Ma megjártuk Dáviddal a Nevelési Tanácsadót. Én már a múltkor kibuktam ezen a vizsgálaton, ez is két éve volt. De ma mosolyogva tűrtem. Miért nincs nekem tökéletes gyerekem, vagy gyerekeim?:-)
Egy papír kellett az iskolába, mert ugyan van elmaradása olvasásban, de alapvetően eszes gyerek. Heti egyszer kell járnia. Na ennek ugye nem sok értelme van. Persze gondoltam elmegyünk fölmérik és kapunk egy papírt hogy nem kell már járnunk mert szépen halad. Több mint egy órát volt szerencsétlen gyerek bent a nővel. Jól kifárasztotta. És nagyon lelkizett már előtte is rajta Dávid. Szorongott miatta, ő nehezen nyílik meg idegenek előtt. Apja is kiköpött ilyen volt. Vannak nála lelki traumák, ő jobban felveszi mint a másik kettő csemeténk. Kérdezte a hölgy, nem gondoltuk hogy meg kellene mutatni e miatt őt egy pszichológusnak? Erre hirtelen azt tudtam válaszolni, de igen, meg tudnám mutatni, de akkor sorba mehetnénk mindannyian hozzá, mert mind defektesek vagyunk.:-))) Mesi nehezen veszi hogy vannak tesói, nem csak körülötte forog a világ, Bence meg az oxigén hiányra visszavetethető félelmeivel küzd, Pl, magasságot nem szereti, van amiben ügyetlen, lassú a tanulásban is. És még arról nem is beszéltem hogy mi is Zsoltival sorban állhatnánk a pszichológus ajtaja előtt. :-))) Persze tudom hogy ő csak segíteni akar, előrébb lendíteni Dávidot a tanulásban, neki ez a dolga. Nekem mint szülőnek, úgy érzem az a feladatom hogy a legjobb tudásom szerint segítsem ebben, neveljem fejlesszem. De mint ANYA! Nem mint pedagógus. Úgyhogy mosolyogtam, megköszöntem hogy nekem is felderített pár dolgot, majd elbúcsuztunk. A hölgy meglepő mosollyal nyugtázta, hogy én milyen jókedvűen, optimistán nézek a jövőbe....Mi okom lenne elkeseredni??? Tisztába vagyok a gyerekeim képességével, látom az eredményeket, a múlt tévedéseit. Amit a jövőben megpróbálok jobban kezelni, javítani a dolgokon. Tisztában vagyok azzal hogy egyik gyerekem sem TÖKÉLETES, mint ahogy mi sem vagyunk azok, bízom a tanárokban, a fejlesztőkben, és a legfontosabb a saját gyerekeimben!!! Megpróbálunk olyan támaszt nyújtani nekik, a legjobb tudásunk szerint, ami a lehető legjobb lesz neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése