Nem birom én ezt! Ilyen napokon főleg nem. Bence jó egy hete dacol megint. Sírni tudnék.:-(
Ezt nem lehet leírni, persze a nagykönyvben le van írva, hogy így, és így bánj a gyerekkel, nyugodtan, dícsérve, kedvesen, és TÜRELMESEN. Mondom mégegyszer TÜRELMESEN. De ezt nem lehet már türelemmel. Minden lepereg róla, ha szépen mondom, ha nem, ha büntetem, ha nem. Mai jelenet, törit olvassa (ná) fel nekem. Tök jó dolgot tanulnak most, őskor. Olvas;nananana nananana nananana...és ez így hosszú, hosszú sorokig. Mire kérdem nem volt pont? DE CSAK NEMSOKÁRA LESZ, válaszolja ingerülten....jó, hagyom még olvasni, de jelzem neki, baromi unalmas így semmit nem értek belőle. JÓ, MERT NEKEM MINDEN BAJ? Válasz megint ingerülten. Már én sem mosolyogva, igen nekem minden baj, lehetne ötödikben szebben is olvasni. Megint folytatja; nanananana, naananannan Na akkor bepöccentem, ne is olvass, jó lesz ez így is, NAGYON!!!!! :-( Semmi gond, felmegy, elkezd valami kütyüt nézeget az íróasztalán. Betévedek a szobájába, kész is a lecke? Kérdem. Nem még van ebből és ebből...jó, hozd le és légyszíves olvasd már el rendesen a törit. Lehozza a természetismeretet, a füzetbe ákom, bákom, tele helyesírási hibával. Kérdem, hol a vonalzó, amit nem régen vettem, mit tudom én? - a válasz. Jó akkor menjél már megkeresni....felmegy, csapkod veri a lábát a lépcsőbe. Nekem pumpám egyre jobban fel, nem találja, de le sem jön. Hívom, majd levánszorog, azzal az unott arccal, leül az asztalhoz. Adok neki egy vonalzót, kérdi értetlen fejjel, most ő azzal mit csináljon. Mondom neki már csöppet sem nyugodt hangon, talán legközelebb ezzel húzza a vonalat, mert borzasztó a füzete. JÓ, ingerült válasz.Közben megint látszik a dac, és "mondjadúgysemérdekel" arc. Kérdem, mi a baja? Ő, mert mindig minden baj, amit ő csinál! Nem kisfiam, tényleg, szépen hangsúlyosan, olvastál megint! És a természetismeret füzeted is gyönyörű, főleg a mai táblázatod nagyon szép, igényes. Kérdeztem tőle, most igazat mondtam? NEM, volt az ingerült válasz ismét. Készül olvasni, közben csapkod, röpül a toll. Na itt az én türelmem is elröpült.:-( Tünés fől, apád kérdezze majd este ki tőled a törit, meg a természetismeret. (megjegyzem, nem jó ötlet, mert akkor az egész este, vitába torkollik, rosszkedvű lesz, és a lényeg, a pofon határaig pattan majd a feszültség..és nem lesz jobb, csak elszúrva az este)
Tudom ezt más nem oldja meg. Meghát leírva is más, meg aki ismeri Bencét tudja csak milyen ilyenkor, tehát mi apjával. Ha hagyom, akkor sem változik semmi, Bence nem rágja magát miatta, inkább csinál egy újabb kütyüt, most éppen elemes fűnyírót.
ui.: Azért lehozta Bence a füzetét és megpróbálta megcsinálni a táblázatot....azért ez is valami.:-)
Ezt nem lehet leírni, persze a nagykönyvben le van írva, hogy így, és így bánj a gyerekkel, nyugodtan, dícsérve, kedvesen, és TÜRELMESEN. Mondom mégegyszer TÜRELMESEN. De ezt nem lehet már türelemmel. Minden lepereg róla, ha szépen mondom, ha nem, ha büntetem, ha nem. Mai jelenet, törit olvassa (ná) fel nekem. Tök jó dolgot tanulnak most, őskor. Olvas;nananana nananana nananana...