Anyaságom története... Most! :)

Mert bizony az utóbbi időben sokat változott az én anyaságom is. Egyvalami nemz, a szeretetem feléjük. Minden más viszont változott.
Kezdjük ott, hogy Mesivel leérettségiztünk. Másnap Mesi elhelyezkedett és azóta már följebb is lépett. Klasszikus értelemben már nem gyerek a társadalomban, hanem felnőtt, egyik pillanatról a másikra. Persze a mi szemünkben gyerek marad mindörökre, de nem tudok már mindenről, sokszor csak hátulról szemlélem. Nagyon jó a kapcsolatunk ez már így marad szerintem, ettől nagyon boldog vagyok. Két fiúról együtt kell írnom, mert most együtt kamaszok, szerintem nem olyan rossz kamaszok. Amit nagyon nehezen viselek az az ilyenkor szokásos eltávolodás. Egész nap két mondatot nem váltunk, sokat csavarognak, de általában bicikliznek bmx pályát építenek gyakorolják. Tiszta ruháért, ennivalóért hamar itt vannak. Én próbálom elfogadni, hogy ez is egy átmeneti állapot.
Legkisebb meg iskolás lett, nagyon várta, nagyon élvezi..

De azért csak kapkodom a fejem, olyan mintha hirtelen lett volna minden. Most kísértem Mesit az első osztályba, aztán már felnőtt.
Fiúk is gyűrik a sulit és Csenge konkrétan most született. Fura, fura, fura... Hogy már nincsenek kisgyerekeim. Persze hazudnék, ha azt mondanám nem érzem az idő múlását. Éreztem én, az ismerkedésen is az iskolában , nem én vagyok a legfiatalabb anyuka sem.
De ha jól belegondolok van ebben azért jó is. Nincs már a  nagyoknál huzavona, elvette a legomat, verekedés, igazság osztás. Van más, eddig tereltem őket, most nézem sokszor, hátulról karba tett kézzel, jofele tereltem őket?