Elmélkedés....

Nemrég szálltam ki a habokból, a pille testemmel.:-))) Mondjuk meg vagyok elégedve az alakommal, én még látom a nem kicsi derekamat!,-)Nem sokat híztam, kíváncsi is vagyok hány kilósan fog közénk bújni Csenge baba.

Na, de nem az én bálna testem a téma ma....Hanem, ami írásra késztet az az, hogy olyan jó volt elmélkedni a jó meleg vízben, miközben a pocakomban ficánkoló Csengét simiztem. És olyan sok minden megfordult a fejemben, a várandóság kezdete, és ami előtte volt. Meg ez a csodálatos kilenc hónap, aminek lassan vége. Persze tudom jó lesz a következő idő is, de ezt az állapotot csak mi ANYÁK élhetjük át.
Eszembe jutott mikor könnyes szemmel sikáltam a csempét a fürdőbe, mikor Zsolti kérdezte,- mi a baj? Én hüppögve csak annyit válaszoltam, semmi, semmi, csak megint nem sikerült a baba. Ez januárban volt. Zsolti átölelt, és kérdezte rohansz valahova??? Én meg nem tudtam mit mondani..Nem rohantam, mégis itt van közöttünk, vagyis még a pocakomban Csenge bab. És elrohant ez a kilenc hónap, tele volt tapasztalattal, önismerettel, gyerekek várakozásával, Zsolti visszafogott örömével. Nekem meg sok sok büszkeséggel. Büszke vagyok Zsoltira aki mellém állt, és együtt belevágtunk újra a csodába. Büszke a gyerekeimre, akik nap mint nap érzik ott van Csenge a pocimba, és várják nagyon. És egy kicsit magamra is, mert büszkén viselem ezt az édes kis terhet.
Tapasztalattal is gazdagabb lettem ebben a kilenc hónapban. Kik vannak a kis családom mellett, és kik ellene. Kik azok akik önzetlenül segítenek , kik, talán féltékenységből (remélem csak attól) csúnyán néznek ránk, sőt néha haragszanak...
Idegenekből lett jó barát, jó barátból lett idegen is megesett ebben a kilenc hónapban. Miket kihoz az emberekből a változás.....
Rokonok értetlenkedése, nem tudnak hozzáállni az új helyzethez, emiatt elutasítóak, néha próbálnak jópofát vágni a dolgokhoz, de nehezen barátkoznak meg a helyzettel amit egy nagycsalád ad....

Magam is sokat tanultam. Hogy mit? Na jó, nem mindig a türelmet. De a továbbhaladást a rossz dolgok felett, a magamra figyelést, a szűk család összetartó erejét, a boldogságot, nem a holnapra várást, hanem a ma megélését.(ezt még sokat kell gyakorolnom:-)

Szóval kicsit elmélkedtem....és azután rájöttem, milyen szerencsés ember vagyok én!!!!:-)Egyszer majd felsorolom miért...mert, sok mindenért!:-)))