és ez így hosszú, hosszú sorokig. Mire kérdem nem volt pont? DE CSAK NEMSOKÁRA LESZ, válaszolja ingerülten....jó, hagyom még olvasni, de jelzem neki, baromi unalmas így semmit nem értek belőle. JÓ, MERT NEKEM MINDEN BAJ? Válasz megint ingerülten. Már én sem mosolyogva, igen nekem minden baj, lehetne ötödikben szebben is olvasni. Megint folytatja; nanananana, naananannan Na akkor bepöccentem, ne is olvass, jó lesz ez így is, NAGYON!!!!! :-( Semmi gond, felmegy, elkezd valami kütyüt nézeget az íróasztalán. Betévedek a szobájába, kész is a lecke? Kérdem. Nem még van ebből és ebből...jó, hozd le és légyszíves olvasd már el rendesen a törit. Lehozza a természetismeretet, a füzetbe ákom, bákom, tele helyesírási hibával. Kérdem, hol a vonalzó, amit nem régen vettem, mit tudom én? - a válasz. Jó akkor menjél már megkeresni....felmegy, csapkod veri a lábát a lépcsőbe. Nekem pumpám egyre jobban fel, nem találja, de le sem jön. Hívom, majd levánszorog, azzal az unott arccal, leül az asztalhoz. Adok neki egy vonalzót, kérdi értetlen fejjel, most ő azzal mit csináljon. Mondom neki már csöppet sem nyugodt hangon, talán legközelebb ezzel húzza a vonalat, mert borzasztó a füzete. JÓ, ingerült válasz.Közben megint látszik a dac, és "mondjadúgysemérdekel" arc. Kérdem, mi a baja? Ő, mert mindig minden baj, amit ő csinál! Nem kisfiam, tényleg, szépen hangsúlyosan, olvastál megint! És a természetismeret füzeted is gyönyörű, főleg a mai táblázatod nagyon szép, igényes. Kérdeztem tőle, most igazat mondtam? NEM, volt az ingerült válasz ismét. Készül olvasni, közben csapkod, röpül a toll. Na itt az én türelmem is elröpült.:-( Tünés fől, apád kérdezze majd este ki tőled a törit, meg a természetismeret. (megjegyzem, nem jó ötlet, mert akkor az egész este, vitába torkollik, rosszkedvű lesz, és a lényeg, a pofon határaig pattan majd a feszültség..és nem lesz jobb, csak elszúrva az este)
Tudom ezt más nem oldja meg. Meghát leírva is más, meg aki ismeri Bencét tudja csak milyen ilyenkor, tehát mi apjával. Ha hagyom, akkor sem változik semmi, Bence nem rágja magát miatta, inkább csinál egy újabb kütyüt, most éppen elemes fűnyírót.
ui.: Azért lehozta Bence a füzetét és megpróbálta megcsinálni a táblázatot....azért ez is valami.:-)
Kitartás!
VálaszTörlésA lányok még kicsit, de cseppet sem lesz könnyű...látom én előre, és imádkozom, hogy legyen több türelmem , mint most van, Borzalmas nagy elvárásokkal vagyok irántuk...ezen javítanom kell.
Különben meg nagyon ügyes Bence, ha szerel, ezért unja a sablonos házikat!
Köszi!
TörlésPersze tudom én, hogy valamiben nagyon jó, de a fránya suliban kell teljesíteni most, és még elég sokáig.Ott nem arra fognak jegyet adni, mit barkácsolt.
Elvárások...hát, ez gyerek függő. Már én is egyénre szabtam az elvárásaimat.
Jaj, de ismerős! Még hajtja valami a Nagyfiút, remélem sokáig, de szerintem ez nálunk sem lesz másként, ha nagyobb lesz. És igen, szerel, csinálja, kitalálja, agyal rajta. S mit érdekli egy vonal, amikor ő átlátja a dolgokat. Mondom, nagyon ismerős! Tehát kitartás, s majd mosolygok veled, amikor kell! :-))
VálaszTörlésMost szerzi be Nagyfiú az alapokat, nálunk mér elsőt is utálta Bence. Ő örök óvodás lenne...
TörlésJól van, mosolyogjunk együtt!:-))))
Tudom más benne lenni és más így már utólag ezeket olvasni! Csak azt tudom mondani én is hogy kitartás!
VálaszTörlésKöszi Éva! Teljesen más megélni...
TörlésNálunk is volt vita téma a füzet kinézete. Patrik igen gyatra külalakkal rendelkezik. De az a helyzet, hogy a tanárok is elnézik neki, mert hát van ilyen, hogy valaki csúnyán ír. Azóta én is nyelek egy nagyot inkább. (bár nem mindig állom meg szó nélkül) Tudom, nagyon nehéz türelmesnek lenni, amikor ezredszer is ugyanazt mondod, én is felcsattanok olyankor, hogy "komolyan ennyire hülye vagy, vagy csak engem szórakoztatsz ezzel?" Az olvasáshoz esetleg egy fordított felállás nem segít? Mármint hogy egy bekezdést ő olvas, egyet Te. A különbséget is jobban érezné, szerintem. De csak egy kósza ötlet részemről....
