2013. október 10., csütörtök

gondolatok...

Az igazság az, hogy olyan furcsa az élet.... nap mint nap rácsodálkozom. Ez is a korral jár..Mikor fiatal az ember, azt hiszi, sosem lesz 40-50-60 éves. És milyen az már, hogy panaszkodik az öreg mindig... pedig egy idő után, tényleg fáj, itt, ott...és bár arra gondolok, hiszen lehet, még ugyanennyit élhetek...de soha nem leszek többet húszéves..És milyen hamar eltelt a harmincas évek is. Jó még van több mint fél évem belőle.:-) Néha nagyon jó ennyi idősnek lenni, néha megdöbbenek, de hiszen én ugyanaz vagyok, aki kilépett 21 évesen a szülői házból. Mikor a tükörbe nézek, néha megdöbbenek, néha meg ismerős huncut arc néz vissza rám.:-)
Az élet is ilyen, néha elégedetten dőlök hátra, igen, ma mindent megtettem amit lehetett, és jó volt. Néha haszontalannak érzem magam, mai trend azt sugallja, dolgozz, majd háztartás, gyerekek, este meg egy fitt feleség legyek. Mivel nálam még nincs munka, olyan furcsa képzeteim vannak. "ez is csak otthon lazsál, nem dolgozik", képzetek, amit tudom, nem igaz, mert azért cserélnék egy két napra az illetővel aki ezt mondja. És amúgy tényleg nagyon sajnálom azokat a nőket, akik dolgoznak, és utána ott a háztartás, meg a gyerek, és még magával és  a férjével is foglalkozzon. Pedig szerintem ez lehetetlen. Mert azért valljuk be, amit most mutat az élet, legyél mindenben tökéletes, ez is lehetetlen. Meg kell találni az egyensúlyt! Mert mindenki más, és mindenkinek más a mérlege. És persze állandóan megfelelni szeretnék én is, itt is, ott is, azért magamnak is meg kell, sokszor ez a lényeg! Mert ha magamnak megfelelek, akkor már tökéletes vagyok MAGAMNAK!


Mai biggyesztés: borsó leves, túrós tészta!:-)

8 megjegyzés:

  1. :)
    Én mindennap megküzdök azzal, hogy nem tudok tökéletes lenni, pedig nagy a megfelelési kényszer bennem. És csak két gyerekem van. Számomra is sok a teher, és legfőképpen azokat hanyagolom, akiket legjobban szeretek, mert atz hiszem, ők megértik....
    Ha elég merész lennék, sosem mennék többet dolgozni.
    De nem vagyok, nemsokára indulok is :)
    Addig összekapom a házat, kikészítem a holnapi vizsgára előkészítendő anyagot, talán este lesz erőm hozzá, kigondolom, mit kapok magamra, előkeresem a mosolyomat,s természetesen utolsó pillanat után begurulok az oviba, ami ma tényleg késő lesz, mert a bábelőadásra el kellene érni :)
    Ja: és én éppen olyan fiatalnak érzem magam, mint bármikor eddig, nem nézegetek régi képeket, nem állok mérlegre és ritkábban mászkálok ablakot pucolni vékony ágyvégeken.
    Csak szépet, jót, egyensúlyt és a tökéletesség érzetét neked is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, Te nagyon jó helyen vagy, kellesz az ovisoknak:-)))És nagyon tetszett az ágyvéges mondatod!:-) Köszi...

      Törlés
  2. Ott kezdődik .. először magunknak megfelelni.

    VálaszTörlés
  3. Ha magadnak megfelelsz, akkor már szerencsés vagy:)

    VálaszTörlés
  4. Én nem irigylem,aki "csak"otthon dolgozik.Mert nem könnyű,sőt...
    Viszont én pl.nem trendből keresem a lehetőségeket a munkára,hanem mert szükségünk van rá.De akkor is elvárás önmagammal szemben,hogy itthon is minden rendben legyen.De a kettő nem zárja ki egymást.
    Amúgy a tökéletesség nagyon relatív.Nem is törekszem rá.És igazad van,az egyensúly a fontos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is úgy gondoltam, hogy trendi a mai dolgozó nő! Tudom, hogy KELL dolgozni az anyagiak miatt! Hanem, hogy mellette legyunk fittek, menjünk el tornázni, de otthon gőzölögjön a vacsi, legyen kikérdezve a lecke, járjuk tásíságba, és sokat olvassunk...stb..na, ez nagyon nehéz, szerintem lehetetlen egyszerre!

      Törlés