnos idén elfagyott, de alulról szép hajtást hozott.Terasz alatt egyik oldalt konyhakert, fűszerkert, és az egész kertben mindenféle virágok, margaréta, LEVENDULA:-) ez a legkedvesebb virágom. Napraforgó, és még mindenféle.
Jól van, álmodozni csak lehet,nem??:-)))))

2010. július 9., péntek

Változás

Kedvet kaptam én is változtatni, hogy tetszik???? Én ha nem vagyok itt, akkor olajbogyót szüretelek!:-))))

2010. július 8., csütörtök

magzatvizvizsgálat...

Na, csak túl vagyok a rettegett mumuson, a magzatvízvizsgálaton....
Hol is kezdjem? Panaszkodjak, vagy a cél érdekében írjam hogy minden rendben volt?
Nem izgultam, semmit sem. Csak egy átlagos vizsgálat, és ennyi. 10-re kellett menni, mi fél tízre beértünk egy kedves ismerősöm befuvarozott engem és Zsoltit is.
Odaadtuk a papírokat, majd várni kellett kb. fél 11-ig mikor behívtak, csak anyukákat. Pedig a kisördög motoszkált bennem, lássa már az apuka is mit szenved el az anyuka az ágyon.:-))))
Mondta a doktorbácsi, minden rendben, kis darázscsípést fogok érezni és semmi egyebet. Na mikor a hasamat szúrták nem is fájt, gondoltam ezt igazán ki lehet bírni, de mikor a méhembe ért a tű, na akkor nem felkészült módon, nagyon fájt! Lehet hogy az arcomon lehetett látni mert igyekezett a doki és a nővérke, nagyon gyors és megnyugtató lenni. Bár volt egy kis aggodalmam, mert furcsán kérdezte a nővérkét a doki, hogy tud húzni magzatvizet? Bennem meg aggodalom hogy talán még egyszer megszúrnak????De tudott venni magzatvizet. És kihúzta a tűt, majd közölte készen vagyunk....És jött a következő kismama.... Én meg remegő lábbakkal ki tovább, papírmunkát végezni...Zsolti nézett rám furcsán, ennyire fájt???Hááááááát, nem feküdnék még egyszer neki. Csodálkoztam magamon, én nem vagyok egy nyavajgós fajta, szültem már három gyereket....és mégis megviselt? Holott akivel beszéltem mindenki azt mondta, ó, ez nem fáj, csak egy szúnyogcsípés. Azután kiderült akinek többször csinálták már, volt hogy fájt volt hogy semmit sem érzett! s ez attól van hogy éppen egy ideget talált e el a doki. Na persze ezt ő sem látja. Rendes volt nagyon, még mosolyogni sem felejtett el aznap 120x-or. És ez jólesett. Délre haza is jöttünk. Minden rendben volt. Ma reggel meg energiával telve keltem, talán azért mert ezen is túl vagyunk. Augusztus 5-én lesz meg a lelet és nagyon remélem addig nem hívnak mert az nem jót jelent.:-(

2010. június 28., hétfő

Nyár!:-)