VálaszTörlésKitartás, ez a korszak is elmúlik.:)
Megértem amit írsz, és ez a fiúknál álltalában így van. Dávidnak is nagyon hanyag a füzete, Mesinek még mindig nagyon szép. De azért is írtam, hogy itt nem is a csúnya füzet, meg a helyesírás zavar. Olyan zavar, amit nem tudok szavakba önteni. A teljes ellenállás, de nem mindig csinálja, és olyan jó lenne rájönni ilyenkor mi az a bizonyos köd, ami leszáll a fejére, és akkor semmi, de semmi nem hat rá. Mint egy fal lenne, és csak sír a végére. Én sajnálom mint anya, mert tudom miért van neki( oxigénhiány), de ez nem mindig mentség, ha valamikor meg tökéletesen tudja. 11 évesen, már kicsit akarni is kell, tenni dolgokért. És az én elvárásaim, nagyon kicsik felé, de tényleg. Olvastunk mi már így, rengeteget, volt, hogy csak én olvastam. És akkor becsukta a könyvet és kész...ment játszani. Vagy együtt tanultunk, majd elmondtam neki, leírta, becsukta a füzetét és ment játszani. Miután végül is én csináltam meg a leckéjét. Idén neki kell megcsinálni a leckét én ellenőrzöm,vagy ha kell sagtítek. Na itt jön a bibi, ha rosszat ír, és én kérem javítsa ki, órákig nem történik meg, majd előről kezdhetjük az egészet..és minden nap.:-(
TörlésÓ, Anikó, semmi okosat nem tudok írni, mert mi korban itt még nem tartunk. Viszont néha a nyolc éves lányom a kamaszodás jeleit mutatja, szóval már körvonalazódni látszik, mi is vár majd ránk. Nem egyszerű ez a korszak, az biztos.
VálaszTörlésKitartás!!! Jó lesz ez is!!!
Köszönöm Dominika!
TörlésNem egyszerű de túl kell lépni rajta. Nekem nagy hibám, hogy utána sokáig rágódok magamban rajta. De ezen is próbálok javítani.:-) Te meg készülj fel rá, amit én nem tettem, és akkor kellemesen fogsz csalódni.:-)
Szia Anikó!
VálaszTörlésErre mondtam a múltkor, hogy majdcsak túléljük valahogy ezt is :-) Nekem nagyon ismerős, amit írsz, én is nagyon küzdök ezzel a dologgal, csak nálunk a tanulási részképességek fejlődési zavaráról van szó. Türelem-türelem-türelem és kitartás-kitartás-kitartás, ezt a legkönnyebb mondani, de mindennap megvalósítani nagyon nehéz, akkor is, ha az ember tiszta szívből törekszik rá, mert ugye ezen kívül még ezer más dolog van, amivel foglalkozni kell, de biztos vagyok benne, hogy az igyekezetünknek lesz eredménye, ha nem is egyhamar. Nálunk is állandó a harc, hogy első a házi, de míg egyik odaül és a kisujjából kirázza, addig a másik képes ábrándozni felette és utána persze, hogy alig marad idő minden másra.
Mégegyszer írom, neked is és magamnak is túléljük valahogy :-).
Egyébként meg nagyon is ügyes Bence, barkácsol, kreatív, egy szép napon remek szakember válik belőle. :-)
Puszillak: Piroska
Egy szép nap.....:-))) Majd eszembe vésem!:-)))
TörlésAddig is ma megyek fogadó órára!:-(
Neked is kitartást!
Anikó, először is nincs olyan szülő aki időnként el ne veszítené a türelmét. Ne aggódj,jó anyuka vagy!
VálaszTörlésMásodszor, kellene valami olyan elfoglaltság (akár a barkácsolás valamilyen formája) amiben sikerélménye lehet, amiben ő a legjobb.
Harmadszor, próbáld egy bizonyos távolságból szemlélni a történéseket.
Mintha kívülről, felülről néznéd, egy bizonyos idő távlatából.
Rájön az ember mi a fontos és mi kevésbé.
Tudom, hogy a mindennapokban ez nem könnyű. :-)
Kitartást!
Én már túl vagyok rajta.:-)
Amit az előbb leírtam, az a pillanat volt, de utána látom a dolgokat kívülről.
TörlésUtólag majd látom, sőt előre is látom mi a fontos.De hogy oda eljussunk most kell ezeket átélnünk!:-)
Igen , már én is mondhatom, hogy túl vagyok rajta. S innen már úgy látom, megbánva, olyan feleslegesen nyúztam én is a fiamat,(sokszor iszonyúan türelmetlenül) hogy tanuljon, igyekezzen jobban.Inkább dicsérjed, milyen kreatív a kütyük terén.....Na bummmmm, mi van ha nem lesz szín ötös...Te is tudod nem az életnek tanulunk, csak az iskolának.A dackorszak meg szép lassan elmúlik,csak érezze hogy mindig szereted. Eszter
VálaszTörlésSzín ötös? Na attól azért messze vagyunk. :-)))Teljesen tisztába vagyok azzal, hogy nem az éltre tanulnak.:-( De ha ennyit sem várok el, akkor lemarad, és még úgy sincs sikere ebben. Messze vagyok én attól az (itt rengeteg van) anyukától, aki napi szinten megkövetel rengeteg dolgot, heti öt nap 10 különórára beirtatom a gyereket...-től. És én értékelem azért a jót is benne, bennük, nagyon!:-) Szerintem a szeretettel sincs hiány...:-)))
TörlésRégi "híres" mondás: A kamaszra ki kéne írni: „átépítés miatt átmenetileg zárva”.
VálaszTörlésEzt a mondást nem ismertem, de nagyon találó!:-)))
Törlés