Mit is írjak? Történnek dolgok de nem olyan fontosak, vagyis de, nagyon fontosak, csak valahogy sokat figyelek mostanában befelé. Nézem a gyerekeket, megállítanám az időt.. Most a fiúk olyan jó korban vannak. Nagyon érdeklődőek, még sokat játszanak, figyelnek ránk. (néha:-) Önállóak, de mégsem. Jó tanítani őket, mesélni nekik, ők is sokat mesélnek...persze nem a rózsaszín felhőn lógatom a lábam.,-) Mesi meg igazi nagylány lett már, minden értelemben, de még benne is felfedezem a kicsi lányt! Hihetetlenül megy az idő.....ezért állítanám meg. Csenge meg a pocakba egy kis egyéniség már. Imádom ahogy tud reklamálni ha nyomom valamiét, ha éhes. Különben rendes kislány!:-) Éjjel alszik és én kelek fel előbb, de simire ő is felkel. És jelez nekem, Jó reggelt, Anya!:-)
Megdöbbentő mennyit fejlődik az ember pár hónap alatt. Ami februárban, kiborított, ennek köszönetem a blogot is, most nem idegesit, sőt csak mosolygok rajta. Mert miért kellene nekem másokkal foglalkoznom? Miért??? Mikor nekem épp elég azokra figyelnem akik igazán fontosak Nekem. És ez jóleső érzés nagyon. Tehát kicsit olyan csendes vagyok mostanában.....de jól érzem magam nagyon! És ez a fontos.
Igy is kell!!! És boldog vagyok mikor azért rám is gondolsz néha:))) Ezt nagyon szépen köszönöm neked!!!
VálaszTörlésA világ legaranyosabb huga vagy!!!
Puszi neked
Ez a legjobb ebben az időszakban. Hogy befelé figyelsz, és a hozzád közel állókra. Csodálatos családod van, mindig irigyelni foglak érte, de ez jó irigység, olyan "jaj, de jó, hogy neked van".:-)
VálaszTörlésCsenge a legjobb helyre szüetik, és mi már alig várjuk, hogy megismerjük...
Köszönöm Kriszti, az elismerő szavakat, bár nem értem miért kapom.:-) Vigyázz magadra!
VálaszTörlésAranyos vagy Drága Barátnőm, hogy "irigyelsz". :-)Te családod is tökéletes, úgy ahogy van!!!!! Puszi
VálaszTörlés