Na igen, mennek a napok, szép egymásután. Ma csendesebb volt, valamikor mint a tornádó. És olyan kis mindennapok. És mindig úgy érzem hogy erről nem érdemes írni. Pedig lehet hogy jó lenne. Meg is próbálok majd sűrűbben jelentkezni. Tegnap nagyot strandoltunk. Még mi is jól éreztük magunkat Zsoltival.:-)
Reggel a fiúkkal a kertészboltba siettünk. Két dolog volt amit szerettem volna sürgősen megvenni, a barackfára permetszert, és a szúnyog invázióra valami csodaszert. Szegény barackfa nagyon tetves, van pár db barack a fán, de nem lehet megmaradni a fa alatt, a környezetében lehulló tetvek miatt!:-( Hihetetlen a gyümölcsárak, az egekben van. Úgy sajnálom hogy nem rakom el büszkén a sok barackot, lekvárnak....kevés meggyet is tettem a fagyasztóba. Talán pár kiló barackot azért veszek, mert nem vagyok hajlandó, a műbaracklekvárt megvenni a boltba.
Megérett mára az avokádó, és olyan friss avokádókrémet csináltam belőle.
Avokádókrém:
2 nagyobb avokádó,
1 nagyobb paradicsom,
1/2 citrom leve,
1 vöröshagyma,
4-5 friss fokhagyma,
só, bors, oliva olaj, kb fél deci
Nagyon finom lett, én összedaráltam az egészet. És jó vastagon megkenve a kenyeret avokádókrémmel, úgy az igazi;-)
Már érik a következő kovászos uborka is. Mindenhez tudom enni.:-)
Én is jól vagyok, várom már a szerdát hogy mit mondanak a genetika uh. És jövőhéten magzatvízvizsgálat....azon is túl leszünk majd:-) Nem izgulok csak egy minimálisat, de tényleg. Annyira kedves volt egy közeli ismerősünk, felajánlotta hogy bevisz kocsival. Nem engedi hogy be BKV-zak. Teljesen meghatott. Persze a sógornőm csak"aggódik", segíteni nem nagyon akar. Zsolti szerint biztos csak azért, mert nem tudják hogy megyek...Gondolom, de nem is kérdezték! Na mindegy! Nem is érdemel szót.
Mesi a héten táborozik de nem ott alvós, élvezi nagyon. Fiúk meg holnaptól medencézhetnek. Szerintem elég meleg lesz a víz hozzá a medencében.
Ja és állandóan éhesek a srácok....Nem sokat esznek(még), de folyamatosan....Törnöm is kell a fejem mit főzzek, és legyen itthon mindig ennivaló. De azért ezt nem panaszból írom.:-))))

2010. június 19., szombat

Csak kicsit félek.....;-)

Érdekes az élet. Mikor kedves Barátnőm várta csodaszép kislányát, megvoltam győzödve róla ha én még egyszer babát fogok várni, akkor nyugodtan minden percét boldogságban, és szeretetben, nyugalomban fogom megélni. Nem így lett. Izgulok, félek, féltem a babám. Voltam genetikai tanácsadáson a SOTE-en. Minden lelet eddig rendben van, bár jövőhéten kicsit megnyugszom ha az AFP lelet is jó lesz. Genetikai ok: Anya életkora. És a 1.5%-os kockázat. Sok időt nem hagytak a gondolkodásra, így belementem a magzatvíz vizsgálatra. Persze megbeszéltem Zsotlival is. Ő is jobbnak látta megcsináltatni. Persze Ő nyugodtabb, realistább. Mi lenne ha megtudnánk hogy beteg??? Nem tudom, nem is beszélünk róla, csak akkor, ha ezt hozza ki a lelet. Én azt mondom hogy ha nem élettel összeegyező akkor gondolkoznék el rajta mi legyen. A DAWN kóros lenne, megtartanám. Persze tudom ezen nem kell foglalkoznom még. De csak átfut az ember agyán ez a gondolatsor, mikor ott ül órákat a kórházi folyosón. És hall történeteket.
Közeben aranyosan mocorog bennem a baba, minden pillanatban érezteti velem szeret engem és a környezetét. Mikor nekem nem akar mozogni, elég ha Dávid, vagy Apa odateszi a kezét a pocakomra és már mocorog is nekik. :-) Csudajópofa!!! Már imádom. És csak ilyenkor van egy kis félsz bennem...mikor ennyi vizsgálat van. Remélem eltelik ez a kis idő és élvezhetem végre rendesen a kismamaságot. Persze élvezem így is:-) Ma már például teljesen, mert nem fáj a fejem és köhögő rohamom sincs. Három hete ezzel szenvedek. De remélem vége.....:-))))

2010. június 9., szerda

Mozi;-)

Ma is moziztam.:-) Láttam picibabánkat. Bár neki is nagyon melege volt, bujdosott! Méreteink is vannak. Fejátmérő: 31mm, combcsont: 17mm, mellkasátmérő: 28mm
És igen, kitört a nyár. Én örülök neki, csak nehéz bármit is csinálni.
És igen, csend van. Kis izgalom után elmentek a fiúk is a táborba. Biztos remekül érzik magukat.
Én is.;-) Megyek is eldőlök a kanapéra egy tál eperrel.:-)))))

2010. június 8., kedd

Lelkizés...


