Fészekrakó...:-)))

Gondolkoztam a hétvégén és ma is. Persze minek eszem magam rajta ha a másik fél nem teszi ezt? És tényleg minek??? Gondolkoztam felmegyek hozzájuk hogy megbeszéljük, vélt, vagy valós sérelmeinket. De nem lehet. Zsolti szépen megkérte anyósomat jöjjön le ha Mesivel szeretne beszélni, ne hívja már húsz méterről telefonon. Mert ha nem hallja Mesi hogy csörög, én nem engedem visszahívni. Nincs felesleges pénzünk rá.Válasz anyósomtól: -Akkor nem is hívom telefonon sem.:-( De mit is írok már, éppen ebbe nem akartam belemenni. Nekünk nem a másik életét kell élni, hanem a sajátunkat! És olyan jó ez így. :-)

Szedet Zsolti laskát a patakon, mondtam neki majd meglepem a gyerekeket holnap finom gombakrémlevessel. Jönnek haza a fiúk, elsőnek Bence, egy nagy fej laskagombával. Majd Dávid a kabátjában is hozott egy nagy darabot. :-))) Iskolában szedték és büszkén hozták haza.:-)) Szóval mindenki meglepte a másikat ma.;-) Szóval holnap nagy lábas gombakrémleves lesz!

Ma kicsi fészekrakó ösztön beindult. Kisikáltam a kanapét és a nagy szőnyeget. Majd ablakokat kell pucolnom, meg függönyt mosnom. És akkor Csenge kiságyába belepakolni, és a kórházi csomagot összerakni és a hazahozós kisruhákat is! Nem jobb dolog ez mint idegeskedni felesleges dolgokon?:-)))