Tegnap kicsit bepánikoltam. Olyan érzésem volt egész nap, mintha nem várnám Csengét. Borzasztóan szégyelltem magam miatta. :-(
Mert csak ezt vártam mióta! De valahogy úrrá lett rajtam az az érzés hogy olyan jó lenne átugrani a szülést! Nem magától a szüléstől félek, hanem hogy el kell mennem a kórházba, ott idegenekkel lenni, tudom azt is, hogy ha már ott leszünk, a világ legtermészetesebb dolga lesz mindezt! Csak belegondolni...Azután hazajött Zsolti és olyan nyugalom szállt meg. Lehozta a bőröndöt a hálóból. Kedvesen kérdezett mindent összeraktam e? És a telefonom fel van töltve?:-)) Ettől kicsit megnyugodtam. És rájöttem, hogy ez ilyenkor természetes állapot, és csak attól voltam ilyen rossz kedvű, mert azt éreztem egyedül vagyok, Csengével, holott nem, csak valahogy ilyen érzésem volt.
Úgyhogy ma már teljesen másképp látom a dolgokat, rózsaszínűen, hogy holnap mi lesz??? Majd a hormonok eldöntik!;-)))))
Anikó!Teljesen természetesek ezek a hangulatváltozások.Nem vagy egyedül, kiscsaládod és mi is melletted vagyunk, sokat gondolunk Rád!:-)
VálaszTörlés