Azt érzem napok óta írnom kell. Nem sok időm volt, és vívódtam is. Mert most mély lelki dolgokat szeretnék leírni. Több dologról. Ami nekem most a legfontosabb a kiscsaládom és a kisbabám. Arra gondolok legtöbbször mostanában milyen szerencsés vagyok. Van három gyönyörű gyerekem. És egy nagyon mélyen szerető férjem. Egészségesek vagyunk. Van egy szép lakásunk, egy pici de annál szebb kertünk. Persze tudom hogy nem a rózsaszín felhőn lógatom a lábam, mert mindennapi problémák itt is vannak. A gyerekekkel, a kerttel, anyósomékkal, környezettel. De az alap az nagyon biztos. Legalábbis remélem, mert ezt bizonyítja az elmúlt 15 év. És amiért szerencsés vagyok az az, hogy Zsolti lehetőséget adott még egy babára. Mert emlékszem mikor elősször beszéltünk róla, nagyon megijedt. És tudom miért, felelősség minden szempontból. De mindent átrágva büszkén vállalja a babát. És én ezért neki hálás vagyok. Azért is ahogy a családhoz áll. Tudom neki is van hibája, kinek nincs? De ezzel együtt nagyon büszke vagyok rá. Jó most hogy leírtam úgy néz ki hogy én csak fellegekbe emelem őt. Bár tehetném. De a hétköznapokban mikor visz a sodrás, nincs erre mód. De néha el kell mondani, hogy tudja a másik. Bár remélem minden nap érzi ezt!
A másik nagy dolog a házeladás. Nem adjuk fel. Rájöttünk nem megy egyik napról a másikra. Nehéz, nem sok munka van vidéken, csak úgy lehet neki állni ha biztos háttér van. Persze keresgélünk, kutakodunk. Hátha lesz valami lehetőség. A másik ha Zsoltinak megszűnik a munkahelye, akkor adott lesz hogy változtatni kell. Akkor más lehetőség nincsen.
Picit amiatt vagyok szomorú hogy a gyerekek annyira beleélték magukat hogy már holnap mennének. Most pedig türelem van. Keresgélés.....és nem adjuk fel!!!!!!:-)

2010. június 3., csütörtök

Kicsit a múlt!;-)


Tegnap olvastam Drága Barátnőm blogját. Visszarepültem az időben én is, és olyan jó volt. Újra gyereknek lenni. Mégha nem is volt felhőtlen gyerekkorom. Mesélt nagymamájáról. Én is elgondolkoztam az enyémről. Olyan jó volt mikor jött. Nem hozott mindig sütit de hozta magát és a történeteit. Egyszer mikor együtt aludtunk, mesélt, a háborúról. Nem szomorúan, hanem érdekesen. Csüngtem a szavain, sosem volt olyan szép estém vele. Panellakásban laktak. Én, mint vidéki lány, élveztem a játszóteret, a liftet, az állandó folyó meleg vizet. Bizony nagy szó volt ez nálunk. A nagypapám ahogy vágta a kenyeret és a szalonnát, mindig megkívántam és kértem egy katonát. Egyszer nem éreztem hogy teher lennék a vállukon. Mindig mosolyogtak és elégedettek voltak az élettel. Pedig mennyi mindenen átéltek az életükben. Kicsit itt szomorodok csak el....szegény gyerekeimnek nincsen ilyen nagymamája, nagypapája.:-( Anyósom édességben méri a szeretetet, persze melyik gyerek az akit nem lehet bizonyos korban lekenyerezni cukorkával. De sem mese, sem séta, semmi maradandó nem marad majd a gyerekekben.
Na de nem kesergek mert én az anyukájuk vagyok és nem helyettesíthetem a nagymamát, nem is kell.
És különben is jó kedvem van. Nem hagyom elrontani...:-) Jó lenne ha már jól oldalba rúgna a kicsibabám, de még szolidan "repked" a pocakomban.;-)Van még ideje rugdosni bőven. És minden pillanatot ki szeretnék élvezni. Ő nekünk az utolsó picibabánk. Minden pillanatot ki élvezünk...

2010. május 27., csütörtök

Bodza

Isteni finom lett a húsleves a cserépedényben! Mindent belepakoltam és a sütőben sütöttem. Hihetetlen tiszta leves lett. Pedig velős csontból főztem a levest! Tegnapi kalács is nagyon jól sikerült. És végre virágzik nálunk is a bodza, elkezdődött a nagyüzemi gyártás!;-)