Utálom ezt az érzést, mikor mindig csak kullogok mások után, és csak azt látom, ennek is sínen van az élete, ő is micsoda jó dolgot csinál, milyen öröme van a munkájába, milyen sikeres, de ha nem is van hova menni neki holnap dolgozni... Tanulni...
Én meg itt szenvedek, interneten munkát keresni szerintem reménytelen. Nem adom fel... De kerestetek munkát mostanában? Nagyon megterhelő, érzelmileg is. Közben itt a család, apró cseprő, néha egész nagy dologgal, és persze itt is mindenkinek hála... Minden rendben van, csak én vagyok most lógva a levegőben.
Közben azon akadtam most ki, egy ismerősöm kirakta, jelentkezett arra a képzésre amire akartam én is, de elengedtem, vagy mégsem?
Hogy tudnám összeegyeztetni a munka keresés, a sulit, a családot, és a munkát???
Hogyan????? :(
Én meg itt szenvedek, interneten munkát keresni szerintem reménytelen. Nem adom fel... De kerestetek munkát mostanában? Nagyon megterhelő, érzelmileg is. Közben itt a család, apró cseprő, néha egész nagy dologgal, és persze itt is mindenkinek hála... Minden rendben van, csak én vagyok most lógva a levegőben.
Közben azon akadtam most ki, egy ismerősöm kirakta, jelentkezett arra a képzésre amire akartam én is, de elengedtem, vagy mégsem?
Hogy tudnám összeegyeztetni a munka keresés, a sulit, a családot, és a munkát???
Hogyan????? :(
Anikó, próbáld meg és meglátod, össze tudod -e egyeztetni. Ha nem próbálod meg, megmarad benned ez a kesernyés érzés, hogy más élhet meg dolgokat, amelyekre te vágytál. MI lesz, ha nem sikerül? Akkor is megpróbáltad, max nekifutsz újra, később.
VálaszTörlésVágj bele!majd mindenki kiveszi a részét a családból. Utána sajnálni fogod,ha nem. Edina
VálaszTörlés